Pf.20734/2012/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.734/2012/

1. szám A (település neve)-ii Ítélőtábla a Dr. Koczka Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Koczka Ákos György ügyvéd) által képviselt felperesnek - a dr. Kurucz Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
2. október
3. napján kelt 5.P.20.119/2012/
4. számú ítélete ellen a felperes
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A feljegyzett 15 000 (tizenötezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket a felperes köteles megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes 2008-tól
6. év közepéig a (település neve)-ii Büntetés-végrehajtási Intézetben dolgozott büntetés-végrehajtási őrként.
7. január
8. napján egy nagy médiaérdeklődésre számot tartó tárgyalásra kísérte az előzetes fogvatartásban lévő - korábban közismert politikus - vádlottat, akit vezetőszáron vezetett. A tárgyalóterembe belépő fogvatartottról az alperes újságírója fényképfelvételt készített, amelyen a vádlott mögött haladó felperes is felismerhető. A felperes a képmás készítéséhez nem járult hozzá. A tárgyalásról készült tudósítás illusztrációjaként az említett fényképfelvétel is megjelent
9. január
10. napján az alperes által üzemeltetett (internetes oldal címe) hírportálon. A fényképfelvétel eredeti formájában - a felperes arcának kitakarása nélkül - 3-4 hónapon át volt látható az interneten. A felperes erről a megjelenést követő kb. két héten belül szerzett tudomást. A felperes (barátok neve) nevű barátaival, akik egyben munkatársai is voltak,
11. márciusában (település neve)-ien a (diszkó neve) elnevezésű diszkóban -2- szórakoztak, ahol egy férfi a felperest meglökte, és azt kérdezte, „hol van a vezetőlánc", illetve azon a „kutyája". Ezt követően a felperes barátaival a szórakozóhelyről távozott. A felperes személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását kérte képmása jogosulatlan nyilvánosságra hozatala miatt, kérte továbbá az alperest elégtételadásra, valamint 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a jogsértést megállapította, kötelezte az alperest elégtételadásra és 50 000 Ft, valamint annak
12. január
13. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 11 700 Ft perköltséget, a feljegyzett elsőfokú eljárási illetékből a felperest 27 000 Ft, az alperest 3 000 Ft megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül hozta nyilvánosságra a felperesről készült fényképfelvételt, ezért a Ptk.
14. §-ában írt személyiségi jogát megsértette. Alkalmazhatónak ítélte az elégtételadásra irányuló objektív szankciót is. A nem vagyoni kártérítés iránti igény tekintetében rámutatott, a felperes mindössze egy alkalomról tudott beszámolni, amikor foglalkozása miatt őt kisebb atrocitás érte. Ennek tényét a meghallgatott tanúk alátámasztották. Azt nem találta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy e konfliktus kezdeményezője a felperest az alperesi jogsértő magatartás eredményeként ismerte fel. Ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a képmás nagy nyilvánosság számára történt közzététele a köztudomás szerint is olyan hátrányt eredményez, amely a nem vagyoni kártérítés iránti igényt megalapozza. A hátrány kompenzálására 50 000 Ft-ot tekintett alkalmasnak, kiemelve, hogy a felperes a keresetét az alperesi jogsértésről való tudomásszerzést követő több mint egy év elteltével terjesztette elő, illetve a perbeli incidens megtörténtét követő két hónapon át nem tett semmilyen intézkedést annak érdekében, hogy az alperes a képet eltávolítsa a honlapjáról. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 200 000 Ftra kérte felemelni. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a bírói gyakorlat hasonló tényállás esetén a büntetés-végrehajtásban dolgozó személyek által elszenvedett jogsértés és az ebből eredő hátrányok kompenzálására a fellebbezésében megjelölt összegű nem vagyoni kártérítést ítél megállapíthatónak. Ennek alátámasztásaként csatolta a fellebbezésében részletezett tartalmú bírósági határozatokat. Előadása szerint jogi képviselője már
15. márciusában felszólító levelet küldött a fényképfelvétel eltávolítása érdekében, de azt tévedésből nem az alperesnek, hanem az (I.) Zrt. részére juttatta el. Véleménye szerint önmagában az a tény, hogy az alperes a hozzájárulása nélkül tette fel a róla készült fényképfelvételt a világhálóra, köztudomásúan olyan nem vagyoni hátrányt eredményez, amely a kárigényét megalapozza. A jogosulatlan nyilvánosságra -3- Pf.II.20.734/2012/
16. szám hozatal következtében ugyanis személye széles körben ismertté vált, ezáltal potenciális veszélyeztetettsége és a munkájából adódó pszichés megterhelés jelentősen megnövekedett. Ezen kívül a szórakozóhelyen ért atrocitás ugyancsak a kártérítést növelő körülményként értékelendő. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, a peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes különböző bíróságokra havonta közel 100 fogvatartottat kísért, elővezetést foganatosított. Ezek során bárki beazonosíthatta, hiszen a bírósági tárgyalások nyilvánosak, így nem állapítható meg, hogy az alperesi jogsértéssel összefüggésben érte a felperest a hivatkozott atrocitás. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felperes keresetében említést sem tett erről az esetről. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból a jogszabályoknak megfelelő jogi következtetést vont le, az ítélőtábla érdemi döntésével és annak kifejtett indokaival is egyetért, ezért ítéletét a Pp.
17. §