Pfv.21819/2010/3 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.819/2010/3.szám MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tóth Balázs ügyvéd által képviselt felperesnek a Bodnár Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Bodnár Imre ügyvéd által képviselt I. r., II. r. és III.rendű alperes neve III. r. alperesek ellen szerződés létrehozása iránt a Somogy Megyei Bíróságon 21.P.22.023/

1. szám alatt folyamatban volt és a Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.032/2010/
2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívüli - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A le nem rótt 450.000 (Négyszázötvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s: A belterületi 461 hrsz. alatti ingatlan az I. II. r. alperesek tulajdonában áll és azt a III. r. alperes javára bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jog terheli. Az ingatlanon még fennállt S. I. holtig tartó haszonélvezeti joga is, aki
3. október 6-án elhunyt. Az ingatlant az alperesek eladásra, vagy bérbeadásra hirdették meg. A hirdetésre jelentkezett a felperes, aki
4. szeptember 25-én kötött szerződéssel megállapodott S. I.-vel abban, hogy az ingatlanban található lakást határozatlan időre, havi 40.000 forint és rezsiköltség díjért bérbe veszi. Felmerült, hogy a felperes megvásárolná az meghirdettek. ingatlant,
5. amit június 2002-ben 5-én az az alperesek ingatlanban ismét található üzlethelyiséget H. A. vette bérbe, akinek szintén szándékában állt az ingatlan megvásárlása. A felperes a bérleti díjat egy idő után nem fizette, ezért az alperesek a díjhátralék megfizetése és a lakás kiürítése miatt indítottak vele szemben peres eljárást. A felperes elsődleges kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság - a
7. és
8. szerződést közte tulajdoni hányadára §-a alapján az alperesek és 7.500.000 - hozza között forint létre az az adásvételi ingatlan vételáron 853/1000 azzal, hogy a vételárból már 4.500.000 forint megfizetésre került, vállalta a hátralékos összeg megfizetését. Előadta, hogy az alperesekkel kötött megállapodása szerint az ingatlant megvásárolhatja úgy, hogy a kifizetett bérleti díjat és az általa már készpénzben átadott vételárelőleget a vételárba beszámítják. Másodlagosan a Ptk.
9. §-a alapján biztatási kár megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket abból eredően, hogy szándékos magatartásukkal tévedésbe ejtették az ingatlan eladásának reményével hitegették és ezért nem vásárolt más lakásingatlant, 8.000.000 hanem forintban a bérleti jelölte meg, díjat fizette. mert ilyen Követelését összegen tudna jelenleg egy hasonló 2 és fél szobás lakást venni. Az alperesek felperessel a kereset kizárólag elutasítását a lakás kérték. bérletéről Előadták, állapodtak hogy meg és a a felperes csak bérleti díjat fizetett részükre, sosem volt szó annak esetleges vételárba való beszámításáról. A felperes valóban jelentkezett vevőként, de vele megállapodni nem tudtak. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - utalva annak helyes indokaira - helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek között szerződéskötési kötelezettség nem állt fenn. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy közte és S. I. az alperesek között ingatlan adásvételére vonatkozó érvényes írásbeli előszerződés vagy más megállapodás jött volna létre. Az ügyletkötési személyében kellett szándéknak volna egyébként fennállnia és a ilyen tulajdonos az ingatlan adásvételére irányuló írásban kifejezett szándékot igazoló iratot, vagy adásvételi szerződés megkötési szóló írásbeli meghatalmazást a felperes nem tudott felmutatni. S. J. és S. V. tanúk vallomása alapján a felek között előszerződés vagy egyéb írásbeli megállapodás létrejöttét vételár előleg megfizetését nem lehetett megállapítani. Nem valósult meg a biztatási kár bekövetkezte megállapításának a Ptk.
10. §-ában rögzített feltételei azt, hogy miben látja a felperes ezek megvalósulását, maga sem tudta pontosan megjelölni. Nem volt megállapítható az sem, hogy az alperesek szándékos megtévesztő magatartást tanúsítottak volna a felperessel szemben, de a kárigény teljesítéséhez valamennyi feltétel együttes megvalósulása lett volna szükséges. Előszerződés létrejöttének hiányában a felperes legfeljebb az
11. őszétől
12. év tavaszáig tartó időszakban bízhatott egy esetleges adásvételi szerződés létrejöttében, de ez is csak S. I., vagy a III. r. alperes szóbeli kijelentésein alapulhatott, amely eladási szándéknyilatkozatnak nem volt tekinthető. Ezt követően az alperesi oldal semmi olyan nyilatkozatot nem tett, amely alapján a felperes bízhatott hiányát a volna az bizonytalanságot ingatlan a felperes megvételében, volt szándékuk házastársának a tanúvallomása is alátámasztotta. A felperesnek tehát számolnia kellett azzal, hogy az adásvételre belátható időn belül nem kerül sor, ezért jóhiszeműen és alappal nem bízhatott a bérleti szerződés fenntartásán túlmenő alperesi szándékban. A felperes önhibájából mulasztotta el azt, hogy a vétel miatt felvegye a kapcsolatot az eladásra jogosult alperesekkel, ezért kártalanításra ez okból sem jogosult. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság annak hatályon változtassa kívül meg, és helyezésével az adjon elsődleges, helyt elsőfokú bíróság vagy ítéletét másodlagos kereseti kérelmének. A kérelmében kifejtette, hogy a per során S. J. és S. V. tanúkkal bizonyította az előszerződés létrejöttét és a tanúk tudtak az alpereseknek a vételárra átadott 2.500 000 forintról is, amelynek az eredetét is igazolta. Életszerűtlen, hogy lakásvásárlás helyett határozatlan időre bérbe vesz egy lakást, vételi szándékát a III. r. alperes is elismerte, csak az volt a kérése, hogy a szerződés megkötésére az eladók nagykorúsága után kerüljön sor. Ezt az előadást megerősítette dr. M. É. tanúvallomása is. Az írásbeli megállapodást azért nem tudta csatolni, mert azt az általa lakott lakrészből a II. r. alperes elvitte. Az alpereseknek ugyanis bejárása volt ebbe a lakrészbe is, ezzel ellentétes adat a per során nem merült fel. Az alperesek eleve hirdették eladásra is az ingatlant, a felperes által fizetett bérleti díj után pedig adót nem fizettek, ami arra utal, hogy azt vételár előlegnek tekintették. A tanúbizonyítás az okirati bizonyítással egyenértékű, az írásbeli megállapodás létrejötte ezért bizonyított. Másodlagos keresete körében előadta, hogy az alperesek 2001-ben is hirdették eladásra és bérletre az ingatlant, erre jelentkeztek H.ék is, de az alperesek velük sem kötöttek adásvételi szerződést és velük is perben állnak. Az alperesi oldal folytonosan ígérgetett húzta az időt, amivel a felperest, aki ingatlant akart vásárolni jelentős kár érte. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást és helytállóak az abból levont jogi következtetések is, azokkal és annak indokaival a Legfelsőbb Bíróság egyetértett, jogszabálysértés nem állapítható meg. A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében az ingatlan adásvételére vonatkozó szerződés vagy előszerződés megléte körében megállapított tényállást vitatta. A felülvizsgálati eljárás során azonban általában ismételt nincs egybevetések feltáratlan volta, nyilvánvalóan helye és vagy felülmérlegelésnek értékelésének, a mérlegelés okszerűtlen, a bizonyítékok erre csak a körébe vont bizonyítékok iratellenes, vagy tényállás logikai ellentmondásokat tartalmazó értékelése adhat alapot. Helyesen került rögzítésre, hogy az alperesek tagadásával szemben a felperest terhelte annak bizonyításának kötelezettsége, hogy közöttük - az általa állított tartalommal - megállapodás jött létre az ingatlan megvételére. Ehhez a megállapodáshoz - ahogyan azt a jogerős ítélet kifejtette - ingatlanra vonatkozó adásvétel, illetve adásvételi előszerződés esetén a Ptk.
13. §-ának