A határozat elvi tartalma: Nem eredményezi a rendkívüli felmondás jogellenességét, ha annak kiadása előtt a felperest személyesen nem hallgatták meg. Mfv.I.10.039/2012/
- A Kúria a dr. Szabó Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Chikán Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt az Egri Munkaügyi Bíróságnál 4.M.90/
- szám alatt megindított és másodfokon a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.441/2011/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.441/2011/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érinti, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes
- március 16-ától állt az alperes alkalmazásában csatornahálózat kezelő munkakörben. Az alperes a
- január 14-én kelt rendkívüli felmondásával azonnali hatállyal megszüntette a munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint a felperes
- január 4-én az alperes gy. üzemegységének T. műhelyében kijelentette, hogy nem hajlandó eleget tenni a művezetője utasításának, amely szerint az a. szennyvíztisztító telepen kell továbbra is munkát végeznie. Ezen túlmenően kijelentette azt is, hogy ha a művezető nem hajlandó az ezzel kapcsolatos álláspontjának tiszteletben tartására, akkor testi fölényét érvényesítve meg fogja verni. A felperes e cselekménye miatt jegyzőkönyv felvételére került sor, amelynek aláírását megtagadta.
- január 4-én a meghallgatása után ismeretlen helyre távozott, a munkahelyéről való távolmaradását nem igazolta. A felperes a fenti magatartásaival megszegte az Mt.
- §
(1)bekezdés a) pontját, valamint az Mt. 104. §
(1)bekezdését. A rendkívüli felmondás jogszabályi feltételeinek megfelelő magatartást tanúsított akkor, amikor a művezető utasítása ellenére nem volt hajlandó a „munkát felvenni", és a munkahelyéről ismeretlen helyre távozott. Az, hogy a munkahelyi vezetőjének a bántalmazását helyezte kilátásba, olyan súlyú cselekmény, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.A felperes a keresetében kérte a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, erre tekintettel 8 havi átlagkeresete, 7 havi végkielégítés és 70 nap felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezni az alperest. Ezen túlmenően kérte 2 napra járó szabadságmegváltás megfizetését is. A kereseti kérelmének jogalapjaként arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondás indokolása nem valós, továbbá az alperes elmulasztotta az Mt. 28. §
(1)bekezdése szerint a szakszervezet egyetértését kérni a rendkívüli felmondás gyakorlásához.Az Egri Munkaügyi Bíróság a 4.M.90/2011/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte perköltség megfizetésére. Az illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.A
- január 4-én megtartott felperesi meghallgatáskor felvett jegyzőkönyv és a meghallgatott tanúk előadása alapján azt állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a rendkívüli felmondás indokai közül valós az, hogy a felperes
- január 4-én a T. műhelyben úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó eleget tenni a művezető munkavégzésre vonatkozó utasításának, valamint az is, hogy megfenyegette a művezetőt azzal, hogy bántalmazni fogja.A bíróság nem találta bizonyítottnak azt, hogy a felperes
- január 4-én a meghallgatását követően ismeretlen helyre távozott. Ugyanakkor megállapította, hogy a bizonyított cselekményeivel a felperes megszegte az Mt.
- §
(1)bekezdés a),
- b)és
- c)pontját, a bántalmazással történő fenyegetés egymagában is olyan súlyú, ami a rendkívüli felmondás alapjául szolgál.Az alperesnek a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő esetében nem a szakszervezet egyetértését kellett beszereznie a rendkívüli felmondáshoz, hanem csupán előzetesen ki kellett kérnie az ezzel kapcsolatos véleményét, ami megtörtént.A munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a felperes szabadságmegváltásra vonatkozó keresetét, mivel a felperes ebben a körben bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.A felperes fellebbezése folytán eljárt Heves Megyei Bíróság a 2.Mf.25.441/2011/5. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint azt, hogy a felperes az a. szennyvíztisztító telepen megtagadta a munkavégzést és a közvetlen felettesét bántalmazással fenyegette, az e napon felvett jegyzőkönyv mint okirati bizonyíték tanúsítja. Az, hogy a tanúk egy év elteltével már pontosan nem emlékeztek a történtekre, a jegyzőkönyv valóságát nem teszi kétségessé, az okirati bizonyítékot ellenkező bizonyításig nem dönti meg. Az, hogy a rendkívüli felmondás előtt a felperes meghallgatása elmaradt, nem eredményezi a rendkívüli felmondás jogellenességét, mint ahogyan az sem, ha a szakszervezettől a rendkívüli felmondáshoz az előzetes vélemény kikérésére egyáltalán nem került sor. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének történő helyt adást, másodlagosan pedig a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 96. §
(2)bekezdését, a 89. §
(2)bekezdését, valamint a Pp. 206. §
(1)bekezdését. A másodfokú bíróság a tényállást a
- január 4én kelt meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltak - mint okirati bizonyíték - alapján állapította meg, ez a jegyzőkönyv azonban a rendkívüli felmondás valóságát nem támasztja alá. A jegyzőkönyvet felvevő K.L. üzemvezető nem is volt jelen a T. műhelyben történt eseményeknél. F.T. a felperes „közvetlen főnöke" úgy nyilatkozott, hogy már nem tudja, mi hangzott el a T. műhelyben, a felperes pedig nem is volt hajlandó aláírni a jegyzőkönyvet az abban foglaltak valótlansága miatt. Azok közül a munkavállalók közül, akik a felperes és F.T. beszélgetése alkalmával jelen voltak, senkit nem hallgattak meg tanúként. A jegyzőkönyvben foglaltakat senki nem támasztotta alá, így az aggálytalan bizonyítékként nem értékelhető.Ezzel ellentétes álláspont azt eredményezné, hogy a munkáltató által készített bármilyen valótlan tartalmú jegyzőkönyv alapján rendkívüli felmondással lehetne élni. A rendkívüli felmondás indokának valóságát az alperesnek kellett bizonyítani, arra azonban az általa készített jegyzőkönyv nem alkalmas, annak bizonyítása, hogy mi nem hangzott el, nem várható a felperestől.Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítéletet hatályában fenntartani.A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes felülvizsgálati kérelme a szabadságmegváltás megfizetésére irányuló keresetet elutasító ítéleti rendelkezést nem érintette, így ez nem képezte a felülvizsgálati eljárás tárgyát [Pp. 275. §
(2)bekezdés].A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH.2012.163.).A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok köréből kiemelte azt a
- január 4-én kelt felperes meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet, amelyet K.L. üzemvezető, F.T. művezető és I.L. műszaki ügyintéző írt alá, azonban az a felperes aláírását nem tartalmazza. A jegyzőkönyv rögzíti, hogy a meghallgatásra azért került sor, mert a felperes a művezető utasítása ellenére nem akart az a. szennyvíztisztító telepre kimenni és a művezetőt bántalmazással fenyegette, valamint azt is, hogy a felperes nem értett egyet az ellene felhozott kifogásokkal.A jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy a jegyzőkönyvet mint okirati bizonyítékot kellett figyelembe venni, hiszen F.T. művezetőnek, mint a felperesi cselekmények kapcsán érintett személynek a nyilatkozatát tartalmazza a történtekre vonatkozóan. F.T. jelenléte részéről és a jegyzőkönyv aláírása tehát elsősorban nem a felperes felettesének az eljárásaként értékelhető, hanem annak figyelembevételével, hogy a történtekről ő rendelkezett közvetlen tudomással, nyilvánvalóan ő tudott nyilatkozni a fenyegetés megtörténtéről is. F.T. ezt a jegyzőkönyvi nyilatkozatát, amelyet az aláírása tanúsít, a tanúkénti meghallgatása során nem változtatta meg, csupán arról nyilatkozott, hogy már nem emlékszik a január 4-én történtekre.A meghallgatott tanúk közül pedig szintén senki nem nyilatkozott úgy, hogy a jegyzőkönyvben rögzítettektől eltérő tudomása lenne a felperesi magatartást illetően. A jegyzőkönyvet szintén aláíró I.L.S. a tanúvallomásában előadta, hogy a felperesnek lehetősége lett volna a jegyzőkönyv felvételekor azontúl is nyilatkozni az eseményekről, hogy nem ért egyet az ellene felhozott kifogással, de ezt az álláspontját nem indokolta. A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott először arra, hogy F.T. és a közötte elhangzottaknak több tanúja is volt, azonban ezek közül senkinek a meghallgatását az eljárás során nem indítványozta.A Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, a jelen esetben pedig erre nem került sor, hiszen a felperes nem a jegyzőkönyv valódiságát vitatta, hanem a jegyzőkönyvben rögzített rá vonatkozó cselekményeknek a valóságtartalmát. Ezt pedig eredményesen úgy tehette volna, ha a jogerős ítéletben foglaltak szerint bizonyítja, hogy F.T. jegyzőkönyvi nyilatkozatától eltérően részéről a munka megtagadására és a művezető bántalmazással történő fenyegetésére nem került sor. Tekintettel arra, hogy a felperes az eljárás során még kísérletet sem tett arra, hogy a jegyzőkönyvben foglaltaktól eltérő álláspontját bizonyítsa, megállapítható, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékok értékelése során nem jutottak nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre, így a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.A felperes a Pp. 359/A. §-a alapján munkavállalói költségkedvezményben részesült, így a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- november
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő