Bf.85/2011/8 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés), melyet társtettesként követtek el. Ezért a halmazati büntetésre utalás mellőzésével velük szemben az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetéseket tekinti kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.rendű vádlott neve I.r., III.rendű vádlott neve II.r. és IV.rendű vádlott neve III.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. III.rendű vádlott neve II.r. vádlott lakcíme helyesen: ... A másodfokú eljárás során 14.980 (tizennégyezer-kilencszáznyolcvan) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből I.rendű vádlott neve I.r. vádlott 7.490 (hétezer-négyszázkilencven) Ft-ot, III.rendű vádlott neve II.r. vádlott 7.490 (hétezer-négyszázkilencven) Ft-ot visel. Indokolás: A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a 2011. május 12. napján kihirdetett B.380/2008/21. számú ítéletében bűnösnek mondta ki III.rendű vádlott III.r. vádlottat mint tettest, I.rendű vádlott neve I.r. és II.rendű vádlott neve II.r. vádlottat mint bűnsegédet 1-1 rb, a Btk.175.§

(1)bekezdés szerinti személyi szabadság megsértésének bűntettében, továbbá mindhárom vádlottat, mint társtettest 1-1 rb, a Btk.323.§

(1)bekezdése és

(2)bekezdés b) pontja szerinti zsarolás bűntettének kísérletében. Ezért I.rendű vádlott neve I.r. vádlottat halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, II.rendű vádlott neve II.r. vádlottat halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, míg III.rendű vádlott III.r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A II.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette és elrendelte pártfogói felügyeletét. III.rendű vádlott III.r. vádlott vonatkozásában elrendelte a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság B.543/2006/4. számú, 2006. december 22. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a terheltek által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész anyagi jogi okból fellebbezett valamennyi vádlott terhére eltérő minősítés - 1 rb, a Btk.175/A.§

(1)bekezdés I. tétel szerinti - emberrablás bűntettének megállapítása érdekében, illetőleg a börtönbüntetések tartamának súlyosításért; II.rendű vádlott neve II.r. vádlott vonatkozásában hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása végett. I.rendű vádlott neve I.r. vádlott enyhítésért, védője a minősítés csalás vétségének kísérletére történő megváltoztatása és enyhítés érdekében fellebbezett. II.rendű vádlott neve II.r. vádlott védője szintén a minősítés megváltoztatása és enyhítés végett jelentett be fellebbezést. III.rendű vádlott III.r. vádlott védője enyhítésre irányuló jogorvoslati nyilatkozatot tett. A Fellebbviteli Főügyészség a BF.219/2011/1-I. számú átiratában fenntartotta az ügyészi fellebbezést. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok szerint folytatta le az eljárást, de a tényállás személyi része kiegészítésre szorul az I.r. vádlott előéleti adatai tekintetében a három folyamatban volt eljárásban elbírált bűncselekmények elkövetési időpontjával. Indítványozta továbbá a történeti tényállás pontosítását a sértett feljelentésének (nyom. Irat 2-

1. oldal) tartalma alapján azzal, hogy miután III.rendű vádlott III.r. vádlott is beszállt a II.rendű vádlott neve II.r. vádlott által vezetett autóba, megfenyegette sértettet, hogy „ha nem fizet, nagyon meg lesz verve". Az I. és II.r. vádlott pedig többször elmondta, hogy „szét lesz ütve, ha nem fizet". Kérte a minősítés megváltoztatását arra hivatkozva, hogy az elsőfokú ítélet tényállás és indokolása egyaránt abba az irányba mutatnak, miszerint a sértett mozgási szabadságában korlátozva volt, jelezte a gépkocsiból való kiszállási szándékát, de ebben megakadályozták, a vádlottak folyamatosan fenyegetőzése pedig nem csupán a pénz kifizetését, hanem a sértett helyben maradását is szorgalmazta. Erre konkrét kifejezés is elhangzott a részükről, amikor sértett harmadszorra hívta fel telefonon nővérét a pénz megszerzése érdekében. Kifejtette, hogy ha a személyi szabadság megsértésében megnyilvánuló elkövetési magatartás kifejtésekor nem áll fenn az elkövetőnél a szabadon bocsájtás feltételhez való kötése, de ez utóbb a jogellenes állapot fennállása alatt kialakul, akkor az emberrablás mindkét tényállási eleme megvalósul és a bűncselekmény befejezett. Rámutatott, hogy valamennyi vádlott aktívan részt vett a cselekmény végrehajtásában; a sértett személyi szabadságának a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel való korlátozásában, illetőleg elengedésének pénzfizetés feltételéhez való kötésében, ezért társtettesei a Btk.175/A.§ I. tételében meghatározott deliktumnak. Indítványozta a kiegészített tényállás és a minősítés változás függvényében - a bűnösségi körülmények korrekcióját, a büntetések súlyosítását, egyebekben az ítélet helybenhagyását. A nyilvános ülésen megjelent ügyész fenntartotta az átiratában foglaltakat. Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet indokolása (
2. oldala és a
3. oldal első bekezdése) is teljes egészében tartalmazza az emberrablás tényállási elemeinek megvalósulását, miszerint a sértett ugyan önként szállt be a kocsiba, de indulás után az I. és II. r. vádlott rögtön elkezdte fenyegetni, a III.r. vádlott pedig arra figyelmeztette, hogy nem kellene az autóból kiszállnia, illetőleg elzárta a menekülés útját. A személyi szabadság megsértése állapotának fennállása alatt történt a vádlottak részéről az élet elleni fenyegetés és a szabadon bocsájtásnak a pénzkifizetéshez való kötése. Az emberrablás ennek megfelelően megvalósult. Rámutatott arra, hogy - bár a középmérték még nem volt hatályban és a halmazatra utalás mellőzése indokolt - túlzottan enyhe büntetések kerültek kiszabásra, melyek nem állnak arányban a bűncselekmény tárgyi súlyával. Indítványozta, hogy az ítélőtábla mindhárom vádlottat a megváltozott minősítés miatt hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélje. Az I.r. vádlott védője fenntartotta a fellebbezését és a perbeszédében kifejtetteket, miszerint a védence terhére csak a csalás vétségének kísérlete róható, mert szándéka - társaival egyezően - csupán a sértett „lehúzására"; megtévesztő közlésekkel a pénze megszerzésére irányult. Az enyhébb minősítés megállapítását, ehhez igazodó jogkövetkezmény alkalmazását indítványozta. A II.r. vádlott védője a fellebbezést fenntartotta, a minősítés tekintetében osztotta az I.r. vádlott védőjének álláspontját. Kérte enyhítő körülményként figyelembe venni, hogy II.rendű vádlott neve II.r. vádlott a cselekmény elkövetésekor büntetlen előéletű volt, 1 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, és 5 év telt el a cselekmény elkövetése óta. A III.r. vádlott védője nem tartotta fenn a minősítés megváltoztatására irányuló fellebbezését, de az ügyészi indítvány teljes körű elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy milyen bűncselekmények valósultak meg, mivel nem a sértett szubjektív tudatából, hanem a vádlotti magatartásból kell levezetni, hogy van-e az emberrablást kimerítő tényállásszerű cselekvőség. Véleménye szerint az egész eljárás során nem kerültek értékelésre kellő súllyal az előzmények; vagyis az, hogy sértett az ezüstnek vélt fémet eltulajdonította, és annak értékesítésére törekedve a vádlottakkal mintegy együttműködve járt el. Az enyhítésre irányuló fellebbezést fenntartotta azzal, hogy jelentős az időmúlás, amely alatt nem indult védence ellen büntetőeljárás, és kellő visszatartó erővel bír már az első fokon kiszabott büntetés is vele szemben, tehát annak súlyosítása semmi esetre sem indokolt. I.rendű vádlott neve I.r. vádlott annyival egészítette ki a védője által elmondottakat, hogy nem akarták társaival elrabolni a sértettet. II.rendű vádlott neve II.r. vádlott előadta, hogy csak ki akarták csalni sértettetól a pénzt, de megbánták. Személyi körülményei annyiban változtak, hogy jelenleg X. településenon a ...gyárban dolgozik, 80.000 Ft/hó a nettó jövedelme. IV.rendű vádlott neve III.r. vádlott előadta, hogy 5 év óta normális életet él. Előtte is mindegyik bűncselekménye csalás volt, erőszakkal senkitől nem vett el pénzt. Megbánta az ügyben való részvételét. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján felülbírálta, az ügyészi átiratban foglaltakat részben alaposnak ítélte, míg a védelmi fellebbezéseket az alábbiak szerint nem találta alaposnak. A megyei bíróság törvényes rendben, az eljárási szabályokat betartva a bizonyítási eljárást a lehetséges teljes körben lefolytatta. Az ítélőtábla nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely akadálya lett volna az érdemi felülbírálatnak. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat feltárta. Azokat egyenként és összességében is értékelte, az ellentmondásokat szembesítéssel megkísérelte feloldani. Mérlegelő tevékenysége megfelelt a jogszabályi előírásoknak. A tényállás meghatározása körében értékelte a vádlottak vallomásait, akik tagadták a vád szerinti bűncselekmény - az emberrablás - elkövetését. I.rendű vádlott neve annyit ismert el, hogy kiabáltak a sértettel, de ha sértett akart volna, bármikor kiszállhatott volna az autóból. II.rendű vádlott neve ugyancsak elismerte, hogy egy esetben hangosabban szólt a sértetthez, de mást nem tett. III.rendű vádlott csupán olyan mértékig ismerte el a felelősségét, hogy „le akarták húzni"sértettet és valóban elhangzott a részükről; ha kifizeti a pénzt, akkor elmehet. A bíróság a vádlottak nyilatkozatával szemben elemezte a sértett nyomozás során, majd bírói szakban tett vallomásait, megindokolva, hogy miért a feljelentésben foglaltakat tekinti irányadónak. Lényegileg ez az előadás összhangban volt a későbbi vallomásaival. Az elsőfokú bíróság értékelte a tanúk nyilatkozatait, akik közül

1. sz. tanú,
2. sz. tanú és
3. sz. tanú az előzményekkel összefüggésben tudtak információval szolgálni. Kiemelendő
4. sz. tanú és
5. sz. tanú vallomása, mivel ők voltak közvetlen kapcsolatban a sértettel a bűncselekmény elkövetése folyamán. sértett őket hívta telefonon és közvetítette a vádlottak közléseit, illetőleg követelését. A bíróság indokolta, hogy
6. sz. tanúnak miért azt a vallomását fogadta el, amelyet az eseményekhez legközelebbi időpontban tett, illetőleg, hogy
7. sz. tanúnak a cselekmény után 1 hónappal tett nyilatkozatát tekintette elfogadhatónak, mert ez volt összhangban a sértett és testvére előadásával. Foglalkozott
8. sz. tanú tanúvallomásával, aki testvére hívása nyomán P.T.-től kért segítséget, hogy mitévők legyenek a sértettet fenyegető vádlotti cselekvőség és további sérelmeket előrevetítő veszélyhelyzet elhárítása érdekében. Értékelte a vádlotti cselekmény kiindulási pontját képező ezüstnek vélt fémről készült szakértői véleményt, valamint egyéb közvetett személyi és okirati bizonyítékokat. Mindezen adatok összevetését követően történeti részében teljesen megalapozott tényállást állapított meg. Ehelyütt mutat rá az ítélőtábla, hogy a főügyészség által indítványozott kiegészítésre nincsen szükség, mivel az elsőfokú ítélet pontosan tartalmazza a sértetti feljelentésben is rögzített eseményeket (
9. oldal 1-
10. bekezdése). Az eljárási hibáktól mentesen, mérlegeléssel megállapított tényállás azonos bizonyítékok mellett a fellebbezési eljárásban - a felülmérlegelési tilalom folytán - nem támadható és írható felül. A megyei bíróság ítélete kis részben megalapozatlan. E magalapozatlanság oka az, hogy a tényállás személyi része valóban hiányos, mivel az I. és III. rendű vádlottak előéletére vonatkozó adatok nem szerepelnek teljes körűen, illetőleg az elsőfokú ítélet meghozatala óta a személyi körülmények részben változtak. (Be.
11. §

(2)bekezdés b) pont). Az ítélőtábla a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján - az iratok tartalmára és a vádlottaknak a Be.361.§

(2)bekezdés b) pontja szerint utolsó szó jogán előadottakra tekintettel - a tényállást az alábbiak szerint egészíti ki. I.rendű vádlott neve I.r. vádlott a Soproni Városi Bíróság -

1. június
2. napján jogerős - B.261/2006/
3. számú ítélettel elbírált cselekményét 2004 február hónapjában követte el. Ezzel az ítélettel rendelték el a Győri Városi Bíróság
4. október
5. napján jogerős Fk.1765/2002/
6. számú ítélettel kiszabott 5 hónap fk. fogházbüntetés végrehajtását is. A Mosonmagyaróvári Városi Bíróság
7. április
8. napján jogerős B.358/2009/
9. számú ítéletben elbírált bűncselekményt az I.r. vádlott
10. április
11. napján valósította meg, míg a Győri Városi Bíróság
12. május
13. napján jogerős B.100/2008/
14. számú ítéletben elbírált cselekmény elkövetési ideje
15. május hónapja.(7/I. alatti priusz) Az I.r. vádlott a Győri Városi Bíróság
16. szeptember
17. napján jogerőre emelkedett Bk.575/2010/
18. számú összbüntetési ítéletével kiszabott 5 év 4 hónap börtönbüntetést 2008.október
19. napjától tölti, a büntetés kiállásának várható időpontja
20. augusztus
21. napja.(Bk.575/2010/
22. számú utóirat) II.rendű vádlott neve II.r. vádlott a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság
23. április
24. napján jogerős B.358/2009/
25. számú ítéletben elbírált bűncselekményét
26. április hónapjában valósította meg. (7/II. alatti priusz) A II.r. vádlott X. településen a ... gyárban dolgozik, 80.000 Ft/hó a nettó jövedelme. Egyik vádlottal szemben sem indult újabb büntető eljárás. Az így kiegészített tényállás minden tekintetben megalapozott, amely a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapját képezte. Mindezek alapján a megyei bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. A tényállásban írt bűncselekményt a terheltek csalás vétsége kísérletének tartották, a megyei bíróság személyi szabadság megsértése bűntettének és zsarolás bűntette kísérletének minősítette, a főügyészség pedig emberrablás bűntettének értékelte. A táblabíróság a minősítés tekintetben a Fellebbviteli Főügyészség álláspontját osztotta, miszerint az emberrablás bűncselekménye valósult meg. A Btk.175/A.§ I. tétele szerint az emberrablásnak két szükségszerű eleme van; az első, hogy a személyi szabadságtól való megfosztás kvalifikált, azaz élet vagy testi épség elleni közvetlenül fenyegetéssel valósuljon meg. A második feltétel, hogy az elkövető a személyi szabadságától megfosztott sértett akaratnyilvánításra képtelen állapotát kihasználva a szabadon bocsátását követelés teljesítésétől tegye függővé. A bűncselekmény helyes jogi minősítésének alapjául csak a történeti eseménysor folyamatában, összefüggésében történő - értékelése szolgálhat.(BH2005.166) A tényállás (és a vádirati tényállás) részét képezi, hogy I.rendű vádlott neve és III.rendű vádlott neve vádlottak a gyanútlanul, az üzletkötés reményében autójukba beszálló sértettet először megtévesztették azzal, hogy a barátjuk miatta került lefogásra, ezért fizetnie kell, majd a tiltakozó sértettel kiabáltak, nyomatékosítva a pénz megszerzésére irányuló szándékukat. Az erőszakos fellépésüktől megriadt sértett telefonon hívta testvérét, hogy hívja a rendőröket, mire erről a vádlottak lebeszélték, közölték, hogy ne szálljon ki a kocsiból, ellenben felvették III.rendű vádlottat, aki sértett beszorítva a hátsó ülésre, mellette helyezkedett el. Ezt követően az I. és II.r. vádlottak kiabálva „felgyújtással", nagy veréssel fenyegették, III.rendű vádlott közölte, hogy 80.000 forintot kell megszereznie 18 óráig, mert ha nem, akkor „szét lesz ütve". A három személy, köztük III.r. vádlott által közrefogott, gépkocsiba bezárt sértett teljesen komolyan vehette, hogy testi épsége veszélyben forog, ha nem teljesíti a vádlottak követelését, melyre tekintettel kétségbe esetten telefonálgatott a nővérének, aki szintén megrémült, mert lépéseket tett a pénz megszerzése, illetőleg rendőri segítség hívása iránt. Nem elfogadható a vádlotti védekezés, miszerint csak „lehúzás" volt a szándékuk, melynek érdekében egy valótlan történetet adtak elő sértettnak, mivel a tévedésbe ejtés eredménytelenségét észlelve rögtön fenyegetőzni kezdtek, majd társuk segítségével fizikai pressziót is alkalmaztak a sértett megfélemlítése és céljuk megvalósítása; a 80.000 forint megszerzése érdekében. Ez a magatartás - pénzszerzési szándék, fenyegetéssel és a személyi szabadságtól való megfosztással párosulva - büntetőjogilag emberrablásnak minősül, bár kétségtelen, hogy nem a köztudatban élő „klasszikus" elkövetési mód érhető tetten. (BH2006.
27. és BH1998.
28. számú jogesetek) Annak sincsen jelentősége, hogy ez a „fogvatartás" nem napokig tart, hanem viszonylag rövid ideig; jelen esetben mintegy 16.15 órától 18 óráig. I.rendű vádlott neve, II.rendű vádlott neve és III.rendű vádlott vádlottak tehát sértett sérelmére elkövetett, a tényállásban írt cselekményükkel - helyesen - a Btk.175/A.§

(1)bekezdés I. tételébe ütköző, az szerint minősülő és büntetendő emberrablás bűntettét valósították meg, mint a Btk.20.§

(2)bekezdés szerinti társtettesek, mivel valamennyien részt vettek a cselekmény végrehajtásának minden momentumában. (EBH1999.3/IV. pont és BH2001.153/I. pont) Az elsőfokú bíróság ítélete a büntetés kiszabási körülményeket szinte teljes körűen tartalmazta. Kiegészítendők a súlyosító körülmények a főügyészi átiratnak megfelelően azzal, hogy az elkövetés időpontjában I.rendű vádlott neve I.r. vádlott valóban három, III.rendű vádlott neve egy korábban megindult eljárás hatálya alatt állt, amelyek jogerős elítéléssel végződtek. Enyhítő körülmény, hogy mindketten fiatal felnőttek voltak, illetőleg mellőzendő a halmazatra való utalás. Enyhítőleg hat, hogy a vádlottak ellen a bűncselekmény megvalósítását követően nem indult újabb eljárás, illetve a II. és III. vádlott életvitele hosszabb idő óta rendezett. A részben megváltozott minősítésre tekintettel új büntetést kellett kiszabni. A táblabíróság egyetértett azzal, hogy a Btk.2.§ I. fordulata szerint az elkövetés idején hatályos Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit indokolt az ügyben, valamennyi vádlott tekintetében alkalmazni, mivel ez jelent számukra kedvezőbb elbírálási lehetőséget. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a további időmúlás, és a megváltozott minősítésre tekintettel a halmazat kiesése sem tudta kedvezőbb irányba befolyásolni a büntetés kiszabását, annak mértékét. A büntetési tétel ugyan kedvező irányba változott (2-8 év lett a 2-11 év helyett), de emellett is megfelel mindhárom terhelttel szemben első fokon alkalmazott joghátrány a Btk.37.§-ban meghatározott büntetési céloknak,- a II.r. vádlott esetében - a fokozatosság és a belső arányosság követelményének. Ezért sem a büntetés enyhítésére, sem súlyosítására irányuló fellebbezés nem foghatott helyt. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Észlelte az ítélőtábla, hogy II.rendű vádlott neve II.r. vádlott lakcíme megváltozott, melyet a lakcímkártya adatai alapján helyesbített. A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2011. május 12. napján kihirdetett B.380/2008/21. számú ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén nyugszik. Győr,

1. február
2. napján Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke . Vajda Edit sk. . Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és ezzel a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
3. május
4. napján kihirdetett B.380/2008/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része
6. február
7. napján jogerőre emelkedett, és II.rendű vádlott neve II.r. vádlott tekintetében a fel nem függesztett részében, továbbá I.rendű vádlott neve I.r. és III.rendű vádlott neve III.r. vádlottak vonatkozásában végrehajtható. Győr,
8. február
9. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: