Pfv.20371/2012/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja. Pfv.VII.20.371/2012/9.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Gortvay-Horváth-Molnár és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kárpáti Zsuzsa ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Czeglédi Éva jogtanácsos által képviselt alperes ellen - az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó Nagy és Pál Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Nagy Szilárd ügyvéd által képviselt Kft. szerződés teljesítése iránt a Fővárosi Bíróságon 11.G.40.745/

1. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.243/2011/
2. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 200.000 (kettőszázezer) Ft, az alperesi beavatkozónak 50.000 (ötvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az alperes képviseletében eljáró beavatkozó mint támogató és a felperes mint kedvezményezett között
3. január 3-án támogatási szerződés jött létre. E szerződés I/
4. pontja szerint a megállapodás tárgya a munkavállalók képzése a felperes versenyképességének növelése érdekében című, a szerződés
5. számú mellékletét képező pályázatban leírt projekt költségeinek vissza nem térítendő támogatás formájában történő finanszírozására. A szerződés ugyanezen pontja arról is rendelkezett, hogy a projekt célja a nyelvi tudásszínt emelése az IT és egyéb informatikai ismeretek erősítése mellett, az eladástechnika és a kommunikáció erősítése, a „megfelelő oktatás és vizsga megszerzésén keresztül". A képzési programokban részt vettek száma 9 fő, akiknek képzettséget kell szereznie. A szerződés I/
6. pontja szerint a megítélt támogatás a felperes részére 9.842.039 Ft, míg a saját hozzájárulása 2.160.448 Ft volt. A X/
7. pont felhatalmazta az alperest arra, hogy - az ott felsorolt feltételek esetén - a szerződéstől elálljon. Az alperesi beavatkozó munkatársai 2007 szeptemberében szabálytalansági vizsgálatot tartottak a felperesnél, melynek eredményeként több szabálytalanságot is megállapítottak. Az alperes e szabálytalansági vizsgálat eredménye alapján 2008 augusztusában elállt a szerződéstől. A felperes módosított keresetében 9.708.177 Ft támogatás és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a peres felek között létrejött támogatási szerződésben vállalt kötelezettségeinek eleget tett, az alperes elállása nem volt szabályszerű, ezért a keresetben megjelölt összegű támogatást jogtalanul vonta meg tőle. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződéstől annak X/4.d) és 5.a.) pontja alapján szabályszerűen állt el, tekintettel a beavatkozó által feltárt hiányosságokra. Az alperesi beavatkozó is a kereset elutasítását indítványozta, fenntartva a szabálytalansági eljárás során készült jegyzőkönyvben tett megállapításait. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 9.708.177 Ft-ot és annak járulékait. Megítélése szerint az alperes, illetve a képviseletében eljáró beavatkozó elállása nem volt jogszerű, tehát az alperes köteles a támogatási szerződésből eredő fizetési kötelezettségének eleget tenni, a szerződés alapján a még ki nem fizetett, illetve az általa inkasszóval visszaszedett összeget és annak kamatait felperesnek megfizetni. Kifejtette, az elállást tartalmazó levél konkrét szerződésszegést nem jelölt meg, csupán általában hivatkozott a szabálytalansági eljárás lefolytatására, valamint a 360/2004.(XII.26.) Korm. rendelet
8. § /1/ bekezdés
9. pontjában írt tényállás megvalósulására. Hangsúlyozta, a pályázati útmutató amely nem képezte a szerződés részét - sem hivatkozott a felnőttképzésről szóló
10. évi CI. törvény (továbbiakban: Fktv.) végrehajtásáról szóló 48/2001.(XII.22.) OM rendeletre (továbbiakban: rendelet), ezért nem róható a felperes terhére, hogy a rendelet
11. számú mellékletében meghatározottakat nem vette figyelembe. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a szerződés alapján a felperes számára nem volt kötelező a három ajánlat beszerzésének dokumentálása, ezért ezen formai okból nem lehetett megállapítani a szerződésszegést a felperes terhére. A felperes interneten keresztül szerzett be árajánlatokat, azok ismeretében választotta ki az oktatással megbízott céget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés nem tartalmazta a vizsga módját, ezért az egyéb bizonyítékokra is figyelemmel aggálytalanul állapíthatta meg, hogy a „megfelelő vizsgáztatásra" sor került. Figyelemmel arra, hogy a felperes szerződésszerűen teljesített, az alperes elállása jogszerűtlen volt, ezért az alperes köteles a szerződésből eredő támogatási kötelezettségének eleget tenni. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó által benyújtott fellebbezések folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A fellebbezések indokaira tekintettel rámutatott arra: a felperes az árajánlatok beszerzése körében szabályszegést nem követett el. A vizsgáztatás módja azonban - álláspontja szerint - nem felelt meg a támogatási szerződés I.
12. pontjában foglaltaknak. Ez utóbbi rendelkezés azt tartalmazza, hogy a projekt célja „a megfelelő oktatás és vizsga megszerzésén keresztül" valósul meg. A pályázati útmutató 2.
13. pontja értelmében „a projekt keretében végrehajtott képzések zárásaként a képzés résztvevőinek be kell számolniuk arról, hogy milyen mértékben sajátították el a tanultakat, a beszámoló például lehet vizsga, gyakorlati teszt stb.". A másodfokú bíróság kifejtette, a támogatási szerződés, a pályázat és a pályázati útmutató egyaránt előírta, hogy a tananyag elsajátításáról a tanfolyamon résztvevőknek beszámoló útján kell számot adniuk. A szavak általánosan elfogadott jelentése szerint sem tekinthető beszámolónak, illetve vizsgának a tanfolyam során megtartott órák végén folytatott csoportos beszélgetés az adott tananyagról, az a résztvevők tudásszintjének igazolható ellenőrzésére nem volt alkalmas. A képzőközpont által kiállított látogatási bizonyítvány csak az órák látogatását igazolja, amiből nem következik, hogy a résztvevők a tanfolyam végén eredményes vizsgát tettek. Ezáltal a felperes a támogatási szerződés I.
14. pontját megszegte. A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes jogszabályt sértett azzal, hogy olyan oktatóközponttal kötött szerződést, amely nem rendelkezett regisztrációval az eladástechnikai tréning vonatkozásában. A pályázati útmutató értelmében a felperes csak olyan szolgáltatótól vehette volna igénybe a szükséges képzéseket, amely az Fktv.
15. §-ában meghatározott feltételeknek megfelelt, azaz a Központ által vezetett nyilvántartásban szerepelt. A kereseti kérelem elbírálása körében közömbös, hogy a Központ az oktató központ részére az eladástechnikai tréning vonatkozásában az igazolást a tanfolyam befejezését követően 9 hónappal
16. november 30-án kiadta, ugyanis ennek a regisztrációnak a 2006 januárban lezajlott tanfolyamra visszaható hatálya nincs. A felperes által választott képzések megtartására kizárólag az adott képzésre akkreditált szervezetet vehette volna igénybe. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság szerint az alperes megalapozottan állt el a támogatási szerződéstől annak X/
17. pontja alapján. A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a peres felek között létrejött támogatási szerződésen kívül nincsen olyan egyéb dokumentum, amely a szerződés részét képezte volna, és ezáltal a felperes részére további kötelezettségeket írt volna elő. A támogatási szerződés végén található mellékletek között nem szerepelt a pályázati útmutató, ezért ez utóbbi dokumentum nem vált a szerződés részévé, abból a felperesre nézve kötelezettségek nem állapíthatók meg. Hivatkozott arra is, hogy a látogatási bizonyítvány nem csak a képzésen való jelenlétet igazolja, hanem azt is, hogy szóbeli számonkérés keretében ellenőrizték a tudásanyag elsajátítását a hallgatók részéről. Csak a sikeres szóbeli számonkérés eredményeként léphettek tovább a hallgatók a képzésben, majd a képzés végén kapták meg a látogatási bizonyítványt, amely tehát a képzés tudásanyagának elsajátítását is igazolja. A pályázati útmutató - bár nem része a szerződésnek - egyébként is kizárólag az Fktv.
18. §-ában rögzítettekre hívta fel a figyelmet: a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által vezetett nyilvántartásban szereplő szolgáltatótól vehető igénybe a képzés. Ennek a feltételnek a felperes mindenben megfelelt, a nyilvántartásba vételt igazoló okiratot a per során csatolta. A másodfokú bíróság tehát a Pp.
19. §-ába ütköző módon okszerűtlenül, logikai ellentmondásokat tartalmazó módon mérlegelte a bizonyítékokat. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen értelmezte a szerződés I.
20. pontját és a pályázati útmutató 2.
21. pontját. A felperes a per során nem tudta bizonyítani, hogy a támogatási szerződésben vállalt célt megfelelően teljesítette volna. Hivatkozott arra is, hogy a felperes részéről kiválasztott cég az eladástechnikai tréning vonatkozásában nem rendelkezett regisztrációval, megsértve ezáltal az Fktv-t, valamint a rendeletet is. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a pályázati útmutató a támogatási jogviszony kiemelkedően fontos részét képezi, a támogatási szerződés tartalmával szorosan összefügg. A felperes által becsatolt látogatási bizonyítvány csak annak igazolására alkalmas, hogy a résztvevők az órákat látogatták, de arra nem, hogy a számonkérés is megfelelő módon megtörtént volna. A felperes azzal is megszegte a szerződést, hogy olyan oktató központtal kötött szerződést, amely az eladástechnikai tréningek vonatkozásában nem rendelkezett regisztrációval. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
22. §