Bf.60/2012/5 – Győri Ítélőtábla

(1)és

(6)bekezdés I. fordulata szerint. Ezért 2 évi, végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélete. Beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről , illetőleg a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében. A vádlott és védője tudomásul vette a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.179/2012/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárás keretében a tényállást felderítette, ennek alapján megalapozott tényállást állapított meg. Indokolási kötelezettségét teljesítve részletesen értékelte a feltárt bizonyítékokat, azokat egybevetve a vádlott teljes körű, bűnösségét is elismerő, feltáró vallomásával, amely az ítélet tényállásának alapjául szolgált. Helyes a vádlott bűnösségére levont következtetés, a minősítés törvényes a jogi indokolás pedig szakszerű. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés álláspontja szerint ugyanakkor eltúlzottan enyhe, nem szolgálja az általános megelőzés célját. E körben nem tulajdonított a törvényszék megfelelő jelentőséget a súlyosító körülményeknek, így annak, hogy a terhelt nagy elszántsággal bántalmazta élettársát, melynek eredményeként közvetlen életveszélyes állapotba került, illetőleg maradandó fogyatékosságot szenvedett el. A családon belüli erőszak igen gyakorivá vált, amely emeli a terhelt által megvalósított élet-testi épség ellen bűncselekmény tárgyi súlyát és indokolja szigorúbb büntetés alkalmazását. A nyilvános ülésen a védő perbeszédében az ügyészi indítvány elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott joghátrány minden tekintetben megfelel az irányadó bírói gyakorlatnak, igazodik a vádlott személyi körülményeihez, a társadalomra való veszélyességéhez, ezidáig tanúsított jogkövető életviteléhez. Felhívta a figyelmet a jelentős számú enyhítő körülményre (feltáró beismerő vallomás, a terhelt középkorú mivolta és büntetlensége, megromlott egészségi állapota, a szüleiről való gondoskodás, az őszinte megbánás és a sértetti megbocsájtás), amelyek megalapozzák álláspontját, miszerint az egyéni megelőzés célját messzemenően szolgálja a végrehajtásában felfüggesztett és törvényi minimumban meghatározott mértékű börtönbüntetés. A vádlott csatlakozott védője kérelméhez és az utolsó szó jogán előadta, hogy ugyanazon munkahelyen dolgozik 14 éve. A szüleit látja el, az unokáit gondozza. Kifejezésre juttatta őszinte megbánását. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő az indítványát. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta, az ügyészi átiratban foglaltakat részben alaposnak ítélte. Megállapította, hogy a törvényszék nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezésére adna okot, vagyis az érdemi felülvizsgálatnak nincsen akadálya. Az elsőfokú bíróság a vádlott tényfeltáró, beismerő vallomása mellett az egyéb személyi, tárgyi és okirati bizonyítékokat (jelentéseket, helyszíni szemle-jegyzőkönyv adatait, szakértői véleményeket és nyilatkozatokat) elemezte, értékelte, egymással összevetette, mely bizonyítékértékelő tevékenysége megfelel a jogszabályi előírásoknak. Ez a mérlegelő tevékenység okszerű, logikus volt. A törvényszék helyesen állapította meg a tényállást. Azonban az elsőfokú ítélet meghozatala óta beállt változások miatt a személyi körülmények pontosításra szorulnak. Az ítélőtábla a vádlott nyilvános ülésen, a Be.361.§

(2)bekezdés b) pontja szerint, a személyi körülményeire tett nyilatkozata, valamint az iratok tartalma alapján a tényállást a következőkkel egészíti ki a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontja szerint. vádlott neve vádlott 14 éve dolgozik a X. települési "A" kft alkalmazásában. A 76 és 81 éves szüleivel él, őket gondozza. A történeti tényállás bevezető részét az alábbiakkal indokolt kiegészíteni. vádlott neve vádlott a cselekmény elkövetésekor 55 éves volt. A sértett sértett 185 cm magas, közepes testalkatú, a volt élettársánál jóval erősebb fizikumú és 7 évvel fiatalabb.(9.B.1006/2010/27. szám alatti kiegészítő szakvélemény) Az így pontosított tényállás volt irányadó a Be. 352.§

(2)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban. A tényállásból a törvényszék helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, helyes a bűncselekmény megnevezése, a törvénynek megfelelő a jogi minősítése is. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek a minősítéshez fűzött jogi indokolását is. A Legfelsőbb Bíróság

1. Irányelvének
2. pontja szerint az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál, az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és alanyi (szubjektív) tényezőkből együttesen lehet következtetni. Ezek a körülmények részletesen elemzésre kerültek az elsőfokú ítéletben. Így alanyi oldalon értékelte a törvényszék a vádlott személyiségzavarát, depressziós betegségét, a féltékenységét - mint motívumot -, amik mind elősegítették indulatos állapotba kerülését, agresszív magatartását. Messzemenően figyelembe lett véve a büntetés kiszabása során a vádlott cselekményt követő önkéntes eredmény elhárításnak értékelt magatartása, miszerint megkísérelte a vérzést csillapítani, értesítette a rendőrséget, illetőleg mentőt hívott a sértett mielőbbi orvosi ellátása érdekében. A bűncselekmény követően használt kijelentéseiből is az a következtetés vonható le, hogy azonnal megbánta az élettársa sérelmére alkalmazott durva tettlegességet, illetve annak következményeit enyhíteni igyekezett. Ha nem így cselekedett volna, akkor a terhére rótt deliktum nem a 2-8 év közötti szabadságvesztéssel fenyegetett életveszélyt okozó testi sértésként, hanem a legalább 5 évi szabadságvesztéssel büntetendő emberölés kísérlete lenne. A tárgyi oldal elmeit tekintve az elkövetés eszköze, a nagy tömegű és méretű, élezett hentesbárd kétségkívül alkalmas az élet kioltására. Ezzel a vádlott 3 alkalommal - kétszer nagy, majd egyszer közepes erővel - ütötte fejbe a sértettet. Az a körülmény, hogy sértett a vádlottnak háttal, az ágyban fekve, elalvás előtti, kiszolgáltatott állapotban volt, érdektelenné teszi a két személy közötti fizikai különbséget. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a sértett konyasérülései következtében maradandó fogyatékosság maradt vissza. A fent írtak okán a táblabíróság is úgy ítélte meg, hogy a törvényszék által törvényi minimumban meghatározott börtönbüntetés mértéke feltétlenül szükséges, de elegendő is, hogy visszatartsa vádlott neve terheltet a jövőben hasonló, indulati cselekmény elkövetésétől. Ugyanakkor a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése - még oly kedvező személyi körülmények mellet is - alkalmatlan a cselekmény kimagasló tárgyi súlyának és a büntetés általános megelőzési céljának kifejezésére. A törvényszék a börtönbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését a joggyakorlatból vett jogesetekkel kívánta alátámasztani. E körben felhívott eseti döntések (BH1988.433, és BH2007.106) történeti tényállásai eltérőek, mivel azokban a sértettek ittassága, kihívó, provokatív és támadóan erőszakos magatartása váltotta ki a terheltek menthető felindulását, mely az élet elleni cselekmény elkövetéséhez vezetett. Jelen ügyben viszont nem lehet ilyen sértetti közrehatásról beszélni. sértett tett egy megjegyzést, illetőleg az intim közeledést visszautasította, amit a vádlott sértésként értékelt, majd kiment a konyhába, cigarettázott, majd onnan vélte látni, amit élettársa a telefonjával foglalkozik. Ezt követően vette magához a bárdot és ment vissza a szobába, hogy sérelmét megtorolja. Mindezek az elkövetési körülmények indokolják, hogy az ítélőtábla, egyetértve az ügyészi indítvánnyal, mellőzte a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését. A terhelt életet, testi épséget támadó erőszakos magatartása folytán méltatlanná vált a közügyek gyakorlásában való részvételre, ezért a végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre tekintettel az ítélőtábla annak mértékéhez igazodó tartamú közügyektől eltiltásra ítélte a Btk.53.§ és 55.§

(1)-

(2)bekezdése alapján. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A jogszabályi hivatkozást pótolta a másodfokú bíróság, mivel a törvényszék az előzetes fogvatartás beszámításánál, annak módja tekintetében alkalmazta a Btk.99.§

(1)bekezdése mellett a

(2)bekezdést is. A fentiekben kifejtett indokolás alapján az ítélőtábla a Veszprémi Törvényszék

1. május
2. napján kihirdetett 9.B.1006/2010/
3. számú ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén nyugszik. Győr,

1. január
2. napján Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke . Vajda Edit sk. . Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet, valamint a Veszprémi Törvényszék
3. május
4. napján kihirdetett 9.B.1006/2010/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része
6. január
7. napján jogerőre emelkedett, és végrehajtható. Győr,
8. január
9. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: