← Magyarország

Bf.863/2012/3 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bf.I.863/2012/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
  2. január hó
  3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A halált okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék
  4. évi szeptember hó
  5. napján kihirdetett 9.B.753/2009/
  6. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A vádlott börtönbüntetésének mértékét 3 (három) évre súlyosítja. A büntetés fele részének kitöltése utáni feltételes szabadságra bocsátást kimondó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a nyilatkozattételre nyitva álló törvényes határidőn belül a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, illetőleg a szabadságvesztés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátást kimondó rendelkezés mellőzése végett. A vádlott és a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbeztek. A fellebbviteli főügyészség a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta, és az ítélet megváltoztatását indítványozta azzal, hogy az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés mértékét emelje fel és a büntetés fele részének kitöltése utáni feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről szóló rendelkezést mellőzze. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
  7. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, az általa megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, az csak kisebb részben szorul pontosításra az iratok tartalma alapján (Be. 351. §
(2)bek. c) pontja), így a Be. 361. §
(1)bekezdése értelmében az ítélőtáblának nyilvános ülést kellett tartania az ügyben. Mellőzendő az ítélet
  1. oldal
  2. bekezdéséből az a rész, mely szerint ....-t is megfejelte volna a kocsmában a sértett (nyomozati irat 149., 179., 217., 225.,
  3. és
  4. lapszámai). A
  5. oldalon a koponyatöréssel kapcsolatban a „jobb falcsonttáji centrummal koponyatörés" jelölendő meg (nyomozati irat
  6. lapszáma). Az így helyesbített tényállás most már hiányosságoktól mentes, felülbírálatra alkalmas a Be.
  7. §
(1)bekezdés a) pontja alapján, ennek megfelelően irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 352. §
(2)bekezdése szerint. A felmentés érdekében bejelentett védelmi jogorvoslat nem vezethet eredményre a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülértékelésének tilalma folytán a Be. 352. §
(1)és
(3)bekezdéseiből következőleg. A tényállás kapcsán az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, helyes a vádlott cselekményének jogi minősítése is. Igaz ugyan, hogy a kocsma épületében a sértettnek a vádlotton túl másokkal is konfliktushelyzete volt, mely tettlegességig is fajult ... esetében, a vádlottal azonban csak verbális konfliktusa alakult ki és ez is befejeződött, hiszen a sértett elhagyta a kocsmát. Ellentétben a védelem álláspontjával a sértett bántalmazásának szemtanúi voltak ..., illetőleg ... tanúk. A megnevezett tanúk nyilatkozatából egyértelműen volt megállapítható, hogy a sértett már hazafelé indult, amikor a vádlott részéről váratlan támadás érte, a vádlott megütötte, vagyis a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben. Az első fokon eljárt törvényszék a bizonyítékok körültekintő mérlegelésével törvényesen minősítette a vádlott cselekményét. Helyesen foglalt állást abban, miszerint a halált okozó testi sértés megállapításánál és az emberöléstől való elhatárolás szempontjából annak van jelentősége, hogy az elkövető szándéka halált okozó testi sértésnél még eshetőlegesen sem irányul a sértett életének kioltására, hanem kizárólag testi sérülés okozására és a magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett halálos eredmény tekintetében a bűnösség kizárólag gondatlan formájában jelentkezhet. A vádlott szándéka az ütés leadásakor testi sértésre irányult, magatartásával szándékos testi sértést valósított meg, szándéka azonban még eshetőlegesen sem irányult a sértett életének kioltására, azonban azért nem látta előre a halálos eredmény bekövetkeztének lehetőségét, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta, magatartásával azonban kétségkívül ok-okozati összefüggésben a sértett halála bekövetkezett. A védelem által minősítés változtatás érdekében bejelentett fellebbezés sem vezethetett így eredményre. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt helyesen tárta fel az első fokon eljárt törvényszék. Mellőzendő azonban mint nyomatékos enyhítő körülmény az, hogy a sértett a vádlottal szemben huzamosabb ideig tartó súlyos provokatív magatartást fejtett volna ki. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a sértett már éppen távozóban volt a kocsmából, amikor is a vádlott részéről váratlan támadás érte. A súlyosító körülmények között feltüntetendő ugyanakkor, hogy a vádlott büntetőeljárás hatálya alatt állva követte el e cselekményét, melyre következtetés az előéleti adatainak áttekintése után vonható. A bűnösségi körülményekre tekintettel, szem előtt tartva a Btk. 37. §-ában foglalt büntetési célokat a Btk. 83. §-ában rögzített büntetéskiszabási elvekkel, az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhének tekintendő a kialakult bírósági gyakorlat alapján is, annak súlyosítása vált indokolttá. A súlyosítás érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés alapos, míg az enyhítés érdekében bejelentett védelmi fellebbezés eredményre nem vezethetett. A Btk. 47. §
(3)bekezdése rögzíti, hogy 3 évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Jelen ügyben az ítélőtábla nem látott olyan különös méltánylást érdemlő körülményt, amely miatt a fenti törvényhely alkalmazhatóvá vált volna, ezért azt mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletéből. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és helyesek. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéltét, míg egyebekben helybenhagyta azt a Be. 371. §
(1)bekezdése értelmében. Debrecen,
  1. január
  2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Debreceni Törvényszék 9.B.753/2009/
  3. sz. ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
  4. január
  5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.