Fkf.368/2011/37 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés a) pont) minősíti. A vádlottat 2 (kettő) évi időtartamra próbára bocsátja. A halmazati büntetésre utalást mellőzi. A II. r. vádlott cselekményeit 1 rb. testi sértés bűntettének (Btk. 170. §

(1)és

(6)bekezdés I. fordulat) és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének (Btk. 271. §

(1)és

(2)bekezdés a) pont) minősíti. A III. r. vádlott cselekményeit 1 rb. folytatólagosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének (Btk. 271. §

(1)és

(2)bekezdés a) pont) és 1 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntette kísérletének (Btk. 170. §

(1)és

(2)bekezdés) minősíti. A IV. r. vádlott cselekményeit 1 rb. folytatólagosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének (Btk. 271. §

(1)és

(2)bekezdés a) pont) és testi sértés bűntettének (Btk. 170. §

(1)és

(2)bekezdés) minősíti. Az V. r. vádlott cselekményeit 1 rb. társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének (Btk. 271. §

(1)és

(2)bekezdés a) pont) és 1 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntette kísérletének (Btk. 170. §

(1)és

(2)bekezdés) minősíti. A Nógrád Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj. 98/

1. szám alatt kezelt bűnjelek közül az
2. tételszám alatti 2 db. széket elkobozni rendeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott tekintetében helybenhagyja azzal, hogy az V. r. vádlott születési ideje helyesen
3. június
4. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege 108.530 (száznyolcezerötszázharminc) forint, melyből 30.000 (harmincezer) forintot a II. r. vádlott, 18.640 (tizennyolcezer-hatszáznegyven) forintot a IV. r. vádlott külön-külön köteles megfizetni. A fennmaradó 59.890 (ötvenkilencezer-nyolcszázkilencven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Nógrád Megyei Bíróság a
5. július
6. napján kelt 13.Fk.134/2010/
7. számú ítéletével az I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki garázdaság bűntettében mit társtettes (Btk. 271.§

(1),

(2)bekezdés a) pont), súlyos testi sértés bűntettében mint bűnsegéd (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés) és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mint bűnsegéd (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés). Ezért őt halmazati büntetésül 4 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett fk. fogházbüntetésre ítélte, megállapította, hogy a vádlott pártfogó felügyelet alatt áll. A II.r. vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés,

(6)bekezdés I. fordulat), súlyos testi sértés bűntettében mint bűnsegéd (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés), súlyos testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés), valamint garázdaság bűntettében (Btk. 271.§

(1),

(2)bekezdés a) pont) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 4 év fk. fogházbüntetésre ítélte. A III.r. vádlottat garázdaság bűntettében mint bűnsegéd (Btk. 271.§

(1),

(2)bekezdés a) pont), súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mint bűnsegéd (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés), súlyos testi sértés bűntettében mint bűnsegéd (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés) , valamint garázdaság bűntettében mint társtettes (Btk. 271.§

(1),

(2)bekezdés a) pont) mondta ki bűnösnek. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 4 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A IV.r. vádlott bűnösségét garázdaság bűntettében mint bűnsegéd (Btk. 271.§

(1),

(2)bekezdés a) pont), súlyos testi sértés bűntettében (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés), súlyos testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés), valamint garázdaság bűntettében mint társtettes (Btk. 271.§

(1),

(2)bekezdés a) pont) állapította meg. Ezért őt, mint visszaesőt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Elrendelte a Jászberényi Városi Bíróság 4.B.703/2006/152. számú ítéletével kiszabott 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását. Az V.r. vádlott bűnösségét súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mint társtettes (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés), súlyos testi sértés bűntettében mint bűnsegéd (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés) és garázdaság bűntettében mint társtettes (Btk. 271.§

(1),

(2)bekezdés a) pont) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 4 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő szabadságvesztés tartamába történő beszámítása, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlottra súlyosításért és a minősítés tekintetében, a II.r. vádlott, védője és törvényes képviselője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett, a IV.r. vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.612/2010/10-II. számú átiratában az ügy elbírálására nyilvános ülés kitűzését indítványozta azzal, hogy azon részt vesz. A bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta. Tévesnek ítélte az 1. és 2. pontban megállapított köznyugalom elleni bűncselekmények külön-külön történő értékelését, mivel a III., IV. és V.r. vádlottak e cselekménye egységesen értékelendő, az I.r. vádlott vonatkozásában csak a 2. tényállás, a II.r. vádlott vonatkozásában - a garázdaság szubszidiárius jellege miatt csak az 1. tényállási pont értékelendő, ezért az I.r., a II.r., a III.r., a IV.r. és az V.r. vádlottak cselekményének helyes minősítése 1 rb. társrtettesként elkövetett garázdaság bűntette (Btk. 271§

(1),

(2)bekezdés a) pont), melyet a III.r. és IV.r. vádlott folytatólagosan követett el. A tényállás

1. pontjában írt testi sértések vonatkozásában is - annak megállapítása mellett, hogy az elsőfokú bíróság helyesen ítélte meg, hogy három, egymástól elkülöníthető, önálló cselekményről van szó - tévesnek ítélte a cselekmények minősítését. A tényállásból megállapíthatóan sértett1 sérelmére csak a III., V. és az I.r. vádlott, a sértett2 sérelmére csak a IV.r. vádlott, a sértett3 sérelmére csak a II.r. vádlott követte el a cselekmény. A helyes minősítés a III.r., a V.r. és az I.r. vádlott tekintetében társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, melyet Az I.r. vádlott bűnsegédként követett el, a IV.r. vádlottnál súlyos testi sértés bűntette, míg a II.r. vádlott tekintetében életveszélyt okozó testi sértés bűntette. A kiszabott büntetéseket eltúlzottan enyhének, a belső arányosság elvét sértőnek tartotta, melyek további súlyosítása indokolt. Ezért a vádlottak cselekményeinek fentiek szerinti minősítését, valamennyi vádlott büntetésének akkénti súlyosítását indítványozta, hogy az I., III. és V.r. vádlottak vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése mellőzésére, II. és IV.r. vádlottak esetében pedig a főbüntetések tartamának súlyosítására kerüljön sor. Egyebekben az ítélet helybenhagyására tett indítványt. A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat azzal tartotta fenn, hogy a
2. tényállás pontnál az I.r. vádlott cselekménye nem bűnsegédként, hanem társtettesként elkövetett és, ha az ítélőtábla nem látja indokoltnak a szabadságvesztések végrehajtása felfüggesztésének mellőzését, a próbaidők tartamát súlyosítsa. Az I.r. vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal érvelve, hogy a
3. tényállási pontban az I.r. vádlott cselekménye nem hozható összefüggésbe a súlyos testi sértés kísérletével, az I.r. vádlott éppen csak jelen volt, eszköz nem volt nála, így a szándékerősítő hatása kétséges arra is figyelemmel, hogy alig múlt 14 éves és a javítóintézeti jellemzés pozitívumai is a javára értékelendők. A II.r. vádlott védője arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróságnak kellett kiegészíteni a tényállást, felvetette a vádelv sérelmének lehetőségét. Törvénysértőnek ítélte, hogy az I. és II.r. vádlottak védelmében a nyomozás során ugyanazon védő járt el, mert a vádlottak közötti érdekellentét egyértelműen megállapítható. Elsődlegesen a vádlott felmentését kérte. A minősítést illetően inkább az elsőfokú bíróság álláspontját tartotta elfogadhatónak. Az enyhítő körülmények között hivatkozott az időmúlásra, azon sértetti közrehatásra, hogy kutyakorbáccsal indultak a vádlottak keresésére, a bűnsegédi minőségre és arra, hogy a dicsérő oklevelek is azt igazolják, hogy a II.r. vádlott magatartása javítható, ha kikerül az adott környezetből. A III.r. vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal, hogy nincs indoka a minősítés megváltoztatásának, és a büntetés súlyosításának különös tekintettel a vádlott korlátozott beszámítási képességére. A IV.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta azzal érvelve, hogy a IV.r. vádlott kezdettől beismerő vallomást tett, ezt pedig az elsőfokú bíróság nem értékelte ugyanúgy, ahogy a sértetti közrehatást sem. A IV.r. vádlott csak viszonozta a kutyakorbáccsal támadó sértett2 támadását és nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a sértettnek sikerült elvennie a IV.r. vádlottól a lapátot. Ezért a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Az V.r. vádlott védője arra tekintettel, hogy a bűncselekmények tárgyi súlya nem jelentős, a kiszabott büntetés arányos, az V.r. vádlott csak 20 éves volt az elkövetéskor és cselekménye motiválatlan, mert nem helyi lakos, a sértetti családdal neki előzőleg semmi gondja nem volt az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A bejelentett kétoldali fellebbezések folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat túlnyomórészt betartotta. A Be. 78.§-ának

(4)bekezdése értelmében nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság - többek között - tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett be. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett akkor, amikor tanú1 tanúvallomását azért rekesztette ki a bizonyítékok köréből, mert sem a nyomozás során, sem a nyomozati vallomásával ellentétes tárgyalási vallomásában a vád tárgyává tett cselekményekkel kapcsolatban érdemi nyilatkozatot adni nem tudott, illetve őt nem tekintette szavahihetőnek. Ezzel szemben az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy tanú1 írni-olvasni nem tud, őt a nyomozó hatóság a Be. 183.§

(2)bekezdése ellenére, hatósági tanúk jelenléte nélkül hallgatta ki. Ezért a tanú1 nyomozati vallomásának kirekesztése a bizonyítékok köréből nem az elsőfokú bíróság által megjelölt jogcímen, hanem a Be. 78.§-ának

(4)bekezdése alapján lett volna indokolt. Az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 85.§

(1)bekezdéséből folyó azon szabályt is, miszerint a még ki nem hallgatott tanú nem lehet jelen az előzőleg kihallgatott személyek vallomásának megtételekor. A tanú2, aki az I. és II.r. vádlottak törvényes képviselője - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - valamennyi tárgyaláson jelen volt. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság tanú2-t többszöri kérésére a bűncselekményekkel összefüggésben tanúként hallgatta meg. A tanú2 tanúvallomását ez okból és nem azért kell kirekeszteni a bizonyítékok köréből, mert „hiteltelen vallomást tett". Az előző eljárási szabálysértésből adódóan az elsőfokú bíróság tévesen vonta értékelési körébe tanú3 családgondozó nyilatkozatait, aki a tanú2-nek a bűncselekménnyel összefüggésben tett előadásairól számolt be. A tanú2 és a tanú3 tanúkénti meghallgatására eljárásjogi akadály miatt sor sem kerülhetett volna. Mindezek azonban olyan relatív eljárási szabálysértések, amelyek nem voltak lényeges hatással az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítását, a cselekmények minősítését és a büntetés kiszabását sem befolyásolták, ezért nem eredményezhették a Be. 375.§

(1)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezést. Az eljárási szabálysértéséket illetően a II.r. vádlott védője által előadottakat nem találta megalapozottnak az ítélőtábla, mivel a nyomozás során a bűncselekmények elkövetését tagadó I.r. vádlott és a II.r. vádlott között érdekellentét nem volt, így nem kifogásolható, hogy ugyanazon védő látta el egyes kihallgatások alkalmával mindkét vádlott védelmét. A vád törvényessége, a vádelv sérelme körében kifejtett védői okfejtés sem helytálló, mivel a tettazonosság fennáll, az elsőfokú bíróságnak pedig a lefolytatott bizonyítás eredményeként törvényes lehetősége van arra, hogy a vádiratban írt tényállást „kiegészítse", mivel a bíróságnak a Be. 75.§

(1)bekezdés második fordulata értelmében a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat a kellő részletességgel és körültekintéssel lefolytatott bizonyítási eljárás során feltárta. Azokat egyenként és összességében értékelte, a logika szabályainak ellent nem mondóan mérlegelte és az általa megállapított tényekből további tényekre is helyesen következtetett. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól. A megállapított tényállás azonban mind személyi, mid történeti részében kiegészítésre szorul. Az ítélőtábla az iratok tartalma alapján a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint egészíti ki: Az ítélet

1. oldal
2. bekezdését az V.r. vádlott előéletét illetően azzal, hogy a
3. pont alatti elítélés elkövetési ideje
4. szeptember
5. Az ítélet
6. oldal
7. bekezdése elé az alábbi mondatot illeszti: I., II., III. és IV.r. vádlottak testvérek, az V.r. vádlott pedig a sógoruk. Az ítélet
8. oldal
9. bekezdését kiegészíti azzal, hogy a III.r. vádlott egy 3,6 kg súlyú székkel közepes erővel ütötte meg az V.r. vádlottal dulakodó sértett1-t. Az ítélet
10. oldal
11. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a II.r. vádlott egy 3,6 kg súlyú szék 20 mm vastag, 90 fokos éllel bíró ülő részével ütötte meg sértett3 fejét. A fentiek szerint kiegészített tényállás már hibamentes, következésképp ez a tényállás a Be. 352.§

(2)bekezdés értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének igen részletesen tett eleget E körben eltúlzott terjedelemben, szinte szó szerint ismertette az eljárás különböző szakaszában tett vádlotti és tanúvallomásokat. Az ismertetés lényegében iratszerű, azonban ezen ismertetés több ponton is korrekcióra, kiegészítésre szorul. Így: az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében megállapítottakkal szemben a nyomozati iratok
3. lapszáma szerinti szembesítésen a IV.r. vádlott azon állítására, hogy a cigaretta kérés után a II.r. vádlott kisebb ütéssel megütötte sértett1-t, a II.r. vádlott azt jelentette ki, hogy a sértett1-t nem ütötte meg. Az ítélet
4. oldal
5. bekezdését illetően a III.r. vádlott olyan vallomást tett, hogy telefonálni ment a II.r. vádlottal és találkoztak a két sértett testvérrel, köszöntek és elmentek egymás mellett (Nyomozati iratok
6. lapszáma). Az ítélet
7. oldal
8. bekezdésében írt szembesítés helyes dátuma:
9. május
10. (
11. lapszám). Az ítélet
12. oldal
13. bekezdésében a szembesítés helyes időpontja:
14. május
15. (
16. lapszám). Az ítélet
17. oldal
18. bekezdésében a 12 nappal később
19. január 11.-e (
20. oldal). Az ítélet
21. oldal
22. bekezdésében a nyolc nappal később
23. január 7.-e. Az ítélet
24. oldal
25. bekezdésében iratellenes annak rögzítése, miszerint „Közben I.r. vádlott is utánuk szaladt." Tanú4 nyomozati iratok
26. oldalán tett vallomásában ugyanis az került rögzítésre, hogy az I.r. vádlottat elküldték „K-ért". Az ítélet
27. oldal
28. bekezdését illetően a tanú4 a tárgyaláson (
29. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
30. oldal
31. bekezdés) annyi kiegészítést tett, hogy az I.r. vádlott is velük volt, a sértett1-t kergették, nem tudja ki, de egynél többen. Az ítélet
32. oldal
33. bekezdés
34. mondata, a II.r. vádlottra vonatkozik. Az ítélet
35. oldal
36. bekezdésben a IV.r. vádlott. Az ítélet
37. oldal
38. bekezdésében a
39. sorban írtak „fejét és a testét, a fejét nem, csak a testét" helyett a II.r. vádlott azt vallotta, hogy rugdosták a testét. Az ítélet
40. oldal
41. bekezdés
42. sorában az ők kiugrottak a III. és a IV.r. vádlottra vonatkozik. E vallomásában a III.r. vádlott kijelentette azt is, hogy tőlük senki, semmilyen eszközzel nem bántotta sértetteket (nyomozati iratok
43. oldal). Az ítélet
44. oldal
45. bekezdésében ismertetett vallomásában a III.r. vádlott előadta azt is, hogy a IV. és az V.r. vádlott azt mondta, hogy a sértettekel verekedtek (nyomozati irat
46. oldal). Az ítélet
47. oldal
48. bekezdését követően az indokolást azzal egészíti ki, hogy
49. június
50. napján a III.r. vádlott a szakvéleményeket elfogadta és kijelentette, hogy „sértett2-t a IV.r. vádlott ütötte le lapátta" (nyomozati iratok
51. oldal). Az ítélet
52. oldal
53. bekezdésében írt szembesítés időpontja helyesen
54. május
55. (
56. lapszám) és a III.r. vádlott a
57. sorban írtakon túl tanú5-t is megnevezte, mint akiket verekedni látott. Vallomásában még azt is előadta, hogy egy széket is látott, ami az V.r. vádlottnál volt és nyilatkozott arra is, hogy ő sértett3-t nem bántalmazta. Az ítélet
58. oldal
59. bekezdésben ismertetett vallomásában a III.r. vádlott tagadta azt, hogy nála vasszék lett volna (nyomozati irat
60. lapszám). Az ítélet
61. oldal
62. bekezdését követően az indokolást kiegészíti azzal, hogy a III.r. vádlott kijelentette (
63. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
64. oldal), hogy a sértett3-t nem bántalmazta és bocsánatot kért. Az ítélet
65. oldal
66. bekezdésében ismertetett vallomásában az V.r. vádlott azt vallotta, hogy 3-4 alkalommal ütötte meg, nem erősen a sértettet (nyomozati irat
67. lapszám). Az ítélet
68. oldal utolsó bekezdésében az V.r. vádlott előadta azt is, hogy az ablak jobb oldali sarka le volt törve, a verekedés előtt pedig nem volt törött (nyom. irat
69. oldal). Az ítélet
70. oldal
71. bekezdésben ismertetett vallomásában az V. r. vádlott előadta azt is, hogy nem látta ki bántotta sértett3-t, de sógorai azt mondták neki, hogy az I.r. vádlott volt. Az ítélet
72. oldal
73. bekezdésében ismertetett nyilatkozatában az V.r. vádlott azt is állította, hogy az I.r. vádlott is részt vett a verekedésben, látta, hogy szék volt nála, de azt nem látta, hogy azzal ütött volna. Ötük közül valaki kint volt és kiabált, hogy itt vannak a sértettek, mind a négyen kimentek, ő utoljára. Az ítélet
74. oldal
75. bekezdése iratellenes megállapítást tartalmaz, miszerint „még nem említette", mivel e vallomásában az V.r. vádlott arról tett vallomást, hogy igaz, miszerint a sértett1-gyel először a III.r. vádlott verekedett, de lehúzta róla sértett 3t és utána ő verekedett a sértett1-gyel (nyom. irat
76. oldal). Az ítélet
77. oldal
78. bekezdésében a
79. sorban IV.r. vádlottra a „talán ő nem volt ott" állítást tette (
80. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
81. oldal). Az ítélet
82. oldal
83. bekezdés utolsó sorában írtakkal kapcsolatban a
84. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv nem tartalmaz sértett1-re vonatkozó kijelentést. A vallomásban azonban szerepel az is, hogy nekimentek sértett2-nek is lapáttal, de hogy ki, azt nem tudja. Az ítélet
85. oldal
86. bekezdés
87. sora - miként a tárgyalási jegyzőkönyv is - tévesen rögzíti sértették nevét, a vádlottékra vonatkozik. Az ítélet
88. oldal
89. bekezdés
90. sorában nyilvánvalóan elírás miatt került az, hogy az V.r. vádlott, hogy segítséget nyújtson sértett1-nek, majd őt bántalmazta azt jelenti, hogy az V.r. vádlott a III.r. vádlottnak nyújtott segítséget, majd sértett1-gyel verekedett az V.r. vádlott, amikor a sértettet a III.r. vádlott egy székkel leütötte. Ami az iratszerűségen túl a bizonyítékok értékelését illeti, az elsőfokú bíróság indokát adta annak, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok közül mely bizonyítékokat, milyen körben és miért fogadott el, illetve mely bizonyítékokat, milyen körben és miért nem tartott valónak. Az elsőfokú bíróság a vádlottak számos alkalommal módosított önellentmondásos és egymással is ellentétes védekezését alappal utasította el, illetve fogadta el abban a körben, amelyben azt egyéb következetes vallomás, szakértői vélemény vagy egyéb bizonyíték is megerősített. A tényállás
91. pontjával kapcsolatban az elsőfokú bíróság törvényesen járt el, amikor a tényállást a II.r., a III.r. és a IV.r. vádlottak vallomásával szemben elsődlegesen a meghallgatott tanúk vallomására és a térfigyelő kamera, mint objektív bizonyíték felvételeire alapította. Megjegyzendő, hogy a III.r. vádlott a nyomozati szakban, a szembesítés során, míg a IV.r. vádlott az eljárás alatt elismerte, hogy a tanú9-től cigarettát kérő személy a IV.r. vádlott volt és a II.r. vádlott az, aki a sértett1-től oldalról hasba rúgta. Ezen túlmenően azonban saját büntetőjogi felelősségüket - a II.r. vádlottal együtt vitatták. Az eljárás során végig következetesen, azonosan valló tanú9 és sértett1 előadták, hogy a IV.r. vádlott kért cigarettát tőlük, majd kötözködött velük, a háromfős társaságból azonban azt nem tudták megnevezni, hogy ki volt az, aki megrúgta sértett1-t. Állították továbbá azt is, hogy ez a három személy vette üldözőbe sértett1-t. Tanú6 tanú II.r. vádlottat és IV.r. vádlottat, tanú7, tanú8 II.r. vádlottat, III.r. vádlottat és IV.r. vádlottat, míg tanú1 IV.r. vádlottat és III.r. vádlottat ismerte fel a három üldöző közül. A térfigyelő kamera felvételei alapján igazolást nyert, hogy az a három személy üldözte a két testvért, akik 22 óra 7 perckor a T u.
92. számú ház felől érkeztek és megálltak a testvérek közelében. Ezek a személyek pedig a fenti bizonyítékok egybevetéséből következően a II., a III. és a IV.r. vádlottak voltak. Ekként nem foghat helyt a III.r. vádlott azon védekezése, hogy nem szaladt a sértett testvérek után, illetve a II.r. vádlott azon állítása, hogy ő nem ment oda a sértett fiúkhoz a cigaretta kéréskor, nem rúgta meg a sértett1-t és nem is szaladt utánuk. A rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a II.r. vádlott rúgta meg a sértett1-t, illetve vetette el azt a II.r. vádlotti állítást, hogy IV.r. vádlott volt az, aki a bántalmazást elkövette. Egyrészt ezt a körülményt a sértett1 tárgyalási vallomása határozottan és egyértelműen kizárta, másrészt tanú7 és tanú8 tanúk hallották arról dicsekedni II.r. vádlottat, hogy mekkorát húzott be, vágott be sértett1-nek. A fenti bizonyítékok pedig alátámasztják a III.r. és a IV.r. vádlottak azon nyilatkozatait, hogy a sértett1-t a II.r. vádlott rúgta meg. Törvényesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletének 31-
93. oldalán, hogy a vádlottak szándéka egyértelműen a kötekedés volt, a cigarettakérés csak ürügyül szolgált. Erre utal a sértett tanúk által végig következetesen állított IV.r. vádlotti kijelentések, a kapucni lehúzása, a sértett1 bántalmazása, majd a tanúk vallomása alapján kétséget kizáróan rögzíthető üldözés is. A tényállás
94. pontja tekintetében az előzményeket érintően a rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban - a szemtanúk és a sértettek nyilatkozata, valamint a térfigyelő kamera felvételei alapján - törvényesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottak támadtak különböző eszközökkel - lapát, 2 db konyhai, fémvázas szék - a sértettekre, akik nem azért mentek a T útra, hogy a korábban történtek miatt elégtétel vegyenek. Tény, hogy a vádlottak és a sértettek között kölcsönös szóváltás alakult ki, de sértett2 azon megjegyzése, hogy „tőletek már haza sem lehet menni nyugodtan" nem olyan tartalmú megjegyzés, amely okot szolgáltatott volna a vádlotti fellépésre. Tényként állapítható meg továbbá az is, hogy sértett1-nél 2 db bambusz fáklyaszár, sértett2-nél egy, a kezére csavart kutyapóráz volt. Ugyanakkor helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy sértett1 már eszköztelen volt, amikor a III.r. vádlott megtámadta, sértett2 pedig az őt, a IV.r. vádlott által ért eszközös bántalmazást követően használta a hozzákerült fáklyaszárat, míg a kutyapórázt egyik sértett sem használta. Sértett3 pedig eleve eszköztelenül ment a helyszínre. Így a védelem által hivatkozott sértetti közrehatás nem állapítható meg. Kődobásra is csak a cselekmény elkövetése után került sor a sértett1 részéről. Az elsőfokú bíróság rendkívüli részletességgel elemezte a tettlegesség lefolyását és a bizonyítékok tükrében helytállóan állapította meg, hogy a vádlottak által kifejtett bántalmazások sértettekre és vádlottakra lebontva, jól elkülöníthetők voltak, az események egymással lényegileg párhuzamosan történtek kb. 1 perc leforgása alatt. A sértett1-t a vádlottak közül a III.r. és az V.r. vádlottak, végül az I.r. vádlott bántalmazta. Az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott cselekvőségét - tagadásával szemben - tanú8 és tanú4 tanúk, a III., IV. és V.r. vádlottak e körben következetes előadása és az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján állapította meg, nevezetesen azt, hogy az I.r. vádlott a földön fekvő a sértett1 bal lábszárába legalább egy alkalommal, közepes erővel belerúgott. A III.r. vádlott a tárgyaláson elismerte, hogy bántalmazta sértett1-t. Azt azonban tagadta, hogy a sértettet a székkel ő ütötte volna meg. Ezzel szemben tanú8 vallomása szerint két személynél volt szék, az egyik a festett szőke hajú férfi volt. Ez a személyleírás pedig egyértelműen és csak a III.r. vádlottra illik. Tanú7 is két személynél látott széket, ő egyik személyként a II.r. vádlottat ismerte fel, aki kizárólag sértett3-t bántalmazta. Tanú8 nyilatkozata szerint sértett1-t valaki hátulról ütötte le. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény a fejet ért közepes erejű erőbehatás eszközeként a fémvázas széket jelölte meg Így az elsőfokú bíróság törvényesen következtetett a III.r. vádlott cselekvőségére. Az V.r. vádlott elismerte a tárgyaláson, hogy sértett1-t lehúzta a III.r. vádlottról, majd ezt követően ő verekedett a sértett1-gyel. Ezt a tanú8 is megerősítette vallomásában. A sértett2-t a IV.r. vádlott bántalmazta. A kezdettől fogva cselekvőségét vitató IV.r. vádlott a tárgyalási szakban a sértettel való dulakodásról számolt be. Ezzel szemben tanú7, tanú8 és tanú4 sértett3-mal egyezően mindvégig következetesen állították, hogy a IV.r. vádlott a kezében tartott lapáttal támadt a sértettre, akinek két közepes erőbehatással csontsérülést és zúzódásos sérüléseket okozott, melyeket az igazságügyi orvosszakértői vélemény is alátámasztott. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy sértett3 közvetlen életveszélyes fejsérülését a II.r. vádlott okozta. Megállapításának helyességét tanú7 szemtanú vallomása, az igazságügyi orvosszakértői vélemény, a térfigyelő kamera felvételei és a II.r. vádlottnak az elkövetéskor használt ruházata - fehér felső - mindenben alátámasztották. A II.r. vádlott tagadásával szemben így logikus következtetéssel rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a II.r. vádlott a magával hozott fémvázas konyhai szék ülő részével nagy erővel sértett3 fejére sújtott, miközben a sértett fia mellett térdelve őt akarta óvni a további bántalmazásoktól. Az elsőfokú bíróság az ítélet
95. oldal utolsó és a
96. oldal első bekezdésében az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel összhangban rögzítette, hogy - a vádlotti állításokkal ellentétben - kizárólag a III. és a IV.r. vádlottak szenvedtek enyhe, részben hámhorzsolásos sérüléseket. Ezek azonban a vádlotti támadásokat követő dulakodás eredményeként jöttek létre. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a sértetti vallomások hitelességét az a tény is rögzíti, hogy csak arról számoltak be és csak annyira terhelték a vádlottakat, amennyire azt személyesen megtapasztalták, vallomásaikban nem volt tettenérhető, más bizonyítékokkal ellentmondó adat. Ezzel szemben a vádlottak nemcsak önmagukkal, de vádlott-társaikkal is többször változtatott, ellentmondásoktól terhes nyilatkozatokat tettek, így a ténytanúk vallomásainak, az objektív igazságügyi orvosszakértői véleményeknek és a térfigyelő kamera által rögzítetteknek különös jelentősége volt az ügy megítélése szempontjából. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következetést a vádlottak bűnösségére. A II.r. vádlott tekintetében a felmentését célzó fellebbezés, mivel a bizonyítékok értékelését támadja az irányadó tényállásra tekintettel a másodfokú eljárásban a vonatkozó perrendi szabályok értelmében eredményre nem vezethet. Az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségének megállapítását követően azonban a vádlottak cselekményeit részben tévesen minősítette, ennek oka az is, hogy a tényállás
97. és
98. pontjában megállapítottakat külön-külön és nem egységesen, folyamatában értékelte. Ezen túlmenően szükséges annak hangsúlyozása is, hogy a tényállás
99. pontjánál a bűncselekmény megállapításának három együttes feltétele: a kihívóan közösségellenes magatartás, az erőszakos magatartás és a magatartás megbotránkoztatás vagy riadalom keltésére való alkalmassága. Az irányadó tényállás szerint az ittas állapotban levő vádlottak útonálló módon kötöttek bele a hazafelé tartó sértettekbe. A II.r. vádlott a sértett1 megrúgásával erőszakos magatartást tanúsított, majd az előlük futva menekülő sértett testvéreket a három vádlott megkergette. Valamennyi vádlott megvalósított egy-egy tényállási elemet, egymás tevékenységéről tudva, közösen cselekedtek, így társtettesei az elkövetésnek. Ezen túlmenően a bűncselekmény egyébként is beleolvad a
100. tényállási pont alatti társtettesi alakzatba. Törvényesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az egyes vádlotti bántalmazások sértettenként elkülöníthetők voltak, így minden vádlottnak önállóan kell felelnie az általa okozott sérülésért. E körben törvényes - egy kivétellel - a cselekmények akkénti minősítése, hogy a II.r. vádlott sértett3 sérelmére elkövetett cselekménye életveszélyt okozó testi sértés bűntette, a IV.r. vádlott sértett2 sérelmére elkövetett cselekménye súlyos testi sértés bűntette, míg a III.r. és az V.r. vádlottak sértett1 sérelmére elkövetett cselekménye súlyos testi sértés bűntettének kísérlete. E cselekményeket a II.r. és a IV.r. vádlottak tettesként, a III.r. és az V.r. vádlottak társtettesként követték el. A sértett1 sérelmére elkövetett cselekménynél azonban az irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy az I.r. vádlott nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozva már akkor rúgott bele sértett1-be, amikor a sértett III. és V.r. vádlott általi bántalmazása már befejeződött, tehát két vádlott-társától elkülönülve bántalmazta a sértettet, így a szándékegység nem állapítható meg. Az általa okozott könnyű testi sértés pedig beleolvad az egyidejűleg elkövetett csoportos garázdaság bűntettébe. Nem értett egyet az ítélőtábla azzal az első bírói állásponttal sem, hogy az egyes vádlott-társaknak a szándékerősítő jelenléte állapítható meg a két férfi sértett vonatkozásában, ugyanakkor a sértett3 sérelmére a II.r. vádlott által megvalósított cselekménynél ezt az elsőfokú bíróság helyes és részletes okfejtéssel nem látta megállapíthatónak. A két férfi sértett vonatkozásában az I., III., IV. és V.r. vádlottak kölcsönös szándékerősítő jelenlétére vonatkozó első bírói álláspont elfogadásával egyrészt megtörne az indokolás belső logikája, másrészt figyelmen kívül maradna az a tény, hogy a sértettek bántalmazására kb. 1 perc leforgása alatt egyidejűleg, párhuzamosan került sor, a vádlottak egymás azon szándékáról, hogy ki, melyik sértettet, hogyan fogja bántalmazni, nem tudhattak. A garázdaság tekintetében a tényállás
101. és
102. pontjánál a főügyészség által szorgalmazott folytatólagosan elkövetettkénti minősítéssel az ítélőtábla egyetértett, mivel a bűncselekmény jogi tárgya a köznyugalom és a két cselekmény pár perc elteltével, ugyanazon a helyszínen történt, ugyanazon fiatal és gyerekkorú személyek észlelése mellett. A folytatólagos elkövetés azonban az érintett II., III. és IV.r. vádlottak közül csak a III. és a IV.r. vádlott tekintetében állapítható meg. A garázdaság bűntette az I.r. vádlott tekintetében csak a tényállás
103. pontjánál, míg a II.r. vádlott tekintetében a garázdaság szubszidiárius jellege miatt csak a tényállás
104. pontjánál állapítható meg. A cselekmények minősítését illetően az ítélőtábla az egyértelműség miatt vádlottanként a helyes minősítést rögzítette, egyúttal korrigálta a bűncselekmények megnevezését is. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket részben sorolta fel helyesen, ezért azok kiegészítése, pontosítása volt indokolt. A megváltoztatott minősítés miatt az ítélőtábla valamennyi vádlott tekintetében mellőzte a súlyosító körülmények köréből a többszörös halmazatra utalást. Ugyanakkor további súlyosítóként értékelte, hogy a II. és az V.r. vádlott cselekményeit büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A kísérlet enyhítőkénti értékelésére csak a III.r. és az V.r. vádlottnál kerülhet sor. További enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlottak - figyelemmel arra, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is több mint egy év telt el - közel három éve állnak a büntetőeljárás hatálya alatt. További enyhítőként értékelte, hogy az I.r. vádlott a cselekmény elkövetéskor három hónappal haladta meg a
105. életévét. Nem értékelhette a vádlottak javára a sértetti közrehatást. E körben egyetértett az elsőfokú bíróság által az ítélet
106. oldal
107. és a
108. oldal
109. bekezdésében kifejtettekkel. A IV.r. vádlott tekintetében nem értékelhető a védő által hivatkozott kezdettől beismerő vallomása, mert saját cselekvőségére a beismerés nem terjedt ki. A kiszabott büntetés neme és mértéke - az I.r .vádlott kivételével - megfelel a cselekmények tárgyi súlyának, a vádlottak alanyi bűnössége fokának, a bűnösségi körülményeknek, a büntetés céljainak és a belső arányosság követelményeinek is. A büntetés lényeges súlyosítására irányuló ügyészi indítványnak a II. és IV.r. vádlott tekintetében a büntetés tartamára, míg a III. és V.r. vádlott tekintetében a próbaidő tartamára vonatkozóan az ítélőtábla nem adott helyt, tekintettel a megváltoztatott minősítésre, a bűnösségi körülményekre és elsődlegesen az időmúlásra. Az I.r. vádlott vonatkozásában arra figyelemmel, hogy terhére egy bűncselekmény róható és a javára szóló további enyhítő körülmények miatt indokolatlan és szükségtelen büntetés kiszabása, mely eltúlzottan súlyos, ezért őt a Btk. 72§

(1)bekezdése alapján próbára bocsátotta, melynek időtartamát 2 évben határozta meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb, így a járulékos kérdések tekintetében hozott rendelkezései is - egy kivétellel - törvényesek. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor a nyomozás során lefoglalt 2 db szék lefoglalását megszüntette és azokat tanú2-nek kiadni rendelte arra hivatkozással, hogy nem lehetett megállapítani, miszerint a lefoglalt két szék volt az elkövetés eszköze. Az egyértelműen megállapításra került, hogy az elkövetés eszköze 2 db szék volt, melyet a vádlottak a házból hoztak ki és a nyomozás során a bűncselekmény helyszínén foglalták le ezt a 2 db széket és nem többet. Ebből pedig csak arra vonatható következtetés, hogy a lefoglalt két szék volt az elkövetés eszköze, ezért a lefoglalás megszüntetésére, a székek kiadására nem kerülhet sor, azokat a Btk. 77.§-ának

(1)bekezdés a) pontja alapján el kell kobozni. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott vonatkozásában a Be. 372.

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg az ítélet egyéb - törvényes - rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a vádlottak védelmét kirendelt védők látták el. Az ennek kapcsán felmerült bűnügyi költség összegét az ítélőtábla a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján 108.530 Ft-ban megállapította. Mivel az ügyészi fellebbezés az I., III. és V.r. vádlottak tekintetében eredményre nem vezetett, a Be. 381.§

(2)bekezdésére tekintettel akként rendelkezett, hogy az e vádlottak tekintetében felmerült bűnügyi költségét az állam viseli. A II. és IV.r. vádlottak vonatkozásában - bár az ügyészi fellebbezés ugyancsak nem vezetett eredményre, de az ítélőtábla a bejelentett vádlotti és védői fellebbezéseket sem találta alaposnak, az ítélőtábla a II. és IV.r. vádlottakat a Be. 338.§

(3)bekezdése alapján külön-külön kötelezte a védelmük ellátásával felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Budapest,

1. év november hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet s.k. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet s.k. előadó bíró Dr. Halász Irén s.k. bíró A Nógrád Megyei Bíróság 13.Fk.134/2010/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Fkf.368/2011/
4. számú ítéletében írt változtatással az I.r., a II.r., a III.r, a IV.r. és az V.r. vádlottak tekintetében
5. november hó
6. napján jogerőre emelkedett és a a III.r. és az V.r. vádlottakra kiszabott szabadságvesztések kivételével jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év november hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő