Mfv.10871/2011/4 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(1), Mfv.I.10.871/2011/4.szám A Kúria a dr. Sarka Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Várszeginé dr. Komlódi Judit ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.612/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.20.554/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.20.554/2011/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 1.M.612/2010/
4. számú ítéletével a keresetet elutasította.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. augusztus 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában vezető belföldi jegyvizsgáló munkakörben. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály Életvédelmi Alosztálya szemérem elleni erőszak bűntettének megalapozott gyanúja miatt
6. január 19-én a felperest gyanúsítottként kihallgatta, ezt követően őrizetbe vette, majd előzetes letartóztatásának 30 napra történő elrendelését indítványozta.Az ügyészség többször kezdeményezte a letartóztatás meghosszabbítását. A Nyíregyházi Városi Bíróság 36.Bny.35/376/2010/
7. számú végzésével az előzetes letartóztatást az elsőfokú bíróság tárgyalása előkészítése során hozandó határozatig, de legfeljebb
8. július 20-áig meghosszabbította, és ezt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
9. május 27-én kelt 1.Bnf.216/2010/
10. számú végzésével helybenhagyta. A felperes
11. június 23-án óvadék befizetését követően került szabadlábra. A felperes az őrizetbevétel időpontjában tájékoztatta akadályoztatásáról a munkáltatót, és kérte
12. január 31-éig szabadság engedélyezését, amelynek az alperes eleget tett. Az előzetes letartóztatás elrendelésekor a felperes fizetés nélküli szabadság igénybevétele iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet a munkáltató
13. január 28-án kelt levelében engedélyezett. Rögzítette, hogy
14. február 1-jétől
15. február 28-áig van lehetőség a fizetés nélküli szabadság igénybevételére, és kérte a felperest, hogy
16. március 1-jén a munkáltatónál munkára jelentkezzen. Az előzetes letartóztatásra figyelemmel a felperes ismételt kérelemmel fordult a munkáltatóhoz, aki újból engedélyt adott a fizetés nélküli szabadság igénybevételére
17. május 30áig. Az alperes
18. június 4-én rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása részletezte a felperes jogviszonyának kezdetét, a fizetés nélküli szabadság engedélyezése iránti kérelmeit, azok engedélyezéseinek rendjét. Kitért arra, hogy a családi okok miatt kért fizetés nélküli szabadságot
19. május
20. napjáig engedélyezte, de a felperes
21. május 31-étől a felmondás idejéig munkavégzés céljából nem jelent meg a munkahelyén, távollétét nem igazolta, és a munkavégzési kötelezettségének sem tett eleget. A rendkívüli felmondásban a munkáltató hivatkozott az Mt.
22. §

(1)bekezdés a) pontjában, és az Mt. 103. §-ának

(1)bekezdésében rögzítettekre.A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkavállalónak a munkaviszonya fennállása alatt a munkáltató rendelkezésére kell állnia, azaz munkát kell végeznie. Ez alól csak akkor mentesülhet, ha évi rendes szabadságát tölti, a jogszabályban előírt esetekben a munkáltató fizetés nélküli szabadságot biztosított, vagy egyéb okból a munkavégzés alól felmentették. A perbeli esetben a felperes fizetés nélküli szabadságot kért, amelyet a munkáltató négy hónapon keresztül biztosított a számára. Az alperes méltányosan járt el akkor, amikor tudva a felperes súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsításáról, engedélyezte részére a fizetés nélküli szabadságot. Akkor is méltányosan járt el, amikor annak meghosszabbítására adott engedélyt további három hónapot biztosítva. Figyelembevéve azt a körülményt - amelyet a felperes maga sem vitatott -, hogy a házastársa szóban már

1. május második felében tájékoztatást kapott arról, miszerint a fizetés nélküli szabadság ismételt meghosszabbítására a munkáltató nem lát lehetőséget és az nem is kötelessége, a munkavállalónak az előírt napon,
2. május 31-én a munkahelyén munkavégzési célból meg kellett volna jelennie.A felperes nem hivatkozhat arra, hogy önhibáján kívül került előzetes letartóztatásba, és nem tekinthető olyannak sem, mintha betegsége miatt került volna munkaképtelen állapotba.A munkaügyi bíróság megalapozatlannak találta a felperes azon hivatkozását is, hogy rosszhiszemű volt a munkáltató, amikor számára nem biztosított lehetőséget a tervezett munkáltatói döntéssel szemben a védekezés megtételére.A felperes fellebbezése folytán eljárt SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.20.554/2011/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 72.000 forint másodfokú perköltség viselésére kötelezte. A másodfokú bíróság teljeskörűen osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját az alperes rendkívüli felmondása jogszerűsége tekintetében utalva az
4. évi
5. számú eseti döntésben foglaltakra.A felperes általa sem vitatottan a rendkívüli felmondás kiadásának időpontjában még előzetes letartóztatásban volt, illetve már az alperes szóbeli tájékoztatásáról - melyet a feleségének adott a további fizetés nélküli szabadság engedélyezése iránti kérelem tárgyában - tudomása volt, a munkáltatónak nem volt kötelezettsége, hogy személyesen találkozzon a felperessel. Az, hogy a munkáltató a felperes távollétének okáról tudott, nem mentesíti a munkavállalót az alól, hogy a munkavégzési kötelezettségének eleget tegyen.A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását" kérte azzal, hogy az alperes a felperes határozatlan idejű munkaszerződés alapján fennálló munkaviszonyát
6. június 4-én rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg. Kérte az Mt.
7. §-ában foglaltak alkalmazását.A felülvizsgálati érvelés szerint a bíróságok által hivatkozott Legfelsőbb Bírósági határozat az Alkotmányba ütköző, mivel az ártatlanság védelméből fakadó alapjogot sérti. A felperes álláspontja szerint azzal, hogy bűncselekmény gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezték és emiatt munkavégzés céljából a munkahelyén nem tudott megjelenni, nem róható a terhére, a személyi szabadságot korlátozó helyzete nem minősíthető az Mt.
8. §

(1)bekezdés a) pontjában szabályozott munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlanságból, jelentős mértékben történő megszegésének.Az alperes akkor járt volna el helyesen, ha a felperes részére továbbra is fizetés nélküli szabadságot engedélyezett volna, illetve munkaviszonyát fenntartva állományon kívül helyezi, hiszen ebben az esetben nem sérült volna a munkáltató érdeke sem.Az alperesnek tudomása volt arról, hogy a felperes milyen okból nem tud munkavégzés céljából munkahelyén megjelenni, ezért intézkedése az Mt.

1. §-ában szabályozott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe is ütközik.A felülvizsgálati érvelés szerint
2. május 31-én a felperes felesége a távollét okát hiteltérdemlően a munkáltatónál igazolta, azaz nem valósult meg azon felmondási indok, miszerint a munkahelyén nem jelent meg, és távollétét nem igazolta. A felperes álláspontja szerint a munkáltató eljárása, miszerint a rendkívüli felmondás közlése előtt nem adott lehetőséget a tervezett intézkedés indokainak megismerésére és a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe is ütközik.Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Hivatkozása szerint a rendkívüli felmondás jogszerűen történt, indoka valós és okszerű volt. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes részére a munkáltató először

1. február 1-jétől február 28-áig, majd március 1-jétől május 30-áig engedélyezett méltányosságból fizetés nélküli szabadságot. A munkáltató a felperes házastársát értesítette arról is, hogy további fizetés nélküli szabadság kiadásához nem járul hozzá.Az Mt.
2. §-ának

(1)bekezdés a) pontja szerint a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, és a munkaidejét munkával tölteni, illetve ezalatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni.A felperes nem vitásan

1. május 31-étől a munkahelyén nem jelent meg, munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget. Nem fogadható el azon felülvizsgálati érvelés, hogy önhibáján kívül nem tudott munkát végezni, mivel a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az a munkavállaló, aki szándékos bűncselekmény elkövetése miatt előzetes letartóztatásba kerül, maga idézi elő azt a helyzetet, amelynek következtében nem tud eleget tenni munkaviszonyból folyó kötelezettségének (BH.1995.681.).Ugyancsak megalapozatlan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a munkáltatónak további fizetés nélküli szabadságot vagy állományon kívül helyezést - kellett volna biztosítani, mivel ilyen kötelezettséget jogszabály nem ír elő részére, az engedélyezés ebben az esetben diszkrecionális jogkörébe tartozik.Önmagában az a körülmény, hogy a munkáltató tisztában volt azon tényekkel, hogy a munkavállalója miért nem veszi fel a munkát, nem teszi az intézkedését jogellenessé, és eljárása nem ütközik az Mt.
2. §-ának előírásaiba. Az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a munkáltatói rendkívüli felmondást megelőzően a törvényben meghatározott kivétellel - lehetőséget kell adni a munkavállalónak a vele szemben felhozott kifogásokkal szembeni védekezésre [Mt.
3. §

(2)bekezdés]. A munkáltatónak az a magatartása azonban, amellyel a rendkívüli felmondási okra vonatkozóan nem teszi lehetővé a munkavállaló számára a védekezést, önmagában nem alapozza meg a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességét (BH.2005.33.), különös tekintettel a felperes előzetes letartóztatására, a meghallgatás objektív akadályára.A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a, valamint a 73/
3. (XII.22.) IRM rendelet alapján az állam viseli. Budapest,
4. október
5. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő