Pfv.VI.21.282/2011/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Békésiné dr. Tóth Ilona ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt I. r. és a dr. Pataky Csaba ügyvéd által képviselt II. r. alperesek ellen megtérítési igény iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 37.G.300.110/
- szám alatt megindult és a Fővárosi Bíróság 4.Gf.76.323/2010/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a II. r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a
- november 29-én megtartott tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a II.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 123.000 (százhuszonháromezer)forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A II. r. alperes
- április 8-án 8 óra 45 perckor az általa vezetett és az I. r. alperesnél érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkező személygépkocsival belterületén balesetet okozott, amelynek során anyagi kár keletkezett a M. L. tulajdonában álló személygépkocsiban. A lefolytatott szabálysértési eljárás során a Rendőrkapitányság a
- december 11-én jogerőre emelkedett határozatában megállapította a II. r. alperes felelősségét a bekövetkezett balesetért. A felperes a károsult Casco biztosítása terhére megfizetett a károsult gépjármű tulajdonosa javára - de a gépjármű finanszírozását végző lízingcég részére 2.049.724 forint kártérítést. Az I. r. alperes felhívás ellenére sem térítette meg a felperes által kifizetett összeget. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 2.049.724 forintnak és ennek a
- szeptember 10-étől járó késedelmi kamatainak a megfizetésére. Az I. r. alperes a követelés jogalapját nem vitatta, de az összegszerűséget eltúlzottnak találta. A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a baleset bekövetkeztekor az I. r. alperesnél érvényes és hatályos kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett, a kár pedig az I. r. alperes felszámolásának elrendelése, illetve engedélye visszavonása előtt történt, így kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperes részére 2.049.724 forintot és ennek
- szeptember
- napjától járó késedelmi kamatát. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes megtérítette a károsult kárát, így a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján - törvényi engedményesként jogszerűen érvényesített megtérítési igényt az alperesekkel szemben. Az alperesek a károsulttal szemben ugyanazon szolgáltatással tartoznak, azaz a kár megtérítésére voltak kötelesek, az I. r. alperes az üzembentartó felelősségbiztosítása, a II. r. alperes pedig a gépjármű üzembentartójaként az azzal okozott károkért a Ptk. 355. §
(4)bekezdése alapján. Az alperesek közötti felelősségbiztosítási jogviszony szerint az I. r. alperest a II. r. alperes felé a Ptk. 559. §-ának
(1)bekezdése alapján mentesítési kötelezettség terhelte ugyan, de ez csak az ő egymás közötti jogviszonyokban az irányadó. A kötelező gépjármű felelősségbiztosításról szóló 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet (rendelet) 8. §-ának
(1)bekezdése a károsult számára csak lehetőségként határozza meg azt, hogy a kár megtérítését választása szerint elsődlegesen az I. r. alperestől követelje. A károsulttal, illetve a helyébe lépő felperessel szemben tehát az alperesek ugyanazon osztatlan szolgáltatással tartoznak, így a Ptk. 334. §ának
(2)bekezdése alapján kötelezetti egyetemlegességük állapítható meg. A kárt az I. r. alperesnél kötelező felelősségbiztosítással rendelkező gépjármű vezetője a II. r. alperes okozta, akinek ezért a Ptk. 339. §-a és 345. §-ának
(1)bekezdése alapján fennáll a kártérítő felelőssége. Az I. r. alperessel szemben a megtérítési igény a Ptk. 558. §-ának
(1)bekezdésén alapult, a felperes tehát mindkét alperessel szemben érvényes jogcímmel rendelkezett, bármelyiküktől követelhette kára megtérítését. A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintve, fellebbezett rendelkezését - utalva annak helyes indokaira - helybenhagyta. A jogerős ítélettel szemben a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a felperes keresetének a vele szemben történő elutasítását. A kérelem indokolásában kifejtette, hogy a baleset bekövetkeztekor érvényes és hatályos kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett. A baleset bekövetkeztekor az I. r. alperes még a jogszabályoknak megfelelően működött, így a Ptk. 559. §-ának
(1)bekezdése szerint a kárért neki kell helytállnia, a II. r. alperes pedig nem tehet arról, hogy az I. r. alperes időközben fizetésképtelenné vált. Az I. r. alperes egyesületként működött, a Ptk. 61. §-ának
(4)bekezdése szerint pedig az egyesület tagjai az egyesület tartozásáért a saját vagyonukkal nem felelnek. A II. r. alperes - a rendelet 2. §-ának
(1)bekezdése alapján - éppen azért kötött ilyen jellegű felelősségbiztosítást, hogy az a biztosított gépjármű üzemeltetése során okozott károkra fedezetet nyújtson. Súlyos joghátrány érné és anyagilag ellehetetlenítené az, ha az I. r. alperest terhelő szerződéses kötelezettség ellenére kártalanítást kellene nyújtania a felperesnek. Marasztalása ellentétes a rendelet 8. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakkal is, mert a kártérítés megfizetésére sem egyetemlegesen, sem vagylagosan nem kötelezhető. Hivatkozott e körben a PKKB 39.P.93.218/2008/15., a Fővárosi Bíróság 41.Pf.641.035/2009/
- valamint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2.Pf.20.133/2011/
- számú - ezt az álláspontot kifejtő - ítéleteire. Előadta, hogy ebben a kérdésben a bírói gyakorlat nem egységes még a Fővárosi Bíróság egyes tanácsai is másképp ítélik meg ezeket a jogeseteket. Álláspontja szerint nincs megfelelő jogszabályi alap a marasztalására, mert az ellentétes lenne a Ptk.
- §-ával, a rendelet
- §-ának
(5)és
(7)bekezdésével, a 7. §-ának
(1)bekezdésével, a 8. §-ának
(1)bekezdésével és sérti a Ptk. 334. §ának
(2)bekezdésében foglaltakat. Hivatkozott továbbá Fazekas Katalinnak a Gazdasági- és Jog című folyóirat
- évi novemberi számában e körben megjelent cikkére. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására és a II r. alperes perköltségekben való marasztalására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállás alapján, a jogszabályoknak megfelelően adott helyt a felperes keresetének és állapította meg, hogy a II. r. alperes az általa okozott kár megtérítésére az I. r. alperessel egyetemlegesen köteles. A károkozó II. r. alperes a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése alapján köteles az általa a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében okozott kár megtérítésére. Ez a kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy van-e olyan biztosító, amely a felelősségbiztosítás szabályai szerint a keletkezett kárért helytállni köteles. Felelősségbiztosítás fennállása esetén a Ptk. 559. §-ának
(2)bekezdésében meghatározott főszabály értelmében a biztosító a megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti, a károsult azonban igényét közvetlenül a biztosítóval szemben nem érvényesítheti. A károsultnak tehát általában a károkozóval szemben kell az igényét érvényesíteni, de ha a károkozó rendelkezik érvényes felelősségbiztosítással, abban az esetben a kárt át tudja hárítani a felelősségbiztosítójára. A Ptk. 567. §-ának
(3)bekezdése felhatalmazást ad arra, hogy a kötelező felelősségbiztosítás szabályait jogszabály a törvénytől eltérően állapítsa meg. E rendelkezés alapján a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosítását, a baleset bekövetkeztének időpontjában, az akkor hatályban volt 190/
- (VI.8.) Korm. rendelet (rendelet) szabályozta. A szabályozás - a Ptk. által adott felhatalmazásnak megfelelően - csak a kötelező felelősségbiztosítás szabályait illetően térhetett el a Ptk.-tól, a rendelet tehát nem érinthette a károkozó Ptk. szabályai alapján ettől függetlenül fennálló deliktuális felelősségét. A rendelet a károsultak érdekeinek fokozott védelmét kívánta biztosítani azzal, hogy a
- §-ának
(1)bekezdésében lehetővé tette a károsult részére a felelősségbiztosító közvetlen perlését. A rendelet tehát kiegészítő jelleggel, a kár mielőbbi és teljeskörű megtérítése érdekében adott lehetőséget a károsultnak arra, hogy a bizonytalan teljesítő képességgel rendelkező károkozóval szembeni igényérvényesítés helyett közvetlenül a vélelmezetten tőkeerős és így kellő fedezettel rendelkező felelősségbiztosítótól követelhesse a kára megtérítését. Ez a többletjogosultság azonban nem jelenti jogi akadályát annak, hogy a károsult a felelősségbiztosító mellett a kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkező károkozót is perelje a magasabb szintű jogszabály, a Ptk. rendelkezései szerint fennálló deliktuális felelőssége alapján. A felperest - tekintettel arra, hogy a károsult Casco biztosítása alapján a kárt, illetve annak az önrésszel csökkentett összegét megtérítette - az általa kifizetett összeg erejéig a Ptk. 558. §ának
(1)bekezdése alapján törvényi engedményesként illetik meg azok a jogok, amelyek a károsultat megillették a kárért felelős személlyel szemben. Jogosult volt tehát a felperes biztosító társaság a károsult vagyonbiztosítójaként az általa kifizetett összeg erejéig, a károsult helyébe lépve, igényt érvényesíteni a károkozóval és a károkozó kötelező felelősségbiztosítójával, azaz az alperesekkel szemben. Az alperesek ugyanazon szolgáltatással tartoznak a felperes felé, bármelyikük teljesítése megszünteti a másik kötelezettségét is, így kötelezettségük a Ptk. 337. §-ának
(1)bekezdése szerint egyetemleges. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontját már elvi éllel kifejtette a Pfv.VI.20.493/2011/
- szám alatti határozatában. Döntése meghozatalakor figyelemmel volt arra is, hogy az ilyen tárgyú ügyekben azt kellett eldönteni, hogy a felelősségbiztosító fizetésképtelensége esetén a keletkező kárt a teljesen vétlen károsult vagy a károkozó viselje. Lényeges szempont azonban az, hogy ha van a kárért felelőssé tehető személy, akkor a vétlen károsult kárának meg kell térülnie, annak egy része sem maradhat a károsult terhén. Az, ha a károsult rendelkezik vagyonbiztosítással és így kárát egy biztosító társaság előzetesen megtérítette, csak egyes esetek olyan nem általános érvényű sajátossága, amely a jogvita eldöntése szempontjából közömbös. A felperes a perbeli esetben a károsult felé a vagyonbiztosítási jogviszony alapján teljesített, pozíciója ezért a károsultéval egyezik meg. A jogerős ítélet nem azért marasztalta a II. r. alperest az I. r. alperessel egyetemlegesen, mert a II. r. alperes az egyesület tagja, hanem azért, mert károkozóként a Ptk. szabályai alapján fennáll a deliktuális kártérítő felelőssége. A kereset sem irányult arra, hogy a II. r. alperes az I. r. alperes tartozásáért álljon helyt, ezért az egyesület - II. r. alperes által hivatkozott szabályai nem voltak irányadóak a perben. Tény, hogy a II. r. alperest is kár érte, hiszen olyan felelősségbiztosítással rendelkezett, amelynek megkötésére jogszabály alapján köteles volt, mégis helyt kell állnia a bekövetkezett károkért. Ez azonban a II. r. alperes érdekkörében, az általa kötött szerződés folytán merült fel és az alperesek jogviszonyára tartozik, nem érinti a felperes vele szemben fennálló követelésének megalapozottságát. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint kötelezte az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő II. r. alperest a felperes javára a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2)
(5)és
(6)bekezdése alapján a ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel arányosan megállapított - és a 4/A. §
(1)bekezdése szerint ÁFÁ-val növelt összegű - ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A le nem rótt felülvizsgálati illetéket a II. r. alperes személyes költségmentessége folytán a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint irányadó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- november
- Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Puskás Péter s.k. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő