Pf.20887/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.887/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. P. L. (címe) pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (tartózkodási helye: cím) felperesnek, a dr. Görömbei Zoltán (címe) ügyvéd által képviselt.....Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (címe) alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 5.P.21.723/2011/
2. számú ítélete ellen a felperes részéről
3. és
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 125 000 (egyszázhuszonötezer) Ft másodfokú perköltséget. A felperes pártfogó ügyvédjének a díját, valamint a le nem rótt 400 000 (négyszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes
5. november hó
6. napja óta emberölés, testi sértés és önbíráskodás bűncselekmények elkövetése miatt büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodik.
7. december hó
8. napja előtt elhízásban, magasvérnyomás-betegségben, köldöksérv műtét utáni állapotban, köldöksérv kiújulásában, gyógyszeresen kezelt nem ritmusos szívműködésben, időszakos pitvarremegésben, valamint a bal térd mozgásának beszűkülésében szenvedett, ezek miatt számos alkalommal állt kórházi kezelés alatt.
9. májusában az Országos Rehabilitációs és Szakértői Intézet III. csoportú rokkantságot jelentő 55 %-os össz-szervezeti egészségkárosodást véleményezett nála.
10. december hó
11. és
12. napjai között a felperes az alperesnél került elhelyezésre a .... számú zárkában (betegszoba), ahol rajta kívül hat elítélt volt.
13. december hó
14. napján a felperes megfázás miatt megjelent dr. L. A. intézeti kezelőorvosnál, az elhelyezésével kapcsolatban a dokumentáció szerint kifogást nem adott elő. Aznap a büntetés-végrehajtási intézetre kiterjedő általános ellenőrzés során a zárkában cigarettát találtak, amelyet elkoboztak, ennek ellenére az esti órákra egyes elítéltek ismét dohányoztak, amivel összefüggésben konfliktus alakult ki, majd a felperes rosszul lett, mentővel szállították el. A felperes
15. október hó
16. és november hó
17. napjai között epehólyag eltávolítása miatt egészségügyi intézményben tartózkodott. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakértői bizottságának
18. november hó
19. napi szakvéleménye az egészségkárosodását 44 % mértékűnek véleményezte. A
20. december hó
21. napi konfliktus és a felperes rosszulléte között lehetséges az összefüggés, de a testi panaszok és a dohányzás közötti összefüggés nem bizonyítható. Az ekkor bekövetkezett rosszullétnek egészségügyi következménye nem lett, egészségi állapota nem a rosszullét miatt romlott, hanem az időközben elvégzett, szövődményekkel is kísért epehólyag-eltávolítás műtét, valamint a műtéti területen kialakult hasfali sérvesedés miatt. A kialakult állapota a munkavégzésben és a mindennapi tevékenységében korlátozza, de az nem a
22. december hó
23. napi rosszullét következménye. Kifejezetten a rosszullét miatt gyógyulásának időtartama nem változott, újabb orvosi kezelése nem vált szükségessé. A konfliktus és ennek kapcsán kialakult rosszullét igen nagy valószínűséggel rövid ideig fennálló heveny stressz reakciót váltott ki, melyet főleg a pánik szorongásos vegetatív tünetei uralhattak. Ezen reaktív jellegű pszichés állapotváltozás gyorsan lezajlott, tartós pszichés állapotváltozást nem hozott létre. A pert megelőzően a felperes (
24. július hó
25. napján) az alperessel szemben 5 000 000 Ft kártérítési igényt jelentett be amiatt, mert a zárkaellenőrzés ellenére egyes elítéltek dohányoztak, ami vitához vezetett és aminek következtében rosszul lett. Az alperes a kárigényt elutasította (42-220/7/2011.), mert a felperes nem bizonyította az alperes jogellenes magatartását és a kár bekövetkezését. A felperes keresetében az alperest 2 500 000 Ft nem vagyoni és jogcímén 2 500 000 Ft vagyoni kárának a megtérítésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte azt jogalapjában és összegszerűségében egyaránt vitatva. Az elsőfokú bíróság a
26. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 250 000 Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint a polgári jogi kártérítési felelősség alkalmazásának a feltételei a kár bekövetkezte, a károkozó magatartásának jogellenessége, annak felróhatósága és az ezek közötti okozati összefüggés. A károsultnak kell bizonyítania a kár bekövetkezését, annak mértékét, a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggést, míg a károkozó kimentheti magát azzal, hogy a károkozás nem volt jogellenes, vagy a kár elhárítása, megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Bármely feltétel hiánya kizárja a kártérítési felelősség megállapítását. A felperes felhívás ellenére kísérletet sem tett vagyoni kára bizonyítására, azt csak általánosságban adta elő, a
27. december hó
28. napi konfliktusból eredő egészségromlásra alapítva. A felperesnél a rosszullét miatt egészségromlás nem alakult ki, ezért a követelt vagyoni kár alapja is hiányzott. A nem vagyoni kártérítés ugyan a személyiségvédelem alapvető eszköze, de mivel célja a reparáció biztosítása az elszenvedett sérelmekért, ezért önmagában a személyhez fűződő jog megsértése nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítés alkalmazását. A következetes bírói gyakorlat szerint (BDT. 1999/44., BDT. 2003/865.) a személyiségi jogi sérelem esetén önmagában a jogsértés ténye nem alapozza meg a nem vagyoni kárigényt. A bíróság a károsult által bizonyított hátrányhoz mérten határozhatja meg, hogy milyen összegű indokolt kárpótlásban részesítse. A nem vagyoni kártérítés egyik funkciója a kompenzáció, amely a személyi sérelem, hátrány hozzávetőleges kiegyensúlyozása pénzbeli szolgáltatás nyújtásával. A kompenzáció a tönkretett életlehetőségeket helyettesítő, kiegyensúlyozó, az elveszett helyett más nemű előnyt nyújtó funkciókat tölt be. A jogintézménynek ez a jellemzője azonban kizárólag csak akkor töltheti be a célját, ha a jogellenes magatartás következtében keletkeznek olyan hátrányok, amelyek kiegyenlítése pénzbeli kártérítéssel megalapozható. A perbeli aggálytalan szakvélemény szerint a
29. december hó
30. napján bekövetkezett rosszullét miatt nem állapítható meg egészségromlás, továbbá az okozati összefüggés sem bizonyított a konfliktus és a rosszullét, valamint a testi panaszok és a dohányzás között. Abban az esetben is, ha a rosszullét az alperes jogellenes és felróható magatartásával állna okozati összefüggésben, a személyiségi jogi sérelmek nem olyan súlyúak, amelyek a nem vagyoni kártérítés alkalmazását indokolnák. Mindebből következően a kár, mint a kártérítési felelősség megállapításának elengedhetetlen feltétele hiányzott, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mivel a további feltételek vizsgálata szükségtelen volt. A felperes által megjelölt tanúk kihallgatását azért mellőzte, mert az egészségromlás megítélése szakkérdés volt. A pervesztes felperest a Pp.
31. §-ának