Pfv.VI.21.067/2011/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Koszta Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljáró alperes ellen kölcsönszerződésből eredő igényérvényesítése iránt a Hajdúböszörményi Városi Bíróságnál 6.P.20.614/
- szám alatt megindított és másodfokon a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pf.20.344/2011/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Megállapítja, hogy a le nem rótt 86.600 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A peres felek a házasságuk fennállása alatt
- március
- napján a CIB Bank Zrt-től 390.000 forint összegű kölcsönt igényeltek, amelynek lejárati napja
- március 8-a volt. A bank már
- októberében felmondta a szerződést, mert a felek nem fizették a hitel részleteit. A házasságuk megromlott, ezt követően külön éltek, majd
- július
- napján a bíróság a házasságukat felbontotta. A bíróság a 4.P.20.345/2009/
- számú végzésével jóváhagyott egyezségben rögzítette, hogy annak a pernek a felperese, a jelen per alperese vállalja a CIB Bank Zrt. felé fennálló tartozás megfizetését. A CIB Bank Zrt. a peres felekkel szemben fennálló követelést
- február
- napján engedményezte, majd
- március 16-án kelt engedményezési szerződéssel a követelést az I. Pénzügyi Zrt. szerezte meg. Nevezett
- szeptember 5-én ismételten felszólította a feleket a tartozás rendezésére, majd fizetési meghagyás kibocsátását kérte, amelyben 948.068 forint hitelkártya szerződés tartozást, ebből 356.891 forint után
- március
- napjától a kifizetés napjáig járó 23 % ügyleti kamatot és 6 % késedelmi kamatot érvényesített. A kibocsátott fizetési meghagyás
- május
- napján jogerőre emelkedett, mert a felek ellentmondással nem éltek. Az alperes a tartozás részletekben történő megfizetésének engedélyezését kérte. Miután az alperes a részleteket nem pontosan teljesítette, a követelés jogosultja a felek ellen végrehajtást kezdeményezett, amelyben a végrehajtó a felperest is megfizetésére. felszólította összesen 1.442.828 forint A tartozás
- november 25-én fennálló összege 1.260810 forint volt. A felperes részéről a végrehajtás során részteljesítés nem érkezett. A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 1.442.828 forint tőke annak
- július
- napjától járó törvényes kamata, valamint a perköltség megfizetésére. A kérelem jogalapjaként a Ptk.
- §-át és
- §-t jelölte meg. Előadta, hogy az alperes a köztük folyamatban volt házassági bontóperben a CIB Bank Zrt. felé fennálló közös tartozásukat átvállalta és azt kifizetni vállalta. A felperes ellen ennek ellenére végrehajtási eljárás indult és a tulajdonában lévő ingatlanra végrehajtási jog került bejegyzésre. Az által kért összeg megegyezik azzal az összeggel, amelyet vele szemben az önálló bírósági végrehajtó érvényesített. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felvett kölcsönnek nem adósa csak adóstársa volt, a hitelt a felperes a saját céljaira használta fel. A házasság felbontásakor nem ezt a tartozást vállalta át, úgy gondolta, hogy ez a tartozás már rég ki van fizetve. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti tartozásátvállaláshoz a feleknek a jogosult hozzájárulását kellett volna kérniük. Az alperes csak akkor lépett volna a felperes helyébe a bankkal szemben, ha a tartozásátvállaláshoz a bank hozzájárult volna. A bank jogutódja a követelés tekintetében a felek által sem vitatottan az I. Pénzügyi Zrt. A tartozásátvállalás a felek között érvényesen létrejött, de annak hatályossá válásához szükség lett volna a bank, illetve annak jogutódja hozzájárulására. Az alperes nem vitásan megszegte a tartozásátvállalási szerződést, amikor a felperest nem hozta olyan helyzetbe, hogy a lejáratkor teljesítsen. A felperes azonban csak akkor léphetne fel az alperessel szemben, ha a reá hárított összeget kifizette volna. Ebben az esetben a tartozásátvállaló nyilatkozat alapján a kifizetett összeget követelhetné az alperestől. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a kártérítésre alapított követelését sem tartotta megalapozottnak, utalt arra, hogy a kár még nem következett be, hiszen a felperes nem fizetett a végrehajtónak. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a 2009. július 9-én bírói egyezségben foglalt nyilatkozat, amely szerint az alperes vállalta a kölcsön kiegyenlítését érvényesen létrejött tartozásátvállalásnak minősül a Ptk. 332. §-a alapján. A felperes azonban a kölcsönszerződési kötelemből csak akkor szabadult volna, ha a tartozásátvállaláshoz a bank hozzájárulását kérik, ez azonban nem történt meg, így a bank a felperessel mint egyetemleges kötelezettel szemben jogszerűen érvényesítette a követelését és ez a jog megilleti a jogutódját is. A 2009. július 9-én létrejött tartozásátvállalás csak a peres felek belső jogviszonyában valósult meg. A külső jogviszonyukban mint egyetemleges kötelezettek a Ptk. 337. §
(1)bekezdéséből fakadóan mindketten külön - külön az egész szolgáltatással tartoznak. A Ptk. 338. §
(1)bekezdése szerint, ha valamelyik társkötelezett a jogosultnak a kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, megtérítési követelése keletkezik a többi társkötelezettel szemben. A felperes tehát akkor érvényesíthetne követelést az alperessel szemben, ha már az I. Pénzügyi Zrt. részére teljesített volna. A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Változatlanul kérte, hogy a bíróság az alperest 1.440.828 forint tőke, annak
- július
- napjától járó törvényes kamata és a perköltség megfizetésére kötelezze. A felperes a felülvizsgálati kérelmében megismételte, hogy a megállapodásuk alapján a kölcsönt teljes egészében az alperesnek kellett volna visszafizetnie. Az alperes a kölcsön átvállalása fejében a vagyonközösség megosztása során az ehhez szükséges vagyontárgyakat természetben megkapta, mintegy 2.000.000 forint szolgáltatásban részesült. A bíróságoknak tehát vagy arra kellett volna kötelezni az alperest, hogy tegyen eleget az átvállalt tartozás megfizetésének, vagy fizesse vissza a felperesnek a hozzá került vagyontárgyak mintegy 2.000.000 forintnyi értékét. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Utalt arra, hogy az I. Pénzügyi Zrt. nem járult ahhoz hozzá, hogy a hitelt átvállalja, a részletekben való teljesítésnek - ahogy tud - eleget tesz. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az eljáró bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, az abból levont jogi következtetéseik is helytállóak, a jogerős ítélet ezért nem jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felperessel abban, hogy a házassági bontóper során kötött egyezségben a Ptk.
- §-a alapján az alperes átvállalta a CIB Bank Zrt. felé fennálló közös tartozás teljesítését. A felek egyike sem járt el azonban kellő gondossággal, mert a tartozásátvállalást követően nem gondoskodtak arról, hogy a felperest a bank ezen közokiratba foglalt tartozásátvállalás alapján a kötelemből kiengedje és ezáltal az ő kötelezettsége megszűnhessen. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy abban az esetben, ha a peres felek a bank hozzájárulását kérik, még akkor sem biztos, hogy a bank ezt a hozzájárulást megadja, tehát belső megállapodásuk ellenére változatlanul mindketten adóstársak maradnak a bankkal, illetve jogutódjával fennálló jogviszonyban. A felperessel szemben a végrehajtási eljárást a tartozás megfizetése iránt a bank jogutódja kezdeményezte. A felperes ezen fizetési kötelezettsége a kifejtettek alapján fennáll. A benyújtott fizetési meghagyással szemben a felperes nem élt ellentmondással, így az jogerőre emelkedett és a végrehajtási eljárásnak ezáltal nincs akadálya. Az eljáró bíróságok helytállóan hívták fel a Ptk.
- §
(2)bekezdését, amely a kötelezettek egyetemlegességéről rendelkezik. Helyesen utaltak a 338. §
(1)bekezdésében foglaltakra is, amely szerint, ha valamely társkötelezett a jogosultnak kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesít, megtérítési követelése támad a tárkötelezettekkel szemben. A jelen ügyben tehát miután a felperest az alperessel létrejött megállapodás alapján nem terheli a fizetési kötelezettség, ha a bank jogutódjának a követelést egészében vagy annak egy részében kifizeti, megtérítési igénnyel léphet fel az alperessel szemben. A felperes az alperestől nem követelheti olyan tartozás megfizetését pusztán a tartozásátvállalás létrejöttére tekintettel, - amelyet ő maga még a jogosult részére nem teljesített. A Ptk. 332. §
(1)bekezdés szerint az alperes valóban köteles lett volna a felperest olyan helyzetbe hozni, hogy a lejáratkor teljesíthessen. A jogosult bank követelése már régen lejárt, az adósokkal szemben végrehajtási eljárás van folyamatban. A végrehajtási eljárás eredményének hiányában a felperes már nem hozható olyan helyzetbe, hogy a lejáratkor teljesíthessen. Nincs jelentősége annak, hogy az alperes a tartozását ingyen vagy pedig más vagyontárgyak szolgáltatása ellenében vállalta-e át. Az alperesnek mindkét esetben helytállási kötelezettsége keletkezik akkor, ha a felperes a jogosultnak teljesít. A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes jogi képviselő nélkül járt el a per során, perköltség igénye a felperessel szemben nem volt, a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság tárgyaláson kívül bírálta el, így az alperesnek perköltsége ezen eljárás kapcsán nem merült fel. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperes perköltségben való marasztalását mellőzte. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, de a felperes teljes személyes költségmentességben részesült, így a felülvizsgálati eljárásban le nem rótt illetéket az állam viseli a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdés és
- §-a alapján. Budapest,
- október
- Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő