SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.354/2012/6.szám A Szegedi Ítélőtábla a Sóczó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Sóczó Réka ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a V. & F. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Fancsali Ágnes ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen lízingszerződésből eredő követelés iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- május
- napján kelt 6.G.40.259/2011/
- számú ítéletével szemben az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes marasztalását 18.195.920,(Tizennyolcmillió-egyszázkilencvenötezer-kilencszázhúsz) Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállítja. Az alperest elsőfokú eljárási költség fizetésére kötelező rendelkezést mellőzi, és kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 700.000,- (Hétszázezer) Ft elsőfokú eljárási költséget. A felperest terhelő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét 468.000,(Négyszázhatvannyolcezer) Ft-ra felemeli, az alperes által fizetendő illeték összegét 432.000,- (Négyszázharminckettőezer) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 300.000,- (Háromszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 229.300,(Kettőszázhuszonkilencezer-háromszáz) Ft, ugyanígy az alperest, fizessen meg 1.456.500,- (Egymillió-négyszázötvenhatezer-ötszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. -2- INDOKOLÁS: A B... Bt. üzletvezetője Borsos Károly felkereste az alperest és előadta, hogy a cége 2 db lánctalpas kotrógépet kíván értékesíteni a felperes jogelődje, az A... Kft. részére, az alperest az ügylet finanszírozására kérte. Az alperes alkalmazottja (személy neve) az ügylet megkötése előtt ellenőrizte a két munkagép beszerzését, a tulajdonjogát igazoló szerződéseket. Az A... Kft-vel folytatott egyeztetést követően
- január 24-én az alperes megvásárolta a B... Bt-től 30.000.000,- Ft + ÁFA, valamint 25.000.000,- Ft + ÁFA, mindösszesen bruttó 66.000.000,- Ft vételárért a JCB JS 210 LC és a JCB JS 240 LC típusú lánctalpas kotrógépeket. Ugyanezen a napon az A... Kft-vel 48 hónapra szóló zárt végű pénzügyi lízingszerződést kötöttek a 2 db lánctalpas kotrógépre. A felperes jogelődje kifizette a 11.000.000,- Ft ÁFA összeget, valamint 13.750.000,- Ft kezdőrészletet és vállalta, hogy 48 hónapon át 6.809,51 CHF-nek megfelelő Ft összeget, lízingdíjat az alperesnek megfizet. Az A... Kft. és az alperes között
- január
- napján átadás-átvételi jegyzőkönyv készült, melyben az A... Kft. elismerte a gépek birtokba adását. A felperes jogelődje a B... Bt-vel bérleti szerződést kötött, ennek értelmében
- december
- napjáig a két gépet a lízingbevevő az eladó B... Bt. birtokában hagyta. A bérleti díj pontos összege nem ismert, a bérlő
- augusztusáig fizette a felperesnek a bérleti díjat. A JCB JS 240 LC típusú gép valójában a E... Zrt. tulajdonában állt, melyet a K... Kft. lízingbevevő birtokolt. A gépet ezen lízingbevevő
- október 10-én jogtalanul eladta a B... Bt-nek. A JCB JS 210 LC típusú gép korábban valóban a B... Bt. tulajdonában állt, de azt értékesítette a L... Zrt. részére, melytől a gépet visszalízingelte. A felperesi jogelőd - miután a bérlővel a díj nemfizetése miatt vitája támadt és a tulajdonjogot illetően is ellentétes információkhoz jutott - kérte az alperest a tulajdonjog igazolására mindkét gép tekintetében. A lízingdíjat
- évben nem fizette, ezért az alperes a lízingszerződést
- április 22-én azonnali hatállyal felmondta. Az elsőfokú bíróság a 6.G.40.294/2009/
- számú ítéletével 37.595.919,- Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. A Szegedi Ítélőtábla a
- június
- napján kelt Gf.I.30.316/2010/
- számú végzésével a keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, az a körülmény, hogy a tulajdonjog átruházására köteles alperes a szerződés megkötésekor nem volt tulajdonosa a dolognak, a szerződést önmagában nem teszi érvénytelenné, a dolog tulajdonjogát ugyanis nem a szerződés megkötésekor, hanem a szerződés teljesítésekor kell átruházni. A tulajdonjog hiánya nem a szerződéskötés, hanem a teljesítés rendellenessége, melyből nem következik a szerződés létrejöttének hiánya, hanem ez a körülmény a szerződés objektív meghiúsulását eredményezi. Arról, hogy az eladó tulajdonjogra vonatkozó tényállítása valótlan, sem a felperesi jogelőd, sem az alperes nem tudhatott. A tulajdon-átruházás, mint az alperes lényegi szerződéses kötelezettségének objektív -3Gf.I.30.354/2012/6.szám meghiúsulása a pénzügyi lízingszerződés olyan megszegése, amelyért a felek nem tehetők felelőssé, mert egyik félnek sem felróható okból megszűnt annak lehetősége, hogy az alperes a lízingtárgy tulajdonjogát átruházza. A Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében, ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. Ilyen esetben a Ptk. 319. §
(2)bekezdésének megfelelően a felek által egymás javára nyújtott szolgáltatások ellenértékét kell elszámolni, szembeállítani. A szerződés a jövőre szólóan megszűnt, további díj nem követelhető, ugyanakkor az addigi tényleges használatra (hasznosításra) figyelemmel nem követelheti vissza a lízingbevevő a teljes lízingdíjat, hanem csak a lízingdíj vételárrész hányadát. A lízingdíj megbontása után el kell végezni a felek szolgáltatásai között az elszámolást. A felperes terhére kell értékelni a gépek után járó használati (hasznosítási) díjat, ebben a körben a beszedett bérleti díjat. Az elszámolás során kell értékelni a visszaigényelt ÁFA összegét is. Az A... Kft. az alperessel szemben fennálló követelését a megismételt eljárásban a felperesre engedményezte. A felperes leszállított keresetében 32.072.919,- Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Nem vitatta, hogy a kifizetett lízingdíjból levonásba kell helyezni bruttó 5.523.000,- Ft bérleti díjat, továbbá a jogelődje által ténylegesen visszaigényelt 11.000.000,- Ft ÁFA összeget. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes jogelődje szerződésszegést követett el, amikor beleegyezése nélkül kívülálló harmadik személynek adta át használatra a két lízingtárgyat. Valójában ez eredményezte azt, hogy a gépek utólag ellenőrizhetetlen helyre kerültek. A T... Kft. által közölt bérleti díj összegét alapul véve mindkét gép tekintetében havi 1.000.000,- Ft + ÁFA összegű bérleti díj felperes terhére való elszámolását kérte. Később, újabb bérleti árajánlatok ismeretében gépenként 1.500.000-2.000.000,- Ft használati díj elszámolását tartotta indokoltnak. Az elsőfokú bíróság ítéletével 21.072.919,- Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, a meghaladó keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, szakértői bizonyítással sem lehetett a perben tisztázni a gépek használatának tényleges időtartamát. Emiatt a ténylegesen beszedett bérleti díjból kiindulva állapította meg, hogy a kifizetett 37.595.919,- Ft lízingdíjból a használatra jutó összeg 5.523.000,- Ft volt. A használati díj mellett levonta a 11.000.000,- Ft visszaigényelt ÁFA összegét is, az alperest a különbözeti összeg tekintetében marasztalta. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel, annak megváltoztatása mellett a kereset teljes elutasítását kérte. Lényeges körülménynek tekintette, hogy a lízing tárgyát az A... Kft. választotta ki, erre ráhatása nem volt, éppen ezért jogszerűen zárta ki a felelősségét az eszköz kiválasztása következtében bekövetkező kár vonatkozásában. Ez összhangban áll a Nemzetközi Pénzügyi Lízingről szóló UNIDROIT Egyezmény rendelkezéseivel. Utalt az ÁSZF azon kikötéseire, amelyek szerint a szállító szerződésszegéséért, hibás teljesítéséért nem felel. A felelősség kizárása érvényes, mivel a szállítóval szembeni követelések érvényesítését a felperesre engedményezte. Egyetértett azzal, hogy lehetetlenné vált a szerződés teljesítése, szerinte azonban ennek oka a szállító hibás teljesítése, amiért nem felel. -4Véleménye szerint a használat piaci értékét kellett volna a bíróságnak megállapítani, ami lényegesen meghaladja az elsőfokú bíróság által elfogadott összeget. A szakértői vélemény aggályos, arra ítélet nem alapítható. Sérelmezte, hogy az új szakértő kirendelésére tett indítványát a bíróság nem teljesítette. A felperes az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezésének helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezése kisebb részben alapos. A felek közötti elszámolás jogalapját illetően a Szegedi Ítélőtábla a Gf.I.30.316/2010/
- számú végzésben kifejtetteket változatlanul irányadónak tekinti. Az alperes fizetési kötelezettsége nem felróhatósági természetű, nem a kártérítési felelősség szabályain alapul, hanem a lízingbeadónak amiatt kell elszámolnia a ténylegesen megkapott lízingdíjakkal, mivel a lízingszerződés egyik félnek sem felróható objektív okból lehetetlenült. A pénzügyi lízingszolgáltatás alapvető, meghatározó tartalmi eleme a lízingbeadót terhelő tulajdonjog átruházására vonatkozó szerződéses kötelezettség, a lízingtárgy tulajdonjogát a lízingbevevő más módon nem, csak a lízingszerződés keretei között, a lízingbeadótól szerezheti meg. Miután egyértelművé vált, hogy az alperes ezen lényegi szerződési szolgáltatási kötelezettségének, a tulajdon-átruházásnak nem tud eleget tenni, a szerződés teljesítése objektív okból, mindkét fél érdekkörén kívül meghiúsult. Az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben a lízingbeadó az objektív meghiúsulás elszámolási jogkövetkezményét a szerződésben nem zárta és nem is zárhatta ki. Amennyiben a pénzintézet az eszközök beszerzése kapcsán a felmerülő lehetséges kockázatot el kívánja kerülni, ezt úgy érheti el, ha nem lízingszerződést, hanem kölcsönszerződést köt. Az alperes által hivatkozott nemzetközi pénzügyi lízingről szóló Ottawában
- május 28-án elfogadott UNIDROIT Egyezmény rendelkezései jelen ügyben nem irányadók, nemzetközi relációban alkalmazhatóak, az alperesi felelősség kizárás érvénytelenségével összefüggésben kifejtettek azonban az Egyezmény rendelkezéseivel sem ellentétesek. A szerződés meghiúsulása, megszűnése miatt az elszámolás során a lízingdíj megbontása „vételárrészre", illetve „használati ellenértékre" nem vitásan mesterkélt, de szükségszerű. A lízingbevevő a tulajdonjogot nem szerezheti meg, ezért a lízingdíj vételár része visszajár, a használati (hasznosítási) szolgáltatáshoz azonban a meghiúsulásig hozzájutott. A felperesi jogelőd a lízingtárgy használatára (hasznosítására) vonatkozó jogosultságait gyakorolta, a lízingdíj használati díj részeként az ellenértékét a terhére kell értékelni. Ez nem jelenti szükségképpen a piaci használati érték (bérleti díj) számítását, hanem a lízingdíj keretein, összegén belül a részarányos használati díjat az ügy egyedi körülményei, sajátosságai ismeretében mérlegeléssel lehet megállapítani. A perbeli szakértői vélemény több lehetséges díjszámítást vázolt. Az alperes arra figyelemmel tartotta aggályosnak a perbeli szakvéleményt - amiatt kérte új szakértő kirendelését -, mert a szakértő nem a piacon elérhető legmagasabb bérleti díj összegét vette figyelembe. A szakértő a lízingszerződés jellemzőit, a per feltárt összes adatát, sajátosságát értékelve a piaci, bérleti díjak ismeretében a két -5Gf.I.30.354/2012/6.szám lízingtárgy reális használati díját havi 500.000,- Ft, illetve 700.000,- Ft-ban határozta meg. Kitért a szakértő arra is, nem lehet irányadó a felperes által egyoldalúan közölt, semmilyen okirattal alá nem támasztott, a piaci értékhez képest aránytalanul alacsony beszedett bérleti (allízing) díj összege sem. Amennyiben a lízingbevevő valóban ilyen díj ellenében engedte át a lízingtárgyak használatát, ez a saját terhére esik (
- szakvélemény
- oldal). A lízingdíjat a felek nettó összegben számították, ezért a lízingdíj megbontása során mutatkozó használati díj után sem lehet ÁFÁ-t figyelembe venni (30/F/
- beadvány). Ennek megfelelően a két lízingtárgy használati díjaként havi 1.200.000,- Ft számítható. A tényleges használat időtartamát az ítélőtábla nem az alperes felmondásáig, hanem
- januárjától augusztusig, 7 hónapra számította mindkét gép esetében. Ennek az az indoka, hogy a lízingszerződés már
- augusztusában meghiúsult, megszűnt. A B... Bt.
- augusztusáig a felperesi jogelőd részére bérleti díjat fizetett. Ezt megerősítette az A... Kft. ügyvezetője is, amikor a nyomozati eljárás során kijelentette, hogy
- nyár végéig, az ősz elejéig a bérleti díj fizetése megtörtént (Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság Gazdaságvédelmi Osztály 220/2009.bü. számú nyomozati iratok
- oldal, (tanú személyneve) tanúvallomása). A gépek további sorsa nem ismert. A felsorolt peradatok Pp.
- §
(1)bekezdés szerinti értékelése, mérlegelése alapján az ítélőtábla a felperes terhére figyelembe vehető használati díj összegét 7 hónapi időtartam alapján mindezért 8.400.000,- Ft-ban állapította meg. A 37.595.919,- Ft kifizetett lízingdíjból levonva a 8.400.000,- Ft használati ellenértéket, valamint a 11.000.000,- Ft visszaigényelt ÁFÁ-t, az alperes a különbözeti 18.195.920,- Ft visszafizetésére köteles. Az elsőfokú perköltség viseléséről szóló rendelkezés során nem került értékelésre, hogy a felperes a 37.595.919,- Ft kereseti követeléshez képest csak részben lett pernyertes, pervesztessége arányában a terhére kell elszámolni az alperes alapeljárásban előterjesztett fellebbezésére lerótt illetéket, továbbá a megismételt eljárásban folyt szakértői bizonyítás költségeit. A felperes 48 %-ban bizonyult pernyertesnek, így viselnie kell a lerótt fellebbezési illeték, valamint a szakértői díj 52 %-át (468.000,- Ft és 184.800,- Ft), ami 652.800,- Ft-ot jelent. Mivel a pervesztesség-pernyertesség aránya közel azonos, mégis a felperesre terhesebb, az egyéb költségeket is értékelve az alperes javára 700.000,- Ft elsőfokú eljárási költség figyelembevétele indokolt. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt állam javára fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegének megváltoztatása a pernyertesség-pervesztesség részbeni módosulása miatt történt. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében részben megváltoztatta és az alperes marasztalását 18.195.920,- Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállította. Az alperest elsőfokú eljárási költség fizetésére kötelező rendelkezést mellőzte, és a felperest kötelezte, fizessen meg az alperesnek 700.000,- Ft elsőfokú eljárási költséget. -6A felperest terhelő le nem rótt elsőfokú eljárási illeték összegét 468.000,- Ft-ra felemelte, az alperes által fizetendő illeték összegét 432.000,- Ft-ra leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes fellebbezése kis részben (13,6 %) bizonyult eredményesnek, erre figyelemmel köteles megfizetni a Pp. 81. §
(1)bekezdése értelmében a felperes másodfokú eljárási költségét, az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla mérlegeléssel, a kifejtett munkával arányban a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pont, valamint
(5)és
(6)bekezdés alapján határozta meg. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felek pervesztességük arányában kötelesek megfizetni - külön felhívásra - az állam javára (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)és
(3)bekezdés). Szeged,
- január hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Mányoki Zsolt sk. előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. táblabíró