Bf.83/2012/4 – Győri Ítélőtábla

(1),

(6)bekezdés I. fordulat) és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 170. §

(1),

(2)bekezdés). Ezért halmazati büntetésül 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámította a vádlott által fogvatartásban töltött időt, valamint elrendelte a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság Bk.201/2009/2. számú ítéletével kiszabott 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását, továbbá határozott a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosítása végett fellebbezést jelentett be. Álláspontja szerint a törvényszéknek a halmazati szabályokra tekintettel 2 évtől 11 évig terjedő büntetési tételkereten belül kellett volna tettarányos büntetést kiszabni - a súlyosító és enyhítő körülmények megfelelő mérlegelésével - akként, hogy a büntetési tétel középmértéke az irányadó. A családon belüli erőszakos jellegű bűncselekmények elszaporodottsága miatt a generális prevenciós cél is csak súlyosabb, a kiszabott büntetést évekkel meghaladó mértékű szabadságvesztés alkalmazásával érhető el. Ezért hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabására tett indítványt. A vádlott és védője részben felmentésért, részben enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.4/2012/4-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést helyes indokainál fogva fenntartotta. A védelem által bejelentett fellebbezést alaptalannak találta. A fellebbviteli főügyészség rámutatott, hogy megalapozott tényállást állapított meg az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok betartásával. A lefolytatott bizonyítási eljárást követően azonban a tényállás pontosításra szorul azzal, hogy a sértett nyakszirttáji és a jobb mellkasfél hámhúzódásos sérülései önmagukban 8 napon belül gyógyultak. Egyebekben megalapozottnak találta a tényállást. A törvényszék indokolási kötelezettségének eleget tett, és helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, továbbá az általa elkövetett bűncselekményeket is törvényesen minősítette. A büntetés kiszabása tekintetében a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az enyhítő körülmények közül a vádlott tényfeltáró vallomására, illetőleg személyiségzavarára történő utalásokat mellőzni szükséges, hiszen többször módosította vallomását, a tényleges tényfeltárásig nem jutott el. Ily módon nyilatkozatait enyhítő körülményként figyelembe venni nem indokolt. A személyiségzavara nem éri el a kóros elmeállapot szintjét, ezért szintén nem lehet büntetést enyhítő hatása. Ugyanakkor indítványozta az enyhítő körülményeket kiegészíteni azzal, hogy a terhelt súlyosabban minősülő cselekménye közvetetten életveszélyes állapotot eredményezett, míg a másik cselekménye kísérleti szakban maradt. Erre tekintettel eltúlzottan enyhének találta az elkövetéskor hatályban lévő Btk. középmértékes szabályára figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést. Ezért indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét változtassa meg, és a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás tartamát jelentősebb mértékben emelje fel, a tényállás megalapozatlanságát az iratok tartalma alapján küszöbölje ki, egyebekben pedig az ítéletet az enyhítő körülmények korrekcióját követően hagyja helyben. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője változatlan formában fenntartotta az átiratban foglaltakat. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány a bírói gyakorlatnak megfelel, a fokozatosság elvéhez is illeszkedik, azonban a vádlottal szemben kiszabott korábbi büntetések nem voltak alkalmasak arra, hogy visszatartsák őt újabb, erőszakos bűncselekmény elkövetésétől. Kitért az enyhítő körülményekre, majd utalt arra, hogy a középmértékes szabály már hatályban volt. Erre figyelemmel indítványozta a fő- és mellékbüntetés jelentős felemelését. A védő perbeszédében kifejtette, hogy a súlyosabb bűncselekmény, vagyis az életveszélyt okozó testi sértés bűntette vonatkozásában nem állnak rendelkezésre olyan bizonyítékok, amelyek egyértelműen a vádlott bűnösségét támasztanák alá. Gyakorlatilag csak a sértett vallomása áll rendelkezésre. Mivel a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a vádlott terhére, ezért felmentést indítványozott e bűncselekmény vonatkozásában. Rámutatott továbbá arra, hogy a büntetés kiszabása során a sértetti közrehatást figyelembe kell venni. Rendszeresek voltak a vádlott és a sértett között a veszekedések, gyakorlatilag kiprovokálta a bántalmazásokat a sértett. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a felmentésre, illetve az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezésnek adjon helyt. A vádlott csatlakozott a védője által elmondottakhoz. Megbánta tettét. Sokszor veszekedtek élettársával, kérte őt, hogy költözzön el a lakásából, amit nem tett meg. Az ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdése szerinti felülbírálat során az ügyészi fellebbezést és a fellebbviteli főügyészség indítványát alaposnak találta, míg a védelmi fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartva, megfelelő körben és törvényesen folytatta le az eljárást. Eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, beszerezte a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat, ezeket egyenként és összességében értékelte. Számot adott arról, hogy a tényállás megállapítása során mely bizonyítékokat, miért vett figyelembe. Elemezte a vádlott vallomásait, amelyeket összevetett a sértett és a tanúk nyilatkozataival, a szakértői véleményekkel, orvosi dokumentációval, egyéb okirati bizonyítékokkal. Ezek logikus értékelését követően állapította meg a tényállást, amely megalapozott, és csupán a 2./ tényállási pont kapcsán szorul kiegészítésre a következőkkel az igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján (nyomozati iratok 54-55. oldal). A sértett nyakszirttáji sérülése kis, legfeljebb kis-közepes erejű, tompa erőbehatás, a máj repedésével járó hasüri sérülés legalább közepes, vagy azt meghaladó nagy erejű direkt, tompa erőbehatás következtében jött létre. sértett sértett nyakszirttáji és a jobb mellkasfél hámzúzódásos sérülései önmagukban 8 napon belül gyógyultak. Ezzel a korrekcióval a tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így alapját képezhette a másodfokú bíróság eljárásának is. Az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenysége megfelelő. A másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékokat felülvizsgálni - a felülmérlegelés tilalmára tekintettel nem lehet. Így nem kerülhetett sor a vádlott felmentésére a 2./ tényállási pont vonatkozásában. I.rendű vádlott neve vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a cselekmények minősítése törvényes, a jogi indokolás helytálló. A súlyosító és enyhítő körülményeket felsorolta az elsőfokú bíróság. Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját abban, hogy nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bűncselekményeket a vádlott az új Btk. hatálya alatt követte el, amely kötelezően előírja, hogy a büntetések kiszabásánál a középmértékből kell kiindulni. A vádlottal szemben halmazati büntetést kell kiszabni, a büntetési tételkeret 2-11 évig terjed, ami azt jelenti, hogy 6 és fél év a középmérték, amely a kiindulási alap. Az ítélőtábla a középmértéket el nem érő mértékben állapította meg a börtönbüntetés tartamát. Ennek során figyelembe vette azon enyhítő körülményt, hogy közvetett életveszélyes sérülései keletkeztek a sértettnek a 2./ cselekmény esetében, illetőleg továbbra is enyhítő körülménynek tekinti az ítélőtábla a bírói gyakorlatnak megfelelően, bár nincs nagy nyomatéka, a személyiségzavart, függetlenül attól, hogy korlátozta-e bármilyen fokban a vádlott beszámítási képességét. Ugyancsak enyhítő körülmény, hogy a vádlott részben beismerte a bűncselekmény elkövetését, illetőleg azt, hogy megbánta a cselekmények elkövetését, továbbá, hogy az 1./ alatti testi sértés bűntette kísérleti szakban maradt. E mellett azonban számos súlyosító körülmény is fennáll. Jelen ügyben a sértett bántalmazása a vádlott részéről már a harmadik, illetve negyedik eset volt. Az előéleti adatok tartalmazzák, hogy korábban kétszer, ugyancsak az élettársa sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt indult ellene eljárás. Először vádelhalasztás történt, majd felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki vele szemben a bíróság, amelynek próbaideje alatt követte el a jelen ügy tárgyát képező cselekményeket. További súlyosító körülmény az ittas állapotban történő elkövetés és a családon belüli erőszak elszaporodottsága. Összességében az ítélőtábla álláspontja szerint, hangsúlyozva azt, hogy a büntetés kiszabásakor a hatályos anyagi jogszabályok értelmében a középmértékből kell kiindulni, az 5 év börtönbüntetés és 5 év közügyektől eltiltás szolgálja a törvényben előírt büntetési célokat. Kellő visszatartó erőt jelent ahhoz, hogy akár a vádlott, akár más bűncselekményt kövessen el. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, mindezek alapján az ítélőtábla a Győri Törvényszék döntését a rendelkező részben foglaltak szerint a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§

(1)bekezdésén, a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul. Győr,

1. január
2. napján Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke Záradék: .Csák Csilla sk. .Vajda Edit sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Ez az ítélet és ezzel a Győri Törvényszék
3. július
4. napján kihirdetett 2.B.415/2011/
5. számú ítélete meg nem változtatott részében
6. január
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható.
8. január
9. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: