Bfv.1128/2012/7 – Kúria

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pontja] állapította meg. Ezért őt - mint különös visszaesőt - egy év négy hónap börtönbüntetésre és kettő év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyben elrendelte a Pesti Központi kerületi Bíróság 19.B.IX.37050/2008/

1. számú,
2. május
3. napján jogerős ítéletében kiszabott hét hónapi börtönbüntetés végrehajtását. A terhelt és védője által felmentésért bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a
4. február
5. napján jogerős 27.Bf.9303/2011/
6. számú ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta. vádlott neve terhelt cselekményét sikkasztás bűntettének [Btk.
7. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pontja] minősítette és a börtönbüntetés tartamát egy évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a terheltet kötelezte 1900 forint bűnügyi költség megfizetésére. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen vádlott neve terhelt védője a Be. 416. §-ának

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)és
3. c)pontját megjelölve - tartalmát tekintve az
4. a)és
5. c)pontokra alapítva nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott ítéletek megváltoztatását, a terheltnek a sikkasztás bűntette alóli felmentését, illetve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. Álláspontja szerint a terheltnek felrótt sikkasztás bűntettének minősített cselekményre törvényes vád nem volt, a másodfokú bíróság bizonyítás felvétele nélkül egészítette ki a tényállást. Ezzel megsértette a Be. 2. §-ának

(3)és

(4)bekezdését, és a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Mindemellett hivatkozott arra, hogy B. B. K-tól átvett foglaló az ingatlanközvetítői szerződés szerint a sikeres közvetítés után járó munkadíja volt, ami számára nem volt idegen dolog. Vélekedése szerint az, hogy a sértettől átvett pénzt a terhelt nem adta vissza, legfeljebb polgári jogi vita tárgya lehet, bűncselekmény megállapítására nem nyújt alapot. Pusztán az a körülmény, hogy N. M-val nem számolt el, nem jelenti azt, hogy a pénzzel sajátjaként rendelkezett. A védő mindemellett az ítélet megalapozatlanságát [Be. 351. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontja], valamint a Be. 75. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabályok megsértését is sérelmezte. A Legfőbb Ügyészség BF.2350/2012/

1. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria nyilvános ülésén a védő indítványát változatlan tartalommal tartotta fent. Kifejtette, hogy az ítéletekből nem állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság kit tekintett sértettnek. Végül senkit nem ért vagyoni jellegű sérelem, ezért a terhelt felmentésének van helye. A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratban foglaltakkal egyezően szólalt fel. Álláspontja szerint a terhelt által átvett pénzösszeg nem közvetítői díj, nem munkadíj, nem jutalék, hanem foglaló volt, amely az eladót illette meg, és a vételárba beszámításra került volna. Ezen túlmenően - mivel a másodfokú bíróság e körben a tényállást nem érintette - B. B. K. volt a sértett. Elszámolási vita, szerződéses jogviszony hiányában a részéről átadott pénzösszeg vádlott neve terhelt számára rábízott idegen dolog volt, a vádiratban írtak inkább sikkasztás, mint csalás megállapításának alapjául szolgálnak. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be
2. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott okokból van helye. A felülvizsgálati indítvány a Be. 416. §-ának

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjára hivatkozik. Eszerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére, vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor; illetve a
3. c)pontjában pontosan meghatározott, kimerítően felsorolt eljárási szabálysértések esetén van helye. Felülvizsgálatra ily módon kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. Az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ez utóbbi törvényi rendelkezés azt jelenti, hogy a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A tényállás alapjául elfogadott bizonyítékok eltérő értékelésére, a jogerős határozatban megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására, további bizonyításra nem kerülhet sor. Ezért a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása, hogy a sértett által a terheltre bízott foglaló összege azért nem volt rábízott dolog, mert az az ingatlan közvetítése után járó munkadíj volt, valamint az ítélet megalapozatlanságát, felderítetlenséget kifogásoló érvekkel a Kúria érdemben nem foglalkozhatott. A Be. 373. §

(1)bekezdés I. c) pontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el [Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja]. A Kúria nem találta alaposnak a törvényes vád hiányára, a vád keretein történő túlterjeszkedésre, mint abszolút hatályú eljárási szabálysértésre vonatkozó védői érveket, a Legfőbb Ügyészség álláspontjával értett egyet. A Be. 2. §

(2)bekezdése szerint a bíróság csak olyan cselekmény alapján dönthet a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről, amelyet a vád tartalmaz. A vád és az ítélet tényállása között nem szükséges a teljes történeti azonosság. A bírósági bizonyítás és az ítélkezés a vád tárgyává tett tények (vádtényállás) keretei között történik, azon a bíróság büntetőjogilag releváns új tények megállapításával nem léphet túl. A vádhoz kötöttség ugyanis a tettazonossággal szorosan összefügg: az ítéletben, illetőleg a vádban megfogalmazott tett lényegi azonossága szükséges és elégséges a vádelv töretlen érvényesüléséhez. A tett egyes részleteinek feltárása és rögzítése nem sérti a vádelvet, az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, motívuma, eredménye, stb. tekintetében az ítélet eltérhet a vádirati tényállástól anélkül, hogy a vádelvet sértené. A Kúria utal arra, hogy a másodfokú bíróság által az elsőfokú ítélet tényállásának helyesbítésével, kiegészítésével irányadó a jogerős határozat tényállása a felülvizsgálati eljárásban. Nem értékelhető a törvényes vád hiányaként, illetőleg a vádon való túlterjeszkedésként az, ha a bíróság egy bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetési magatartás kapcsán a tettazonosság keretei között a vádban le nem írt tényt is megállapít és a cselekményt ennek figyelembe vételével értékeli. A vádelv nem jelent ugyanis minden részletre kiterjedő szükségszerű azonosságot a vádban leírt és az ítéletben megállapított történeti tények között, annál is inkább, miután a bíróság nincs kötve a vádbeli minősítéshez, és az eltérő minősítés eltérő tényelemek megállapítását is szükségessé teheti az ítéletben (1/

1. Bkv., EBH 2011.2385.). vádlott neve terheltnek felrótt és a másodfokú bíróság által az ítéleti tényállásban leírt cselekménye - a lényeges tényeket tekintve - a vádban rögzített tényállás keretei közé illeszthető: A terhelt, mint az ingatlanközvetítő Bt. képviseletében eljáró személy N. M.ingatlaneladása tárgyában teljes ügyintézés lebonyolítására kapott megbízást. Ennek során B. B. K. komoly vételi szándékkal jelentkezett, és ezen ingatlan tekintetében „előfoglalóként” a terheltnek 645000- forintot adott át azzal, hogy azt juttassa el az eladónak, jelezve, hogy a vételi szándéka komoly. Észlelve, hogy az ingatlan a hirdetéstől eltérően nem 34, hanem csupán 32 nm, egyben azt is kérte, hogy akkor jelentkezik változatlanul vevőnek, ha a vételárat a tulajdonos 1 millió forinttal csökkenti. A foglaló azért került a terheltnél elhelyezésre, hogy az a vételárba beszámításra kerüljön. A terhelt N. M-át minderről nem tájékoztatta, a rábízott foglalót az eladónak nem adta át, hanem azt ismeretlen célra fordította, azzal sajátjaként rendelkezett. A felülvizsgálati ügyben nem hagyható figyelmen kívül, hogy miként a vádiratban szerepel - B. B. K. írásban az általa átadott előleg visszafizetésére szólította fel (a terheltet), aki azt a sértettnek nem fizette vissza, azzal sajátjaként rendelkezett. A vádelv helyes értelmezése alapján a tettazonosság keretei között a másodfokú bíróság a fentiek nélkül is törvényesen minősíthette a terhelt cselekményét sikkasztás bűntettének, mert a vád is tartalmazta a sikkasztás megállapításához szükséges ténybeli elemeket. A Kúria arra is utalni kíván, hogy - szemben a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal - a másodfokú bíróság ítélete végig és következetesen B. B. K-t a bűncselekmény sértettjének, nem pedig N. M-át, akit egyébként is tanúnak jelöl meg. A másodfokú ítélet
2. oldalának hatodik bekezdésében egyébként is pontosítja a fellebbviteli bíróság, hogy a terhelt a B. B. K. részéről rábízott pénzösszeggel rendelkezett a sajátjaként. A felülvizsgálati indítványnak bűncselekmény meg nem valósulásával és csupán a polgári jogvita körébe tartozó kérdés eldöntésével összefüggő érvelésére a Kúria megjegyzi, hogy a büntetőjogi felelősség önálló elbírálásáról rendelkező Be.
3. §-a szerint abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el, és milyen bűncselekményt, a bíróságot nem köti a más eljárásban, így különösen a polgári eljárásban, a szabálysértési vagy fegyelmi eljárásban hozott határozat, illetőleg az abban megállapított tényállás. Ebből következően a büntető ügyben eljáró bíróság polgári jog körébe tartozó kérdést is eldönthet a büntetőjogi felelősség megállapítása körében. Adott esetben a vagyon elleni bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntető ügyben eljáró bíróságra hárul annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a bűncselekmény szempontjából a sértett részéről átadott, a megvásárolni kívánt ingatlannal kapcsolatos pénzösszeg a terheltre rábízottnak minősül, vagy az a közvetítésért járó munkadíj kielégítésére szolgált. A Ptk. 243.§-ának

(1)bekezdése értelmében a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. A törvény kifejezetten nem határozza meg a foglaló fogalmát, azt viszont egyértelműen kimondja, hogy foglalónak csak a szerződéskötéskor átadott pénzösszeg minősül, feltéve, hogy azt a felek kifejezetten foglalóként adták, illetve vették át, vagy az átadott összegnek ez a jellege a körülményekből kétségtelenül megállapítható. Abból, hogy a foglaló a kötelezettségvállalást jelöli az következik, hogy foglalónak csak a szerződéskötéskor átadott pénzösszeget lehet minősíteni. Jelen ügyben a kérdést érintően az eljárt bíróság döntött, és tényként rögzítette, hogy a foglalóként átadott összeg - bár szerződéskötés nem történt - a terheltre rábízott dolog volt, azt nem közvetítői díjként, nem munkadíjként, nem jutalékként, hanem foglalóként vette át a terhelt. A foglaló az eladót illette volna, és az a vételárba - amennyiben a szerződő felek ekként rendelkeznek beszámításra került volna. E ténymegállapítás vitatható. a felülvizsgálati eljárásban már nem volt E körülmény folytán a Kúria nem találta jogsértőnek vádlott neve terhelt elbírált vagyon elleni cselekménye jogerős ítélet szerinti minősítését. Megjegyzi, hogy ha a helyes jogértelmezés mellett a terhelt nem sikkasztást, hanem csalást követett volna el, ez a jogsértés a felülvizsgálat szempontjából közömbös lenne, mert a büntetési tételek azonosak, és a cselekmény téves anyagi jogi minősítése ez esetben sem érintené a kiszabott büntetés törvényességét (Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja. A Kúria a Be. 423. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálat során - a hivatkozotton túlmenően - a Be. 416. §-ának

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt más eljárási szabálysértést sem észlelt. Ezért a Be.

1. §-a hatályukban fenntartotta. alapján a megtámadott határozatokat A végzés elleni fellebbezést a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §-ának

(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal, ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel mellőzheti. Budapest,

1. január
2. Dr. Csere Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt előadó bíró , Dr. Vaskuti András s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző MGy s. k.