Mfv.10988/2011/3 – Kúria

(2), Mfv.I.10.988/2011/3.szám A Kúria a dr. Hartai Győző ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szikinger István ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 9.M.905/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.633.317/2010/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság 59.Mf.633.317/2010/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 1.068.700 (egymillió-hatvannyolcezerhétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt terjesztett elő keresetet, míg az alperes viszontkeresettel kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a felperest.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 9.M.905/2007/
4. számú ítéletével a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Kötelezte az alperest 700.000 forint perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. január 1-jétől állt az alperes alkalmazásában,
6. május 2-ától kereskedelmi vezetői munkakörben. A felperes feladatai közé tartozott többek között a beszállítók folyamatos ellenőrzése és minősítése, a konkurens cégek gyártmányairól információs anyag gyűjtése, kereskedelmi tevékenység végzése, kapcsolattartás vevőkkel, gyártókkal, beszállítókkal hazai és import beszerzések vonatkozásában.A felperes tulajdonosa és vezetője az r. T.P. Kftnek. Az alperes és az r. cég között üzleti kapcsolat állt fenn.
7. július 4-étől
8. december 31-éig a T.P. Kft. marketing szolgáltatást, piackutatást, egyéb marketing tevékenységet végzett az alperes részére. Az alperesi ügyvezető R. EU-ba történő belépését követően a T.p. Kft-t konkurens cégként értékelte.A felperes
9. december 13-ától 31-éig keresőképtelen állományban volt,
10. január 2-ától 8-áig munkát nem végzett, január 8-ától ismételten keresőképtelen volt.Az alperes a
11. január
12. napján kelt rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, melyben összesen
13. pontot sorolt fel. Ezek között volt a munkaidő le nem dolgozása, munkahelytől való távollét, az alperes tulajdonában álló gépkocsi saját céljára, külföldi cégének ügyintézésére használata, betegállománya alatt az alperesen kívüli munkavégzés, az alperes eszközeinek és kapcsolatainak a saját cége hasznára fordítása, a részére biztosított telefon felhasználása konkurens cég számára történő megrendelések gyűjtése céljából. További indok szerint a felperes az alperes alkalmazottaival az ügyvezető engedélye és tudta nélkül privát munkákat végeztet, az alperes alvállalkozóival és munkatársaival nem megfelelő hangnemben tárgyal, a kintlevőségek behajtásában nem vesz részt, gazdaságtalan gyártási tevékenységre kényszeríti a munkaadóját, nem vesz részt az alperes nemzetközi megjelenéséhez elengedhetetlenül szükséges rendszerek működtetésében, valamint érvényes munkaköri és orvosi alkalmassági vizsgálattal nem rendelkezik. A felmondást a felperes
14. január 25-én postai úton vette át.Az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmondást kizárólag azon pontjában találta jogszerűnek, amely szerint a felperes
15. január
16. és
17. között munkát nem végzett, indokolatlanul volt távol. Emiatt a keresetet elutasította. A többi pontban foglaltakat határidőn túliként értékelte, vagy nem találta világosnak.A viszontkeresetről kifejtette, hogy méltányossági alapon megállapított kárösszeg nem tekinthető alaposnak, a készpénzfelvételből és számlatartozásból fakadó hiány az Mt.
18. §-ának megfelelő elismervénnyel vagy bizonylattal nincs alátámasztva. A gépkocsi jogtalan használatával és a Verymak megrendelés eltulajdonításával összefüggésben az alperest ténylegesen ért kár összege, a felperes vétkes munkaköri kötelezettségszegése, és az ok-okozati összefüggés sem nyert a perben bizonyítást.A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.633.317/2010/
19. számú ítéletével az alperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 539.270 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a másodfokú költségeiket a felek maguk viselik. A rendkívüli felmondás körében osztotta az elsőfokú bíróság megállapításait, indokolását.A viszontkereset tekintetében a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy a számlakövetelések egy része a munkaviszony megszüntetését követően keletkezett. A csatolt számlákat az alperes, mint vásárló megjelölésével állították ki különböző gazdasági társaságok
20. június
21. és
22. január
23. közötti időpontokban. A Farkas és Társa Kft.
24. február 9-én fizetési felszólítást küldött az alperesnek. Az ennek alapjául szolgáló egyik számla
25. november 24-én, a másik kettő pedig
26. december 28-án kelt. Utóbbiak összege 92.313 és 100.200 forint volt. A számlát lézervágás tevékenységre állították ki, megrendelőként az alperest tüntették fel. Az alperes
27. március 19-én a felperesnek autópályadíj, parkolási díj és pótdíj címén számlát állított ki 79.719 forintról.Az alperes
28. augusztus 14én az U.M. Kft-nél C.E. programcsomagot mondott le.
29. március 20-án a felperest külföldi utazásokhoz felvett, és el nem számolt 3.240 Euronak megfelelő 859.696 forint ellátmány elszámolására szólította fel főkönyvi kimutatásra hivatkozással.A felperes
30. január 21-én haszonkölcsön szerződést írt alá a T.P. Kft. és az alperes nevében, amelyen keresztül a T.P. Kft. részére biztosította a felperes használatában volt alperesi tulajdonú személygépkocsi használatát. A gépkocsi üzemanyag fogyasztását az alperes fizette. A járművet a felperes a munkaviszonya megszüntetését követően,
31. március 22-én szolgáltatta vissza az alperesnek. A gépjárművel a felperes betegállománya alatt is tankoltak. A gépkocsi használatáért használati díjat nem kellett fizetni. A T.P. Kft-nek
32. decemberétől a V. b. céggel üzleti kapcsolata állt fenn.A másodfokú eljárás során a bíróság tájékoztatta az alperest a bizonyítási teherről. Az alperes a viszontkeresetet 363.001 forinttal csökkentette, mivel a P. cég számlakövetelése rendezték.A bíróság megállapította, hogy az alperes számára ismert körülmény volt, hogy a felperes ügyvezetője az r. cégnek, a munkaviszonyán túli, de azzal szoros összefüggésben álló feladatokat rótt ki. Kétségtelen, hogy a felperes a céges gépkocsit használta, de nem különíthető el, hogy mikor tette ezt az alperes munkavállalójaként, mikor az r. cég ügyvezetőjeként az egyébként közös üzleti cél érdekében. A másodfokú bíróság álláspontja szerint alperes még tényelőadást sem tett arra, hogy a felperesnek mik voltak a feladatai, hatásköre, döntési lehetőségei, ezek meddig terjedtek, ehhez képest milyen jogellenes magatartással okozott kárt az alperesnek, mi volt az a munkaviszonyával összefüggő vétkes kötelezettségszegést megvalósító magatartás, amely túlmutatott a munkaköri feladatainak teljesítése, illetőleg a két cég közötti együttműködés érdekében végzett tevékenységén. A peranyagból az tűnt ki, hogy az előzetes együttműködési szándéknak megfelelően történt a romániai gyártás beindítása, a felperes ennek érdekében tevékenykedett. A rendelkezésre álló alperesi előadásokból és bizonyítékokból ítéleti bizonyossággal nem vonható le következtetés arra, hogy a felperest szándékos károkozó magatartás terhelné a munkáltató terhére. A V. b. céggel a felperes cége üzleti kapcsolatba került, ez azonban önmagában nem ellentétes a korábbi együttműködési szándékkal. Nem állapítható meg, hogy a két társaság versenytárssá válása a felmondást megelőzően csupán feltételezés volt-e, esetleg a versenyhelyzet a felmondás következményeként állt elő. A gépkocsi használatra vonatkozó szabályzat nem volt, a felperesnek menetlevelet nem kellett vezetnie, a gépjárművet korlátlanul használhatta, annak költségeit az alperes viselte, használati díjat a felperes nem fizetett. A haszonkölcsön szerződés megkötése túlmutat a rendeltetésszerű használaton, de ezzel összefüggésben az alperes kárt nem igazolt, mivel a felperes saját használatáért egyébként sem fizetett. Nem mutatható ki, hogy a felperes a járművet mikor és milyen minőségben, kinek az érdekében használta. Az alperes nem igazolta, hogy a korábbiakban a felperest az autó visszaszolgáltatására felszólította. A szállítói számlák vonatkozásában nem állapítható meg, hogy azok kinek a megrendelésére nyújtott szolgáltatások, áruk ellenértékét tartalmazzák, és az sem, hogy azok nem az alperes érdekében, az alperes részére kerültek megrendelésre. Az autópálya pótdíjra vonatkozóan kiállított számla a felperes munkaviszonyának megszűnését követően keletkezett. Az el nem számolt ellátmányként igényelt összegre vonatkozó főkönyvi kivonaton a felperes aláírása nem szerepel, rá vonatkozó adatot a bankszámlakivonat sem tartalmaz. A gépkocsi-használattal kapcsolatban igényelt kártérítés tekintetében az alperes nem bizonyította a kár felmerülését, a megrendelés átirányítása és az elszámolás hiánya körében tényszerű előadást sem tett arra nézve, hogy mi az, ami a felperes terhére róható, konkrétan milyen magatartásával okozott kárt az alperesnek, illetőleg nem fogalmazta meg, így nem is bizonyította a felperes tevékenysége és az alperes kárának felmerülése közötti ok-okozati összefüggést.A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az első- és a másodfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes egészében való elutasítását, az alperes viszontkeresetének helyt adást, ennek hiányában az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Kérte a felperes perköltségben való marasztalását.Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A két meghallgatott tanú vallomásának értékelése nem történt meg. Kérte igazságügyi könyvszakértő és gépjármű szakértő kirendelését. Az indítványt nem utasították el, de az elsőfokú bíróság a szakértő kirendelése iránt sem intézkedett. Nem ad számot az ítélet indokolása arról, hogy miért mellőzte a bíróság a felajánlott bizonyítást, a hiányosságot a másodfokú határozat nem pótolta. Hiányzik a viszontkereset elutasításának jogi indokolása is. A másodfokú ítéletből az tűnik ki, mintha az elsőfokú eljárás során a viszontkereset körében nem lett volna bizonyítás. Az alperes azonban részletes tényelőadást tett, a kártérítési követelés szempontjából releváns adatokat alátámasztotta az elsőfokú eljárás során. A részletes alperesi nyilatkozatokat az egyik bíróság sem mérlegelte a törvényben megkívánt módon. A felperes hasonló részletességgel bizonyítékokat nem adott elő, az alperesi bizonyítás lényeges elemeit nem cáfolta.A tanúkkal bizonyította az alperes a szállítói számlák mögötti gazdasági eseményeket. Ehhez képest azon másodfokú ítéleti megállapítás, mely szerint nem derül ki, kinek az érdekében történtek a megrendelések, iratellenes. Számot kellett volna adnia arról, hogy miért nem fogadta el a tanúk vallomását. A munkaköri feladatokról az ítélet is számot ad, ehhez képest az a megállapítás, hogy az alperes nem tett tényelőadást, iratellenes.A gépkocsi használatával kapcsolatban az ítéletek nem értékelik a haszonkölcsönbe adás tényének a munkavállalói magatartás jogszerűségével való összefüggését. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes ismerte annak tartalmát. A szerződés megkötése önmagában alátámasztja a munkavállaló jogsértő, károkozó magatartását.Hivatkozott több olyan BH-ban megjelent határozatra, amely a rendkívüli felmondás körében született.Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
33. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. §

(2)bekezdés]. A felülvizsgálati kérelemben az alperes kérte a felperes keresetének teljes elutasítását, ezzel összefüggésben Bírósági Határozatokra hivatkozott. A jogerős ítélet a keresetet teljes egészében elutasította, további érdemi döntés meghozatalának nem volt helye. Egyéb hivatkozása nem volt, ezért a Kúria a felperes keresetével összefüggésben érdemben nem vizsgálódott.Az Mt. 166. §

(1)bekezdése szerint a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A

(2)bekezdés szerint a munkavállaló vétkességét a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. A gépkocsi használattal összefüggésben a károkozó felperesi magatartást az alperes abban jelölte meg, hogy konkurens cég érdekében használta a gépkocsit, ennek ellenére az alperes volt aki annak költségeit fizette. A felperes a gépkocsit jogszerűen használhatta az alperes érdekében és saját céljára. Ezeknek a költségeit az alperes vállalta kifizetni, és a gépkocsi rendelkezésre bocsátásától kezdődően folyamatosan fizette is. Ehhez képest, az, hogy a felperes az r. cég érdekében használta-e a gépkocsit, ha igen, milyen tartamban, bizonyítást nem nyert. Az alperes által megjelölt 50 %-os mérték felperes tagadásával szemben önmagában nem bizonyítja, hogy milyen mértékben használta az r. cég érdekében a gépjárművet. A fentieken túlmenően az alperesi ügyvezető saját előadása szerint R. EU-s csatlakozását követően tekintette konkurensnek az r. céget. Ezt megelőzően a cégek között szerződés volt, melynek keretében a romániai cég az alperes érdekében látott el tevékenységet. A haszonkölcsön-szerződés megkötése önmagában a kötelezettségszegő magatartást és az r. cég érdekében való használat mértékét nem bizonyítja. Ezek tükrében nem állapítható meg, hogy a felperes vétkes kötelezettségszegő magatartást tanúsított volna, mellyel az alperesnek kárt okozott. A gépkocsihasználattal összefüggésben a szakértői bizonyítás az összegszerűség körében merült fel. A használati díj mértéke, illetve a számlák értéke lett volna ennek a tárgya. Amennyiben azonban a jogalap sem tisztázott, szükségtelen az összegszerűség tekintetében bizonyítást lefolytatni, így az alperes által indítványozott szakértői bizonyítás foganatosítása is szükségtelen volt. Erre a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hivatkozott, mulasztás nem terheli, hiszen az ítéletben álláspontját kifejtette.A b. V. cég megrendelésének R.-be történő átmentését az alperesnek kellett bizonyítania. Önmagában a csatolt proforma számla, az érdeklődés és tájékoztatás a szállító cégtől egy január 16-ai fényképfelvétel, illetve ezt követő szállítási számla nem bizonyítja azt, hogy az egyébként alperessel üzleti kapcsolatban volt cég megrendelése, az r. cég részére lett a felperes által kimentve és teljesítve. Az alperes ebben a körben sem bizonyította a felperesi vétkes kötelezettségszegő magatartást. Sz.I.Z. és N.V.S. tanúvallomásaikban a b. céggel összefüggésben a felperes által történt kiszervezés vonatkozásában vallomást nem tettek. Sz.I.Z. általánosságban, konkrét cég megjelölése nélkül nyilatkozta, hogy a felperes cégének megjelenését követően, amiatt cégek maradtak el, ezek a felperesétől vásároltak. A b. céggel kapcsolatban nem tett nyilatkozatot, kizárólag a cs. A. céggel összefüggésben (jegyzőkönyv 4. oldal).N.V.S. a b. céggel kapcsolatban annyit mondott el, hogy 2007-ben nem jelentkeztek megrendelőként. A kártérítés alapjaként szolgáló felperesi magatartással kapcsolatban nem tett nyilatkozatot (jegyzőkönyv 7. oldal). ezért a bíróságok jogszabálysértés nélkül hagyták figyelmen kívül a tanúvallomásokat. A szállítói számlákkal összefüggésben is a bizonyítási teher az alperesen volt. A csatolt fizetési felszólítások, amelyeket az alperes kapott, illetve amelyeket a felperesnek küldött, a tanúvallomásokkal együtt sem bizonyítják a felperes vétkes kötelezettségszegő magatartását. Érdemi információt nem tartalmaznak arra, hogy az alperessel szemben támasztott követelések a felperes magatartásának eredményeként keletkeztek. A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el az alperes viszontkeresetét, ezért azt a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján a Kúria hatályában fenntartotta.Az alperes köteles a felülvizsgálati eljárás során felmerült illeték megfizetésére, a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés f) pontja és 13. §

(1)bekezdése alapján, az illeték mértékét a bíróság az Itv. 50. §

(1)bekezdés alapján határozta meg.A felperesnek felülvizsgálati eljárási költségigénye nem merült fel, ezért a Kúria az erről szóló határozatot mellőzte [Pp. 79. §

(1)bekezdés]. Budapest,

1. október
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Fuhrmann Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő