A határozat elvi tartalma: A vagyonelkobzás törvénysértő mellőzése arra hivatkozással, hogy az a - magánfél egyéb törvényes útra utasított - polgári jogi igény érvényesítésének alapjául szolgáló fedezet elvonását jelentené. KÚRIA Bfv.II.1322/2011/5.szám A Kúria Budapesten, a
- május
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t : A csalás bűntette miatt a terhelt ellen ellen folyamatban volt büntetőügyben a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tatabányai Városi Bíróság 8.B.305/2009/
- számú ítéletét és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Bf.602/2010/
- számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a terhelttel szemben 580.000.- (ötszáz-nyolcvanezer) forint vagyonelkobzást rendel el. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit nem érinti. A felülvizsgálat során felmerült 3.000.- (háromezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Tatabányai Városi Bíróság a
- november
- napján kihirdetett 8.B.305/2009/
- számú ítéletével a terhelt bűnösségét felbujtóként elkövetett csalás bűntettében (Btk.
- §
(1)bekezdés,
(5)bekezdés a) pont) állapította meg. Ezért őt - mint különös visszaesőt - 3 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a bíróság a polgári jogi igényről: a terheltet kötelezte 1.260.000.- forintnak a K. Kft. részére történő, az állam javára 75.600.- forint eljárási illeték megfizetésére. A magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Döntött a bíróság a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítéletének - a másodfokú bíróság által kiegészített és pontosított - tényállásának lényege szerint a terhelt
- november 19-ét megelőzően egy - az eljárás során ismeretlenül maradt - személyt arra bírt rá, hogy magát G. J. kiadva a K. Kft.-től az elszállítást követő későbbi időpontban történő fizetés mellett konténereket vásároljon.
- november 19én a terhelt és a magát G. J. kiadó személy a Kft. T., B. u. alatt lévő telephelyén a megbeszélteknek megfelelően 10 darab, egyenként 10m3 térfogatú, összesen 2.520.000.- forint értékű alumínium konténert - a vételár 15 napon belül történő megfizetésével megvásárolta. A terhelt, M. A. ismerősét megkérte az elszállításra, aki azokat két részletben az E. Kft. székesfehérvári telephelyének a P. I. tulajdonában lévő, a R. Kft. által bérelt részére leszállította. Ezt követően a terhelt a konténerekből 8 darabot 1.840.000.- forintért értékesített, a további 2 darab ismeretlen helyre került. Az eljárás során az értékesített konténerekből 5 darabot lefoglaltak. A terheltnek és ismeretlen társának vásárlási szándéka színlelt volt, nem állt szándékukban a vételár megfizetése. A K. Kft.-t tévedésbe ejtésével ezzel 2.520.000.- forint kárt okoztak, amelyből az 5 darab konténer lefoglalásával 1.260.000.- forint megtérült. A K. Kft. magánfél képviseletében dr. K. Gy. 2.100.000.- forint összegben jelentett be polgári jogi igényt, ebben késedelmi kamatot nem érvényesített. M. A. és P. I. nem tudott arról, hogy a konténerek bűncselekmény elkövetéséből származnak. A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt KomáromEsztergom Megyei Bíróság a
- április
- napján jogerős 1.Bf.602/2010/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét társtettesként elkövetettnek tekintette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság határozatának indokolásában - az ügyészi fellebbezésnek a vagyonelkobzás elrendelését illetően - kifejtette, hogy a Btk. 77/B. §
(5)bekezdése szerint a vagyonelkobzás nem rendelhető el arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál. „A terhelt és ismeretlen társa összesen 2.520.000.- forint kárt okozott a K. Kft.-nek, amelyből lefoglalással a fele megtérült. A fennmaradó 1.260.000.- forint összeget meghaladóan előterjesztett polgári jogi igényt az elsőfokú bíróság elbírálta, míg az ezt meghaladó részével a magánfelet a törvény egyéb útjára utasította." (másodfokú ítélet
- oldal második bekezdés). A kár részbeni megtérülésére, az ezt meghaladóan érdemben elbírált polgári jogi igényre figyelemmel a vagyonelkobzás a terhelttel szemben nem rendelhető el, ezért azt mellőzte. A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség
- október 25-én - a törvényben biztosított 6 hónapos határidőn belül - a bíróságra érkezett felülvizsgálati indítványát a terhelt terhére nyújtotta be, a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással. Az indítvány jogi érveinek lényege szerint a megyei bíróság a vagyonelkobzás intézkedés alkalmazását törvénysértően mellőzte. A terhelt az irányadó tényállás szerint 1.840.000.- forint bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra tett szert. Az eljárt bíróság a magánfél polgári jogi igényét részben bírálta el, a terheltet 1.260.000.- forint kár megfizetésére kötelezte, a polgári jogi igény ezt meghaladó részének érvényesítését a bíróság egyéb törvényes útra utasította. Ez utóbbi rendelkezés azonban nem akadálya a vagyonelkobzásnak, ellenkező esetben a terhelt a bűncselekményből eredő vagyon ezen részével jogtalanul gazdagodna. Az ügyészség hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.737/2009/
- számú eseti határozatában és a 69/
- Bk. vélemény II. pontjában írtakra is, amely szerint a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása a vagyonelkobzás elrendelését nem zárja ki, ezért a megtámadott határozatok megváltoztatását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség BF.3342/
- számú átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát azzal a kiegészítéssel tartotta fenn, hogy a Kúria a sérelmezett határozatot változtassa meg, és a terhelttel szemben 580.000.- forint vagyonelkobzást a Btk. 77/B. §-a
(1)bekezdésének a) pontjára figyelemmel rendelje el. A felülvizsgálati eljárásban tartott nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az indítványban foglaltakat fenntartotta és a sérelmezett határozat megváltoztatását indítványozta. A terhelt kirendelt védője a felülvizsgálati indítvány elutasítására és a jogerős határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. A terhelt felszólalásában állította, hogy a konténerek elviteléhez semmi köze, ártatlan a terhére rótt cselekmény elkövetésében. A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta, mindenben osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját. Elöljáróban - a terhelt felszólalására figyelemmel - a Kúria arra kíván rámutatni, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek törvényi okait az eljárási törvény kimerítően felsorolja. A jogerős határozatban megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó (Be. 423. §
(1)bekezdés), az ítéleti tényállás felülvizsgálat tárgya nem lehet. A tényálláshoz kötöttség törvényi előírása folytán a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A terhelt az alapeljárásban hangoztatott védekezését ismételte meg a felülvizsgálati eljárásban tartott nyilvános ülésen, amely a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő, abban nem szereplő megállapításokkal kívánta ártatlanságát bizonyítani. A Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak akkor van helye, ha egyebek mellett - a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A jelen ügyben a büntető törvény kötelező rendelkezése ellenére az elsőfokú bíróság elmulasztotta, míg a másodfokú bíróság kifejezetten mellőzte a vagyonelkobzás alkalmazását, e döntését indokolva. Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 77/B. §
(1)bekezdésének a) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A vagyonelkobzás célja tehát a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása, ugyanakkor alkalmazásának nem előfeltétele, hogy az elkövető megfelelő vagyonnal, jövedelemmel rendelkezzék. A vagyonelkobzás elrendelésének akadályát a Btk. 77/B. §
(5)bekezdésében írtak képezik, ugyanis nem rendelhető el vagyonelkobzás arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál /
- a)pont/, arra a vagyonra, amelyet jóhiszeműen, ellenérték fejében szereztek /
- b)pont/, és arra a vagyonra, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett, ha a vagyon törvényes eredete bizonyított /
- c)pont/. A fentiek szerinti tiltó rendelkezés a büntetőeljárásban érvényesített és a bíróság által megítélt polgári jogi igényre vonatkozik, annak összege erejéig. Nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott. Ha azonban a megítélt polgári jogi igény a vagyongyarapodásnak csak egy részét meríti ki, akkor a fennmaradó részre - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - vagyonelkobzást kell elrendelni (Bkv.69/2008.). Nem akadálya - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - a vagyonelkobzás elrendelésének a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása. Téves a másodfokú bíróság jogi érvelése abban is, hogy a vagyonelkobzás elrendelése a sértett kárigényének fedezetét vonná el, mert ilyen esetben a Ptk. 120. §ának
(2)bekezdése értelmében az állam helytállási kötelezettséggel tartozik. A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó ítéleti tényállás szerint a terhelt - ismeretlen társával - a K. Kft. sértett sérelmére elkövetett csalási bűncselekmény útján 1.840.000.- forint bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra tett szert. A magánfél által előterjesztett polgári jogi igényből a bíróság 1.260.000.forintot megítélt, az ezt meghaladó részének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A fentiekből következően nem akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének, az előzőekben ismertetett ítéleti rendelkezés, a megyei bíróság a büntetőjog más szabályának megsértésével mellőzte a törvény kötelező előírása ellenére a vagyonelkobzást. A Kúria mindezekre figyelemmel - a felülvizsgálati indítványnak helyt adva - a megtámadott határozatot a Be. 427. §
(1)bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A terhelttel szemben a Btk. 77/B. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel 580.000.- forint vagyonelkobzást rendelt el. A felülvizsgálat során felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be. 429. §
(1)bekezdésének megfelelően rendelkezett, a kirendelt védő díját az állam viseli. A Kúria ítélete elleni fellebbezést a Be. 3. §
(4)bekezdése, a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja pedig a felülvizsgálatot kizárja. Az ismételt felülvizsgálati indítvány előterjesztésével kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §
(3)bekezdésének és a 421. §
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
- május
- Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Csere Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné