Mfv.10274/2012/2 – Kúria

(1)bekezdése teljesen egyértelműen fogalmaz a tekintetben, hogy a kereset-kiegészítés kifizetésére a foglalkoztatott a

1. január és március hónapra járó illetmény kifizetésével egyidejűleg válik jogosulttá. Tényleges illetményfizetés hiányában nyilvánvalóan fogalmilag sincs lehetőség annak a kiegészítésére. 316/
2. Korm. rend.
3. §

(1)Mfv.II.10.274/2012/6.szám A Kúria a Rendőr Szakszervezetek Védegylete (ügyintéző: dr. ... jogtanácsos) által képviselt felperesnek dr. ... jogtanácsos által képviselt Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen eseti kereset-kiegészítés megfizetése iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.404/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.208/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.208/2011/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Pécsi Munkaügyi Bíróság 2.M.404/2011/
4. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes hivatásos szolgálati viszonyban áll az alperessel.
5. július 28-tól
6. február 10-ig a
7. február
8. napján született gyermeke gondozása céljából illetmény nélküli szabadságot vett igénybe. A szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében a
9. évre járó 98.000 forint eseti kereset-kiegészítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a 316/2009.(XII.29.) Korm. rendelet alapján. A Pécsi Munkaügyi Bíróság a 2.M.404/2011/
10. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 98.000 forintot elmaradt kereset-kiegészítés címén, valamint 10.000 forint perköltséget. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a
11. évre járó kétszer 49.000 forint kereset-kiegészítésre való jogosultságnak öt feltétele van, amelyek közül a felperes mindegyiknek megfelelt, mivel a jogviszonya
12. január 1-jén, illetve
13. március 1-jén fennállt, a havi bruttó illetménye ezeken a napokon nem haladta meg a 340.000 forintot, a jelzett napokon teljes munkaidős jogviszonyban állt, a jogviszonya az alperessel
14. október 1-je és
15. január 1-je, valamint
16. december 1-je és
17. március 1-je között folyamatosan fennállt és a Hszt.
18. §-a értelmében nem is szünetelt. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság az 1.Mf.21.208/2011/
19. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperest 10.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a kormányrendelet 2.§

(2)bekezdés a) pontjából nem következik, hogy ennek a követelménynek a fegyveres szerv hivatásos állományú tagja csak akkor felel meg, ha az illetménye ténylegesen folyósításra is kerül. A 2.§

(1)bekezdésében megfogalmazott szabály pedig nem a keresetkiegészítésére jogosultság egy további feltétele, hanem a megfizetésének teljesítési határideje. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 275.§

(4)bekezdésére hivatkozással kérte a munkaügyi bíróság és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévedtek abban, hogy a 316/2009.(XII.28.) Korm. rendelet

1. §-ában meghatározott, a kereset-kiegészítés alapjául szolgáló konjunktív feltételek a felperes esetében megvalósultak. Nem csupán technikai előírás az, hogy a foglalkoztatott az eseti kereset-kiegészítésre a
2. január és március hónapra járó illetményének kifizetésével egyidejűleg jogosult, az illetményfizetés feltétele a keresetkiegészítésre való jogosultságnak. Ezt támasztja alá a rendelet mellékletének a címe is, amely a havi illetménnyel együtt fizetendő összeg folyósításáról szól, továbbá az a tény is, hogy a Kormányrendelet kifejezetten meghatározza, hogy mit kell illetményként figyelembe venni a kereset-kiegészítésre jogosultság megállapítása tekintetében. Kétségtelen, hogy a perbeli fizetés nélküli időszakot a Hszt. 51.§a nem sorolja fel a szünetelés esetkörei között, a felperes azonban az illetmény nélküli szabadság idejére sem illetményt, sem távolléti díjat nem kapott (társadalombiztosítási ellátásban részesült), ezért kereset-kiegészítésre sem vált jogosulttá. A kereset-kiegészítés elnevezéséből is adódóan az illetmény kiegészítésére szolgál, ha valaki nem kapott illetményt, azt kiegészíteni sem lehet. A felperes a perbeli időszakban gyermekgondozási díjban részesült, így az Ebtv. 42/C. § b) pontjára figyelemmel sem részesülhet kereset-kiegészítésben. A kormányrendelet 2.§

(2)bekezdés d) pontjában használt terminológiát figyelembe véve a fizetés nélküli szabadság is a jogviszony szünetelésének minősül. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alapján tárgyaláson kívül bírálta el. a Pp. 274.§

(1)bekezdése A felülvizsgálati kérelem alapos. A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2010. évi eseti kereset-kiegészítéséről a 316/2009.(XII.28.) Korm. rendelet rendelkezik. A rendelet 2.§

(1)bekezdése szerint a foglalkoztatott az eseti kereset-kiegészítésre

1. január és március hónapra járó illetményének kifizetésével egyidejűleg a
2. január 1-jén, illetve
3. március 1-jén fennálló - 1.§ szerinti - jogviszonya alapján a

(2)-

(6)bekezdésben foglalt feltételekkel jogosult. A 2.§

(2)bekezdése azt tartalmazza, hogy az

(1)bekezdés szerinti két illetményfizetési időpontban bruttó 49.000-49.000 forint eseti kiegészítésre jogosult az a foglalkoztatott, aki az alábbi feltételeknek megfelel:

1. a)havi bruttó illetménye 2010. január 1-jén, illetve 2010. március 1-jén nem haladja meg a 340.000 forintot, továbbá
2. b)2010. január 1-jén, illetve 2010. március 1-jén költségvetési szervvel teljes munkaidős jogviszonyban áll, továbbá
3. c)a jogviszony a költségvetési szervvel 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között folyamatosan fennállt, ideértve azt az esetet is, ha az 1.§ szerinti több jogviszonya állt fenn 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között egymást követően megszakítás nélkül, továbbá
4. d)a jogviszony 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között nem szünetelt 45 napnál hosszabb ideig, ide nem értve a rendes szabadság, valamint a szülési szabadság miatti jogviszony szünetelés időtartamát. A 2.§

(1)bekezdéséből egyértelműen megállapítható, hogy a keresetkiegészítés rendeltetése az, hogy azok a foglalkoztatottak részesüljenek kompenzációban, akiknek a jogszabály által meghatározott időpontban ténylegesen kifizetésre kerülő illetménye nem éri el a 340.000 forintot. A jogszabály azonban ezen túlmenő feltételeket is megállapít a 2.§

(2)bekezdés b-d) pontjában, valamint a

(3)-

(6)bekezdésében foglaltak szerint. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kereset-kiegészítésre jogosultságnak nem feltétele az, hogy a foglalkoztatott 2010. január illetve március hónapokra ténylegesen illetményre legyen jogosult, hiszen a kormányrendelet 2.§

(1)bekezdése teljesen egyértelműen fogalmaz a tekintetben, hogy a kereset-kiegészítés kifizetésére a foglalkoztatott a

1. január és március hónapra járó illetmény kifizetésével egyidejűleg válik jogosulttá. Tényleges illetményfizetés hiányában nyilvánvalóan fogalmilag sincs lehetőség annak a kiegészítésére. E tekintetben egyébként még egyértelműbben fogalmaz a
2. évi kereset-kiegészítésről szóló 6/
3. (I.20.) Korm. rendelet 2.§

(1)-

(2)bekezdése, amelyek szerint a foglalkoztatott a 2009. év hónapjaira járó illetményének a kifizetésével egyidejűleg havi kereset-kiegészítésre jogosult. A kereset-kiegészítés összege a tárgyhónapot követő bérfizetési napon kifizetésre kerülő bruttó illetmény 1/12-ed része, de legfeljebb 15.000 forint. Amennyiben a foglalkoztatott a tárgyhónapban a beosztása szerinti nem mindegyik munkanapra volt jogosult illetményre, akkor a havi keresetkiegészítés felső határát a díjazott munkanapok és a tárgyhónap munkanapjainak arányában kell figyelembe venni. Ugyanakkor a 316/2009.(XII.28.) Korm. rendelet 2.§

(2)bekezdés a) pontja is feltételezi azt, hogy tényleges illetményfizetés történjen az adott hónapra vonatkozóan, hiszen ennek hiányában értelmezhetetlen lenne a jogszabály megfogalmazása, amely 340.000 forintot meg nem haladó illetményt kíván meg a jogosultsághoz. A felperes 2010. januárjában és márciusában illetmény nélküli szabadságon volt, esetében nem lehet ezekre a hónapokra irányadó illetményről beszélni, így nem felel meg a 2.§

(2)bekezdés a) pontjában foglalt feltételeknek sem. A jogvita eldöntése szempontjából a fentiekre tekintettel nem bír jelentőséggel az, hogy a felperes jogviszonyát egyébként a Kormányrendelet 2.§

(2)bekezdés d) pontjában foglaltak szerint szüneteltette, hiszen az együttes feltételek az adott időpontban az illetményre való jogosultság hiánya miatt már egyébként sem valósulhattak meg. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította. A felperes a Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján köteles az első-, másodfokú, továbbá a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a Pp. 359/A.§-a alapján mentesül az illetékfizetési kötelezettség alól. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő