Pf.20891/2012/5 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.891/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla Dr. Riczkó István ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - Dr. Nagy Attila ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 8.P.21.066/2011/
2. sorszámú ítélete ellen a felperes által
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja, az alperes marasztalásának összegét 2 872 228 (Kettőmillió-nyolcszázhetvenkettőezer-kettőszázhuszonnyolc) forintra felemeli, az államnak a felperes által fizetendő illeték összegét 456 066 (Négyszázötvenhatezer-hatvanhat) forintra leszállítja, az alperes által fizetendő összeget 340 334 (Háromszáznegyvenezerháromszázharmincnégy) forintra felemeli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 100 000 (Egyszázezer) forint fellebbezési költséget. Az államnak külön felhívásra a felperes 311 508 (Háromszáztizenegyezer-ötszáznyolc) forint, az alperes 7 530 (Hétezer-ötszázharminc) forint fellebbezési illeték megtérítésére köteles. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felek 1990-1997 között harmadmagukkal közösen gazdálkodtak, földeket és mezőgazdasági eszközöket vásároltak, ezt követően a közös tevékenységük a közös tulajdonú kombájnnal végzett betakarítási munkákra korlátozódott. A
4. évben vásárolt NH TC 56 típusú kombájn vágóasztallal és kukorica adapter gépeken
5. október 3-án alapítottak ½ - ½ hányadban tulajdonközösséget. A megállapodásuk szerint a tulajdonjogát mindkét tulajdonostárs az egész dologra nézve gyakorolhatja, jogosult a közös tulajdonú K.-i ingatlanon tárolt gépeket birtokolni és használni; a használat kérdésében szabadon állapodnak meg. Szóbeli és írásbeli megállapodásuknak megfelelően a kombájnt a K.-i ingatlanon tárolták, onnan csak a közösen, először az alperes földterületein végzett betakarítás időszakában hozták el. A kapcsolatuk megromlott, 2007 őszét követően már csak írásban érintkeztek a közös tulajdon megszüntetése érdekében. Az alperes a felperes megkérdezése és hozzájárulása nélkül
6. május 3-án a kombájnt a vágóasztallal és az azt szállító kocsival, szeptember végén a kukorica adaptert a K.-i ingatlanról saját ingatlanára vitte. A felperes
7. szeptember 8-án írásban közölte vele, hogy 108 hektár kalászost bérmunka igénybevételével volt kénytelen learatni. Kérte, hogy a 24,5 hektár napraforgó, 45 hektár kukorica esedékes betakarítása miatt a kombájnt szeptember 15-ig vigye vissza a közös K.-i telepre. A felperes részére
8. évben a nyári aratási és az őszi betakarítási munkát részben K. I. mezőgazdasági vállalkozó végezte számla ellenében, 7,38 ha napraforgó és 43,5 ha kukorica betakarítását pedig T. G. mezőgazdasági őstermelő a felperes által részére végzett mezőgazdasági munkák ellentételezéseként. A felperes K. I. részére 91 ha árpa és búza aratásáért 1 456 000 forint, 17,5 ha zab aratásáért 245 000 forint, 17 ha napraforgó betakarításáért 238 000 forint, nettó bérmunka díjat fizetett ki. A felperes a perben a
9. június 18-i tárgyaláson is kérte a
10. évi betakarításhoz a kombájnt. Az alperes erre úgy nyilatkozott, hogy a gépet nem hajlandó kiadni. A felperes
11. június 23-án írásban ismét felszólította az alperest, hogy a kombájnt mielőbb szállítsa vissza a közös telephelyre az őszi aratás érdekében. Az alperes
12. június 24-i, majd
13. július 6-i levelében is azzal a feltétellel vállalta a felperes rendelkezésére bocsátani a kombájnt az aratáshoz, hogy ha azt ő vezeti, a kezéből kiadni nem hajlandó. Hangsúlyozta, hogy a kombájnnal együtt bármikor felperes rendelkezésére áll. A felperes nem fogadta el az alperes személyes közreműködését az aratási munkáinál. Jelezte, hogy az árpát már bérmunka igénybevételével learatni kényszerült, 1-2 héten belül esedékes búza-aratáshoz is szüksége lenne a kombájnra. A felperes részére a nyári aratási és az őszi betakarítási munkát
14. évben is K. I. mezőgazdasági vállalkozó, míg 11 ha őszi árpa aratását T. G. a felperes által részére végzett mezőgazdasági munkák ellenértékeként végezte. A felperes 2009-ben K. I.-nak 17,5 ha őszi árpa aratásáért 245 000 forint, 64 ha búza és 6 ha zab aratásáért 840 000 forint, 25 ha napraforgó betakarításáért 350 000 forint, 63 ha kukorica betakarításáért 882 000 forint nettó bérmunkadíjat fizetett.
15. évben K. I. végezte az általa kibocsátott számlák szerint 43 ha búza, 31 ha repce, 6 ha őszi árpa aratását 1 280 000 forint, 44 ha napraforgó betakarítását 704 000 forint, és 30 ha kukorica betakarítását 480 000 forint nettó díjazásért. A felperes
16. október 6-án bírósághoz fordult, keresetében kérte a közös tulajdon megszüntetését a mezőgazdasági gépeken, amit az alperes az ellenkérelmében nem ellenzett, azonban viszontkeresetében a
17. október 3-i megállapodásukat tévedésére hivatkozva megtámadta, a tulajdoni arányokat attól eltérőnek állította. A felperes a keresetét kiterjesztette az alperes kártérítésre kötelezése iránt arra hivatkozással, hogy tudta és beleegyezése nélkül a kombájnt és az adaptert a K.-i telepről elvitte, oda felszólításaira sem vitte vissza. Ezzel meggátolta a kombájn használatában, betakarítani csak bérmunka igénybevételével tudott. A közös tulajdonú gépek K.-i ingatlanon történő tárolásában azért állapodtak meg, hogy azokat mindketten akadály nélkül birtokolhassák és használhassák, és ott készítették fel a gépeket az aratásra. Az alperesnek tudnia kellett, hogy az aratáshoz
18. évben is szüksége lesz a gépekre, hiszen e célból vásárolták és más géppel nem rendelkezett. Kártérítésként
19. évre 2 738 320 forint,
20. évre 2 471 000 forint,
21. évre 2 464 000 forint kára megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az összegszerűséget a K. I. által végzett munka esetén a számlák szerinti nettó összegben, a T. G. által
22. évben végzett betakarítás tekintetében 7,38 ha napraforgó után 103 320 forint, a 43,5 ha kukorica után 696 000 forint, a
23. évben végzett 11 ha őszi árpa aratás után 154 000 forint összegben jelölte meg. Az alperes ellenkérelme a kártérítési igény elutasítására irányult, mert szóbeli megállapodásuk szerint a kombájnt ő vezeti. Az egyezséget a felperes rúgta fel
24. októberben, amikor önállóan kezdte használni a kombájnt. Hivatkozott arra is, hogy tőle a gépet a felperes 2008-ban nem kérte,
25. és
26. évben pedig felajánlotta, hogy betakarítja terményeit, de felperes ragaszkodott a gép átadásához, amihez vezető jogosultsága nincs. Az összegszerűséget is vitatta arra hivatkozva, hogy ha a betakarítást saját eszközzel végzik, akkor is van szükségszerűen felmerülő önköltség, ezért a teljes költségért nem tartozik helytállni. Az elsőfokú bíróság 8.P.21.661/2008/
27. sorszámú ítéletében a mezőgazdasági gépeken a közös tulajdont, részben - köztük a kombájn - alperes tulajdonába adásával, részben árverési értékesítés elrendelésével, megszüntette. Az alperest kártérítés címén 3 508 320 forint és ennek
28. március
29. napjától esedékes késedelmi kamatai, valamint 600 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. A felperest 501 900 forint, az alperest 900 000 forint illeték megtérítésére kötelezte. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő, a felperes az elutasított kártérítési igénye, míg az alperes a kártérítés címén történt marasztalása tekintetében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálatát. A Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.189/2011/
30. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét - közte az alperest 504 000 forint viszontkereseti illeték megfizetésére kötelező rendelkezését - nem érintette, fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A felek oldalán felmerült fellebbezési eljárási költséget személyenként 100 000 forintban állapította meg. Az ítélőtábla a végzése indokolásában megállapította, hogy az alperes a
31. május 3-át követően a közös tulajdon megszüntetése időpontjáig köteles helytállni a felperesnél a bérmunka igénybevételével összefüggésben felmerült kárért a használati megegyezés jogellenes megváltoztatása, az aratási munkái időtartamára a felperest illető birtoklás és használat lehetőségének önkényes megszüntetése miatt. A felperest a kártérítés a kára enyhítése körében felmerült költségei címén illeti. A kártérítés sikerességéhez a károsult felperes bizonyította a kára bekövetkezését indokolatlan költségei felmerülésével, azt, hogy a kárát az alperes károkozó magatartása okozta, valamint a kára bekövetkezése és az alperes károkozó magatartása között okozati összefüggés fennállását, továbbá, hogy eleget tett kárelhárítási kötelezettségének. Károsultként azonban az őt ért hátrány enyhítéséhez csak a feltétlenül szükséges költségek megtérítését igényelheti, nem számolható el költségként, ezáltal kárként az az összeg, amely a közös munkagép használata során is szükségszerűen felmerült volna. Rámutatott arra is az ítélőtábla, hogy a per eddigi adatai szerint a T. G. által történt munkavégzés esetében hiányzik az alperes jogellenes magatartása és a felperesnél emiatt jelentkező „kár" közötti okozatiság, mert az a T. G. részére a felperes által végzett munka ellentételezése volt, az azon túl felperes által viselt benzinköltség pedig szükségszerűen felmerült volna a saját géppel történő aratás esetén is. Iránymutatása szerint a megismételt eljárásban - erre irányuló bizonyítási kérelem esetén - szakértő igénybevételével fel kell tárni a felperest ért kár összegét. A megismételt eljárásban az alperes kérte a felperes kötelezését a közös tulajdonú kombájn 2008-
32. közötti időszakban felmerült javítási, karbantartási, valamint tárolási költségéből a felperesre eső 856 150 forint megfizetésére. Az ennek alátámasztására általa csatolt számlák szerint
33. július 2-án történt a hidrohajtás felújítása 1 044 925 forintért. Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperest 2 778 100 forint kártérítés és ez után
34. szeptember
35. napjától késedelmi kamat, továbbá 300 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest 461 700 forint, az alperest 334 700 forint le nem rótt illeték megtérítésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság az alperes 856 150 forint követelését a kártérítés összegének meghatározásánál az alperes által figyelembe venni kért, a tulajdonostársakat együttesen terhelő költségként bírálta el. Ítélkezése alapjául dr. D. I. igazságügyi mezőgazdasági szakértő szóban és írásban kiegészített véleményét fogadta el. Az azzal szemben a felperes által kifogásként felhozottakat, az amortizáció kétszeres elszámolását alaptalannak találta, indokai szerint a kombájnon a közös tulajdon megszüntetése forgalmi érték alapján történt. Rámutatott arra is, hogy az alperes által számlával igazolt alkatrész költségek közül a szakértő véleménye kiegészítése során figyelmen kívül hagyta azokat, amelyek a kombájnhoz nem voltak felhasználhatóak. Mellőzte a felperes szakértői bizonyítási indítványát a hidrohajtás javítását indokolttá tevő meghibásodás okára. E körben kifejtett érvei szerint a javítás időpontjában a kombájn a felek közös tulajdonát képezte, a szükségesség a jármű korára tekintettel igazolt, a közös tulajdon üzemképes kombájnon került megszüntetésre, a megváltási ár számításánál az alperes által viselt költség nem került elszámolásra. Az elsőfokú bíróság annyiban tért el a szakértői véleménytől, hogy a kárösszeg meghatározásakor figyelemmel volt a munkabér költségre is, amely közös használat esetén nem merült volna fel. Erre tekintettel a felperest ért kárt
36. évben 863 600 forintban,
37. évben 924 400 forintban,
38. évben 990 100 forintban állapította meg. A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az első fokú ítélet megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az alperes marasztalásának az összegszerűségét, a keresetet elutasító ítéleti rendelkezést részben vitatta. Kérte a hidrohajtás javításával kapcsolatos költség figyelmen kívül hagyását arra hivatkozással, hogy a hidrohajtás meghibásodása, az emiatt felmerült költség az alperesnek felróható. Kérte a szakértő által évente és hektáronként 4 462 forintban elszámolt amortizációs költség mellőzését is a megváltási árral a kétszeres elszámolására hivatkozással. Kifogásolta a gázolaj-fogyasztási költség összegét is. Állítása szerint a szakértő által figyelembe vett 22 és 26 liter fogyasztással szemben az általa perben csatolt egyetemi vizsgálati eredmény szerint ez a típusú kombájn 5 éves átlagban hektáronként 12 liter hajtóanyagot használ fel. A szakértő ennek figyelmen kívül hagyását kellően nem indokolta. Fenntartotta a részére T. G. által végzett munka kapcsán érvényesített követelését is, kifogásolta, hogy az első fokú ítélet e követelését nem érintette. Hangsúlyozta, hogy a T. G. részére általa, illetve a T. G. által a részére végzett munkák során egyaránt ő tankolt. Az alperes a fellebbezési határidő lejártát követően előterjesztett beadványában részletfizetési kérelmet terjesztett elő. A fellebbezési ellenkérelme tartalma szerint az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott rendelkezéseinek a helybenhagyására irányult. Érvei szerint a hidrohajtás javításának a költségét a felperes a Ptk.
39. §-a szerint viselni köteles. Az amortizáció kétszeres elszámolása körében az elsőfokú bíróság indokait emelte ki. Álláspontja szerint a szakértő a gázolaj felhasználást pontosan levezette. A T. G. által végzett munkákat illetően az általa tanúként történő meghallgatásakor előadottakra hivatkozással a kölcsönös segítségnyújtást hangsúlyozta. A fellebbezés kis részben alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett, az alperest marasztaló rendelkezését nem érintette. A felülbírálat tárgya a felperes fellebbezési érveinek értékelésével a kártérítés iránti keresetet részben elutasító ítéleti rendelkezés volt. Ennek során az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául azzal fogadta el, hogy a felek között a közös tulajdon megszüntetése és az alperes viszontkeresete tárgyában hozott jogerős ítéletre tekintettel az azt érintő részt mellőzte. Az elsőfokú bíróság keresetet részben elutasító rendelkezésével, annak indokaival nagyrészt egyetértett, álláspontját csak a hidrohajtás javítási költségének az elszámolása körében nem osztotta. Az ítélőtábla a felperes másodlagos fellebbezési kérelmét nem találta alaposnak abszolút hatályon kívül helyezési okok, eljárási szabálysértés, illetve a bizonyítás kiegészítésének szükségessége hiányában, amelyek alapjául szolgálhattak volna a Pp.
40. §-ának