DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.747/2012/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Karcagi-Mészáros Zsolt ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Karcagi-Mészáros Zsolt Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt Generali-Providencia Biztosító Zrt. (címe) felperesnek, a N-né M.V. pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben jutalék visszafizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 21.P.20.579/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 100 000 (százezer) Ft másodfokú perköltséget. Az alperes pártfogó ügyvédjének a díját és a feljegyzett 533 900 (ötszázharmincháromezer-kilencszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás:
- január hó
- napján a megbízó felperes és az egyéni vállalkozóként biztosítási ügynöki tevékenységet végző alperes között biztosítás közvetítői tevékenységre vonatkozó szerződés jött létre, amelynek mellékletét képezte az évenként újonnan elfogadott jutalékszabályzat és jutaléktáblázat. E szerint a jutaléknak két fő típusa a szerződéskötési jutalék, amely a biztosítási szerződés létrejöttétől számított első évében jár, valamint a fenntartási jutalék, amely a biztosítási szerződés második évétől illeti meg a közvetítőt. A jutalék visszaírására, valamint az esetlegesen visszaírandó jutalék fedezésére szolgáló stornó tartalék felhasználására vonatkozó szabályokat a jutalékszabályzat
- pontja rögzítette. A jutalékszabályzat 8.
- pontja szerint, amennyiben a jutalék visszaírásból eredő tartozása van a megbízottnak, akkor azt köteles a biztosítóval fennálló jogviszony megszűnésekor kiegyenlíteni. Amennyiben a jutalék visszaírásából eredő tartozás a jogviszony megszűnésének napját követően válik ismertté, a szerződés fennállása alatti szabályok akkor is alkalmazandók. A szerződés
- pontja értelmében a megbízottat megillető jutalékot havonta utólag, a tárgyhavi elszámolás alapján a megbízott számlájának a megbízó általi kézhezvételétől számított nyolc banki napon belül kell megfizetni. A felperes felmondása folytán a szerződés
- augusztus hó
- napján megszűnt; ekkor az alperes által képezett stornó tartalék 124 764 Ft volt. Ezt követően vált ismertté a felperes előtt, hogy az alperes egyes szerződések esetében az ügyféltől átvett összeget nem továbbította, más szerződések esetében azok visszavásárlásáról a biztosítottnak nem volt tudomása, a visszavásárlási összeghez nem jutott hozzá, valamint a meglévő szerződésre befizetett összeggel sem számolt el. Így a Sz. J-né által a "b.p." módozatú szerződésre befizetett 400 000 Ft-ot nem továbbította, azonban Sz. J-nénak a felperes 1 160 579 Ft-ot megfizetett. A felperes H.Iné biztosítási szerződését - amelyet az alperes az ügyfél tudta nélkül
- július hó
- napján visszavásárolt - 101 507 Ft ráfordításával reaktiválta, ahogy ezt O. Gy-né "A" biztosítása esetén 190 764 Ft ráfordítással tette. B.L-né szerződésére
(2248121131)a felperes 200 938 Ft-ot fordított. L. Gy-né 400 000 Ft-ot
(224838730), illetőleg 200 000 Ftot
(224838763)adott át az alperesnek, aki ezt a felperesnek nem továbbította. A felperes L. Gy-nénak 134 506 Ft, 57 399 Ft kamatot fizetett meg kártérítésként. L.Zs. esetében
(22488722)az alperes által elismert 800 000 Ft-on túl a felperes további 230 167 Ft-ot teljesített. Az alperes dr. B. B. átvett összesen 100 437 Ft-ot
(210209714), valamint B-né dr. M.E. 79 524 Ft-ot
(210209748), amely összegeket nem továbbította, ezért a felperes ezen befizetéseket a biztosítottak javára jóváírta. H. G-tól átvett 250 000 Ft-ot sem továbbította; a felperes a visszavásárlásból adódó 55 000 Ft veszteséget és 53 429 Ft kamatot úgy fizette vissza, hogy a kártérítés összegébe beszámította a H.G. által elismerten az alperestől kapott 90 000 Ft-ot. Az alperessel szemben a fenti cselekmények miatt üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette miatt folyik nyomozás a Miskolci Rendőrkapitányságon (6525/2009.bü.). A fizetési meghagyással indult, de az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes az alperest 6 673 187 Ft tőke és ennek késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a jutalék visszafizetése jogcímen előterjesztett kereseti kérelmet 195 586 Ftban, a kártérítés jogcímén előterjesztett kereseti kérelmet 5 250 519 Ft-ban elismerte. Az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6 673 187 Ft tőkét, valamint ezen összegből 81 070 Ft tőke után
- január hó
- napjától, 72 420 Ft tőke után
- március hó
- napjától, 116 171 Ft tőke után
- április hó
- napjától, 120 053 Ft tőke után
- szeptember hó
- napjától, míg 1 120 053 Ft tőke után
- február hó
- napjától járó késedelmi kamatát, és 893 751 Ft perköltséget. Megállapította, hogy az alperes teljes pervesztessége miatt a pártfogó ügyvéd munkadíja az állam terhén marad. Határozatának indokolása szerint a felperes eleget tett az alperes ellenkérelmében vitatott jutalék- és kártérítési összegek tekintetében fennálló bizonyítási kötelezettségének az indítványára beszerzett aggálytalan igazságügyi könyvszakértői véleménnyel. Az alperes nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a neki folyósított jutalék a munkája ellenértéke, ezért azt a felperes nem követelheti vissza, mert a felek közötti szerződés értelmében, ha a biztosítási tanácsadónak a jutalék visszaírásából eredő tartozása van, akkor a biztosítóval fennálló jogviszony megszűnésekor köteles azt kiegyenlíteni. Amennyiben a jutaléktartozás a jogviszony megszűnése után válik ismertté, és az a stornó tartalékot meghaladja, akkor a biztosító az elévülési időn belül követelheti a tartozás rendezését, amit a biztosítási tanácsadó az értesítéstől számított 30 napon belül köteles kiegyenlíteni. Ha a szerződés a jutalék jogosultság évfordulóját követő 13 hónapon belül törlésre kerül, a kifizetett jutalék teljes egészében visszafizetendő, 14-25 hónapon belül történő megszűnés esetén a kifizetett jutalék 50 %-a kerül visszaírásra. A felperes
- december hó
- napjáig bezárólag 242 031 Ft fenntartási jutalékok számolt el az alperes javára, ténylegesen azonban az alperest 234 895 Ft illette meg. A jutalék-visszaírás címén érvényesített kereseti kérelem túlnyomó részt megalapozott volt, csupán a B.E. biztosítására igényelt 429 Ft-tal szemben 245 Ft, a T. J-né biztosítására igényelt 545 Fttal szemben 248 Ft, a P.J. biztosítására igényelt 1530 Ft-tal szemben 314 Ft, a B. L-né biztosítására igényelt 1976 Ft-tal szemben 1650 Ft és a C.E-né biztosítására igényelt 596 Ft-tal szemben 149 Ft volt jogszerű. Mivel az alperes túlnyomó részt nem vitatta a kártérítési keresetet, ezen érdemi ellenkérelem alapján kizárható, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárás mikénti lezárása a jelen perbeli követelés előkérdése legyen. A szakvélemény alapján megállapítható a felperes által az ügyfeleknek kifizetett összeg, a kamatszámítás metódusa és a szerződés reaktiválásának pénzügyi fedezete. H.J-né esetében az alperes által megtérített 90 000 Ft-ot a felperes figyelembe vette. Annak bizonyítása az alperes kötelessége lett volna, hogy a dr. B. B. és B-né dr. M.E. nyugta ellenében átvett összeget ténylegesen befizette a felperesnek, ám a részére engedélyezett határidőn belül bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Mindezek alapján az volt megállapítható, hogy a felperes 1 345 Ft-tal leszállított keresete mind jogalapjában, mind összegszerűségében megalapozott volt, ezért az elsőfokú bíróság annak megfelelően marasztalta az alperest, valamint kötelezte őt a pernyertes felperes perköltségének megtérítésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, vagylagosan pedig az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítása mellett. Sérelmezte az eljárás felfüggesztésének elmaradását, ami azért lett volna indokolt, mert a büntetőeljárásban a felperes bejelentette polgári jogi igényét, amelynek összege (5 420 000 Ft) el is tér a perbeli követeléstőlDr. B.B., B-né dr. M.E., B.P. és B.P.né a büntetőeljárásban elismerték a befizetések megtörténtét, ezt mégsem vette figyelembe az elsőfokú bíróság, ahogy az általa teljesített fizetéseket sem H.G., H.I-né és O. Gy-né vonatkozásában. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a megalapozott döntéshez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, amelyből levont jogi következtetéseivel és annak indokaival is egyetértett az ítélőtábla, s csupán a fellebbezésekben foglaltak miatt mutat rá a következőkre: Az alperes álláspontjával ellentétben a tárgyalás felfüggesztésének elmaradása nem szolgálhatott az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésének alapjául. A büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (Be.)
- §-ának
(1)-
(2)bekezdései kimondják, hogy a polgári jogi igényt a bíróság az ítéletben lehetőleg érdemben bírálja el; annak helyt ad, vagy azt elutasítja. Ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, valamint a vádlott felmentése esetén, vagy ha az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja, a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Ha a bíróság az ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bírálni. Az e szakaszhoz fűzött indokolás szerint idézett törvényhely
(1)bekezdése alapján a bíróságnak az ítéletben lehetőleg el kell bírálnia a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt. Azokban az esetekben, amikor a bíróság ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-csökkenés, vámbevételcsökkenés összegszerűségét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét, a polgári jogi igényben való érdemi döntés nem okozhat nehézséget, és igen kevés kivételtől eltekintve nem hátráltathatja a büntetőeljárás lefolytatását. A gyakorlatban mégis gyakran előfordul, hogy a büntető ügyekben eljáró bíróságok ezekben az esetekben is a törvény egyéb útjára utasítják a magánfelet. Ezért a Be. 335. §-ába egy új bekezdést iktattak, amelynek értelmében, ha a bíróság az ítéleti tényállásban megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár összegét, ezen összeg mértékéig el kell bírálnia a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt. Ezzel összefüggésben a 81/2010. BK vélemény 1. pontja akként rendelkezik, miszerint a Be. 335. §-ának
(2)bekezdése azt a kötelezettséget írja elő a bíróság számára, hogy az ott meghatározott feltételek teljesülése mellett - az ítélet történeti tényállásában megállapított összeg mértékéig - az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben bírálja el. Ha az ítéleti tényállásban megállapított összeg mértékéig - tehát a törvény által megkívánt előfeltételek megvalósulása ellenére - a bíróság az előterjesztett polgári jogi igényről (keresetszerű kérelemről) nem dönt, vagy annak érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, megsérti a Be. 335. §-a
(2)bekezdésének kötelező rendelkezését. Előfordulhat olyan eset, amikor valamely körülmény a polgári jogi igény elbírálását mégis kizárja, de ez a
(2)bekezdésre tekintettel csak igen ritkán fordulhat elő (ilyen eset lehet pl., ha a megállapított kár, érték stb. összeg erejéig sem lehet a polgári jogi igényről érdemben dönteni, mert az eljárás adataiból az állapítható meg, hogy az okozott kár megtérítése más módon folyamatban van és annak mértéke a büntetőeljárásban nem tisztázható). A leírtakra tekintettel nem volt akadálya annak, hogy a felperes keresetéről az elsőfokú bíróság érdemben határozzon, s ne várja be a büntetőeljárás mikénti befejezését. A tárgyalás felfüggesztésének nem lehetett az indoka az sem, hogy a felperes a keresetében a vád tárgyává tett összegtől eltérő követelést érvényesített, mert egyrészt a jelen per kiterjedt a - büntetőeljárás tárgyát nem képező - jutalék visszafizetése iránti követelésre, másrészt a perben lefolytatott bizonyítás kellőképpen alátámasztotta a felperes módosított keresetének megalapozottságát. Az alperes fellebbezése az ügy érdemét tekintve semmiféle nóvumot nem tartalmazott. Az ítélőtábla ezért csupán visszautal arra, hogy részben mulasztásos ítélet meghozatalára került sor a Pp. 141. §-ának
(6)bekezdése alapján, továbbá az alperes a fellebbezésében a keresetet immár teljes egészében vitatta anélkül, hogy a kereseti ellenkérelme megváltoztatásának bármilyen indokát is adta volna. A leírtak miatt az ítélőtábla az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése szerint annak helyes indokainál fogva. Az alperes a fellebbezési eljárásban is pervesztes lett, ezért az ítélőtábla őt kötelezte a jogi képviselővel eljárt felperes költségének megtérítésére a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint. Az ügyvédi munkadíjban jelentkező perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján, de a
(6)bekezdés szerint a kifejtett tevékenységhez igazodóan mérsékelt összegben állapította meg; a teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdésén alapul. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a pervesztes alperes személyes költségmentessége okán a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli, ahogy az őt képviselő pártfogó ügyvéd díját is a jogi segítségnyújtásról szóló
- évi LXXX. törvény 11/A. §-ának
(2)bekezdése alapján (Pp. 87. §-ának
(2)bekezdése). Debrecen,
- február hó
- napján dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, dr. Pribula László sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő