Bf.227/2012/10 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján és ténybeli következtetés útján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára -mindössze az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette. Mellőzte az elsőfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdésében a vádlott előéletével kapcsolatban annak rögzítését, hogy a szabadságvesztés végrehajthatósága
3. október 19-én szűnt meg. Ehelyett azt állapítja meg, hogy a feltételes szabadság próbaideje
4. március 19-én lejárt. Az elsőfokú ítélet
5. oldal
6. bekezdéséből mellőzi azt a megállapítást, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetéséhez használt kést a helyszínen vette volna magához. Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. A tényállás tehát teljes körűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával igen széles körben folytatta le. Feltárta és megvizsgálta azokat a bizonyítékokat, amelyek a tényállás megfelelő tisztázásához szükségesek voltak. A bizonyítékok részletes, a logika szabályainak is megfelelő, minden részletre kiterjedő és meggyőző értékelésével adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlott védekezése elvetésének okairól is. A másodfokú bíróság anélkül, hogy az elsőfokú bíróság teljes körű, alapos indokolásának valamennyi elemét megismételné, a következőket tartotta szükségesnek kiemelni: Az elsőfokú bíróság helyesen észlelte a vádlottnak az eljárás különböző szakaszaiban tett vallomásai között feltárható alapvető eltéréseket, ezeknek megfelelően jutott arra a következtetésre, hogy előadásainak csak azok a részletei fogadhatók el, amelyek összhangban állnak az egyéb bizonyítékokkal. Az elsőfokú bíróság rögzítette a vádlott vallomásait, azok egymástól különböző tartalmi elemeit, illetve a tárgyaláson történő felolvasásukra tett észrevételeit. Itt szükséges utalni a vádlottnak a nyilvános ülésen előterjesztett beadványára, amelyben a sértett ököllel történő bántalmazásának tényét ismételten elismerte, szemben a nyomozás során, illetve a tárgyaláson tett vallomásaival, amikor azt - két nyomozati nyilatkozatát leszámítva - tagadta. A sértettel szemben tanúsított tettleges magatartással összefüggésben tehát a vádlott többféle előadást terjesztett elő, következetlenségét rendőri presszionálással, alkoholos, gyógyszeres, kábítószeres befolyásoltságával indokolta. Ezek egyike sem volt azonban megalapozott módon felvethető. A vádlott valamennyi kihallgatása ugyanis védő jelenlétében és olyan időpontokban zajlott, amelyek a vádlott által adott összes magyarázat lehetőségét kizárták. Hangsúlyozni szükséges azt is, hogy a fenti védekezést - a vádlott saját előadásán kívül - megalapozott bizonyíték nem támasztotta alá. Az ügy lényeges körülményeire nézve egymásnak is ellentmondó és többször módosított vádlotti vallomások ezért alkalmatlanok voltak arra, hogy az elsőfokú ténymegállapítások alapját képezzék. A kifejtett indokokra figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem tekinthető szavahihető személynek. A vádlottnak a tanú1-t terhelő vallomásai is teljességgel elfogadhatatlanok voltak az egyéb bizonyítékokkal való összhang hiánya miatt. Nevezetesen tanú1 esetleges közreműködését tanú2, valamint tanú3 érdektelen tanúk előadása, ezeknek együttes értékelése, valamint az elvégzett szakértői vizsgálatok adatai kizárták. A vádlott is csak egyetlen vallomásában jelölte meg az említett személyt elkövetőként, de ennek lehetőségét megerősítő bizonyíték az eljárás során nem merült fel. Sajátossága volt a vádlott védekezésének a fentieken túl az is, hogy a tanú1t gyanúsító előadások olyan elemeket is tartalmaztak, amelyekről kizárólag a bűncselekmény elkövetésének helyszínén jelen lévő személy rendelkezhetett ismeretekkel. Ezek az adatok teljes azonosságot mutattak a nyomozó hatóságnak a szakértők közreműködésével feltárt megállapításaival, következtetéseivel, illetve a helyszíni szemle adataival; nevezetesen a sértett bántalmazásának módjával, rendbeliségével, illetve a sértett védekezésre, mozgásra képtelenné válása után történt eseményekkel. A cselekmény elkövetésének megállapított, 12.30 és 13 óra közötti időhatárai minden kétség nélkül illeszkedtek a feltárt bizonyítékokhoz. Így rendelkezésre állt a vádlott bevásárlásáról tanúskodó számla. Ez teljes bizonyossággal igazolta a sértett lakóhelyéhez közeli üzletben való jelenlétét 12 óra 36 perckor. A számla a vásárlás időpontján túlmenően a beszerzett árucikkeket is feltüntette. Ezek közül narancsüdítőt, valamint zsemlét a vádlottnál a vele az utcán összetalálkozó tanú2 is észlelt. A sértett szomszédjában lakó tanú3 vallomásából megállapítható volt a vádlott távozásának időpontja, amelyet a tanú a menetrend szerint közlekedő buszjáratok 13 órai időpontjához kötött. A cselekmény végrehajtásának 12.30 és 13 óra közötti időhatárai tehát összhangba hozhatóak voltak a vádlott cselekvőségével, illetve azok időpontjaival; üzletből való távozásával, a sértetthez érkezésével, a cselekmény végrehajtásával, a helyszínen maradt nyomok hevenyészett eltüntetésével, valamint délutáni munkakezdésével. Utóbbit mind tanú2, mind tanú1 tanúk vallomásukban 13 óra 45 perc utáni időpontban határozták meg. A fent említett személyi bizonyítékokon túlmenően az elsőfokú bíróság a logika szabályainak megfelelően következtetett arra is, hogy a vádlott távozásakor a sértett már nem élt, ugyanis szokásával ellentétben a távozó látogatót nem kísérte ki, és az udvari kaput sem zárta be. Ezen túlmenően a szakértői vizsgálatok körében további nyomatékos, természettudományos bizonyossággal rendelkező bizonyítékok cáfolták a vádlott védekezését. Köztük azt is, hogy a nyomok korábbi látogatásai alkalmával maradtak volna a sértett házában. Az ujjlenyomatok, valamint a cigarettacsikkek vonatkozásában ez a magyarázat még elfogadható lett volna, azonban a vádlott bakancsától származóként azonosított lábnyomok, a lábbelin rögzített és a sértettől származó vérnyomok, illetve a bakancs fűzőjén a sértett és a vádlott biológiai nyomainak a hemogenetikai szakértő által kimutatott keveredése már ezzel nem volt indokolható. Hasonló következtetéseket lehetett levonni a vegyészszakértői véleményből is; kettőjük ruházatából származó azonosításra kerülő elemi szálak a vádlottra nézve terhelő következtetés levonására voltak alkalmasak. Hangsúlyozni szükséges azt is, hogy a cselekménynek más által történő elkövetésére megalapozott adat az eljárás során nem merült fel. Ellenkezőleg a sértett fia, tanú4 továbbá tanú1 vagy más idegen személy közreműködésének lehetősége a bizonyítási eljárás során beszerzett genetikai, biológiai nyomok alapján bizonyosan kizárható volt. A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy minden kétséget kizáró bizonyossággal állapítható meg a vádlott cselekvősége. A másodfokú bíróság a tényállás kellő mértékű, megnyugtató felderítettsége okán is elutasította a vádlottnak a nyilvános ülésen írásban előterjesztett, négy tanú (tanú5 tanú6, tanú7, valamint tanú8) kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát. Hangsúlyozva, hogy nem jelölte meg azt sem: az említett személyek kihallgatásával milyen tények igazolását, alátámasztását kívánta volna elérni. Vallomásaikból a másodfokú bíróság álláspontja szerint olyan adat nem várható, amely alkalmas lenne az eddig lefolytatott bizonyítás eredményében lényeges, a büntetőjogi felelősséget érintő változás előidézésére. A fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményének minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A vádlott és védője fellebbezésének felmentést célzó része tehát nem volt megalapozott. A vádlott által tanúsított bántalmazás jellege, időtartama, rendbelisége, az elkövetéséhez használt eszköz jellege, mérete, a sértett által elszenvedett sérülések száma, súlyossága alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett egyenes ölési szándékára. Nem tévedett abban a kérdésében sem, hogy az emberölés minősített esete, a különös kegyetlenség megállapításához szükséges alanyi és tárgyi körülmények nem teljesek, ami a cselekmény emberölés bűntette alapeseteként történő értékelését eredményezte. -----------------------Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket nagyobb részt helyesen tárta fel. Mellőzte a másodfokú bíróság a súlyosító körülmények köréből a motiválatlan elkövetésre utalást, mivel az a körülmény, hogy a bűncselekmény elkövetésének kiváltó oka nem volt feltárható, nem azonosítható a motiválatlan elkövetés kimondásával. Nem értékelhető súlyosító körülményként az sem, hogy a vádlott a bűncselekményt szabadulása után kevesebb mint nyolc hónappal valósította meg. A többszörös visszaesői minőség megállapítása, valamint az ezen nyugvó büntetési tételkeret felső határának emelkedése éppen ezen a tényen alapult. Következésképp ennek súlyosító körülményként való ismételt megfogalmazása a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. A másodfokú bíróság ugyan a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel csak kisebb nyomatékkal, mégis enyhítő körülményként értékelte a bűncselekmény elkövetése és elbírálása között eltelt kettő évet számottevően meghaladó, fel nem róható időmúlás tényét. A helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság úgy látta, hogy az öttől húsz évig terjedő büntetési tételkeret között kiszabott tizenhét év szabadságvesztés tartama némileg eltúlzott, ezért azt tizenöt év fegyházra enyhítette. Ennyiben alaposnak találva a vádlott és védő fellebbezésének enyhítést célzó részét. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabását érintő részében a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk.99.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett fogvatartásban töltött idő további beszámításáról. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul. a költség vádlott által viselésére előzetes vonatkozó P é c s,

1. január
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Zala Megyei Bíróság 3.B.21/2011/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.227/2012/
4. számú ítéletében írt változtatással a
5. évi január hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke