Bf.196/2011/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont és

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pont]. Ellenben mindkét vádlottat felmenti az ellenük társtettesként elkövetett, számvitel rendjének megsértése vétsége [Btk. 289. §

(1)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól. Ezért I. r. vádlott büntetését a halmazati jellegre való utalás mellőzésével 10 (tíz) hónap börtönbüntetésre enyhíti, a felfüggesztés próbaidejének mértékét 1 (egy) évre csökkenti. A II. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés mértékének érintetlenül hagyása mellett a halmazati jellegre való utalást mellőzi, a felfüggesztés próbaidejének mértékét 2 (kettő) évre csökkenti. I. r. vádlott lakóhelye: ... II. r. vádlott lakóhelye: ... Egyebekben az elsőfokú ítéletet I. r. és II. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja. Az ítélet ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezhet. Indokolás A Fejér Megyei Bíróság 5.B.267/2006/70. számú, 2011. február 14. napján kihirdetett ítéletével I. r. vádlottat a Btk. 310/A §

(1)bekezdés a/ pont

(3)bekezdés szerinti társtettesként megvalósított munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntette, a Btk. 310/A. §

(1)bekezdés a/ pont

(2)bekezdés szerinti társtettesként megvalósított munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntette, a Btk. 310. §

(1),

(2)bekezdése szerinti 3 rb. társtettesként elkövetett adócsalás bűntette, a Btk. 310.§

(1),

(3)bekezdése szerinti társtettesként elkövetett adócsalás bűntette és a Btk. 289. §

(1)bekezdés a/ pontja szerinti társttesként elkövetett számvitel rendje megsértése vétsége miatt - halmazati büntetésül - 1 évi végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. II. r. vádlottat a Btk. 310/A §

(1)bekezdés a/ pont

(3)bekezdés szerinti társtettesként megvalósított munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntette, a Btk. 310/A. §

(1)bekezdés a/ pont

(2)bekezdés szerinti társtettesként megvalósított munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás bűntette, a Btk. 310. §

(1),

(2)bekezdése szerinti 3 rb. társtettesként elkövetett adócsalás bűntette, a Btk. 310. §

(1),

(3)bekezdése szerinti társtettesként elkövetett adócsalás bűntette és a Btk. 289. §

(1)bekezdés a/ pontja szerinti társttesként elkövetett számvitel rendje megsértése vétsége miatt - halmazati büntetésül - 1 évi 6 hónapi végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Ellenben mindkét vádlottat felmentette az ellenük a Btk.

1. §-ba ütköző magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól. Rendelkezett az elsőfokú bíróság a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére eltérő jogi minősítés megállapítása és a kiszabott büntetés súlyosítása végett, valamint a bűnügyi költség részbeni államra való terhelése miatt jelentett be fellebbezést. A vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.443/2011/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést szűkített körben kizárólag a büntetés súlyosítása és a bűnügyi költség viselésére való kötelezés végett tartotta fenn. Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásban a bizonyítékok mérlegelésével megalapozott és kellően megindokolt tényállást állapított meg. A vádlottak bűnösségére okszerű következtetést vont, és a bűncselekmények jogi minősítése is törvényes. A hiánytalanul számba vett büntetés kiszabási tényezőket azonban nem a súlya szerint értékelte, ezért az I. r. vádlott esetében a törvényi minimumban, míg a II. r. vádlottal szemben azt alig meghaladó tartamban kiszabott büntetés lényeges súlyosítása indokolt. A járulékos rendelkezések körében továbbra is kifogásolta a bűnügyi költség egy részének az államra történő terhelését. Összességében azt elsőfokú ítélet megváltoztatását, lényegesen hosszabb tartamú és hosszabb próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását és a bűnügyi költség megfizetésére való egyetemleges kötelezésüket indítványozta. Az ítélőtábla nyilvános ülésén nem képviseltette magát. A másodfokú eljárásban a védők perbeszédükben a fellebbezést fenntartották és az ügyész fellebbezésének elutasítását indítványozták. Kiemelték, hogy bár a vádlottak ártatlannak vallják magukat a terhükre rótt bűncselekményekben, az igen hosszúra nyúlt büntetőeljárás miatt megnyugodtak volna az ítéletben, ha nincs a terhes ügyészi perorvoslat. A másodfokú eljárásban már nem kifogásolja az ügyészség az elkövetési érték kiszámítását, és az elsőfokú eljárásban is lényegesen leszűkült a vád a vádiratban foglaltakhoz képest. A kifogásolt bűnügyi költség kapcsán arra hivatkoztak, hogy a nyomozás során kirendelt szakértő véleményére nem alapított tényállást az elsőfokú bíróság. A szakvélemény aggályos volt, és a tárgyaláson a szakértő nem tudta megvédeni álláspontját, felkészületlen volt, bár ezt nem tükrözi kellően a jegyzőkönyv, de az elsőfokú ítélet hivatkozik erre a körülményre. Az I. r. vádlott védője azt emelte ki, hogy az elsőfokú eljárásban az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte, és a bíróság ezzel egyezően döntött. Az elsőfokú bíróság által meghatározott próbaidő már majdnem eltelt, ezért az ítélet már most súlyosabb, mint a kiszabásakor volt. A II. r. védő arra is hivatkozott, hogy a bűnügyi költségről való döntés helyességét maga a vádmódosítás támasztja alá. Hivatkozott még arra is, hogy a feljelentőkkel kapcsolatos munkaügyi per a mai nem zárult le. Összességében a védők a tényállás megalapozatlansága miatt a vádlottak felmentését indítványozták. A fellebbezések eltérő okból voltak alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be.
3. §

(1)bekezdés alapján teljes körben, de a

(2)bekezdésben írt korlátok mellett, a jogerős felmentő rendelkezést nem érintve bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság elkövetett kisebb - az ügy érdemi felülbírálatát nem befolyásoló - eljárási szabálysértéseket a következők szerint. Az elsőfokú bíróság nem olvasta fel a tárgyaláson a nyomozás során kirendelt

1. szakértő véleményét a meghallgatása előtt. Mivel utóbb a szakértői véleményre nem alapított tényállást és azt kirekesztette a bizonyítékok közül, ezért a perrendi szabálysértés elenyészett. A bíróság által kirendelt
2. szakértőnek is csak a második szakvéleménye került felolvasásra, de az alapszakvélemény megismerése végett (a tárgyaláson történt a kézbesítés) napolást kértek a felek, és a szakértő kihallgatásakor annak lényege teljesen feltárult, ezért ezzel sem kellett foglalkoznia az ítélőtáblának. Az elsőfokú bíróság
3. tanú és
4. tanú tanúvallomását felolvasással tette a tárgyalás anyagává ismeretlen helyen való tartózkodásuk miatt. Ugyanakkor az iratokból kitűnően a tanúk idézése nem kereste postai jelzéssel érkezett vissza bejelentett lakóhelyükről, ezért a felolvasás feltételei hiányoztak. Mivel a bizományosi/viszonteladói szerződésre vonatkozó vádirati részt utóbb kirekesztette az ügyész a vádból, ez az eljárási szabálysértés sem befolyásolta az ügy elbírálását. Továbbmenően elmaradt az elsőfokú ítéletben „szövegkönyvként" azonosított okirati bizonyíték felolvasása. E bizonyíték bevonása és felhasználása elvileg belefér a szabad bizonyítás rendszerébe (EBH. 2000/296), de annak a tárgyalás anyagává kell válnia. A jegyzőkönyvekből kitűnően az elsőfokú bíróság teljes terjedelmében felolvasta a tárgyaláson a munkaügyi ítéleteket és jegyzőkönyveket, amelyek tartalmazzák a felvétel lényegi elemeit, ezért közvetetten bekerült a bizonyítási anyagba. Mivel a tanúk vallomása, és a lefoglalt, a vádlottak tagadó vallomásával szemben bizonyítékként elfogadott spirálfüzet tartalmából is megállapítható a tényállás ezzel összefüggő része, illetőleg a szövegkönyv jelentősége a II. r. vádlottnak a büntetőügyben tagadott állításának igazolását szolgálta, az egyéb okból levezetten elvetett védekezése mellett az ügy felülbírálatát ez a szabálysértés sem befolyásolta.
5. tanút teljes körűen figyelmeztette az elsőfokú bíróság jogaira és kötelezettségeire a kihallgatása kezdetén. A tanú hozzájárult a nyomozati vallomásának felolvasásához, ahhoz azonban nem kérte a bíróság a hozzájárulását, hogy a más ügyben gyanúsítottként tett vallomásának - mentességgel érintett része - is a tárgyalás anyagává váljon. Ezt ki kellett rekeszteni a bizonyítékok köréből. Ugyanakkor a tanú vallomásának más részei és a vele szemben jogerősen meghozott, a büntetőjogi felelősségét megállapító ítélet tényállása - amely anyaga volt a bizonyítási eljárásnak - elégséges bizonyíték volt e körben. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a díjmegállapító végzések esetében nem mindig tartalmazta a jegyzőkönyv a jogorvoslati nyilatkozatokat és a jogerő megállapítását. Döntően azonban betartotta az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat, ezért az ítélet nem vált alkalmatlanná a felülbírálatra. Az elsőfokú bíróság az ügy ténybeli és jogi elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte, az ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. A vádlottak védekezésével részletesen foglakozott, és megfelelő, alaposan kifejtett irathű indokokkal elvetette. I. r. vádlott védekezése a spirálfüzetek célját és tartalmát illetően a további bizonyítékok tükrében komolytalan volt, annak a gyerekek iskolai dolgozatához bizonyosan nem volt köze. A szakértő több oldalról is meggyőző érvekkel támasztotta alá, hogy a füzet milyen összefüggésekből következően tartalmazza a társaság bevételét, és miként lelhetőek fel a kapcsolódó költségek a könyvelésben, a bevétel összege mellett szereplő mennyiség pedig megegyezik a leltár eladott összegével. Az elsőfokú bíróság minden kétséges adatot a vádlottak javára értékelt. Így a nem beazonosítható személyek által felvett jövedelmet egyszeri kifizetésként számolta el, és úgy tekintette, hogy nem rendelkeztek más jövedelemmel. Ellentétes számítási mód a munkáltatóra - vádlottakra nézve - hátrányosabb lett volna. Hasonló elvek miatt választotta az elsőfokú bíróság a be nem jelentett, illetőleg a minimálbéren felüli kifizetésekkel érintett dolgozók által átvett bérek bruttóként kifizetett összeg szerinti értelmezését. Az elsőfokú bíróság a felderített bizonyítékokat elemzően értékelte és az ésszerű gondolkodás szabályai szerint mérlegelte. Logikai hibát nem vétett, megállapításai irathűek, téves ténybeli következtetésektől mentesek, ezért az ítélet tényállása megalapozott, annak támadása a felülmérlegelés tilalmába ütközik. Az elsőfokú ítélet mentes volt a megalapozatlanságot eredményező hibáktól, a másodfokú bíróság a tényállást az időközben bekövetkezett változásokkal egészíti csak ki, illetőleg számelírásokat javított valamint a cégre vonatkozó adatokat pontosította a következők szerint: - A vádlottak
6. évben elváltak, jelenleg mindketten élettársi kapcsolatban élnek. Az I. r. vádlott gépkocsivezetőként dolgozik, a II. r. vádlott munkanélküli. (a vádlottak előadása a másodfokú nyilvános ülésen) - Az.
7. társaság
8. február
9. napjától - egyidejűleg a tevékenységi kör megváltoztatásával - … néven működött. (az iratokban elfekvő cégmásolat adata) - A vádlottak mindketten a cég önálló képviseletre jogosult üzletvezetői voltak. (cégmásolat tartalma, a csatolt társasági szerződés 10-11 pontja, illetőleg az
10. évi CXLIV. Törvény (Gt)
11. §

(1),

(2)bekezdése) - A vádlottak a cég székhelyét

1. október 28-án a Budapest ... szám alá helyezték át. (cégmásolat adata) - Az elsőfokú ítélet
2. oldal
3. és
4. bekezdésében a magánnyugdíj-pénztári tagdíj összegét 56.
5. Ft-ra, a személyi jövedelemadó bevételt 460.087.Ftra javítja. A
6. oldal
7. bekezdésében az egészségbiztosítási járulék összegét
9. Ft-ra, míg a
10. oldal első bekezdésében a nyugdíjjárulék bevétel összegét 210.
11. Ft-ra javítja. (szakvélemény adatai) - A vádlottak összesen
14. Ft. tekintetében nem tettek eleget az adó és járulékfizetési kötelezettségüknek. Ennek rögzítését a később kifejtettek szerinti eltérő jogi minősítés indokolta. A fentiek szerint kiegészített tényállás már hiánytalan és hibátlan, amely a másodfokú eljárásban irányadó volt és a felülbírálat alapját képezte. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére. A bűncselekmény jogi minősítése kapcsán a Btk.
15. §-a szerint kellett megvizsgálni a felülbírálatban alkalmazandó anyagi jogszabályt. Az elsőfokú bíróság is vizsgálta a Btk.
16. §-át és az elbíráláskor hatályos szabályokat alkalmazta, annak kellő indokát adta. Azonban az elsőfokú ítélet óta ismételt anyagi jogszabályváltozás állott be, és éppen az adócsalás tekintetében egységesen költségvetési csalásként kezeli a korábban több bűncselekmény halmazatát megvalósító elkövetési magatartásokat. Továbbmenően a
17. január 1-jén bekövetkezett változás a számvitel rendjét sértő tényállást is érinti. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott jog jelenleg közbensőnek minősül, ezért a másodfokú bíróságnak az elkövetéskor (
18. december) irányadó szabályokat kellett összevetni az elbíráláskori szabályokkal. A vádlottak terhére rótt és a Btk.
19. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősített számvitel rendjének megsértése vétsége a 2011. évi CL. törvény 17. §-a alapján 2012. január 1-től nem bűncselekmény. A jogalkotó dekriminalizálta az alapeseteket és csak a korábbi minősített eseteket emelte büntetendő magatartássá, bűntettként. E változás objektíve kedvezőbb elbírálást jelent, mivel e tekintetben a korábbi büntetőjogi felelősség igazgatási jogszabályok hatálya alá tartozó igazgatási bírsággal sújtható magatartássá vált. Az elkövetéskori szabályok szerint a Btk. 310/A. §-ba ütköző Munkaerőpiaci Alap bevételét biztosító fizetési kötelezettség megsértése 2005. szeptember 1-jétől kikerült tényállásként a Btk-ból és helyébe a Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás került. A több rendbeli bűncselekménynek minősülő és 2 esetben 1 évtől induló (5 évig terjedő) büntetési tétellel fenyegetett tényállások helyett jelenleg a 2 hónaptól 5 évig terjedő és egy rendbeli összefoglalt bűncselekményként, törvényi egységként szabályozott költségvetési csalás került. A hatályos törvény középmértékes büntetés kiszabást ír elő, de eszerint szabta ki az elsőfokú bíróság is a büntetést, mivel az elsőfokú elbírálás idején sem tért el e tekintetben az irányadó jog. A felfüggesztés próbaideje is jelenleg kedvezőbb, a bűntettre és vétségre irányadó eltérő szabályok egységesülése miatt. Összességében a vádlottak esetében a többszörös halmazatként kiszabható büntetés helyett, részbeni felmentés és 1 rb. kedvezőbb büntetési tételű bűncselekmény megállapítását jelenti az elbíráláskori jogszabály alkalmazása, ezért főként a felmentő rendelkezés miatt nem mellőzhető. Erre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a pénzügyi bűncselekményt a tényállás kiegészítésében rögzített összesített elkövetési értékhez (jelentős érték) igazodóan egységesen költségvetési csalásként minősítette, egyben a számvitel rendjét sértő bűncselekményben felmentő rendelkezést alkalmazott. Az új minősítés és a kapcsolódó kedvezőbb büntetési tétel, a halmazati jelleg figyelmen kívül hagyása a büntetés kiszabást súlyosító körülmények közül, a felmentő rendelkezés, és az elsőfokú ítélet óta bekövetkezett további 1 év 8 hónapot meghaladó (a felülbírált ítélet nem minősült kiemelt ügynek) időmúlás tükrében a büntetés kiszabás megváltoztatása szükségessé vált. Az I. r. vádlott idősebb kora miatt nyomatékosabb a büntetlen előélete és a 8 éves időmúlás miatt a büntetés mérséklése is indokolt, továbbá a felfüggesztés próbaidejét is csökkenteni kellett. A II. r. vádlott kezdeményező, irányító, vezető szerepe mellett a kiszabott büntetés a felülbírálat idején is tettarányos, de a felfüggesztés próbaideje főként az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt - a magatartására vissza nem vezethető - időmúlás miatt eltúlzott. A kifejtett okok miatt a fentiek szerint kiszabott büntetések megfelelnek a büntetéskiszabási elveknek, kifejezik a bűncselekmény tárgyi súlyát és a vádlottak személyében jelenleg rejlő társadalomra veszélyességet, ezért alkalmasak a büntetési célok kellő biztosítására. Az ítélet járulékos döntései helyesek. Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezés arra is irányult, hogy a nyomozati szakvélemény képezze a tényállás alapját a nettó - a vádlottakra nézve kedvezőtlenebb - számítási formája miatt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség e körben nem tartotta fenn a fellebbezést. Az eljárás bírósági szakaszában az új szakértő kirendelését részben a törvény akkor még kötelező rendelkezése indokolta (védői indítvány), de a számítás bruttó bérre épített formája miatt kellett más szemszögből lényegében újra számfejteni a tanúk bérét, és újra megállapítani a kapcsolódó adók és járulékok mértékét. Az elsőfokú bíróság kellően megindokolta, hogy az elsőként eljárt szakértő kirendeléséhez kapcsolódó költséget nemcsak azért nem indokolt a vádlottakra terhelni, mivel arra nem alapított tényállást, hanem azért is, mert a szakértő a bíróság előtti meghallgatása során nem adott meggyőző és megnyugtató magyarázatokat, a véleményét nem tudta megfelelően megvédeni, és aggálytalanná tenni. Az elsőfokú bíróság indokolását a másodfokú bíróság elfogadta, és ezért nem érintette az e tárgyban meghozott döntést. A bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezés törvényes. A fenti kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a Fejér Megyei Bíróság (jelenleg Székesfehérvári Törvényszék) ítéletét a Be. 372. §-a szerint a jogi minősítő és a büntetést kiszabó részében megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. Az ítélet a bűnösség kérdésében - a felmentő másodfokú rendelkezés miatt - eltér az elsőfokon meghozott döntéstől, ezért a Be.386.§

(1)bekezdés c./ pontja megnyitja a másodfellebbezés lehetőségét. Budapest,

1. év október hó
2. napján . Rédei Géza s.k.. Mató Ágnes s.k.. Vincze Piroska s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fejér Megyei Bíróság 5.B.267/2006/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.196/2011/
4. számú ítéletében írt változtatások mellett I. r. és II. r. vádlottakkal szemben
5. év november hó
6. napján jogerőre emelkedett és a fel nem függesztett részében végrehajtható. Budapest,
7. év november
8. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: