← Magyarország

Gf.30445/2012/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.445/2012/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Koszó Tivadar ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - dr. Földesi Ferenc ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
  2. május
  3. napján kelt 10.a.G.40.086/2012/
  4. számú ítélete ellen az alperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperest terhelő marasztalás összegét 2.105.990,- (Kettőmillió-egyszázötezer-kilencszázkilencven) Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállítja. Az alperest terhelő elsőfokú eljárási költség összegét 276.890,- (Kettőszázhetvenhatezernyolcszázkilencven) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 22.930,(Huszonkettőezer-kilencszázharminc) Ft, ugyanígy az alperest, fizessen meg 168.165,(Egyszázhatvannyolcezer-egyszázhatvanöt) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felek közötti szerződéses kapcsolat keretében a felperes több alkalommal nemzetközi fuvarozást végzett az alperes megbízásának megfelelően. A megállapodás értelmében a fuvardíj tartalmazza a fuvarozás során felmerülő valamennyi költséget. Az alperes a fuvardíj fizetését az áru átvételét igazoló eredeti CMR fuvarlevél melléklettel beérkező számla ellenében, annak kézhezvételétől számított 45 naptári nap fizetési határidővel vállalta. A felperes 14.225 euró értékben végzett szállításokat, melyből - többszöri felszólítás után az alperes 6.394 eurót megfizetett. -2- A felperes keresetében 7.831 eurónak megfelelő 2.388.690,- Ft és annak
  6. július
  7. napjától a jegybanki alapkamat 7 %-ával növelt mértékű kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperes szerződésben foglalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A perbeli követelést annyiban vitatta, hogy a felek között átfogó elszámolási viszony alakult ki. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 2.388.690,- Ft, valamint ennek
  8. július
  9. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegének megfelelő mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Kifejtette, a felperes keresetleveléhez az alperes elzárkózó magatartása miatt nem tudta mellékelni a felek közötti előzetes egyeztetési dokumentumokat. Az alperes nem reagált a felperes felszólító leveleire, a bíróság felhívására sem tett eleget az idéző végzésben foglaltaknak, érdemi előkészítő iratot nem terjesztett elő. Álláspontja szerint az alperes szándéka a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető joggyakorlásra irányult. Az alperes tisztában volt a bizonyításra szoruló tényekkel, a bizonyítási teherrel. Megfelelő idő állt rendelkezésére érdemi előkészítő irata előterjesztésére. Az alperes mulasztására figyelemmel a Pp.
  10. §

(2)és
(6)bekezdését alkalmazva marasztalta a kereseti kérelemben foglaltak szerint. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, eljárási jogszabályokra alapozva hozott ítéletet. Vitatta a felperes által csatolt számlák megalapozottságát, utalt arra, hogy ezt az elsőfokú bíróság sem vizsgálta. A fellebbezés kis részben alapos. Az elsőfokú bíróság helytállóan hozott a Pp. 141. §
(2)és
(6)bekezdésére alapított mulasztásos ítéletet. Az alperesnek a Pp.
  1. §-ában foglaltakból következően az első tárgyaláson elő kellett volna terjesztenie ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben ugyancsak elő kellett volna adnia az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. Az eljárás irataiból kitűnően az elsőfokú bíróság a Pp.
  2. §
(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően az első tárgyalásra szóló
  1. sorszámú idéző végzésben felhívta az alperest a Pp.
  2. §-a szerinti nyilatkozat megtételére, egyidejűleg a Pp.
  3. §
(6)bekezdésében foglalt jogkövetkezményt kilátásba helyezte. A felhívás eredménytelensége okán az elsőfokú bíróság a tárgyaláson helytállóan az ügy érdemében határozott, tekintettel arra, hogy a felhívás ellenére késlekedő alperes nyilatkozatának további bevárása a per befejezését késleltetné. Tény, hogy az alperes a tárgyaláson utalt arra, hogy a felek között elszámolási vita van, erre vonatkozó okirati bizonyítékot azonban nem csatolt. Az ellenkérelmet az alperesnek az első tárgyaláson, a felperes kereseti nyilatkozatát követően kell megtennie, az csak akkor minősül joghatályosan előterjesztettnek. Az alperes a tárgyalás -3Gf.I.30.445/2012/
  1. szám berekesztéséig nem tett a felperes kereseti követelésére érdemi nyilatkozatot. Önmagában az az alperesi kijelentés, miszerint nem ismeri el a felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét sem, nem jelenti azt, hogy a felperes konkrét tényelőadását vitatja. A felperes állításának kétségessé tételéhez ugyanis nem elegendő a követelés általában való vitatása, hanem az alperesnek az elsőfokú bíróság felhívásában is megjelölt tényállításokat, nyilatkozatokat, bizonyítékokat is elő kell adnia (BH
  2. számú döntés). A másodfokú eljárásban új tényre, körülményre az alperes már nem hivatkozhat (Pp.
  3. §
(1)bekezdés). Az alperes a fellebbezésben sem tette vitássá a felperes részéről a fuvarfeladat elvégzését, a számla megküldését és esedékességét, valamint az abban érvényesített fuvardíj összegét. Fellebbezésében ugyan utalt a felek között fennálló egyéb elszámolási vitára, azonban az erre alapított beszámítási kifogás előterjesztése a Pp. 247. §
(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban kizárt. Mindezekre figyelemmel alaptalanul hivatkozott az alperes a fellebbezésében védekezése körében a tényállás feltáratlanságára és a bizonyítás lefolytatásának szükségességére. A fellebbezés annyiban alapos, hogy a felperes a kereset benyújtása időpontjában érvényes euró MNB középárfolyam - 305,03 Ft - átszámításával terjesztette elő forintban tőkekövetelését. Ez akkor lenne indokolt, ha a kamat kezdő időpontját is a kereset benyújtásának idejéhez igazította volna. Jelen esetben - elfogadva a kamat kezdő időpontjaként 2011. július 14. napját - az eurókövetelés forintra történő átváltása során a 2011. július 14. napján érvényes, 268,93 Ft MNB középárfolyamot kellett alkalmazni. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának tőkeösszegét 2.105.990,- Ft-ra leszállította. Az alperes fellebbezése kisebb részben (12 %) megalapozottnak bizonyult, erre figyelemmel a Pp. 81. §
(1)bekezdése értelmében az ítélőtábla leszállította az általa fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felek pervesztességük arányában kötelesek fizetni - külön felhívásra - az állam javára a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)és
(3)bekezdés alapján. S z e g e d ,
  1. február
  2. napján Dr. Kemenes István sk.. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk.. Kiss Gabriella sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.