Pf.20477/2012/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.477/2012/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Fendrik Lajos pártfogó ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Pintér Gyula ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen 12.600.000 forint és járulékai megfizetése iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék
2. május
3. napján kelt 5.P.20.510/2011/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. A felperes pártfogó ügyvédjének díját teljes egészében a felperes viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a gy. belterületi ...hrsz. alatt felvett lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan - ténylegesen lakóház, étterem, kerthelyiség, kemping és apartmanok - a peres felek ½-½ arányú közös tulajdonát képezi. Az ingatlan korábban a felperes családjáé volt, annak ½ részét
6. évben árverés útján szerezte meg az alperes. Az alperes tulajdonjogának megszerzését követően
7. május 1-től megkísérelt birtokba lépni, ezt azonban a felperes meghiúsította. Az alperes
8. december 6-án ügyvéd útján írásbeli felszólító levelet küldött a felperesnek a birtokbaadás érdekében és
9. május 1-től havi 100.000 forint többlethasználati díj megfizetésére hívta fel a felperest. A felszólítás ellenére a felperes az alperes részére a birtokba lépést nem tette lehetővé és többlethasználati díjat sem fizetett. Az ingatlan
10. évig jó állapotban volt, mint vendéglátóhely nagy forgalmat bonyolított.
11. évtől kezdődően a felperes az üzlettel felhagyott, az ingatlan állagának megőrzéséről nem gondoskodott, az eltelt évek alatt az ingatlan egyre elhanyagoltabb képet mutat, a tetőről a cserepet elvitték, az ablakok betörtek, a nyílászárókat kiszakították, a használaton kívüli helyiségek tele vannak szeméttel, az apartmanokban a parkettát felszedték. A nagy kiterjedésű füves területet és a parkot a felperes szórványosan gondozta, az önkormányzat többször felszólította a karbantartási munkák elvégzésére. A felszólítást a tulajdonostárs alperes részére is megküldték, aki a közterületen az ingatlan körül a füvet lenyírta.
12. évet követően a felperes évi egy-két alkalommal nyírta le a füvet és a sövényt, egyéb karbantartó állagmegóvó munkát nem végzett. A fűnyírást baráti segítséggel oldotta meg, ezzel kapcsolatos költsége nem merült fel.
13. évtől kezdődően az ingatlanon fokozta a tevékenységét, az ingatlan az elmúlt évekhez képest valamivel gondozottabb képet mutat. A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 12.600.000 forint megfizetésére, mivel 2004-től kezdődően az alperes, mint tulajdonostárs az ingatlan ráháruló karbantartási, javítási, kertápolási munkáit nem végezte el. Az alperes elévülési kifogására figyelemmel igényét a felperes csak
14. évtől tartotta fenn, összegszerűségében azonban nem módosította. Előadta, hogy évente 9-10 alkalommal kaszáltatott és 3-4 alkalommal nyírta a sövényt, ápolta a keretet és fákat ültetett, valamint karbantartotta a felépítményeket. Kérte a perben kertészeti és építész szakértő kirendelését az elvégzett munkák ellenértékének megállapítása végett. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes az ingatlan őt illető részét a mai napig nem bocsátotta birtokába, a birtokba lépést erőszakkal is megakadályozta, a kerti munkák elvégzését ugyancsak nem tette lehetővé. Hivatkozott arra, hogy az önkormányzat felhívására a közterületen a füvet lenyírta, valamint arra is, hogy a felperes
15. óta semmiféle karbantartási, állagmegóvási, kertgondozási tevékenységet nem végzett, a területet lepusztította, ezzel neki is kárt okozott. Beszámítási kifogásként
16. május 1-től havi 100.000 forint többlethasználati díj megfizetésére kérte a felperes kötelezését. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 510.000 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget. Megállapította továbbá, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját 100%-ban az állam viseli. Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás, a meghallgatott számos tanú vallomása alapján azt állapította meg, hogy
17. évig az ingatlan jó állapotú, karbantartott volt, ezt követő években azonban elhanyagolttá vált. A Ptk.141.§, és 142.§-a tulajdonosok között együttműködési kötelezettséget ír elő, a felmerülő munkálatok előtt a felperesnek tájékoztatni kellett volna az alperest és lehetővé kellett volna tennie, hogy a munkákat saját költségén elvégezze. A felperes akkor követelhetné a dolog fenntartásával járó kiadások ellenértékét, ha a munkát saját költségén elvégeztette volna és az alperes elzárkózott volna a szükséges kiadások teljesítésétől. A perben azonban a felperes maga sem vitatta, hogy az ingatlant nem adta az alperes birtokába, a használatot részére nem tette lehetővé és nem is tájékoztatta arról, hogy a szükséges munkákat elvégezte s ezzel közös kiadás merült volna fel. Megállapította, hogy a felperes az állagmegóváshoz és fenntartáshoz feltétlenül szükséges munkálatokat maga sem végezte el, az évi egykét alkalommal történő fűnyíráson kívül, amelyet baráti szívességgel oldott meg, kiadása nem merült fel, ezért nincs mit az alperesre hárítania. Erre tekintettel a felperesnek a kertészeti és építész szakértő bevezetésére vonatkozó bizonyítási indítványát, mint szükségtelent, elutasította. A kereset elutasítására figyelemmel az alperes beszámítási kifogását is alaptalannak találta. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és az alperesnek 6.400.000 forint megfizetésére kötelezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést, felvetve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lehetőségét is. Kérte továbbá az elsőfokú eljárásban az alperes részére megállapított perköltség leszállítását is, annak eltúlzott mértékére hivatkozva. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság csak részben tett eleget bizonyítási indítványainak és mellőzte a kertészeti valamint építész szakértő perbe vezetését, álláspontja szerint ugyanis a szakértők feladata lett volna annak bizonyítása, hogy a 6029 m2 alapterületű ingatlan parkszerű gondozása, évente 9-10 alkalommal végzett fűnyírása, évente 3-4 alkalommal végzett sörvény nyírása, az elszáradt fák kivágása, 20-25 különböző fajtájú fa telepítése, továbbá a felépítményeken szükségessé váló javítások, karbantartási, állagmegóvási munkálatok folyamatos végzése milyen költségelszámolást tesz lehetővé. Változatlanul állította, hogy idegen és baráti segítséggel az ingatlanon a füvet évente 9-10 alkalommal, a sövényt évente 3-4 alkalommal lenyírta, az elszáradt fákat kivágta, a helyükbe 20-25 különböző fajtájú fát telepített és az ingatlanon lévő épületek szükségessé váló javítási, karbantartási munkálatait elvégezte. Hivatkozott arra, hogy a perben kihallgatott tanúk nyilatkozatai eltérőek voltak, ennek oka, hogy a területet nagyra nőtt tuják övezik, ezért az ingatlanra történő belátás csak a közvetlen szomszédok részére volt adott, és nekik volt ismeretkük arról, hogy az ingatlanon milyen munkákat végeztek. Állította, hogy az ingatlan nem csak a vendéglátási tevékenység időtartama alatt, hanem azt követő időszakban is rendezett és karbantartott állapotban volt, egészen
18. évig, amikor beteg lett és kórházba került. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az ingatlant a felperes hasznosította, ugyanis az állítása szerint 1999-től az ingatlant G.P.Cs. bérelte és ott a vendéglátó tevékenységet működési engedély alapján
19. évig ő folytatta. Vitatta, hogy megakadályozta volna az alperes birtokba lépését. Az alperes fellebbezési helybenhagyására irányult. ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a releváns tényállást, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. A helyes tényállásból helyes jogi következtetések levonásával hozta meg az elsőfokú bíróság érdemi döntését is, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp.253.§