Mfv.10758/2011/4 – Kúria

(1)bek. c) pontja szerinti 1,2-szeres kedvezményes szolgálati idő számítására nem jogosult. Mfv.II.10.758/2011/4.szám A Kúria a dr. Rácz János ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pap Kálmán ügyvéd által képviselt Tatabánya Város Hivatásos Önkormányzati alperes ellen szolgálati idő kedvezményes számítása iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 2.M.1013/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.030/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Komárom-Esztergom Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, felhívásra 36.000 eljárási illetéket. Bíróság 2.Mf.20.030/2011/
3. hogy fizessen meg az államnak - külön (harminchatezer) forint felülvizsgálati I n d o k o l á s : A felperes
4. november 1-jétől állt szolgálati viszonyban az alperesnél,
5. augusztus 1-jétől a ... Osztályon osztályvezetői beosztást látott el, készenléti, valamint veszélyességi pótlékban részesült. A felperes a szolgálati panaszában, majd annak elutasítását követően előterjesztett keresetében a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
6. évi XLIII. törvény (Hszt.) 329.§

(1)bekezdés c) pontja, továbbá a végrehajtására kiadott 140/1996.(VIII.31.) Korm. rendelet (R.) 25. §

(1)és

(4)bekezdése alapján a szolgálati ideje kedvezményes 1,2szeres szorzóval való számítását kérte

1. szeptember
2. napjától. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság a 2.M.1013/2009/
3. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes szolgálati idejét az alperes
4. szeptember
5. napjától 1,2-szeres szorzóval köteles számítani. Kötelezte az alperest 25.000 forint perköltség megfizetésére és megállapította, hogy a 15.000 forint elsőfokú ítélet az állam terhén marad. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában az R.
6. §

(1)bekezdése, 23. §

(1)bekezdése, továbbá az

1. számú melléklet
2. pontja alapján azt állapította meg, hogy a felperes - miután az 1/2003.(I.9.) BM rendelet szerint a II. vagy III. szintű riasztási fokozat elérésekor köteles volt vonulni, illetve a vonulásra készen kellett állnia - a napi szolgálatteljesítési idejének több mint 50 %-át pszichikai ártalom mellett töltötte. A felperes esetében az állandó készenléti helyzet folyamatosan fennállt, mert a pszichikai terhelés nem attól függött, hogy a gyakorlatban hány II.-es vagy III. fokozatú riasztáshoz kellett kivonulnia. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a felperes szolgálatteljesítése során az R.
3. számú melléklet
4. pontja szerinti pszichikai ártalmak között végezte munkáját, ezért fokozottan veszélyes beosztásban eltöltött szolgálati idejét kedvezményes szolgálati idő számítása szerint rendelte beszámítani. A felperes fellebbezése folytán eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 2.Mf.20.030/2011/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 7000 forint elsőfokú és 18.000 forint másodfokú eljárási illeték megfizetésére, továbbá megállapította, hogy a peres felek egyéb költségeiket maguk kötelesek viselni. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes mint a ... Osztály osztályvezetője csak a II.-es vagy III.-as riasztási fokozat esetén volt köteles vonulni az 1/2003.(I.9.) BM rendelet 16.2., illetve 17.
6. pontjai alapján. Munkaideje hivatali volt, ezért szolgálatteljesítési ideje több mint 50 %-át nem töltötte egészségkárosító kockázatok között. Nem annak volt jelentősége, hogy a felperes készenléti pótlékban részesült, hanem a következetes ítélkezési gyakorlat alapján azt kellett vizsgálni, hogy a beosztás szerinti szolgálatteljesítése milyen jellegű, amelyre a felperesnek volt bizonyítási kötelezettsége. Arra vonatkozóan peradat nem merült fel, hogy a felperes a hivatali idejének több mint 50 %-át egészségkárosító kockázatok között végezné, mert a fenti jogszabály értelmében az esetek 90 %-ában nem volt vonulási kötelezettsége. Az a tény, hogy az elsőfokú riasztásoknál megjelenik, és mint elöljáró körülnéz, érdeklődik - vonulási kötelezettség nélkül - a szolgálati idő számításánál nem vehető figyelembe. Megállapította, hogy arra vonatkozóan nem volt nyilvántartás, hogy a felperes hány alkalommal, milyen okból jelent meg, és megjelenése indokolt vagy indokolatlan volt-e az adott esetben. Mindezek miatt a felperes a Pp.
7. §

(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, ezért alaptalan volt az elsőfokú bíróság azon állásfoglalása, hogy a felperes a szolgálatteljesítése során pszichikai ártalmak között végezte munkáját a napi szolgálatteljesítési idő több mint 50 %-ában függetlenül a vonulási kötelezettségétől. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó ítélet meghozatalát, továbbá az alperes ilyen irányú igénye esetén perköltség megállapítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság azon megállapítása, miszerint nem megalapozott az elsőfokú bíróságnak az az állásfoglalása, hogy a felperes a szolgálatteljesítése során pszichikai ártalmak között végezte munkáját a napi szolgálatteljesítési idő több mint 50 %-ában függetlenül a vonulási kötelezettségétől, jogszabálysértő volt. A készenléti pótlék megállapítását valamennyi, a felperesre vonatkozó személyi parancs tartalmazta, amely által a készenlét ténye elismertnek tekinthető. Megállapítható továbbá, hogy nemcsak a szolgálati idejét töltötte az R. 1. számú melléklet 5. pontjában megjelölt egészségkárosító kockázatok között, de ez a feltétel a szolgálati időn kívül is megvalósult. A jogerős ítélet azért is jogszabálysértő, mert vonulási kötelezettségétől nem lehet eltekinteni, ez olyan állandó készenléti helyzetet jelent, amelyben a bekövetkező feladat végrehajtására azonnali, felkészülési idő nélkül való beavatkozást kell biztosítani. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában történő fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a keresetében

1. szeptember 1-jétől a ... osztályvezetői beosztásban töltött szolgálati idejének 1,2-szeres szorzóval történő számítását kérte. A Hszt.
2. január 1-jéig hatályos
3. §

(1)bekezdés c) pontja szerint a 326. §

(1)bekezdésében meghatározott szempontból a szolgálati viszonyban eltöltött időt 1,2-szeresen kell számítani a rendszeres csapatkiképzést folytató szervezetek állományának, a harcálláspontokon, a föld felszín alatt szolgálatot teljesítőknek, a büntetés-végrehajtási-szervezeteknél a fogvatartottakkal közvetlenül folyamatosan foglalkozó állomány tagjainak, valamint a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítőknek. A Hszt. ezen rendelkezése a

1. évi CLXXIX. törvény
2. §-a alapján
3. január 1-jétől úgy módosult, hogy 1,2-szeresen a föld felszín alatt szolgálatot teljesítőknek, a fogvatartottakkal közvetlenül folyamatosan foglalkozó állomány tagjának, valamint a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban szolgálatot teljesítő végrehajtói feladatokat ellátó állománynak szolgálati viszonyban eltöltött idejét kell számítani. A kedvezményes idő számításának jogalapját tehát a Hszt.
4. §

(1)bekezdés c) pontjának utolsó fordulata szerint

1. január 1-jét megelőzően „a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban történő szolgálatteljesítés", míg
2. január 1-jét követően „a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban szolgálatot teljesítő végrehajtói feladat ellátása" teremtette meg. A fokozott veszéllyel járó beosztások tekintetében további értelmezést az R.
3. §, továbbá
4. §

(2)bekezdése tartalmazott, amelynek alapján azt kellett vizsgálni, hogy a felperes egészségkárosító kockázatok között végzett szolgálatteljesítése a napi szolgálatteljesítési idő több, mint 50 %-át meghaladja-e. Nem volt vitatott a perben, hogy a felperes ... Osztály osztályvezetőjeként teljesített szolgálatot a perbeli időszakban. Beosztása alapján az 1/2003.(I.9.) BM rendelet 16.

1. és 17.
2. pontjai alapján vonulási kötelezettsége kizárólag a II. vagy III. riasztási fokozat esetén volt. A perben becsatolt iratokból megállapíthatóan az alperesnél a riasztások túlnyomó része I. fokozatú volt, amelyhez a felperesnek beosztása alapján vonulási kötelezettsége nem volt. Azon állítása, mely szerint a I. fokozatú riasztások esetén is megjelent, a perben nem nyert igazolást. Mivel a felperes perbeli állítását nem sikerült bizonyítani, ezért a keresete a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján a jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint megalapozatlan volt. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra a körülményre is, hogy szolgálati idejének kedvezményes számítását a készenléti pótlék folyósítása önmagában megalapozta. Az R. - 2006. január 6-tól hatályos - 25.§

(5)bekezdése az R. 41.§-ban szabályozott készenléti pótlékot nem sorolja fel a Hszt. 329.§

(1)bekezdés c) pontja szerinti kedvezményes szolgálati idő számítása szempontjából figyelembe vehető juttatásnak. Ezért a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes beosztás szerinti szolgálatteljesítése milyen jellegű feladatokat foglal magában. A felperes esetében az R.

1. számú melléklet
2. pontjában foglalt pszichikai ártalom kizárólag a vonulási kötelezettség esetében állt fenn, ez azonban a jogszabály alapján csak a II. és III. riasztási fokozat esetében volt kötelező, amely a felperes szolgálatteljesítési idejének 50 %-át igazoltan nem érte el. A felperes igényéről a perbeli időszakban hatályos jogszabályok alapján kellett dönteni. A hivatkozott Hszt.
3. §

(1)bekezdés c) pontjának megfogalmazásai, továbbá az R.

1. §.,
2. §-ban foglalt előírások nem adtak alapot a felperes igényének megalapozottságára, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében igényelt, ezért arról rendelkezni nem kellett. perköltséget nem A Kúria a pervesztes felperest a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte, amelynek mértékéről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §

(3)bekezdés d) pontja, továbbá az 50. §

(1)bekezdése szerint állapította meg. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő