Mfv.10907/2011/3 – Kúria

(5)bekezdésében nevesített szűkebb, de a R. 28/A-63 §-aiban meghatározott további pótlékok egyikére sem váltak jogosulttá, amely körülmény a beosztásuk jellegének megítélésekor nem maradhat figyelmen kívül. Mfv.II.10.907/2011/

1. szám A Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. ... jogtanácsos)által képviselt I. rendű, II. rendű, III. rendű felpereseknek, a Tettrekész Magyar Rendőrszakszervezet (ügyintéző: dr. ... jogi ügyvivő) által képviselt IV. rendű felperesnek - a Lantos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Daruka Katalin ügyvéd) által képviselt Heves Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen szolgálati idő kedvezményes számítása iránt az Egri Munkaügyi Bíróságon 6.M.264/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.301/2011/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az I., II. és III. rendű felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.301/2011/
4. számú ítélete azon rendelkezését, mellyel helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének az I., II. és III. rendű felperesek keresetét elutasító részét, hatályában fenntartja, a IV. rendű felperes vonatkozásában a jogerős ítéletet nem érinti. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperessel, valamennyien a Gyöngyösi Rendőrkapitányság ... Osztályán ügyeletes tiszti beosztásban teljesítettek szolgálatot II. számú váltásos szolgálati munka- és időrendben, ami azt jelentette, hogy 24 órás szolgálatot 72 óra szabadidő követett. Szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
5. évi XLIII. törvény (Hszt.)
6. §

(1)bekezdés c) pont utolsó fordulata alapján a szolgálati viszonyban eltöltött idejük kedvezményes, 1,2-szeres szorzóval való számítását kérték, az I. rendű felperes

1. január 1-től, a II. rendű felperes
2. június 1-től, a III. rendű felperes
3. július 1-től. Arra hivatkoztak, hogy ügyeletesi beosztásukban fokozott igénybevételnek voltak kitéve. Ez abban nyilvánult meg, hogy munkájukat egyedül végezték, a döntéseket egyedül, felkészülési idő nélkül azonnal kellett meghozniuk, munkájukat folyamatos telefonhívások és a monitorok működése mellett végezték, amely feszültséget generált, magas zajszintet. A szolgálati idő rendszere miatt felborult az alvás-ébredés ciklusuk, a munkahelyi ártalmakkal együtt járt a szorongás, alvászavar és fáradékonyság. Az Egri Munkaügyi Bíróság 6.M.264/2010/
4. felperesek keresetét elutasította. számú ítéletével a A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában utalt arra, hogy a Hszt.
5. §

(1)bekezdés c) pontja

1. január 1-től módosult és ezt követően a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban szolgálatot teljesítő végrehajtói feladat ellátása teremtette meg a szolgálati viszonyban töltött idő kedvezményes számításának jogalapját. A munkaügyi bíróság érdemi döntését arra alapította, hogy a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/2006.(VIII.31.) Kormányrendelet (R.) módosított
2. §

(5)bekezdésében megjelölt pótlékokban a felperesek nem részesültek, a R. 22. § és 25. §

(1)bekezdése szerinti együttes feltételnek pedig nem feleltek meg, mert a perben nem igazolták az ügyeletes beosztásból eredő fokozott igénybevételt és annak a napi szolgálatteljesítési idő 50 %-át meghaladó mértékű fennállását. A felperesek által hivatkozott „döntéskényszer" a munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint az ügyeletesi beosztásban felmerülő alapkörülmény, amely önmagában egészségkárosító tényezőként nem értékelhető. A felperesek fellebbezése folytán eljárt Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.301/2011/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint a felperesek a szolgálati feladataikat látták el, amikor az ügyeletes tiszti irodában folyamatosan telefoncsörgés és monitorzümmögés mellett döntési helyzetben voltak. A peres adatokból kitűnően e tevékenységüket túlnyomórészt nem egyedül, hanem csoportban végezték. A jogerős ítélet ellen az I-III. rendű felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - keresetüknek megfelelő érdemi döntés hozatalát kérték. Érvelésük szerint a perben nem releváns, hogy a beosztásuk veszélyessége milyen mértékű, az megfelel-e a R. 22. §-ának. A Hszt. 329. §

(1)bekezdés c) pontjának utolsó fordulata csak fokozott igénybevételt igényel, ezért a Hszt.

1. §-a által nevesített általános igénybevételtől meg kell különböztetni azokat a folyamatosan és azonnali, felkészülési idő nélküli intézkedéseket végző hivatásos feladatokat ellátókat, akiknek az igénybevételük nemcsak a jogviszonyukhoz, hanem a ténylegesen ellátott beosztásukhoz kapcsolódik, s mint ilyen, ellentételezésre szorul. A felperesek szerint az igényelt kedvezmény tekintetében a jogszabály időhatárt nem írt elő, ezért sérelmezték annak vizsgálatát, hogy a szolgálati idejük 50 %-át meghaladóan voltak-e fokozott igénybevételnek kitéve. Ettől függetlenül arra is hivatkoztak,hogy a beosztásukból fakadóan a teljes szolgálati idejüket fokozott igénybevétel mellett töltötték, ugyanis a feladataik nem olyan sokszínűek, mint akár egy nyomozói, vagy bűnügyi technikusé. Folyamatosan ugyanazt, ugyanott végezték, nyilvánvalóan eltérő élethelyzetekben, de ugyanolyan körülmények között. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Hszt. 2006. január 1-től hatályos 329. §

(1)bekezdés c) pontja szerint a 326. §

(1)bekezdésében meghatározott szempontból a szolgálati viszonyban eltöltött időt 1,2-szeresen kell számítani a földfelszín alatt szolgálatot teljesítőknek, a fogvatartottakkal közvetlenül folyamatosan foglalkozó állomány tagjának, valamint a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban szolgálatot teljesítő végrehajtói feladatokat ellátó állománynak szolgálati viszonyban eltöltött idejét. Minthogy a felperesek az igényüket e rendelkezés utolsó fordulatára alapították, a perben azt kellett vizsgálni, hogy az ügyeletes beosztásban, 24/72 órás váltásos szolgálati időrendben történt szolgálatteljesítés valóban alapot adhat-e - a sajátos szolgálat ellátásának általános körülményeit és a tevékenység jellegét is figyelembe véve - olyan átlagot meghaladó kedvezményre, mint a szolgálati idő kedvezményes számítása. A Hszt. és a végrehajtási rendeletek a „fokozott igénybevétel" fogalomnak nem adták részletes indokát, magyarázatát, így arra közvetetten a R. 22. §-a, 25. §

(1)bekezdése, 25. §

(5)bekezdése, 28. §

(1)bekezdése,

1. számú melléklete alapján lehet következtetést levonni. A felperesek az igényüket maguk is a R.
2. §-ára és az
3. számú melléklet
4. pontjában meghatározott „pszichikai ártalmak", annak a jogszabályban meghatározott feltételei fennállására alapították, e körben tettek állításokat, ezért felülvizsgálati kérelmük szerinti azon érvelés, hogy e rendelkezések a perbeli esetben nem relevánsak, téves és a saját perbeli hivatkozásukkal is ellentétben áll. Az eljárt bíróságok e körben helytállóan értékelték azt a körülményt, hogy az ügyeletesek nem részesülnek a R.
5. január 1-től hatályos
6. §

(5)bekezdése által meghatározott azon pótlékok egyikében sem, amely pótlék folyósításának jogalapja egyszersmind a Hszt. 2006. január 1-től hatályos 329. §

(1)bekezdés c) pontja utolsó fordulata szerinti feltétel fennállásának megállapítására is alapot ad a gyakorlat szerint. (Így a veszélyes katasztrófavédelmi és tűzoltó beosztás pótléka, közterületi pótlék, határrendészeti pótlék, különleges bevetési pótlék, nyomozói pótlék.) Az illetménypótlékokra való jogosultság általános feltételeit a R. 28. §

(1)bekezdése határozza meg. Eszerint a hivatásos állomány tagja akkor jogosult a Hszt-ben meghatározott illetménypótlékra, ha olyan beosztást tölt be, amely az átlagosnál nagyobb veszéllyel, vagy fokozott igénybevétellel, illetve többletkövetelmények teljesítésével jár, továbbá, ha az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények elviselésére kényszerül és ezeket a követelményeket és körülményeket a beosztási illetményben nem lehet elismerni. Az egyes illetménypótlékok feltételeit, így azt, hogy milyen beosztások ellátása jelent fokozott igénybevételt, illetőleg mi minősül többletkövetelménynek, átlagosnál kedvezőtlenebb körülménynek, amit a beosztási illetményben nem lehet elismerni, a R. 28/A -

1. §-ai határozzák meg. Ennek hiányában - amely a perbeli esetben vitatott sem volt - a szolgálatteljesítés és a beosztás egyes körülményei alapján (mint a szolgálati idő rendszer, egyedüli munkavégzés, döntéskényszer, folyamatos telefonhívások, monitorok működése, munkavégzés helyéhez kötöttség, az, hogy folyamatosan ugyanazt és ugyanott kell végezni) megalapozott következtetést nem lehet levonni a fokozott igénybevétellel járó beosztásban való szolgálatteljesítésre. E körülmények épp a betöltött beosztás sajátos ismérvei, melyek önmagukban a szolgálati idő kedvezményes számítását nem teszik lehetővé. A felperesek, mint a folyamatos ügyeletesi szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők nemcsak a R.
2. §

(5)bekezdésében nevesített szűkebb, de a R. 28/A -

1. §-aiban meghatározott további pótlékok egyikére sem váltak jogosulttá, amely körülmény a beosztásuk jellegének megítélésekor nem maradhat figyelmen kívül, a pótlékokra való jogosultságot meghaladó lényegesen nagyobb kedvezmény, a szolgálati idő kedvezményes számítása sem illetheti meg őket. Az eljárt bíróságok ugyan helytálló érdemi döntést hoztak, ugyanakkor az előbbiek mellett nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pont utolsó fordulata szerinti kedvezmény csak a végrehajtói feladatokat ellátó, tehát a

1. évi CLXXIX. törvény
2. §-ához fűzött miniszteri indokolásban szereplő „konkrét rendvédelmi feladatokat végző" állománynak jár. Ennek hiányában jelentősége sincs a fokozott igénybevétellel járó beosztásban való szolgálatteljesítésre való hivatkozásnak. A perbeli, ügyeletesi beosztás a Kúria megítélése szerint nem vonható ebbe a körbe, az ügyeletes szolgálatteljesítése jóllehet a konkrét rendvédelmi feladatok ellátásához kapcsolódik, azt elősegítő, illetve azt biztosító, de az ügyeletes nem minősül konkrétan azok végrehajtójának, épp a felperesek által hivatkozott azon körülmények, hogy folyamatosan „ugyanott és ugyanazt" végezték is erre utalnak. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet azon rendelkezését, mellyel helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének az I., II. és III. rendű felperesek keresetét elutasító részét - jogszabálysértés hiányában, az indokolás kiegészítésével - a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, a jogerős ítéletnek a IV. rendű felperesre vonatkozó részét pedig - felülvizsgálati kérelem hiányában - nem érintette. A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban bizonyított költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben határozni nem kellett, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a értelmében - a felperesek munkavállalói költségkedvezményére tekintettel - az állam viseli. Budapest,
2. január
3. dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő