A határozat elvi tartalma: I. A Kkt.
- § /14/ bekezdése szerinti, több jogsértő esetében az egyik vonatkozásában a részjogerő beállta és annak következménye a másodfokú eljárásban. II. A szabályszegéshez kapcsolódó bírságtételből kiindulva kell a felelősség arányos megosztását vizsgálni és az arányok alapján kell az R.
- § /2/ bekezdés b/ pontja szerinti maximális összeget figyelembe venni és megosztani az elkövetők között. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.563/2011/4.szám A Kúria a dr. Kész Tamás ügyvéd, által képviselt I.r., és II.r. felpereseknek a Nemzeti Közlekedési Hatóság Központ alperes ellen közigazgatási bírság tárgyú határozat felülvizsgálata iránt indított perben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- július
- napján kelt 30.K.27.327/2010/
- számú jogerős ítélete ellen az I.r. felperes által
- sorszám alatt, az alperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Győr-Moson-Sopron Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 30.K.27.327/2010/
- A peres felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Kötelezi az I.r. felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s Egy, a perben nem álló személy és a II.r. felperes, mint járművezetők által vezetett gépjárműszerelvényt
- március 5-én közúti ellenőrzés alá vonták. A II.r. felperes vonatkozásában az egész hónapra szóló gépjárművezetői igazolás tekintetében az igazolás valóságtartama megállapítása céljából szükséges telephely ellenőrzést a Nemzeti Közlekedési Hatóság Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága a hozzá áttett ügyben
- április 8-án végezte el az I.r. felperesnél. Az ellenőrzés során megállapították, hogy a II.r. felperes részére a
- február 1-től március 3-áig terjedő időszakra vonatkozóan kiállított tevékenységigazoló lap adatai nem voltak valósághűek, a járművezető az igazolás szerinti telephelyi munkát nem végzett, mert részben szabadságon volt, szállítási munkát végzett, illetve pihenőidejét töltötte. A perben nem álló járművezető vonatkozásában megállapítást nyert, hogy nem tartotta be a napi pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket a
- február 10-én használt menetíró korong adatai alapján. Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés eredményeként a
- április 29én kelt ND/KJ/39/A/1928/5/
- számú határozatával az I.r. felperest, mint üzembentartót 600.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A perben nem álló járművezetővel szemben a bírság kiszabását mellőzte, de figyelmeztette az előírások megsértése miatt. A II.r. felperesi járművezető tekintetében megállapította, hogy a szabálysértések miatt felelősség nem terheli, ezért vele szemben szankciót nem alkalmazott. A valótlan adatokat tartalmazó tevékenység igazolás kiállítása miatt a hatóság megállapítása szerint a felelősség kizárólag az I.r. felperest terhelte. A közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 124/
- (XII.29.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM.r.)
- §
(9)bekezdésére figyelemmel a hamis igazolás kiállítása jogsértésnek minősül, a hatóság félrevezetésének szándéka bizonyítottan megállapítható, ezért az I.r. felperessel szemben a bírság kiszabásának mellőzésére sem kerülhetett sor. A határozat ellen az I.r. felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben vitatta a hatóság szándékos félrevezetésének tényét. Állította, mivel a tevékenységigazoló lapot kiállító dolgozót nem megfelelően ellenőrizte, legfeljebb gondatlanság állapítható meg a terhére, ezért a bírság kiszabását vele szemben is mellőzni kellett volna. Kérte ezért az elsőfokú határozat megváltoztatását, és a terhére kirótt bírság mellőzését. Az alperes a
- július 19-én kelt KH/MD/NS/A/636/3/
- számú határozatában az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, a II.r. felperes felelősségét a tachográf-korongok helyettesítésére szolgáló dokumentum meghamisításában 50 %-ban állapította meg, ezért a II.r. felperest 250.000 Ft, míg az I.r. felperest 400.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint tévesen állapította meg az elsőfokú hatóság, hogy a II.r. felperes nem tehető felelőssé az igazoló dokumentummal kapcsolatos szabálytalanságban. A II.r. felperes a tevékenységigazoló lapot annak átvételekor aláírásával ellátta, ezzel kijelentette, hogy nem vezette az ellenőrzött időszakban a járművet. A II.r. felperesnek tudatában kellett lennie, hogy az általa aláírt dokumentum nem valós adatokat tartalmaz, ezért az alperes a közúti közlekedésről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20.§
(5)bekezdése értelmében a 20. §
(1)bekezdés
- d)pontjának megsértésében az I.r. és a II.r. felperes felelősségét 50-50 %-ban állapította meg. Felelősségük arányában állapította meg a bírságfizetési kötelezettségüket a 156/2009. (VII.29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5.§
- e)pontja, a 4. számú melléklet J2 sora alapján és a 13. §
(2)bekezdés b) pontjában foglalt maximális bírságtételekre is figyelemmel. Megállapította továbbá, hogy az I.r. felperes és a II.r. felperes vonatkozásában a bírság kiszabásának mellőzésére nem kerülhetett sor, mert a hatóság félrevezetésének szándéka mindkét felperes esetében megállapítható volt. Az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt mindkét felperes egy beadványban keresetet nyújtott be. Az I.r. felperes kérte a bírság mellőzését, a II.r. felperes vitatta, hogy fellebbezés hiányában vele szemben a másodfokú eljárás során bírságot lehetett volna kiszabni. Mindkét felperes vitatta a bírság összegszerűségét azzal, hogy csak a bírság maximumokat lehetett volna a felelősség arányában megosztani. Az elsőfokú bíróság megállapította, a felek között nem volt vitás, hogy az I.r. és II.r. felperes a Kkt. 20. §
(1)bekezdés d) pontját és a közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 3821/85/EGK rendelet (a továbbiakban: EGK rendelet) 15. cikk
(8)bekezdését megsértették. A felperes felelősségét az 561/2006/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 10. cikk
(2)bekezdése a munkaszervezés, az utasításadás és az ellenőrzés kapcsán előírja. Az I.r. felperes nem mentesülhet a felelőssége alól arra való hivatkozással, hogy az alkalmazásban álló munkavállalója cégjegyzésre jogosultság hiányában, munkakörébe nem tartozóan állította ki a tevékenységigazoló lapot. A hatóság az ellenőrzéskor nem köteles vizsgálni az igazolást kiállító személy képviseleti jogosultságát és azt sem, hogy munkakörébe tartozott-e az igazolás kiállítása. Az igazolást kiállító munkavállaló az I.r. felperes nevében nyilatkozott, nyilatkozatát nem lehet semmisnek tekinteni. Nem vitásan valótlan tartalmú igazolás került kiállításra, amely kétségtelenül a hatóság félrevezetését eredményezi a vezetési és pihenőidő betartásának, a tachográf-korongok kezelésének ellenőrzésre irányuló eljárás során, ezért a bírság mellőzésére a Kkt. 46.§-a alapján nem kerülhetett sor. A bírság összegszerűsége tekintetében az elsőfokú bíróság az alperes számítási módszerét jogszerűnek ítélte. Kifejtette, hogy a szabályszegés megállapítása után a hatóságnak az adott szabályszegéshez tartozó bírságtételt kell megállapítania. Ezt követően kell vizsgálnia, hogy a Kkt. 20.§
(5)bekezdése alapján a felelősség megosztásának helye van-e és milyen arányban. Amennyiben a bírság kiszabása során a hatóság a felelősség megosztásának arányát megállapította, abban az esetben a bírságtétel összegét osztja meg a megállapított arányban az elkövetők között, és ennek során veszi figyelembe az R. 13.§
(2)bekezdés b) pontjában foglalt bírságmaximumokat. A bírságtétel felelősségarányos megosztását követően kell a hatóságnak vizsgálnia, hogy a bírságösszeg nem haladja-e meg az R. 13.§
(2)bekezdés b) pontjában foglalt maximális összeget. A felperesek ezért tévesen hivatkoztak arra, hogy a maximált összegekből kell kiindulni és a felelősség arányában kell ezt az összeget megosztani a felperesek között. Az elsőfokú bíróság azonban alaposnak találta a II.r. felperesnek a másodfokú eljárás során vele szemben alkalmazott bírság jogszerűségét vitató kereseti kérelmét. A bíróság álláspontja szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 105.§
(1)bekezdése értelmében nem kerülhetett sor a súlyosítási tilalom alkalmazására, mert a jogszabály nem ír elő ilyen esetet, továbbá nem mérlegelési jogkörben hozott határozatról van szó. Azonban a Ket. 128.§
(4)bekezdése szabályozza a részjogerő intézményét, amelyet a bírságolási eljárás során is alkalmazni kell a Kkt. 20.§
(14)bekezdése értelmében. A II.r. felperesre vonatkozó határozati rendelkezést az I.r. felperes fellebbezéssel nem támadta, a II.r. felperes az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nem terjesztett elő, ezért a másodfokú hatóság nem hozhatott volna felelősségmegosztás következtében a II.r. felperes vonatkozásában bírság megfizetését előíró rendelkezést, mert a részjogerő a II.r. felperes vonatkozásában beállt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatának a II.r. felperesre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen az alperes és az I.r. felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az I.r. felperes a jogerős ítéletet részben, a keresetet elutasító rendelkezése tekintetében támadta, kérte a jogerős ítélet részbeni megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kkt. 46.§-át, mert a bírság mellőzésének feltételei fennálltak. Legfeljebb gondatlanság terheli a nyilatkozatot kiadó személy ellenőrzése tekintetében, mert a hatóság félrevezetésének szándéka nem állapítható meg. Vitatta, hogy a hatóság nem köteles a nyilatkozatot kiállító munkavállaló képviseleti jogát ellenőrizni. A tényállás tisztázási kötelezettség körében a hatóságnak ezt is vizsgálnia kellett volna. Vitatta a bírság összegszerűségét is, amelyet a Kkt. 20.§
(5)bekezdése és az R. 13.§
(2)bekezdés b) pontja alapján a bírságmaximum 600.000 Ft összegéből kiindulva kellett volna az I.r. felperes terhére 300.000 Ft-ban megállapítani. Állította, az alperes bírságszámítási módszere helytelen és a bíróság azt törvénysértően tekintette jogszerűnek. A határozatban - a hatóság és a bíróság téves álláspontja miatt - nincs különbség sem az I.r., sem a II.r. felperes vonatkozásában, a felelősségarányos bírság mértéke nem tükrözi az 50-50 %-os felelősség mértéket. Kifejtette, az R. nem tiltja, hogy az R. által adott kedvezményeket kombinálják a felelősség megosztásával. A szabályszegésért fennálló bírságolási alaptételhez képest ugyanis speciális szabályt tartalmaz az R. 13.§
(2)bekezdés b) pontja, és ebből a speciális szabályból kellett volna kiindulni a bírság megállapítása során. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet részben, a II.r. felperesre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyező részében támadta és e körben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Elsődlegesen a II.r. felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. A felülvizsgálati kérelmében kifejtettek szerint a Ket. 128.§
(4)bekezdésében szabályozott részjogerő nem alkalmazható, a Ket. 104.§
(3)bekezdése és 105.§
(2)bekezdése a másodfokú hatóságnak teljes körű felülvizsgálatot és reformatórius jogkört biztosít. A felelősség tisztázása a tényállás azonossága miatt mindkét felperest érintette, így téves az a bírósági megállapítás, hogy a fellebbezés elbírálása nem hatott ki a II.r. felperesre a részjogerő miatt. Vizsgálni kellett valamennyi felelősségre vonható személynek a jogsértés megvalósításában kifejtett magatartását és az ahhoz kapcsolódó felelősségét, a felelősség arányát, így az I.r. és II.r. felperesek felelősségének vizsgálata nem választható el egymástól akkor sem, hogy ha az elsőfokú határozat különálló rendelkezéseket tartalmaz a felperesekre nézve. Mivel a GKM. r. 6.§
(9)és
(10)bekezdése, az R. 4. számú melléklet J2 sora mindkét felperest felelőssé és felelősségre vonhatóvá teszi, ezért a tényállás tekintetében a részjogerő nem állhat be mindaddig, amíg a felelősség kérdése nem nyer tisztázást. A Kkt. 20.§
(14)bekezdésébe beépített eljárási szabályt nem lehet a Ket.-nek csak egyetlen rendelkezésével, a 128.§
(4)bekezdésével összevetni, azt a közigazgatási hatósági eljárást átfogóan rendező jogszabály egészével összhangban kell értelmezni. Ilyen értelmezés mellett nyilvánvalóvá válik, hogy a hivatalbóli döntésfelülvizsgálati eljárások keretében a hatóságnak olyan döntési jogkörei vannak, amelyek a teljes jogerőt felülírják egy jogszabálysértő döntés felülvizsgálata esetében. Az I.r. felperes fellebbezése lényegében a felelősség tisztázására irányult, ez a kérdés érintette mind az I.r., mind a II.r. felperest, ezért a másodfokú eljárás során a II.r. felperesre is hozhattak határozati rendelkezést. A II.r. felperes az I.r. felperes felülvizsgálati kérelmére vonatkozóan észrevételt nem tett, az alperes felülvizsgálati kérelmére felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, kérve a jogerős ítélet hatályban tartását. A Kúria a jogerős ítéletet a tárgyaláson kívül bírálta el. Az I.r. felperes és alaptalan. Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati kérelme egyaránt A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelmek keretei között az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül a Pp. 272.§
(2)bekezdése és 275.§
(2)bekezdése értelmében. Az I.r. felperesnek a bírság mellőzésével kapcsolatban előadott felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelését a Kúria nem találta megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki - egyezően az alperessel hogy a munkáltatót terheli a felelősség a munkavállalója által kiállított igazolás valóságtartalmáért. A hatóságnak a telephelyi ellenőrzés során nem kellett vizsgálnia, hogy a tevékenységigazoló lapot kiállító munkavállaló az igazolás kiállítására jogosult volt-e, munkakörébe tartozott-e az igazolás kiadása, és jogosult volt-e a munkáltató nevében az igazolás kiállítására. Ez az I.r. felperes munkaszervezésébe tartozó feladat. Az I.r. felperes a munkavállalójával szemben érvényesítheti az esetleges jogkövetkezményeket, de a hatóság azon kérdéseket, amelyekre az I.r. felperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az ellenőrzés során nem veheti figyelembe. Az ellenőrzés egyértelműen feltárta, hogy a kiállított tevékenységigazoló lap, amely szerint az adott időszakban a II.r. felperes egyéb telephelyi munkát végzett, nem felelt meg a valóságnak, részben más tevékenységet végzett, szabadságon volt, szállítási munkát végzett, illetve pihenőidejét töltötte. A tevékenységigazoló lap nem valós adatokat tartalmazott, így alkalmas volt a vezető és pihenőidő ellenőrzésére vonatkozóan a hatóság félrevezetésére, mert abból a hatóság nem kaphatott valós adatokat az ellenőrzött időszakra vonatkozóan a II.r. felperes munkavégzésére. Mindezek alapján a Kkt. 46.§-ában foglalt bírság mellőzés feltételei nem álltak fenn. A bírság összegszerűsége tekintetében az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást. A szabályszegésért megállapítható bírságtétel az R. 4. számú melléklet J2 sora alapján 800.000 Ft, a jogsértésért mind a járművezető, mind a szállító felelős. E bírságtétel tekintetében, amennyiben a felelősség aránya megállapítható, azt kell vizsgálni, hogy az R. 13.§
(2)bekezdés b) pontjában foglalt bírság maximumát az egyes elkövetők tekintetében a felelősségarányos bírságkiszabás nem haladja-e meg, a bírság az egyes elkövetőkre maximálisan milyen összegben állapítható meg. A bírság maximált összegére tekintettel helytállóan járt el az alperes, amikor az 50-50 %-os felelősségi arányra tekintettel, az I.r. felperes terhére a legfeljebb 600.000 Ft-os felső határon belül maradva - a 800.000 Ft-os bírságtétel 50 %-os megosztásával 400.000 Ft-ban, míg a járművezető tekintetében a maximálisan 250.000 Ft-ban megállapítható felső határra tekintettel állapította meg a fizetendő közigazgatási bírság összegét. Az I.r. felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy egyenlő arányú felelősség esetén a kiszabott bírságnak is azonos mértékűnek kellene lennie. A jogalkotó a fizetőképességre tekintettel az alkalmazandó szankció felső határát eltérően állapította meg. Az üzembentartó és a gépjárművezető esetében ezért erre tekintettel azonos felelősségi arány esetében is eltérő lehet a fizetendő közigazgatási bírság mértéke. A felperesek egy beadványban előterjesztett keresetükben arra hivatkoztak, hogy a II.r. felperes vonatkozásában az alperesi határozat a Ket. 105.§
(1)bekezdésébe ütközik, mert a másodfokú hatóság a nem fellebbező II.r. felperesre nézve nem állapíthatott volna meg bírságfizetési kötelezettséget. A súlyosítási tilalom kapcsán az elsőfokú bíróság jogszerűen vizsgálta a részjogerőre vonatkozó szabály megsértését. A Ket. 128.§
(4)bekezdését és a Kkt. 20.§
(14)bekezdését az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta és vette figyelembe. Az elsőfokú határozat ellen a II.r. felperes nem, csak az I.r. felperes fellebbezett, vitatva a vele szemben kiszabott bírságot, kérve a Kkt. 46.§-ának alkalmazását. Az alperes a bírság mellőzésére irányuló kérelem kapcsán vizsgálhatta, hogy a hatóság félrevezetésének szándéka mindkét felperes vonatkozásában fennállte, a tényállás tisztázott volt-e, az I.r. és a II.r. felperes felelőssége milyen arányban állapítható meg. A Kkt. 20.§
(14)bekezdése szerint a II.r. felperes vonatkozásában - a vele szemben hozott döntést érintő fellebbezés hiányában beálló részjogerő miatt a II.r. felperessel szemben nem hozhatott az elsőfokú határozatot megváltoztató döntést. Csak az elsőfokú hatóságnak a felelősség körében tett megállapítására tehetett volna ténymegállapítást, de az elsőfokú hatóság tévedésének következményét a II.r. felperessel szemben nem vonhatta volna le. A Kúria nem találta megalapozottnak az alperesnek a tényállás tisztázási kötelezettség folytán a részjogerő beálltának kizártságára vonatkozó okfejtését. A részjogerő szabálya a tényállás tisztázásának kötelezettségére, a hatóság félrevezetésének szándékossága vizsgálata szükségességére hivatkozással nem annulálható, nem hagyható figyelmen kívül. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az I.r. felperes és az alperes is pervesztes lett, ezért a költségviselésről a Kúria a Pp. 81.§
(1)bekezdés szerint akként rendelkezett, hogy a peres felek költségeiket maguk viselik. Az I.r. felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése értelmében köteles felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Az alperes illetékmentessége folytán a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§ alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Sperka Kálmán sk. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Rothermel Erika sk. bíró A kiadmány hiteléül bírósági írnok