Mfv.10934/2011/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkáltató jogellenes, szóbeli munkaviszony megszüntetése nem nyert igazolást, ezért a felperes keresetét el kellett utasítani. Mfv.I.10.934/2011/4.szám A Kúria a dr. Nagy József ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lakatos István ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 4.M.2266/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.634.631/2010/
2. számú rész-közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
3. január
4. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.634.631/2010/
5. számú részközbenső ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 4.M.2266/2008/
6. számú ítéletének a viszontkeresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta, és a viszontkereseti illetékben való marasztalást mellőzte, hatályában fenntartja. Egyebekben a perköltségre vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja.A felek az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.Kötelezi a alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 54.600 (ötvennégyezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.A felperest terhelő felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes
7. január 14-étől állt az alperes alkalmazásában. Munkaszerződése szerint változó munkahelyen festő-mázoló munkakörben végezte tevékenységét.Az alperes
8. április 17-én szerződést kötött a D. Kft-vel a v.P.E. kollégiumának festő-mázolótapétázó munkálataira, amelynek kezdési időpontja
9. április 21ében került meghatározásra.Az alperesi ügyvezető a felperest a munka megkezdése előtt 2-3 héttel szóban tájékoztatta a várható v. munkáról, azonban a tényleges munkakezdésről csak
10. május 4én, telefonon értesítette. A felperes arra hivatkozva, hogy az alperes nem kellő időben adta ki az utasítást, közölte, hogy nem tudja a munkát a következő napon megkezdeni. A felek között indulatos szóváltásra került sor, amely után a felperes másnap a v. munkavégzési helyen nem jelent meg. Az alperes - utalva arra, hogy a felperes már második napja nem veszi fel a munkát -
11. május 6-án írásban felszólította a megjelenésre. A felperes a
12. május 12-én kelt válaszlevelében sérelmezte az ügyvezető intézkedését és magatartását, továbbá utalt arra, hogy a felkínált közös megegyezést nem hajlandó aláírni.Ezt követően a felperes munkavégzés céljából az alperesnél nem jelent meg. A
13. május 21-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és munkabérre, végkielégítésre, átalánytérítésre és ezek kamataira, valamint perköltségre tartott igényt. Hivatkozása szerint az alperesi ügyvezető szóban közölte, hogy a továbbiakban nem kívánja foglalkoztatni. Az alperesi ügyvezető
14. szeptemberében ajánlott levélben felszólította a felperest a munka felvételére, aki a munkahelyén nem jelent meg. Az alperes
15. november 13-án rendkívüli felmondással élt, amelynek indokolása szerint a felperes
16. április
17. után felszólítás ellenére nem jelent meg munkavégzésre.Az alperes viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben kérte a bíróságot, hogy kötelezze a felperest 910.000 forint megfizetésére kártérítésként. Álláspontja szerint a felperesi magatartás miatt nem tudta teljesíteni az alvállalkozói szerződésben foglaltakat. A szerződés meghiúsulása miatt a munkáltató bevételtől esett el, továbbá várható, hogy a D. Kft. a munka késedelme miatt az alperesre hárítja a fővállalkozóval szemben fennálló kötbérfizetési kötelezettségét. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 4.M.2266/2008/
18. számú ítéletével a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Kimondta, hogy a felek a költségeiket maguk viselik, míg az alperes illeték fizetésre köteles.A munkaügyi bíróság a keresettel kapcsolatosan kifejtette, hogy az volt vizsgálható, miszerint az alperes szóban, jogellenesen szüntette-e meg a felperes munkaviszonyát.A felek között
19. május 4-én lezajlott telefonbeszélgetés során valóban történt szóváltás, amikor a felperes közölte, hogy nem hajlandó az alperes utasítása ellenére V.-ben munkába állni. Életszerű, hogy vita közben az alperesi ügyvezető felindultságában utalt arra, hogy a felperest nem akarja tovább alkalmazni. A munkáltató
20. május 6-án írt levele azonban arra utal, hogy az ügyvezetőnek valójában nem állt szándékában a munkaviszony megszüntetése, hiszen nyomatékosan arra hívta fel a felperest, hogy vegye fel a munkát.K.J.L., a felperes élettársa és É.J.S., az alperes könyvelője egybehangzóan állították, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes közös megegyezéssel kívánta megszüntetni. Ez az alperesi ajánlat azonban nem értelmezhető a munkaviszony megszüntetéseként, és önmagában nem igazolja azt, hogy az alperesi munkáltató korábban már megszüntette a munkaviszonyt. Az elsőfokú bíróság a viszontkeresetet azért utasította el, mivel álláspontja szerint az alperes következetesen hivatkozott arra, hogy a felperes részére szabadságot adott. Ebben az esetben azonban nem állíthatja azt, hogy a távolléte miatt hiúsult meg a veszprémi munkavégzés.A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.634.631/2010/
21. számú rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az
22. április
23. napján szűnt meg. A jogellenesség jogkövetkezményeinek összegszerű elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte. Az alperesi viszontkereset elutasításáról szóló rendelkezést helybenhagyta, míg a viszontkereseti illetékben való marasztalást mellőzte. Kötelezte az alperest együttes első- és másodfokú részperköltség viselésére.A másodfokú bíróság szerint a per adataiból kitűnően az alperes szándéka a munkaviszony megszüntetésére irányult. A közös megegyezést azonban a felperes nem fogadta el. Tekintettel arra, hogy a munkaviszony szóbeli jogellenes megszüntetése volt megállapítható, így a később kiadott rendkívüli felmondásnak joghatálya már nem volt, annak tartalmát érdemben nem kellett vizsgálni.Az alperesi viszontkeresetet illetően a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, mivel a munkaviszony megszüntetés jogellenesnek minősült, az alperes viszontkeresete okafogyottá is vált.Az alperes felülvizsgálati kérelme az első- és másodfokú ítélet „megváltoztatására" irányult.A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes élettársa és a könyvelő is együtt nyilatkoztak arról, hogy az alperes közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetést ajánlott a felperesnek, amit nem fogadott el. A másodfokú ítélet tényként kezel olyan fél által tett nyilatkozatot, amit semmi nem igazol.Az Mt.
24. §-a szerint szándékos károkozás esetén a teljes kárt köteles megtéríteni a munkavállaló. Nem lehet másként, mint szándékos károkozásként értelmezni azt, amikor a munkavállaló a munkáltatónál nem jelenik meg, tudva, hogy az alperes nem tudja kivel helyettesíteni. Évek óta együtt dolgoztak és csak benne bízott meg.Az alperes az Mt.
25. §-ának megfelelően kimutatta a vétkességet, a kár bekövetkezését és mértékét, valamint az okozati összefüggést. A
26. október 12-ei fellebbezés kiegészítésében részletezte az alperes, hogy nem a munka megkezdése a döntő, hanem a befejezési határidő, amit tudott volna tartani, ha a felperes a fizetés nélküli szabadság letelte után - legkésőbb május 5-én - felvette volna a munkát.A munkáltató részéről nem történt jogellenesség, a felperes volt az, aki az Mt.
27. §-a ellenére, azt megszegve nem jelent meg az előírt helyen és módon munkára képes állapotban.A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos. Az Mt.
28. §-ának