← Magyarország

Pf.20779/2012/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.779/2012/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla hozzátartozó neve (címe) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek, - dr. Pipicz Lajos ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozóként perbelépett dr. Király László ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) szám alatti lakos beavatkozó - a Szegedi Törvényszék
  2. április
  3. napján kelt 2.P.20.002/2012/
  4. sorszámú ítélete ellen az alperes 18., a beavatkozó
  5. sorszámú fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben és akként változtatja meg, hogy az alperes elsőfokú eljárási illeték fizetésére kötelezését mellőzi és megállapítja, hogy a le nem rótt 24.000,(Huszonnégyezer) Ft elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a beavatkozót, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg 32.000,(Harminckettőezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, az ezt meghaladó 32.000,(Harminckettőezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a nyomozó hatóság
  6. január
  7. napján a felperes tulajdonát képező (X) forgalmi rendszámú (Y) típusú gépjárművet bűnjelként foglalta le határozatával.
  8. január
  9. napján a felperes panaszt terjesztett elő a foglalással szemben, amelyet a ... Városi Ügyészség B.366/
  10. számú határozatával elutasított. A ... Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztály Vagyonvédelmi Osztálya
  11. május
  12. napján kelt 16/
  13. bü. számú határozatával a gépjármű foglalását megszüntette. A határozat kézbesítését követően a felperes képviseletében eljáró hozzátartozó
  14. július
  15. napján a beavatkozó (helység neve)-i telephelyén tárolt személygépkocsit megtekintette, amelyet fedetlen helyen, használhatatlan állapotban találta és nem vett át. A bűnjelkezelő
  16. április
  17. napján 5.000,-Ft vételárért tudta értékesíteni -2- a gépjárművet a (cég neve) részére. A felperes
  18. augusztus
  19. napján kártérítési igényt jelentett be az alperesnél, amelyben a jármű értékét 800.000,-Ft-ban határozta meg. Az alperes válaszlevelében arról tájékoztatta, hogy a lefoglalt gépjármű tárolása mindenben megfelelt a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, majd az ismételt panasz beadványok után,
  20. szeptember
  21. napján szakértőt vont be a gépjármű értékcsökkenésének a meghatározására. A műszaki szakértői vélemény szerint a gépjármű piaci értéke
  22. év december
  23. napján 480.000,-Ft-ban, míg a foglalás hatályának feloldása időpontjában normál tárolás mellett 400.000,-Ft-ban állapítható meg. Az alperes
  24. október
  25. napján levelében peren kívüli megegyezés reményében 350.000,-Ft kártérítés megfizetését vállalta, amely magában foglalt minden járulékos költséget. A felperes keresetében kártérítés jogcímén 1.000.000,-Ft és ezen összeg után
  26. május
  27. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a hatóság a gépjárművet jogellenesen foglalta le és a tárolása során a gépkocsikra vonatkozó nyilvántartási és állagmegóvási kötelezettségét nem teljesítette. A szakértői véleményt nem fogadta el, arra hivatkozott, hogy az igazságügyi szakértő nem ismerte a gépjármű foglaláskori állapotát és idegen műszaki tartalom felhasználásával tett javaslatot a forgalmi érték meghatározására. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen elévülési kifogással élt, másodlagos érvelése szerint a foglalás jogszerű volt, és a megfelelő tárolásról a beavatkozó igénybevételével gondoskodott. A felperes a jármű kiadásáról szóló határozat kézhezvételét követő 30 napon belül a lefoglalt vagyontárgyat nem vette birtokba, így a jármű elértéktelenedett, amelyet a felperes terhére kell értékelni. Bejelentette, hogy a büntető iratokat
  28. évben selejtezték. A beavatkozó az elévülésre történt hivatkozás mellett érdemben előadta, a gépkocsi beszállításával egyidejűleg készült egy állapotfelvételi lap, amely rögzíti a jármű állapotát, sérüléseit és egyéb jellemző paramétereit. A kiadásra akkor kerülhetett volna sor, ha a foglalást megszüntető határozattal az abban megjelölt határidő alatt a felperes jelentkezik a gépkocsiért, azonban a járművet nem kívánta átvenni. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 400.000,-Ft és ezen összeg után
  29. május
  30. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A pervesztés arányában az alperest a kereseti illetékben marasztalta. Indokolásában kifejtette, a büntető eljárás során bűnjelként lefoglalt dolgot a nyomozó hatóság közhatalmi tevékenysége részeként őrzi, és az ennek során bekövetkezett károkért a Ptk.
  31. §-a alapján állhat fenn a felelőssége. A követelés elévülése tekintetében akként foglalt állást, hogy a felperesi igény nem évült el, mert bizonyította a csatolt levelekkel, hogy többször felszólította az alperest a kárigény rendezésére. Megítélése szerint a foglalás jogszerű volt, a gépjármű a büntető eljárásban tárgyi bizonyítási eszközként szolgált, és az eljáró ügyészség a felperes foglalás elleni panaszát elutasította. Kifejtette, a károsultnak kellett bizonyítania, hogy az alperes a gépjármű tárolása kapcsán jogellenes magatartást -3- Pf.III.20.779/2012/
  32. szám tanúsított és ezzel összefüggően bizonyított mértékű kárt szenvedett. A felperes
  33. augusztus
  34. napján kelt panaszlevele alapján igazoltnak fogadta el, hogy
  35. július
  36. napján a gépjárművet az őrzés helyén megtekintette, ugyanis a jármű állapotáról olyan pontos leírást adott, amelyet csak személyes észlelés eredményeként tehetett. Utalt arra, hogy a foglalás alól feloldott gépkocsi rossz műszaki állapotát a beavatkozó nyilatkozata, valamint az a tény is megerősítette, hogy árverésen 5.000,-Ft-ért tudta értékesíteni. Az alperes nem csatolt szabályos adatbejelentő lapot a foglalásról. A büntető eljárás során a felperes többször hivatkozott a foglalás szabályszerűtlenségére, kérte a jármű kiadását, amelyből arra lehet következtetni, hogy ragaszkodott a személygépkocsihoz, és a rossz műszaki állapota miatt nem vette át. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a gépjármű tárolása során megszegte az irányadó szabályokat, és ezzel okozati összefüggésben következett be a kár. A felperes jármű forgalmi értékcsökkenésére a peres eljárásban szakértő kirendelését nem kérte, ezért a foglaláskori érték az alperes felkérésére készült igazságügyi szakértői véleményből állapítható meg. Az eljárt műszaki szakértő megfelelő összehasonlító adatokból következtetett a jármű forgalmi értékére, amely a marasztalás alapjául szolgált. Az elsőfokú ítélet ellen joghatályos fellebbezést az alperes és a beavatkozó terjesztettek elő. Az alperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását, továbbá az eljárási illeték megfizetése alóli mentesítését kérte. Jogi érvelése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg, a mérlegelések körébe vont adatokat tévesen értékelte, iratellenes következtetéseket vont le, megalapozatlanul állapította meg, hogy a jogszerűtlen tárolás következtében a felperes károsodott. Az ítélet feltételezéseken és a bizonyítási teher téves értelmezésén alapul. Utalt arra, hogy a rendőrhatóságot személyes illetékmentesség kedvezmény illeti, nem kötelezhető eljárási illeték viselésére. A beavatkozó fellebbezésében elsődlegesen továbbra is elévülésre hivatkozott. Előadta továbbá, hogy a felperes
  37. július
  38. napján nem járhatott a tárolás helyszínén, mert a 24 órán át őrzött ingatlanba csak előzetes értesítés alapján léphettek be az alperessel kötött tárolási szerződésben megjelölt személyek. Megtekintés hiányában csupán következtethetett a gépjármű állapotára, arra, hogy megsüllyedt, nem volt benne akkumulátor, és megromlott a karosszériája. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a csatolt állapotfelmérő lapot figyelmen kívül hagyta. A felperes fellebbezését a Szegedi Törvényszék 2.P.20.002/2012/
  39. sorszámú jogerős végzésével hivatalból elutasította. Fellebbezési ellenkérelmében megismételte az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatát. -4- Az alperes fellebbezése kisebb részben megalapozott, a beavatkozó fellebbezése megalapozatlan. A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban rendelkezésre állt adatok - a peres eljárás előtt a felperes által az alperesnek írt levelek tartalma - alapján a tényállást kiegészíti akként, hogy a felperes a foglalás feloldásáról rendelkező határozatot
  40. május
  41. napján vette át. Hozzátartozója az alperessel telefonon történt egyeztetés után megjelent
  42. július
  43. napján a rendőrségen és „(személy 1 neve) kérésére” az állományhoz tartozó (személy 2 neve) kíséretében ment ki a (helység neve)-i telephelyre a déli órákban. A beavatkozó már nem tartózkodott a helyszínen. A biztonsági őr engedte be őket a telepre, ahol közelről megtekintette a járművet. A beavatkozó fellebbezési kérelmében elévülésre is hivatkozott, ezért a másodfokú bíróságnak azt kellett elsődlegesen vizsgálnia, van-e helye a követelés bírósági úton történő érvényesítésének. A Ptk.
  44. §

(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A Ptk. 327. §
(1)bekezdése értelmében a kötelezett teljesítésre irányuló írásbeli felszólítása megszakítja az elévülést, a
(2)bekezdés alapján az elévülés a megszakítás után újból kezdődik. A felperesi igényérvényesítési lehetőség
  1. május
  2. napján nyílt meg, ezt követően a felperes többek között
  3. augusztusában, majd
  4. június
  5. napján,
  6. március
  7. napján,
  8. június
  9. napján felszólította az alperest a kártérítés rendezésére, majd
  10. január
  11. napján keresetet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a követelés nem évült el, ugyanis az írásbeli felszólítások az elévülési időt többször megszakították. A másodfokú eljárásban a foglalás jogszerűsége már nem vitatható az erre irányuló hatályos fellebbezés hiányában, a jogvita tárgya a lefoglalt dolog őrzése és az ebből eredő áthárítható kár megállapítása. A büntető eljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről és nyilvántartásáról a foglalás megszüntetésének időpontjában a 117/
  12. (IK. 12.) IM-BMPM-Legf.Ü. együttes utasítás rendelkezett. Az utasítás
  13. §
(1)bekezdése alapján, ha a nyomozó hatóság foglalást foganatosít, a lefoglalt dologról jegyzőkönyvet kell készíteni, a
(2)bekezdés értelmében a bűnjel értékét és minőségét az okiratba történő helyes feltüntetés érdekében a lefoglalás alkalmával - szükség esetén, különösen nagyobb értékű (pl. gépjármű) bűnjel esetén - szakértő által végzett vizsgálat útján kell megállapítani. A
(3)bekezdés szerint, ha a bűnjel értékének és minőségének a
(2)bekezdés szerinti megállapítására a lefoglalás alkalmával nincs lehetőség, az értéket és minőséget a lefoglalást követően haladéktalanul tisztázni kell. A perbeli gépjármű foglalásakor jegyzőkönyv nem készült, a beavatkozó által csatolt hiányos átvételi okirat hiteltelen, ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította. A felperes nyilatkozatában a gépjármű forgalmi értékét 800.000,-Ft-ban jelölte meg, de állítását nem bizonyította. A büntető feljelentésben megjelölt értéket az alperes felkérésére
  1. évben készült magánszakértői vélemény - megfelelő összehasonlító adatokkal alátámasztva - erősítette meg. -5- Pf.III.20.779/2012/
  2. szám A már hivatkozott utasítás a bűnjel megőrzéséről a
  3. §-ban rendelkezik többek között akként, hogy a gépjárművet kocsiszínben, ennek hiányában ponyvával letakarva és állványon kell elhelyezni, továbbá rendszeres időközönként el kell végezni a szükséges karbantartási munkákat, havonként legalább egyszer meg kell tisztítani és meg kell győződni arról, hogy nem érte-e meghibásodás. A tárolás nem ilyen körülmények között történt. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a beavatkozó nyilatkozatára is figyelemmel, hogy
  4. évben a gépjármű rossz műszaki állapotban volt, és lényegében roncsautóként lehetett értékesíteni. Az alperes fellebbezésében megalapozatlanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást feltételezésekre alapította. A felperes évekkel a per indulása előtti leveleiben részletesen leírta, hogy melyik alperesi alkalmazottal beszélte meg a helyszínen a gépkocsi megtekintését és azt is, hogy ki ment ki vele a beavatkozó telephelyére. Mindkét alkalmazottat név szerint is megjelölte. Az alperes a peres eljárás során sem tette ezen tényelőadásokat vitássá. Így az eljárt bíróság a Pp.
  5. §
(1)bekezdése alapján a bizonyítékokat okszerűen és logikusan mérlegelte, helytállóan állapította meg azt is, hogy a felperes azért nem vette át a járművet, mert az használhatatlan állagú volt, és a forgalmi értékcsökkenés okozati összefüggésben áll a szabálytalan őrzéssel. Az utasítás 72. §
(1)bekezdése előírja: Ha a bűnjelet a nyomozó hatóság a jogosultnak visszaadni rendeli, de a jogosult azt a lefoglaláskor készített iratból megállapítható minőségi állapotnál rosszabb minőségben találja, a bűnjelet a jogosult és a bűnjelkezelő jelenlétében szakértővel meg kell vizsgálni. A vizsgálat megállapításairól - utalással az eredetileg rögzített minőségi állapotra és a foglalási iratra - jegyzőkönyvet kell készíteni. Az alperes
  1. július
  2. napján sem készített jegyzőkönyvet, a bűnjelkezelő a helyszínről eltávozott a felperes és (személy 2 neve) rendőr megjelenése előtt, és a gépjármű vizsgálatáról egyikőjük sem gondoskodott. Az a körülmény, hogy az alperes a büntető iratokat
  3. évben selejtezte - holott tudomással bírt a felperesi kárigény érvényesítéséről - és a szükséges jegyzőkönyveket nem készítette el illetve nem őrizte meg, megfosztotta a védekezési lehetőségtől, mert a dokumentáció hiánya egyértelműen a terhére értékelendő. A Ptk.
  4. §
(1)bekezdése alapján az államigazgatási (közigazgatási) jogkörben okozott kár megtérítésére is akkor kerülhet sor, ha a kártérítés általános feltételei megvalósultak, és a felróhatóság hiányára hivatkozással a károkozónak nem sikerül kimentenie magát. Megalapozatlanul érvelt az alperes fellebbezésében azzal, hogy a bizonyítási terhet a bíróság tévesen értelmezte, ugyanis a kimentés körében a felróhatóság hiányát a hatóságnak kellett volna bizonyítania. A felróható magatartást vagy annak hiányát az eset összes körülményeinek mérlegelésével a bíróság állapítja meg, ennek során figyelembe veszi a magatartást szabályozó jogi normákat, elvárásokat, és így alakítja ki az adott esetre irányadó mércét. Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a kárfelelősség alól nem tudta kimenteni magát az őrzés körében tanúsított mulasztása következtében, illetve -6- megbízottja által ilyen minőségben okozott károkért a Ptk. 350. §
(1)bekezdése alapján felelősséggel tartozik. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontjára tekintettel az alperes személyes illetékmentes, vagyis nem kötelezhető a peres eljárás során eljárási illeték megfizetésére. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor pervesztességének arányában illetékben marasztalta, ezt az illetékrészt az állam viseli a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a szerint. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján és az alperest az illetékfizetési kötelezettség alól mentesítette. Az alperes fellebbezése annyiban volt eredményes, hogy illetékfizetési kötelezettség nem terheli, míg a beavatkozó fellebbezése eredménytelen. A felperesnek a másodfokú eljárás során áthárítható költsége nem merült fel. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről történt rendelkezés a Pp. 78. §
(1)bekezdése, a Pp. 83. §
(1)bekezdése és a már hivatkozott Kmr. rendelet 13. §
(1)és
(2), valamint
  1. és
  2. §-án alapul. S z e g e d,
  3. február hó
  4. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.