Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.286/2012/
- sorszám A Pécsi Ítélőtábla dr. Csepregi Tamás ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Baumgartner és Bencze Ügyvédi Iroda I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (címe) II. rendű és III.rendű alperes neve (címe) III. rendű alperes ellen - gazdasági társaság tisztségviselőjének felelősségének megállapítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék
- február hó
- napján kelt 5.P.20.528/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám, az alperesek részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül eljárva - meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes, mint az A. Kft. „f.a." ügyvezetője, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatát nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a társasági vagyon 26.457.000,- forinttal csökkent. A II., III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasította, kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 179.400,- forint perköltséget azzal, hogy ezt meghaladóan a felek viselik saját perköltségüket. Megállapította, hogy az I. rendű alperes ügyvezetése alatt álló A. Kft. „f.a." gazdálkodása
- év elején veszteséges volt, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett, a gazdasági társaságnak 100.000.000,- forintot meghaladó hiteltartozása állott fenn, melyet fizetni nem tudott. Kifejtette, hogy az I. rendű alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetről tudomással bírt, ennek ellenére
- február hó
- napján a társaságnak a P. Kft.-ben meglévő 96,67 % üzletrészét az ügyvezető házastársának, a III. rendű alperesnek a névérték alatt, jelentéktelen összegért elidegenítette, és ezzel az átruházott üzletrész saját tőkéje növekedésével azonos mértékben az adós gazdasági társaság vagyonát csökkentette. Alaptalannak találta a II., III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet, e körben az volt a jogi álláspontja, hogy mivel a II., III. rendű alperesek a gazdasági társaságnak nem ügyvezetői, a vagyonvesztést ténylegesen nem ők idézték elő, csupán eszközei voltak annak, hogy a vagyonmentést az I. rendű alperes, mint ügyvezető megvalósította, felelősségük ezért a Cstv. 33/A. §-a alapján nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperesek terjesztettek elő fellebbezést. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a II., III. rendű alperesekkel szemben a kereset teljesítését, és a felperes javára megítélt perköltség felemelését kérte 400.000,- forint + ÁFA ügyvédi munkadíj, és tárgyalásonként 40.000,- forint + ÁFA ügyvédi költség átalány figyelembevételével. Álláspontja szerint a II.,III. rendű alperesek, mint az ügyvezető I. rendű alperes közeli hozzátartozói a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára tényleges meghatározó befolyást gyakoroltak. Hivatkozott arra, hogy a felperes erre vonatkozó - az alperesek által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont - előadását a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak való tényként kellett volna elfogadnia. Utalt arra is, hogy a Ptk. 203. §
(2)bekezdése szerinti fedezetelvonás miatt az alperesek rosszhiszeműségét vélelmezni kell. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perköltség összegét indokolatlanul alacsony mértékben állapította meg. Az alperesek fellebbezésükben az ítélet megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását kérték hivatkozással arra, hogy a gazdasági társaság felszámolásához a gazdasági válság, az autókereskedelemben bekövetkezett kedvezőtlen gazdasági környezet vezetett, ezért nem tudta a gazdálkodó szervezet a 100.000.000,- forint nagyságrendű bankhitelt fizetni. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felszámoló azon nyilatkozatát, mely szerint a cég ügyvezetésében jogszabályba ütköző tevékenységet nem észlelt. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az alperesek fellebbezése tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az A. Kft. felszámolása iránti kérelem benyújtására 2009. április hó 1. napján került sor, ezért a perbeli jogvita elbírálása során 2009. évi LI. törvény 51. §
(4)bekezdése alapján, a Cstv.
- szeptember hó
- napja előtt hatályos 33/A. §-át kell alkalmazni. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a társaság üzletrészének átruházása időpontjában az A. Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, mivel 100.000.000,- forintot meghaladó hiteltartozása állott fenn, amelyet fizetni nem tudott, és a felszámolási kérelem alapjául szolgáló,
- január hó
- napján esedékes 1.600.000,- forint összegű tartozását sem egyenlítette ki. Az alperesek maguk is elismerték fellebbezésükben, hogy az eladások, karbantartások drasztikusan csökkentek, nagymértékű hitelének törlesztésére a társaság nem volt képes, hitelszerződése felmondásra került. Ilyen körülmények között a cég vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a cég nem lesz képes esedékességkor kiegyenlíteni a vele szemben támasztott követeléseket. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 33/A. § szerinti felelősségét nem az alapozza meg, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet az ügyvezető magatartása miatt következett be, hanem az, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után az ügyvezető nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdasági társaság vagyona csökkent. A Cstv. 33/A. §-án alapuló felelősség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet milyen okból - gazdasági válság miatt vagy a vezető mulasztásai tevékenységei folytán következett be. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy az I. rendű alperes feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, amikor a cégnek a P. Kft.-ben meglévő 2.900.000,- forint névértékű üzletrészét 100.000,- forint vételár ellenében átruházta házastársára, a III. rendű alperesre. A 96.000.000,- forint nettó árbevételt produkáló gazdasági társaságban meglévő részesedés névérték töredékéért történő átruházása nyilvánvalóan hitelezői érdekeket sértő, vagyonvesztést előidéző magatartás. Az I. rendű alperes a felelősség alól akkor mentesülhetett volna, ha bizonyítja, hogy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében az I. rendű alperesnek azonban e körben értékelhető tényállítása sem volt. Az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(6)bekezdése szerint P.20.528/2011/
- és
- sorszám alatti végzéseivel az alpereseket a bizonyítási teherről tájékoztatta, figyelmeztette, hogy az általuk indítványozott könyvszakértő díjának előlegezése elmulasztása esetén a további bizonyítást mellőzi. Az I. rendű alperes részéről a szakértői díj előlegezése nem történt meg. Nem alkalmas az I. rendű alperes felelősségének kimentésére a felszámoló azon nyilatkozata sem, mely szerint az adós cég vagyonának csökkentését, az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítést, hitelezők jogosulatlanul előnybe részesítését nem tapasztalta, a hitelezők Cstv. 33/A. §-ára alapított keresete alapján a bíróságnak kell elbírálnia azt, hogy vagyoncsökkenés következett-e be az adós vezető-tisztségviselőjének magatartásával okozati összefüggésben, a felszámoló e körben tett nyilatkozata nem köti. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a II., III. rendű alperesek nem minősülnek a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára tényleges meghatározó befolyást gyakorló személynek („árnyékdirektor"). E törvényi rendelkezés különösen a nagy méretű, illetve a gazdasági pozíciójában alárendelt gazdálkodó szervezetek esetében kívánta azon személyeket is a felelősségi körbe vonni, akik a vagyonvesztést előidézték. A II., III. rendű alperesek az adós ügyvezetőjének közeli hozzátartozói, a III. rendű alperes a perrel érintett konkrét jogügyletnek alanya volt, azonban azt, hogy a gazdasági társaság stratégiai vagy operatív irányítása körébe tartozó bármely döntésére ráhatása lett volna, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A II. rendű alperes tekintetében mindemellett kiemeli a másodfokú bíróság azt is, hogy a II. rendű alperes a vagyonvesztést eredményező szerződés megkötésében nem vett részt. Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében a felperesnek a II., III. rendű alperesekre vonatkozó előadását az elsőfokú bíróságnak valónak kellett volna elfogadnia. Az alperesek a
- június hó
- napján megtartott tárgyaláson a kereset elutasítását kérték, ezzel a felperes valamennyi tényállítását vitatták, majd a P.20.528/2011/
- számú előkészítő iratban egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy a II., III. rendű alperes vonatkozásában a Cstv. 33/A. § nem alkalmazható. Az előkészítő irat - a felperes hivatkozása ellenére - a
- október hó
- napján megtartott tárgyaláson a jegyzőkönyvben foglaltak szerint ismertetésre került. Tévesen hivatkozott a felperes arra is, hogy a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerinti fedezetelvonás miatt az alperesek rosszhiszeműségét vélelmezni kell. A felperes keresetének jogalapja a Cstv. 33/A. §, amelynek alapján a felperesnek az alperesek károkozó - a hitelezői érdekekkel ellentétes - magatartását, a bekövetkezett vagyonvesztést, és az okozati összefüggést kellett bizonyítania. Ettől teljesen eltérő a felperes által a fellebbezésben hivatkozott, Ptk.
- §-ra alapított kereset, mely a szerződések hatálytalanságának megállapítására irányul, és amely a jelen pernek nem volt tárgya. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a felperes javára megítélt perköltség összegét is. A felperes a keresetlevél mellékleteként csatolta az ügyvédi munkadíjra vonatkozó megállapodást, mely szerint pernyertesség esetén 400.000,- forint + ÁFA megbízási díj és tárgyalásonként 40.000,- forint + ÁFA készkiadás megtérítésében állapodtak meg felek. A 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése értelmében a fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezze a pervesztes felet,
- a)a fél és képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj, valamint
- b)a fél által képviselője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegének megfizetésére. A
(2)bekezdés szerint az
(1)bekezdés alapján megállapított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A felperes jogi képviselője három tárgyaláson vett részt, az ügyben nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatására, tanúkihallgatásra, szakértő kirendelésére nem került sor, a jogi képviselő a keresetlevél elkészítésén, megszerkesztésén túlmenően további beadványt nem terjesztett elő, ezért a másodfokú bíróság megítélése szerint a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló ügyvédi munkadíjat a készkiadásokkal együtt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság. Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes és az alperes fellebbezése egyaránt alaptalan volt, ezért a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján mindegyik fél viseli a fellebbezési eljárás során felmerült költségét. Pécs,
- január
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró