A határozat elvi tartalma: Nem tartozik a kereseti kérelemhez kötöttség körébe, hogy a bíróság a jogsértés kiküszöbölésére milyen eljárásjogi eszközt választ. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.37.590/2012/9.szám A dr. Tímár István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lipovits Dóra jogtanácsos által képviselt alperes ellen hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- május
- napján kelt 22.K.34.179/2011/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 22.K.34.179/2011/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Kúria a felperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az államnak 70.
- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s Dr. T.I.és dr.T.dr.L.J. szülők kérelemmel fordultak a B. úti Óvoda vezetőjéhez kk. T.D.és kk. T.D. óvodai felvétele iránt. Az óvoda vezetője
- június
- napján kelt határozatával mindkét gyermek felvételi kérelmét elutasította helyhiány miatt. A törvényességi kérelmek alapján eljárt B. Önkormányzat Jegyzője a XIII-653/2011 és XIII-654/2011 számú
- július 5-én kelt határozatával e jogorvoslati kérelmeket elutasította, egyben tájékoztatta a szülőket, hogy a gyermekeik felvételt nyertek a P. utcai óvodába. A határozatban a jegyző megállapította, hogy az intézmény vezetője jogszerűen járt el. Dr. T.dr.L.J. mindkét határozat ellen keresetet terjesztett elő, kérve azok hatályon kívül helyezését. Az ügyben eljárt Fővárosi Törvényszék a keresetnek részben helyt adott, és az alperes XIII-653/2011, valamint a XIII-654/2011 számú határozatait hatályon kívül helyezte, egyben az alperesi hatóságot új eljárásra kötelezte. A Fővárosi Törvényszék a döntését a közoktatásról szóló
- évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.)
- §
(3)bekezdésére, 65. §
(2)bekezdésére és 90. §
(1)bekezdésére, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 41.§-ára alapította. A Törvényszék szerint az új eljárás során a hatóságnak kk. T.D. esetében a döntését jogszerűen indokolni kell, kk. T.D. vonatkozásában tisztázni kell, hogy fennálltak-e a Gyvt. 41.§-ában körülírt feltételek. A döntés ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Kérte, hogy a Kúria a Fővárosi Törvényszék határozatának megváltoztatásával az alperes XIII-653/2011, valamint XIII-654/2011 számú határozatait hatályon kívül helyező rendelkezését nem érintve a Fővárosi Törvényszék ítéletének a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelező rendelkezését helyezze hatályon kívül, és az alperesi elsőfokú perköltség fizetési kötelezettségét bruttó 25.000 Ft-ról, bruttó 40.000 Ft-ra emelje fel. Kérte, hogy a Kúria az ítélet indokolását egészítse ki azzal, hogy a Pp. 339.§
(1)bekezdése, továbbá 9.§
(2)bekezdése alapján a kereseti kérelemhez kötöttség miatt, de okafogyottság miatt is új eljárás elrendelésének nincs helye, az alperes eljárása a gyermek kötelező átvételének jogszabályba ütköző elutasításával törvényt sértett. Véleménye szerint a Fővárosi Törvényszék megsértette a kereseti kérelemhez kötöttség követelményét akkor, amikor a felperes első tárgyaláson módosított kereseti kérelmén túlterjeszkedve új eljárásra kötelezte az alperest. A Pp. 339.§
(1)bekezdés egyébként is csak kivételesen írja elő a hatályon kívül helyezésen túl az új eljárásra kötelezést. Az óvodai átvétel megtagadásának a jegyzői határozatok érdemben is törvénysértő voltának megállapításához nem szükséges új eljárás lefolytatása, az ügyben a releváns bizonyíték a bíróság rendelkezésére állt. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a Fővárosi Törvényszék döntését eljárási szempontból tette vitássá. A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúriának abban kell döntenie, hogy a Fővárosi Törvényszék a Pp. 3.§
(2)bekezdésébe és a Pp. 339.§
(1)bekezdésébe ütközően hozta-e meg ítéletét. A Pp. 3. §
(2)bekezdése értelmében a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A Pp. XX. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesülő jogelv. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási perben a bíróság csak a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést vizsgálja, és más jogszabálysértésre nem alapíthatja döntését. Ebből következik, hogy a bíróság megsérti a kérelemhez kötöttség követelményét a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, ha az ítéletében a kereseti kérelmen, ellenkérelmen vagy fellebbezésen túlterjeszkedő okra vagy jogszabályra alapítja döntését. Ugyanakkor az eljáró bíróság mérlegelésén múlik annak megállapítása, hogy a közigazgatási eljárás során a tényállást megfelelően feltárták-e, s ennek alapján milyen jogkövetkezményt kell levonni. Nem tartozik a kereseti kérelemhez kötöttség körébe, hogy a bíróság a jogsértés kiküszöbölésére milyen eljárásjogi eszközt választ. Ezt fejezi ki a Pp. 339. §
(1)bekezdése, amely szerint ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. Ez történt jelen ügyben is, az elsőfokú bíróság a Pp. 339. §
(1)bekezdése alapján úgy ítélte meg, hogy szükséges a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezni. Mindez a kereseti kérelemhez kötöttségtől független kérdés. A kérelemre indult eljárásokhoz kapcsolódva közigazgatási perekben nincs arra lehetőség, hogy a bíróság csak a jogsértést állapítsa meg; a közigazgatási eljárásra vonatkozó jogkövetkezményt is meg kell határoznia. Jelen ügyben az alperesi hatóság új eljárásra kötelezése az eljárási típusú jogsértés eredménye, a döntés az érdemi bírói felülvizsgálatra nem volt alkalmas. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott okafogyottságra is. A Kúria megállapította, hogy bár ténybeli helyzetben az okafogyottság felmerülhet, de ezzel kapcsolatos eljárási szabályokat a Pp. nem tartalmaz, így az ennek megállapítására irányuló felülvizsgálati kérelem sem megalapozott. A jogerős ítéletnek a Pp. jelölt rendelkezésivel való ellentéte a fentiek alapján nem állapítható meg. A felperes kérte, hogy az alperesi elsőfokú perköltség fizetési kötelezettségét a Kúria emelje fel. A felperes elsőfokú perköltségre vonatkozó kérelme 50.800 Ft. volt, az elsőfokú bíróság - figyelemmel arra, hogy a keresetnek csak részben adott helyt - a Pp. 77-83.§-ai alapján a perköltséget 25.000 Ft-ban állapította meg. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság perköltségről való döntése összhangban van a Pp. 77-83. §-aiban, és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakkal, jogszabálysértés e tekintetben sem állapítható meg. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében köteles. Az illeték mértékét a Kúria az illetékekről szóló - többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés d) pontja, és az 50. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
- február
- Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Balogh Zsolt sk. előadó bíró Dr. Hörcherné . Marosi Ildikó sk. bíró