A határozat elvi tartalma: A külföldön tartósan munkát végző kötelezett által fizetendő gyermektartásdíj mértékének megállapításánál elsősorban a gyermek szükségleteire kell figyelemmel lenni.
- IV. Tv. 69/C. § Pfv.II.21.855/2011/
- A Kúria a felperesnek az alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt a Pécsi Városi Bíróságon 8.P.21.594/2010.számon megindított és a Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.20.513/2011/
- számú ítéletével elbírált ügyében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a felperest terhelő gyermektartásdíj fizetés kezdő időpontjának megváltoztatására irányuló felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak, külön felhívásra 14.400 (tizennégyezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A peres felek
- május 12-én kötött házasságából
- október 9-én született D. B. utónevű gyermekük. A felek az együttélést a közös tulajdonukat képező P, L. utca szám alatti ingatlanban folytatták.
- elején a felperes Tn kapott állást, emiatt február 15-én oda költözött. Ekkor még arról volt szó, hogy az alperes és a közös gyermek követik őt, azonban erre nem került sor. A házassági életközösség
- tavaszán végleg megszűnt. A felperes
- február 18-án létesített munkaviszonyt az A. A. Kft-nél. A keresetlevél benyújtását megelőzően,
- április 1-je és augusztus
- között a havi átlagos keresete nettó 271.482 forint volt.
- szeptemberétől kezdődően a munkáltató belgiumi telephelyén dolgozik, azóta euróban kapja a fizetését, ami átlagosan havi nettó 472.000-490.000 forintnak felel meg. Az alperes nettó jövedelme ugyanakkor
- április
- és
- március
- között havi nettó 68.595 forintot tett ki.
- tavaszától
- januárjáig munkanélküli volt,
- január 10-én létesített újra munkaviszonyt, a havi nettó fizetése 143.000 forint. A peres felek gyermeke általános iskolai tanuló. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint szükségleteinek fedezéséül havonta hozzávetőlegesen 55-60.000 forint szükséges. A felperes
- májusától havi 50.000 forintot fizet az alperes részére gyermektartásdíj címén, emellett az alperes egyedülállóként havi 13.700 forint családi pótlékban részesül. Az eljárás során a peres felek bírói egyezséget kötöttek a kiskorú gyermek alperesnél történő elhelyezésről és az apa és gyermek közötti kapcsolattartásról. A felperes keresetében kérte a házasság felbontását. Havi 40.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megállapítását vállalta. Az alperes ellenkérelmében maga is kérte a házasság felbontását, a gyermektartásdíj igényét havi 90.000 forintban határozta meg. Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek a D. B. utónevű gyermeke tartása fejében
- május 1-től kezdődően havi 50.000 forint, határozott összegű gyermektartásdíjat. A bizonyítási eljárás lefolytatását követően az elsőfokú bíróság figyelemmel a felperes kiemelkedően magas, a magyarországi munkabérektől jelentős mértékben eltérő alapfizetésére a gyermektartásdíjat határozott összegben, elsősorban a gyermek tényleges szükségleteihez igazodóan állapította meg, amit az alperes a
- sorszámú beadványában, illetve annak mellékleteivel, számlákkal, nyugtákkal, egyéb iratokkal igazolt. E szerint
- június 1-je és december
- között átlagosan havi 40.386 forint kiadása keletkezett a felek közös gyermeke szükségleteinek kielégítése körében. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a Csjt. vonatkozó rendelkezése szerint a gyermek szükségletei körében az alapszükségleteket kell biztosítani. Ezek a lakhatás, az élelmezés, a ruházkodás, a gyógykezelés, az oktatás, az egészséges és kulturált szabadidő eltöltése, a sportolás lehetnek. Az alapszükségletek különbözőek, a gyermek korától, egészségi állapotától, illetve neveltetéséből és egyéb, egyéni körülményeiből adódóan. E szükségleteket a szülők teljesítőképességéhez igazodóan kell kielégíteni. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a gyermekkel kapcsolatosan az alperes által igazolt költségeken kívül további, havonta rendszeresen felmerülő kiadások is felmerülnek, ilyenek a beiskolázás költségei havi bontásban, az osztálypénz, buszbérlet, úszás, sport, kulturális és egyéb kiadások, így a rá eső lakásfenntartási költségek is. Ezért - mérlegelési jogkörében - úgy ítélte meg, hogy a perbeli gyermek szükségletei átlagosan havi 55- 60.000 forintban számolhatóak el. Tekintettel arra, hogy a vizsgált időszakban a felperes mintegy 472.000-490.000 forint nettó jövedelemmel, az alperes pedig csak 68.595 forint nettó jövedelemmel rendelkezett, ebből megállapíthatóan a felperes közel hétszer akkora jövedelemmel bír, mint az alperes. Ezért elvárható tőle, hogy a gyermek szükségleteinek kielégítéséhez is ennek megfelelően, az alperesnél hatszor-hétszer magasabb összeggel járuljon hozzá, figyelemmel arra is, hogy a gyermeket saját háztartásában gondozó szülőnek a gyermek tényleges ellátásával, gondozásával, taníttatásával kapcsolatban forintban ki nem fejezhető költségei, illetve munkaidő és munkaerő ráfordítása is jelentkezik. Ezért az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes által eddig önként teljesített gyermektartásdíj, azaz a havi 50.000 forint a megfelelő és méltányos összeg a gyermek tartására, figyelembe véve a tényleges szükségleteit. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben a tartásdíj összegének havi 70.000 forintra történő felemelését kérte. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az elsőfokú ítéletben írt időponttól kezdődően a felperes által fizetendő gyermektartásdíj mértékét 70.000 forintra felemelte. Megállapította, hogy a felperesnek
- május
- és
- május
- között 260.000 forint gyermektartásdíj hátraléka keletkezett, melyet 15 nap alatt köteles az alperesnek megfizetni. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, amit a másodfokú bíróság is elfogadott ítélkezése alapjául. Az elsőfokú bíróság túlnyomó részt helyes jogszabályokat hívott fel a fellebbezéssel érintett körben, melyet ugyanakkor a másodfokú bíróság a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség jogalapjára vonatkozóan kiegészített a Csjt.
- §
(2)bekezdésének a felhívásával is. Az elsőfokú bíróság által megállapított tartásdíj mértékével azonban a másodfokú bíróság nem értett teljes mértékben egyet, az elsőfokú bíróság ugyanis nem vette teljes körűen számba azokat a körülményeket, amelyek ilyen esetben irányadóak. A gyermektartásdíj meghatározása során a bíróság elsődleges feladata a gyermek szükséglete és a szülők jövedelmi viszonyai közötti helyes arány meghatározása, a Csjt. 69/C. § rendelkezéseinek megfelelően. Jelen esetben a felperes 490.000 forintnak megfelelő kiemelkedő jövedelemmel rendelkezik, mely magasabb összegű tartást is lehetővé tesz, ehhez a teljesítőképessége megvan, figyelemmel arra is, hogy a felperesnek másról gondoskodnia nem kell, egyéb jelentős anyagi kötelezettségvállalás nem terheli, új családot nem alapított. Mindezekre figyelemmel a gyermek tartásához a lehetőségei szerint köteles hozzájárulni, ami az adott esetben a szükségletek magasabb szintű kielégítését teszi lehetővé. A másodfokú bíróság megítélése szerint ezért 70.000 forint az az összeg, amely a gyermek tényleges szükségleteit nem haladja meg és a kötelezett vagyoni viszonyaival is arányban áll, ezért ennek megfelelően változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes által az alperesnek megfizetendő gyermektartásdíj mértékére vonatkozóan. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy csak 2010. szeptember 29-től kezdődően legyen köteles megfizetni havi 50.000 forint, határozott összegű gyermektartásdíjat. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Csjt. 69/C. §-ának rendelkezéseit, a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontjának vonatkozásában pedig a Pp. 3. §-ának
(2)bekezdését és a
- §-át. A felülvizsgálati kérelem értelmében a felperes
- március 31-én nyújtott be keresetlevelet az alperessel kötött házasságának felbontása iránt. Az alperes azonban csak a
- szeptember 29-i tárgyaláson nyilatkozott először érdemben arról, hogy vele szemben gyermektartásdíj iránti igényt kíván érvényesíteni, amit 90.000 forintban határozott meg, azzal, hogy ezen igényét a gyermek tényleges szükségleteire figyelemmel a későbbiekben még esetlegesen módosítani fogja. Erre azonban nem került sor. A felperes szerint a perben eljárt bíróságok jogszabályt sértettek, amikor a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontját
- május 1-jével határozták meg, ugyanis az alperes a
- szeptember 29-i tárgyaláson a tartásdíj igényének visszamenőleges érvényesítéséről nem nyilatkozott. Ezért a felperes szerint a gyermektartásdíj fizetés kezdő időpontja nem lehet korábbi, mint a
- szeptember 29-i dátum. Az ezzel ellentétes bírói döntés sérti a kérelemhez kötöttség alapelvét. Az ügy érdemét tekintve a felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból helyes jogi következtetést vont le, amikor a gyermektartásdíj mértékét a gyermek tényleges szükségleteihez igazodóan állapította meg. A perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy D. B. eltartása milyen kiadásokkal jár, melyek az igazolható szükségletei. E kötelezettségének az alperes azonban csak részben tett eleget, havi 40.386 forint kiadást tudott igazolni, melynek alapján az elsőfokú bíróság - mérlegelési jogkörében - a gyermek havi szükségleteit 55.000-60.000 forintban jelölte meg. Ehhez mérten az elsőfokú bíróság által meghatározott 50.000 forint gyermektartásdíj nem jelenti a szükségletek szűkös mértékű kielégítését. A fentiekkel szemben a másodfokú bíróság a gyermek indokolt szükségleteit havi 70.000 forintban határozta meg. A felperes szerint ugyanakkor ez az összeg nem a gyermek indokolt szükségleteihez, hanem kizárólag a felperes teljesítőképességéhez igazodott és ezzel a másodfokú bíróság megsértette a Csjt. 69/C. §ában foglaltakat, ami a gyermektartásdíj meghatározásához komplex vizsgálatot ír elő, melynek a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira és a gyermek saját jövedelmére egyaránt ki kell terjednie. Ezzel összefüggésben a bíróságnak arra is tekintettel kellett volna lennie, hogy jelen esetben a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett felperes külföldön végez munkát, ilyenkor pedig - a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint is - nem lehet a gyermek szükségleteit és a szülők jövedelmi viszonyait arányban tartani. A tartásdíj mértékét alapvetően a gyermek korának megfelelő szükségletek alapulvételével kell meghatározni. Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel szemben ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
- A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a tartásdíj fizetési kötelezettségének kezdő időpontját, tehát azt, hogy a jogerős ítélet értelmében
- május 1-től kezdődően köteles tartásdíjat fizetni, noha az alperes a gyermektartásdíjra vonatkozó viszontkeresetét csak
- szeptember 29-én terjesztette elő. A peres iratokból megállapíthatóan a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségének kezdő időpontját az elsőfokú bíróság ítélete határozta meg
- május 1-jében - amit a másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyott - és ez ellen az ítéleti rendelkezés ellen a felperes nem fellebbezett. A Pp.
- §
(1)bekezdésének b) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Erre tekintettel a Kúria a felperest terhelő gyermektartásdíj fizetés kezdő időpontjának megváltoztatására irányuló felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-a
(2)bekezdésének a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból elutasította. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az alperes már a
- május 12-i tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy gyermektartásdíjat kér a felperes jövedelmének 20%-a erejéig, melynek pontos mértékét a felperesi kereset ismeretének hiányában megjelölni még nem tudja.
- A gyermektartásdíj fizetésére, annak mértékére vonatkozóan a Csjt. 69/A. §-ának
(1)bekezdése kimondja, hogy a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll. A Csjt. 69/C. §-ának
(1)bekezdése szerint a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%ában kel megállapítani. Ennek során figyelemmel kell lenni:
- a)a gyermek tényleges szükségleteire,
- b)mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,
- c)a szülők háztartásában eltartott más saját, illetőleg mostoha - gyermekekre,
- d)a gyermek saját jövedelmére is. A külföldön tartósan munkát végző kötelezettre vonatkozóan a 4/1987.(VI.14.) IM rendelet 10. §-ának
(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a tartásdíj alapja a kötelezett belföldi munkaviszonyára megállapított munkabér és juttatás. Ez a rendelkezés azonban napjainkban már meghaladottá vált, alkalmazása a gyermek érdekeinek sérelméhez vezetne. Az ítélkezési gyakorlat értelmében ilyen esetben a gyermek korának megfelelő szükségletek alapulvételével kell meghatározni a tartásdíj mértékét, különösen, ha a külföldön élő kötelezett jövedelme a magyarországi átlagkeresetet lényegesen meghaladja (BH 2003/3/117.). A szükséges tartás nem jelent szűkös tartást, nem korlátozódhat a jogosult létminimumának szintjére. A gyermek szükségletei körében a megfelelő életvitelt kell biztosítani számára, különösen abban az esetben, ha ezt a szülő jövedelmi viszonyai a megélhetési költségeinek korlátozása nélkül lehetővé teszik. Életszerű az alperes azon perbeli előadása, hogy magasabb összegű tartásdíj fizetése esetén a gyermekének nívósabb ellátását, emeltebb szintű oktatást, neveltetését tudná biztosítani. A másodfokú bíróság a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelően mérlegelési jogkörében - a peradatok alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes megfelelő jövedelemmel rendelkezik ahhoz, hogy a jogerős ítélet szerinti mértékű gyermektartásdíjat megfizesse, ami ugyanakkor - figyelemmel az alperes alacsony jövedelmére - nem olyan mértékű, hogy a gyermekkel kapcsolatban esetleges luxus igények teljesítését tenné lehetővé. Maga a felperes is 60.000 forint megfizetésére vonatkozó egyezségi ajánlatot tett az alperesnek a
- szeptember 29-i tárgyaláson. Ehhez képest a másodfokú bíróság által meghatározott 70.000 forint nem eltúlzott mértékű, a lassan kamaszkorba lépő D. B. indokolt, átlagos szintű szükségleteinek kielégítésére szükséges és egyben elégséges is. Ezért nem az alperes által eredetileg igényelt 90.000 forintban határozta meg a másodfokú bíróság a felperes tartásdíj fizetési kötelezettségét, mely egyébként még mindig nem érné el a felperes havi nettó jövedelmének 20%-át. A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A feljegyzett illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 85/A. §-án, illetve a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 3. §-án, 13. §-ának
(2)bekezdésén, valamint a 15. §
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
- március
- a tanács elnöke, előadó bíró, bíró. A kiadmány hiteléül: tisztviselő