Mfv.10944/2011/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításánál a sérelem által előállt konkrét, egyedileg megállapítható hátránynak és súlyának van jelentősége. Mfv.II.10.944/2011/5.szám A Kúria dr. Illés és Sipos Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sipos Balázs Tihamér ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. jogtanácsos által képviselt Honvédelmi Minisztérium Nyugatmagyarországi Hadkiegészítő Parancsnoksága alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságon 5.M.704/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.593/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.593/2011/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
4. május 19-én egy közlekedési balesetben megsérült, s ennek során olyan sérüléseket szenvedett, melyből következően nehéz fizikai munkafázisok ellátásában korlátozottá vált. A felperes ezt követően nehéz háztartási munkavégzésben és nehéz munkafázisokat tartalmazó kerti munkavégzésben korlátozott volt. A károkozó felelősségbiztosítója a biztosító által kifizetett összegeken felül 1.000.000,- Ft vagyoni és nemvagyoni kártérítést fizetett számára. Ezt követően a felperes munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített az alperesnél gépjárművezetői munkakör ellátására. Munkavégzés közben
5. június 7-én közúti balesetet szenvedett. A többszörös műtéti ellátás és orvosi kezelések ellenére sérülései miatt 55 %-os mértékű testi fogyatékosság maradt vissza. Alkarja könyökízületi és csuklóízületi mozgásának terjedelme az élettani mértéktől elmaradt, bal alkarja deformálódott. Bal alsó végtagja rövidüléssel, deformitást és izomsorvadást is okozó nagy csonthiánnyal gyógyult, így combszintű amputációnak megfelelő állapotúnak tekintendő. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint testi maradványállapotát tekintve sem konzervatív, sem műtéti szakellátástól nem várható teljes gyógyulás elérése, ezen állapota kialakultnak tekintendő. A lelki egészsége is megrendült, pszichoterápiás támogatásra szorult. Balesete miatt gépjárművezetői munkakör betöltésére alkalmatlanná vált, életvitele a balesetet követően alapvetően megváltozott. A korábban sportos életmódot folytató felperes mozgásában súlyosan korlátozottá vált, önmaga ellátására segítséggel volt képes, rendszeres orvosi ellenőrzésre, gyógykezelésre szorult. A balesetet követően házasságot kötött és gyermekei születtek, azonban sem a gyermekeivel való foglalkozásban, sem a család mindennapi életében megfelelően nem tudott részt venni. Az orvos által előírt fizikoterápiás kezeléseken túlmenően heti két alkalommal uszodába járt, illetve speciális tornán vett részt. A közlekedési baleset okozója gépjárművének felelősségbiztosítója egyezség alapján 9.000.000,- Ft nem vagyoni kártérítést, illetve egyéb járadék igényeit is véglegesen megváltva vagyoni kár és költség címén 23.500.000,- Ft-ot fizetett meg a felperesnek. Havi járadékként háztartási kisegítő címén 5.000,- Ft-ot, mezőgazdasági ház körüli kisegítőként 10.000,- Ft-ot vett figyelembe. A felperes
6. decemberétől baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül. A munkáltató nevében a Honvédelmi Minisztérium Pénzügyi Szolgáltató és Nyugdíjmegállapító Igazgatósága a felperes balesetét üzemi balesetnek minősítette.
7. február 25-én a felperes a munkáltatójához fordult a kártérítési eljárás továbbfolytatása és különbözeti kártérítés megfizetése iránt. Előadta, hogy a nem vagyoni kártérítési igényét a biztosító a kért 15.000.000,- Ft-hoz képest csak 9.000.000,- Ftban teljesítette, így további 6.000.000,- Ft nem vagyoni kár megfizetését kérte. Az alperes a felperes további kárigényét elutasította. Ezt követően a felperes bírósághoz fordult és 6.000.000,Ft nem vagyoni kártérítés megfizetése mellett háztartási kisegítő díja kiegészítése címén havi 10.000,- Ft, uszodabelépő árának megtérítése címén havi 16.000,- Ft és gyermeknevelési többletköltség címén havi 15.000,- Ft járadék megállapítását kérte. Az alperes által igazolt, az alperesi munkáltató felelősségbiztosítója által kifizetett 2.010.000,- Ft-os összegre tekintettel a nem vagyoni kártérítési igényét 3.990.000,Ft-ra szállította le. Az alperes vitatta a felperes kereseti kérelmét. A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 5.M.704/2009/
8. számú kijavító végzésével kijavított 5.M.704/2009/
9. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 65.000,- Ft-ot és ezen összeg után
10. július 15-étől járó késedelmi kamatot, továbbá
11. február hónaptól minden hónap
12. napjáig előre esedékesen havi 5.000,- Ft-ot, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy bár a felperes valóban kijelentette a károkozó felelősségbiztosítása alapján helytállni tartozó biztosítóval szemben, hogy a balesetből eredő mindennemű egyösszegű és járadékjellegű vagyoni és nem vagyoni kára véglegesen és teljes mértékben kielégítést nyert, sem a károkozóval, sem a biztosítóval szemben további követeléssel nem él, e nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni akként, hogy a munkáltatóval szemben sem fog további igényt érvényesíteni. Erre tekintettel a bíróság a felperes kártérítési igényét érdemben vizsgálta. A nem vagyoni kártérítési igény vonatkozásában megállapította, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítás alapján kifizetett 9.000.000,- Ft és az alperesi felelősségbiztosító által kifizetett 2.010.000,- Ft, összesen 11.010.000,- Ft a felperes nem vagyoni kárigényének kompenzálására alkalmas és elégséges összeg. Bár a felperes életvitele tartósan és súlyos fokban elnehezült a balesetet követően, a baleset bekövetkezésekori értékviszonyokat is figyelembe véve e hátrány a 11.000.000,- Ft-os nem vagyoni kártérítéssel megfelelő kompenzálást nyert, ezért további kártérítési igény megállapítására a perben nem látott okot. A gyermekneveléssel kapcsolatos többletköltség iránti igény vonatkozásában kifejtette, hogy a felperesnek az igény érvényesítésekor nem merültek fel olyan többletköltségei, melyek a gyermekek sportolásával, kirándulásával, mozgásigényük maradéktalan kielégítésével kapcsolatosak, a kár bekövetkezte nem bizonyított, összegszerűsége nem állapítható meg, az a körülmény pedig, hogy a felperes a gyermekek életkorának megfelelő játékban, mozgástevékenységben személyesen nem tud részt venni, a nem vagyoni kártérítés körében értékelésre került. A háztartási kisegítő díj vonatkozásában előterjesztett igény tekintetében megállapította, hogy a biztosítóval kötött egyezségi megállapodásban a háztartási kisegítő jogcímen 5.000,- Ft havi járadékigényt vettek figyelembe, illetve mezőgazdasági ház körüli kisegítő címén további 10.000,Ft-ot. A felperes korábbi balesetéhez kapcsolódó iratokból a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes 2002-ben elszenvedett balesetét követően nehéz munkafázisokat a háztartási munkákban és kerti munkákban nem tudott elvégezni, tehát a mezőgazdasági munka tekintetében a
13. évi balesetet követő kárrendezési eljárásban a kárigénye kielégítést nyert. A későbbi baleset vonatkozásában a biztosító által figyelembe vett 5.000,- + 10.000,- Ft havi járadékösszeget a háztartási és ház körüli munkák elvégzésére állapították meg, s a bíróság ilyen címen további kártérítési járadék megállapítását nem látta indokoltnak. Alaposnak találta a bíróság a felperes azon hivatkozását, hogy egészségromlásának megakadályozására heti két alkalommal uszodai szolgáltatások igénybevétele indokolt, így e címen egy összegben 65.000,- Ft, míg a jövőre nézve havi 5.000,- Ft járadék megfizetésére kötelezte a munkáltatót. A felperes fellebbezése folytán eljárt Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.593/2011/
14. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, a fellebbezett rendelkezést helyes indokai alapján helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően vizsgálta, hogy a felperest ért nem vagyoni károk csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez milyen kárösszeg áll arányban. Részletesen feltárta a felperes személyi körülményeit, annak konkrét sajátosságait megfelelően értékelte. Aggálytalannak találta az elsőfokú bíróság döntését s annak indokait a gyermekneveléssel kapcsolatos többletkiadás és kártérítési járadék vonatkozásában is. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet, illetve az elsőfokú ítéletnek a keresetét elutasító részét helyezze hatályon kívül és kereseti kérelmének teljes mértékben adjon helyt. Érvelése szerint a jogerős ítélet az Mt.
15. §