Mfv.11061/2011/4 – Kúria

(1)bekezdés a) pont Mfv.II.11.061/2011/4.szám A Kúria a Rendőr Szakszervezetek Védegylete által képviselt felperesnek - a dr. ... jogtanácsos által képviselt Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen eseti keresetkiegészítés megfizetése iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál 3.M.239/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21.262/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21262/2011/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
4. október
5. napjától állt szolgálati viszonyban az alperessel, amely naptól rendelkezési állományba került, tekintettel arra, hogy
6. április 17-én született gyermekével
7. október
8. napjáig szülési szabadságon volt, majd
9. október 2-től
10. április 17-ig illetmény nélküli szabadságot vett igénybe, gyermekgondozási díjban részesült. A felperes
11. április 18-tól kezdődően az alperes ... osztályán kiemelt főelőadói státusz terhén a ... Osztály ... Alosztály szolgálati helyen teljesített szolgálatot, havi illetménye 351.910,- Ft volt. A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében a
12. évre járó 98.000,- Ft eseti keresetkiegészítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a 316/
13. (XII.28.) Kormányrendelet alapján. A Kaposvári Munkaügyi Bíróság a 3.M.239/2011/
14. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
15. évi XLIII. törvény (Hszt.)
16. §

(1)bekezdése, valamint 96. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság alatt a felperes jogviszonya nem szünetelt. Ebben az időszakban a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló

1. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 42/A. §-ában meghatározottak szerint gyermekgondozási díjban részesült, amely a társadalombiztosítás ellátásairól és magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
2. évi LXXX. törvény (Tbj.)
3. §

(1)bekezdése, valamint

(2)bekezdés bb) pontja szerint egészségbiztosítási ellátásnak minősül. Miután a felperes 2010-ben illetmény nélküli szabadságát töltötte, amely időszakban sem illetményre, sem távolléti díjra (Hszt.

1. §) nem volt jogosult, ugyanakkor társadalombiztosítási ellátásban részesült, ezért részére a kormányrendeletben meghatározott keresetkiegészítés
2. évre nem járt. A Kormányrendeletben foglalt eseti keresetkiegészítés ugyanis a keresetnek (illetménynek) a kiegészítése, a felperes azonban illetményben a fenti időszakban nem részesült. A felperes fellebbezése alapján eljárt Somogy Megyei Bíróság a 3.Mf.21.262/2011/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy nem volt releváns a perben az a tény, hogy a felperes szolgálati viszonya a perbeli időszakban a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság alatt nem szünetelt. A Kormányrendelet alapján a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai
4. január és március hónapra az illetményük kifizetésével egyidejűleg voltak jogosultak keresetkiegészítésre. Ebből következően ez a juttatást azt a személyt illette meg, aki egyéb jogosultsági feltételek mellett illetményben részesült. Mivel a felperes a fenti időszakban nem részesült illetményben, hanem az egészségbiztosítási ellátás körébe tartozó gyermekgondozási díjat kapott, ezért részére az illetménykiegészítés nem jár. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az eseti keresetkiegészítésről rendelkező 316/
5. (XII.28.) Kormányrendelet a jogosultság megállapításához öt feltételt rögzít. A felperes az illetmény nélküli szabadság ideje alatt is a hivatásos állomány tagja volt, mert szolgálati viszonya a Hszt.
6. §-a alapján nem szünetelt. Sem a Hszt.
7. §a, sem a hivatkozott Kormányrendelet nem tartalmaz olyan kikötést, amely az illetménykiegészítésből kizárná szabadságon lévő hivatásos állomány tagját. az illetmény nélküli Érvelése szerint téves az a megállapítás is, hogy a
8. évi keresetkiegészítésre való jogosultság további feltétele lenne az, hogy a foglalkoztatottnak
9. január és március hónapra a munkáltató illetményt folyósítson. A hivatkozott Kormányrendelet
10. §

(1)bekezdése, valamint az egyéb foglalkoztatási jogviszonyokra vonatkozó törvények és azok kommentárjai is kizárólag azt rögzítik, hogy a juttatásra

1. január és március hónapra járó illetmény kifizetésével egyidejűleg kerül sor, ez azonban kizárólag technikai előírást jelent a kifizetés módjára. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában történő fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak

1. évi eseti keresetkiegészítéséről a 316/
2. (XII.28.) Kormányrendelet rendelkezik. A rendelet
3. §

(1)bekezdése szerint a foglalkoztatott az eseti keresetkiegészítésre

1. január és március hónapra járó illetményének kifizetésével egyidejűleg a
2. január 1-jén, illetve
3. március 1-jén fennálló -
4. § szerinti - jogviszonya alapján a

(2)-

(6)bekezdésben foglalt feltételekkel jogosult. A 2. §

(2)bekezdés azt tartalmazza, hogy az

(1)bekezdés szerinti két illetmény kifizetési időpontban bruttó 49.000-49.000,- Ft eseti kiegészítésre jogosult az a foglalkoztatott, aki az alábbi feltételeknek megfelel:

1. a)havi bruttó illetménye 2010. január 1-jén, illetve 2010. március 1-jén nem haladja meg a 340.000,- Ft-ot, továbbá
2. b)a 2010. január 1-jén, illetve 2010. március 1-jén költségvetési szervvel teljes munkaidős jogviszonyban áll, továbbá
3. c)a jogviszony a költségvetési szervvel 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között folyamatosan fennállt, ide értve azt az esetet is, ha az 1. § szerinti több jogviszonya állt fenn 2009. október 1je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között egymást követően megszakítás nélkül, továbbá
4. d)a jogviszony 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között nem szünetelt 45 napnál hosszabb ideig, ide nem értve a rendes szabadság, valamint a szülési szabadság miatti jogviszony szünetelés időtartamát. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Kormányrendeletben meghatározott kifizetési időpontok csupán technikai jellegű előírást jelentettek. A 2. §

(1)bekezdéséből egyértelműen megállapítható, hogy a keresetkiegészítés rendeltetése az volt, hogy azok a foglalkoztatottak részesüljenek kompenzációban, akinek a jogszabály által meghatározott időpontban ténylegesen kifizetésre kerülő illetménye nem éri el a 340.000,Ft-ot. A jogszabály azonban ezen túlmenő feltételeket is megállapít a 2. §

(2)bekezdés b)-d) pontjában, valamint a

(3)-

(6)bekezdésében foglaltak szerint. Az eljáró bíróságok ezért helytállóan állapították meg, hogy a Kormányrendelet 2. §

(1)bekezdésének egyértelmű megfogalmazása alapján az volt jogosult az eseti keresetkiegészítésre, aki

1. január és március hónapra illetményre volt jogosult. Tényleges illetménykifizetés hiányában fogalmilag sem volt lehetőség annak kiegészítésére. A fenti Kormányrendelet
2. §

(2)bekezdés a) pontja tehát feltételezte, hogy az adott hónapra vonatkozóan tényleges illetménykifizetés történjen, ennek hiányában értelmezhetetlen lenne a jogszabály azon megfogalmazása, amely 340.000,- Ft-ot meg nem haladó illetményt kíván meg a jogosultság feltételeként. Mivel a felperes 2010. januárjában és márciusában illetmény nélküli szabadságon volt, ezért esetében nem lehet ezekre a hónapokra irányadó illetményről beszélni, vagyis nem felelt meg a Kormányrendelet 2. §

(2)bekezdés a) pontjában foglalt feltételeknek. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
3. január
4. dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő