Pf.20081/2012/6 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.III.20.081/2012/

1. szám Az ítélőtábla dr. Czilli Teréz ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt I.r., ...által képviselt II.r, dr. Szalay Endre ügyvéd által képviselt III.r., IV.r., V.r., VI.,r, VII.r., VIII.r., IX.r., Baumgartner Lajos , által képviselt X.r., dr. Szalay Endre ügyvéd által képviselt XI.r., által képviselt XII.r., Dr. Mezey D. Róbert Ügyvédi Iroda által képviselt XIII.r., XIV.r. alperesek ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében, a Veszprémi Törvényszék
2. január
3. napján kelt 3.P.20.537/2010/
4. számú ítéletével szemben a felperes által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja. A perköltség viselése tekintetében akként változtatja meg, hogy a felperes a III, VI, VII és XI. r. alpereseknek fejenként 150.000.-(Egyszázötvenezer) forint + ÁFA, a XIII. és XIV. r. alpereseknek fejenként 250.000.-(Kettőszázötvenezer) forint + ÁFA ügyvédi díjból és 30.000.-(Harmincezer) forint készkiadásból álló elsőfokú perköltséget köteles megfizetni. Köteles továbbá a felperes 15 napon belül megfizetni a III, VI, VII, XI, XIII. és XIV. r. alpereseknek fejenként 75.000.-(Hetvenötezer) forint másodfokú perköltséget. A feljegyzett 800.000.-(Nyolcszázezer) forint fellebbezési illetéket az Állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás: A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont a tulajdoni arányának megfelelő, a keresethez mellékelt és hatóságilag jóváhagyott változási vázrajz alapján önálló ingatlan kialakításával természetben szüntesse meg. A VIII, IX és X. r. alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő, a IV. és XII. r. alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték, a többi alperes a kereset teljesítését ellenezte. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II, VI-VII. és a XI. r. alpereseknek egyetemlegesen 2.000.000.-Ft + ÁFA ügyvédi díjat, a XIII-XIV. r. alpereseknek egyetemlegesen 2.000.000.-Ft +ÁFA ügyvédi díjat és 60.000.-Ft készkiadást. Kimondta, hogy az előlegezett eljárási illetéket az állam viseli. Határozata indokolásában megállapította, hogy a perbeli ...
6. hrsz.-ú ingatlanon a felperes a XI. r. alperestől szerzett ingyenes átadás címén tulajdonjogot, mégpedig a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló
7. évi CXLII törvény alapján. Az ingyenes vagyonátadási szerződés
8. április 9-én kelt. A felperes 689/11728 tulajdoni hányada természetben az ingatlanon a raktárépület földszint 1,2,3,4,
9. számú helyiségeiből áll és 179 m2 nagyságú területet képez. A felperes ennek megfelelően kapta kizárólagos használatba az ingatlanrészt. Az ingatlan tekintetében a XIV. r. alperes, illetőleg annak jogelődje az MHSZ a XI.rendű alperessel, mint tulajdonossal korábban bérleti szerződést kötött és azon gépjárművezető-képző vizsgáztatásra alkalmas tanpályát alakított ki, tevékenységi körével összefüggően használja, birtokolja azt. A
10. január 2-i szerződésmódosítás első pontja határozottan körülírta azt az ingatlanrészt, amelyet bérbeadás folytán a XIV. r. alperes birtokba vett. A bíróság megállapította, hogy a vagyonátadási szerződésben foglaltakkal ellentétben később nem került sor az ingatlan társasház tulajdonná való átalakítására. A bíróság a Ptk.
11. és
12. §-ának alkalmazása során kiemelte, hogy a perben hangsúlyozott jelentőséggel bír az, hogy milyen tartalommal és milyen megkötésekkel került sor az egyes tulajdoni illetőségek ingyenes átadására a korábbi tulajdonos részéről. A felperes ennek során raktárhelyiségeket kapott kizárólagos használatra azzal, hogy a folyamatban lévő társasháztulajdonná történő alakítás eredményeként a vagyonátadási szerződés szerint tulajdoni illetősége módosulhat. A bíróság vizsgálta, hogy a felperesi igény gyakorlása nem minősül-e visszaélésszerűnek, nem sérti-e súlyosan a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit. Utalt arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésének akadálya lehet az ingatlan olyan tartós használati megosztása is, melynél fogva a használathoz kötelmi jogcímen többlet jogosultságok kapcsolódnak. A bíróság a földmérő szakértő, a műszaki szakértő, továbbá a felperes által felkért magánszakértő nyilatkozatából megállapította, hogy a felperes közös tulajdon természetben történő megszüntetésére irányuló igénye az általa kért módon érintené a gépjárművezetőképző tanpályát, melyen hatósági vizsgáztatás is folyik. A XIV. r. alperes birtokolja, használja a területrészt, ezt a felperesi megosztási módozat megvalósulása igen kedvezőtlenül, mégpedig akként érintené, hogy ezt a tevékenységet folytatni nem tudná. A XIII. és XIV. r. alperesnek tehát olyan érdeke áll fenn, mely súlyosan sérülne a felperes által kért természetbeni megosztás megvalósulásával. Az elsőfokú bíróság szerint tehát a felperesi kereseti kérelem megalapozatlan, mert részben a XIII. és XIV. r. alperes méltányos érdekeit súlyosan sértené, másrészt nem pontos a felperesi tulajdoni illetőség, a vagyonátadási szerződésben megfogalmazottakból következően ugyanis alappal számíthat a felperes arra, hogy a részére átadott tulajdoni hányad a társasháztulajdonná történő átalakítás eredményeként változhat. A felperes fellebbezésében az ítélet keresete szerinti megváltoztatását, az ingatlanon fennálló közös tulajdonnal kapcsolatos változási rajzzal egyező módon való természetbeni megszüntetését kérte. Mindemellett az alperesek javára megítélt ügyvédi munkadíjból eredő perköltséget eltúlzottnak ítélte. Álláspontja szerint az nem áll arányban a jogi képviselők kifejtett tevékenységével, azt 75 %-kal leszállítani kérte. A IV. és a XII. r. alperesek kivételével az alpereseket kérte marasztalni az első- és másodfokú perköltségben. A felperes megítélése szerint az ítélet megalapozatlan, iratellenes és jogszabálysértő. Álláspontja szerint nem tárta fel a bíróság a teljeskörű tényállást, a rendelkezésre álló adatokból téves tényállást állított fel, olyan tényeket vett a tényállás elemei közé, amelyre egyik fél sem hivatkozott, illetőleg nincs rá perbeli adat. A bíróság ítélete nem tesz különbséget az alperesek között, és nyilatkozataikat is összemossa. Az alperesek között négy érdekcsoport jelent meg. A IV. és a XII. r. alperesek nem ellenezték a kereset teljesítését. A II. és V. r. alperesek ellenezték ugyan a keresetet, de a tárgyalásokon nem jelentek meg, ezen túlmenően semmilyen érdemi nyilatkozatot vagy észrevételt nem tettek, érdektelenül viselkedtek. A VIII, IX és X. r. alperesek a kereseti kérelemre semmilyen nyilatkozatot nem tettek. Az I, III, VI, VII, XI, XIII és XIV. r. alperesek érdemi eljárási cselekményeket fejtettek ki. Ugyanakkor az I, III, VI, VII és XI. r. alpereseknél fel sem merült a közös tulajdon megszüntetése kapcsán a rutinpálya használatának korlátozásával kapcsolatos körülmény. Ők érdeksérelmüket abban határozták meg, hogy a visszamaradó terület értéke jelentősen csökkenne. Az elsőfokú ítélet indokolása erre az alperesi védekezésre nem tért ki, mindemellett a beszerzett szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy az ezirányú védekezés alaptalan. A fentiek alapján tehát kétséget kizáróan megállapítható, hogy 12 alperes tekintetében nincs kimutatható és bizonyított érdeksérelem. Ők 9682/11728 tulajdoni hányadot képviselnek. Az ítélet olyan alperesi állításokat fogad el tényként, amelyeket a XIII és XIV. r. alpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, de azt nem tették meg. Az elsőfokú bíróság felhívása ellenére sem bizonyították tulajdonjogukat, illetőleg a birtoklásuk, használatuk jogcímét. Ezzel kapcsolatosan nem tettek eleget a bíróság iratcsatolás iránti felhívásának. Nem került benyújtásra bérleti szerződés, a csatolt szerződésmódosítás csupán fénymásolat, azt a felperes már az elsőfokú eljárás során sem fogadta el. Kétségbe vonta az okirat valódiságát, indítványozta a XIV. r. alperesnek az eredeti okirat becsatolására kötelezését. Ilyet azonban a XIII, XIV. r. alperesek nem tudtak csatolni. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére állapította meg tényként a XIV. r. alperes bérleti jogviszonyra alapított használati jogát. A bíróság figyelmen kívül hagyta a XIII, XIV. r. alperesek bizonyítási terhét. A XIV. r. alperesnek nincs olyan jogcíme a rutinpálya tekintetében, amely akadálya lehetne a kereseti kérelem teljesítésének. Az ingatlan-nyilvántartási adatokból megállapítható, hogy a XIV. r. alperes 2010 októberétől nem rendelkezik tulajdonnal, használatának egyéb jogcímét sem igazolta. Arra sem derült fény, hogy a hivatkozott és feltételezett bérleti jogviszony határozott vagy határozatlan idejű-e, felmondható-e, ha igen, milyen feltételekkel. A felperes utalt arra is, hogy a XIV. r. alperes egyébként is bárhol bérelhet más ingatlant, továbbá kiemelte, hogy a XIV. r. alperes korábban 332/11728 tulajdoni hányaddal rendelkezett az ingatlanon, ez sem a rutinpálya területének használatában testesült meg, hanem az ingatlanon található irodahelyiségek egy részének kizárólagos használatában merült ki. A rutinpálya használatát a XIV.r. alperes az osztatlan közös tulajdont képező területrész terhére valósítja meg, tulajdonostársainak tényleges megkérdezése nélkül. A tulajdonostársak sem ismernek a felek között létrejött használati megosztási szerződést, holott ez képezhetné az alapját annak, hogy bármelyik tulajdonostárs a közös tulajdonból őt kizárólagos használatra feljogosító területrészt bérbe adhasson. Ugyanakkor az ilyen típusú bérleti szerződést az
13. évi LXX. törvény
14. §-a egyébként is kizárja. Az elsőfokú ítélet
15. oldalának
16. bekezdése is iratellenes, valótlan és nem bizonyított tényállításokat fogad el. Hangsúlyozta a felperes, hogy a XIV. r. alperes nem jogutódja az MHSZ-nek. A 1022/1990.(II.14.) MT. határozat a MHSZ-t jogutód nélkül megszüntette. Az
17. évi LXX. törvény 1,
18. és
19. §-ának, továbbá az
20. évi LXV törvény
21. §-ának rendelkezései kizárják, hogy az MHSZ jogutódjának minősüljön a XIV. r. alperes a használati jog tekintetében. A XIV. r. alperes saját maga az alapítójától származtatja a használati jogát, az alapító szervezet jogutód nélküli megszűnése folytán azonban ez a származtatott használati jogosultság is megszűnt, saját jogán pedig nem kötött bérleti szerződést a rutinpálya tekintetében. A fellebbezési eljárás során a felperes a csatolt tulajdoni lap teljes másolatára hivatkozással kiemelte, hogy a XIV.r. alperes
22. október 27-től
23. március 21-ig terjedő időszakban nem volt tulajdonosa a perbeli ingatlannak. A XIII-XIV.r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az ítélet helybenhagyását kérték. Hangsúlyozták, hogy rájuk nézve súlyos érdeksérelemmel járna a megosztás felperes által kért módja. Az évtizedekkel ezelőtt kialakított rutinpálya használatát ellehetetlenítené. A bérleti szerződés módosítása, a bérleti díjról kiállított számla és a XIV., valamint a XI.r. alperesek egybehangzó nyilatkozata igazolja a bérleti jogviszony létrejöttét. Az ingatlan tartós használati megosztása is akadálya a közös tulajdon megosztásának. Az MHSZ jogutódlásával kapcsolatos fellebbezési érvelés irreleváns, mindemellett az
24. évi LXX. tv.
25. §-a értelmében a használat jogát biztosító korábbi szerződés is érvényes. A III., VI., VII., XI.r. alperesek ugyancsak az ítélet helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes által kért megosztási mód a tulajdonostársak, legfőképp a XIII-XIV.r. alperesek méltányolható érdekeit sértené. Kiemelték, hogy a felperes kereseti kérelmének teljesítése ellentétes az
26. évi CXLII. tven alapuló ingyenes vagyonátadás rendeltetésével, céljával, valamint a felperes által a vagyonátadási szerződésben vállaltakkal. Vitatták, hogy az alperesek javára megítélt perköltség összege eltúlzott lenne. A fellebbezés a per érdemét tekintve nem alapos, míg a perköltségviselésre irányuló rendelkezések tekintetében alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást és a beszerzett peradatok okszerű, logikai ellentmondástól mentes mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, a keresetet elutasító döntésével és annak indokaival az ítélőtábla is egyetértett. A közös tulajdon megszüntetése iránti perek kialakult (az 1/2008.(V.19.) PK. véleményben összefoglalt) bírói gyakorlata szerint a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítására kerülhet sor, ha a tulajdonostárs e jogát visszaélésszerűen gyakorolja, továbbá ha a közös tulajdon megszüntetése az adott körülmények között a másik (többi) tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sérti. A kifejtettekre és az alperesek védekezésére figyelemmel a rendelkezésre álló adatok alapján a perben abban kellett állást foglalni, hogy a közös tulajdon megszüntetésének felperes által kért módja összeegyeztethető-e az imént idézett 1/2008.(V.19.) PK. vélemény VII. pontjában foglalt elvárásokkal. Ennek megítélése során - ahogy az elsőfokú bíróság is kiemelte - különös jelentőséggel bírnak a felperes tulajdoni illetőségének megszerzésével, továbbá az ingatlan használati módjával kapcsolatos körülmények. Az előbbi tekintetében megállapítható, hogy a felperes a tulajdoni illetőségét az
27. évi CXLII. törvény alapján szerezte. A társadalmi szervezetek vagyonhoz juttatásának célja a törvény
28. §