Bhar.374/2012/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés I. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. év március hó
2. napján kelt 1.Bf.339/2011/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet a vádlottal szemben megváltoztatta és a vádlott bűnösségét hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk.
4. §

(1)bekezdés I. fordulat] megállapította. Ezért vádlottat, mint többszörös visszaesőt, 50 napi közérdekű munkára ítélte azzal, hogy azt fizikai munkakörben kell letöltenie. Rendelkezett a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról arra az esetre, hogyha az elítélt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget. Az őrizetben töltött időt a közérdekű munka-büntetésbe beszámította. Kötelezte a vádlottat az első- illetve a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentett be másodfellebbezést felmentés végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1094/2012/1. számú átiratában a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. Az ügyész a harmadfokú nyilvános ülésen kifejtette, hogy a vádlott olyan magatartást tanúsított az ellenőrzés során, amely miatt a vele szemben a sértettnek intézkednie kellett, ezt jogszerűen tette, ekkor rúgott felé, illetve a testi kényszer alkalmazása közben próbálta megharapni őt a vádlott, ami kimeríti az erőszakot, illetve az akadályozást is. Ezért a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A harmadfokú nyilvános ülésen a vádlott védője az elsőfokú ítélettel egyezően a vádlott felmentését indítványozta. Kiemelte, hogy a vádlott tagadta az erőszakos magatartást, nem volt benne akadályozási szándék, mindössze megijedt az intézkedéstől és hátrált. Hivatkozott még a vádlott személyiségzavarára. A vádlott utolsó szó jogán azt hangsúlyozta, hogy nem tett támadó mozdulatot, csak hátrált, eközben rúgták ki a lábát. A harmadfokú bíróság a védelmi fellebbezéssel támadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást együttesen felülbírálta a Be. 387.

(1)bekezdése értelmében. Megállapította az ítélőtábla, hogy az első- és a másodfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, így az elsőfokú bíróság a Be. 281. §

(5)és

(9)bekezdése értelmében - ahogyan arra a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság is utalt ítéletének indokolásában - a felmentő ítéletet meghozhatta a vádlott távollétében. Ugyancsak törvényesen járt el a másodfokú bíróság is, amikor a nyilvános ülésen a szabályszerű idézés (nem kereste jelzéssel érkezett vissza a vádlott vétíve) ellenére meg nem jelent vádlott távollétében felülbírálta a városi bíróság ítéletét és a vádlott bűnösségét megállapító döntést hozott. Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a beszerzett bizonyítékok értékeléséről számot adott és a vádlott tagadásával szemben a tanúk vallomásaira alapította tényállását. Ezen tényállás a másodfokú eljárásban mindössze a személyi részt illetően szorult pontosításra, illetve kiegészítésre, egyebekben megalapozott volt. Ekként az elsőés másodfokú bíróság azonos tényállás alapján jutott eltérő jogi álláspontra. Azt azonban megjegyzi az ítélőtábla, hogy ahhoz képest, hogy az elsőfokú bíróság által elfogadott tanúk vallomásaiból mennyi információ állt rendelkezésre a történtekkel kapcsolatosan, meglehetősén szűkre szabottan állapította meg a történeti tényállást, ami semmiképpen sem helyeselhető, de egyebekben az a helyes minősítés megállapításához még éppen elégséges volt. A Fővárosi Ítélőtábla az irányadó tényállás mellett a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság jogértelmezésével értett egyet. Nem vitásan a sértett hivatalos személyként és jogszerűen járt el a zárka ellenőrzés során, a vádlott eközben tanúsított engedetlen, rendbontó magatartásával szemben ugyancsak jogszerűen intézkedett. A vádlott ezen jogszerű eljárás során kísérelte meg megrúgni a sértettet, illetve ezt követően megharapni őt. Tény, hogy sem a rúgás, sem a harapás nem érte el a sértett testét, ekként azok sérülést nem okoztak. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor az erőszak megállapíthatóságát úgy értelmezte, hogy annak ténylegesen a hivatalos személy testén kell hatnia, akár közvetlen, akár közvetett formában. Ugyanis a rúgással, illetve a harapás megkísérlésével a vádlott az erőszakot kétség kívül kifejtette és az személy ellen irányult. Az a hivatalos személy elleni erőszak tényállásszerű elkövetése és annak megállapítása szempontjából közömbös, hogy ezen személy ellen indított erőszakos támadás elől a sértettnek sikerült kitérnie, illetve a támadót sikerült lefognia, a támadását testi erővel, kényszerrel leküzdenie (nyilván nem közömbös az erőszak eredményes kifejtése a cselekmény súlyának megítélése, adott esetben más bűncselekmény megvalósítása vonatkozásában, stb.). Az is egyértelmű, hogy a vádlott által kifejtett erőszak akadályozta a hivatalos személy jogszerű eljárását, így a vádlotti magatartás tényállásszerű volt. A Fővárosi Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság jogi indokolásával maradéktalanul egyetértett, a vádlott által elkövetett cselekményt helytállóan minősítette hivatalos személy elleni erőszak bűntettének, és a mondta ki a vádlott bűnösségét a Btk. 229. §

(1)bekezdés I. fordulata szerinti bűncselekményben. A büntetés kiszabása során teljes körűen figyelembe vette a bűnösségi körülményeket és az enyhítő szakasz alkalmazásával méltányos büntetést szabott ki a vádlottal szemben, amelynek további enyhítése nem indokolt. A másodfokú ítélet járulékos rendelkezései is törvényesek. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét - a Be. 393. §-a szerinti nyilvános ülésen - a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta. A harmadfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 385. §-ára figyelemmel a Be. 381. §

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. év január hó
2. napján . Rédei Géza s.k.. Bartkó Levente s.k.. Vincze Piroska s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.339/2011/
3. számú ítélete a vádlottal szemben a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.374/2012/
4. számú végzése folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
5. év január hó
6. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Faragó Erika bírósági ügyintéző