Bhar.349/2011/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a/, c/ és d/ pontjaira figyelemmel az

(5)bekezdés b/ pontja szerint minősülő nagyobb értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen és dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette, mely egy esetben társtettesként elkövetett, 3 rb. a Btk.316.§.

(2)bekezdés a/, c/ és d/ pontjaira figyelemmel a

(4)bekezdés b/ pontja szerint minősülő lopás bűntette, mely egy esetben bűnsegédként, 2 esetben társtettesként elkövetett, 1 rb. a Btk.316.§.

(2)bekezdés a/, c/ és d/ pontjaira figyelemmel a

(4)bekezdés b/ pontja szerint minősülő lopás bűntettének kísérlete és 1 rb. a Btk.316.§.

(2)bekezdés a/, c/ és d/ pontjai szerint minősülő lopás vétségének kísérlete miatt - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időnek a szabadságvesztésbe beszámításáról. Elrendelte a Füzesabonyi Városi Bíróság 2.B.85/2007/

1. számú ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés, és a Pest Megyei Bíróság 15.B.62/2006/
2. számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap börtönbüntetés végrehajtását is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
3. szeptember
4. napján kihirdetett 31.Bf.6856/2011/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. a Btk.313/C.§.

(7)bekezdés a/ pontjában meghatározott bűnsegédként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében is. Lopási cselekményeinek minősítését is részben helyesbítette. Pontosította házi őrizete kezdő és befejező napját, a lefoglalási határozat számát, és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. vádlott tekintetében helybenhagyta. Megállapította, hogy a másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek van helye. A másodfokú bíróság ítélete ellen az I.r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, melynek irányát, okát és célját nem jelölték meg. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.878/2011/1. számú átiratában a fellebbezések elutasítását indítványozta a Be.390.§.

(2)bekezdése és a Be.369.§.

(2)bekezdése alapján. Azt fejtette ki, hogy az első- és másodfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I.r. vádlott

1. január
2. napján 14 óra körüli időben a város1 előtt figyeléssel fedezte a II.r. vádlottat, aki az ott leállított, a sértett által használt 4 frszú Ford típusú személygépkocsi bal első ajtaját zártörés módszerével kinyitotta, és abból eltulajdonította a sértett tulajdonát képező fekete, bőr pénztárcát, az abban lévő 15.000 Ft és 50 Euró készpénzzel, 3 kg almát, valamint a sértett személyes iratait és a Bank1, valamint a Bank2 által kiállított bankkártyáit. A cselekménnyel okozott kár 30.000 Ft volt, mely nem térült meg. Az elsőfokú bíróság a vádlott e cselekményét lopás bűntettéhez nyújtott bűnsegélynek minősítette. A másodfokú bíróság ezzel a cselekménnyel kapcsolatban állapította meg, hogy a vádlott bűnsegédként elkövetett 2 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét is megvalósította. Az adott esetben a másodfellebbezés okaként kizárólag a Be.386.§.

(1)bekezdés b/ pontja jöhet szóba. Ezt a rendelkezést a 2009. évi LXXXIII. Törvény 41.§. iktatta be a büntetőeljárás szabályai közé. E törvény indokolása szerint akkor van helye a másodfellebbezésnek, ha az elsőfokú bíróság egymással anyagi halmazatban lévő cselekményeket bírál el, és ezek közül valamely cselekményben nem mondja ki a vádlott bűnösségét, de a történeti tényállásban rögzíti annak elkövetését, majd a másodfokú bíróság e cselekményben is megállapítja a bűnösségét. Az egymással alaki halmazatban lévő bűncselekmények esetén, változatlan tényállás mellett a magatartás - s így a bűnösség - köre nem bővül, hanem csak a cselekmény minősítése változik, ami a Be.386.§.

(1)bekezdésében írt taxatív felsorolás szerint nem lehet másodfellebbezés alapja. Jelen ügyben az első-és másodfokú bíróság azonos tényállást állapított meg. a vádlott azonosan megállapított cselekménye alaki bűnhalmazatot valósított meg, aminek a minősítését a másodfokú bíróság helyesbítette. Mivel a bűnösségi kör nem bővült, a másodfokú bíróság a vádlott újabb magatartását nem vonta a bűnösség körébe, az ítélet ellen nincs helye másodfellebbezésnek. A bírói gyakorlattal kapcsolatban utalt a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.217/2010/3. számú végzésére. Az I.r. vádlott és védője által begyújtott fellebbezés folytán a Be. 387.§ /1/ bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az első- illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották e. Ennek során megállapította, hogy a másodfokú bíróság tévesen biztosított fellebbezési jogot az I.r. vádlottnak és védőjének. Az ügyben a fellebbezési jog megnyílása a Be. 386.§

(1)bekezdés b./ pontjához kapcsolódóan vizsgálandó. E szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az első fokú bíróság nem rendelkezett. A helyes értelmezés szerint, ha az első fokú bíróság egymással anyagi halmazatban lévő bűncselekményeket bírál el, és ezek közül valamely cselekményben nem mondja ki a vádlottat bűnösnek, de a történeti tényállásban rögzíti a cselekmény elkövetését, majd a másodfokú bíróság e cselekményben is bűnösnek mondja ki a vádlottat, bűnösségének megállapítása először másodfokon történik meg. Ebben az esetben a bűnösségi kör bővül a vádlott terhére, ezért a másodfokú határozat ellen a jogalkotó perorvoslatot biztosít. A felülbírált ügyben azonban nem ez történt. Az első fokú ítélet 4. pontjába foglalt tényállás rögzíti azt az elkövetői magatartást, amely a helyesen megállapított vagyon elleni bűncselekményt és a készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét is tartalmazza. Az I.r. vádlott egy elkövetői magatartással a vagyon elleni bűncselekményen túl 2 rb készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét is, mint bűnsegéd elkövette, amely bűncselekmények egymással valóságos alaki heterogén halmazati viszonyban állnak. Tartalmában törvényes a másodfokú bíróság döntése, ellenben téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor fellebbezési lehetőséget biztosított a határozata ellen. A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező részében ezért szükségtelenül mondta ki ez utóbbi cselekményben az I.r. vádlott bűnösségét, mert a helyes szóhasználat az lett volna, hogy e vádlott cselekményét 2 rb a Btk. 313/C.§

(7)bekezdés a./ pontjában meghatározott bűnsegédként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének is minősíti. Az egymással alaki halmazatban álló bűncselekmények hiányos minősítésének a pótlása a másodfokú eljárásban nem jelenti a bűnösségi kör bővülését. Ellenben a valóságos anyagi halmazatban álló bűncselekmények másodfokon történő bűnösségi körbe vonása már további bűncselekmény megállítását jelenti, és ezzel megnyitja a harmadfokú felülbírálat lehetőségét. Az I.r. vádlott és védőjének fellebbezése a kifejtettek miatt nem joghatályos, érdemben nem bírálható felül. A másodfokú bíróság tévedett, amikor a fellebbezés kizártsága ellenére megnyitotta a jogorvoslat lehetőségét, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 390.§.

(2)bekezdése alapján a fellebbezést elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla végzése elleni fellebbezési jogot a Be. 341.§

(1)bekezdése zárja ki, a Be. 385.§-ára figyelemmel. A Be.588.§.

(3)bekezdés a/ pont alapján állapította meg a másodfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedését. Budapest,

1. év január hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke dr. Magócsi István sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő . Sárecz Szabina Martina sk. bíró