A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év február hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: A 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa
- október
- napján kihirdetett KB.I.189/2009/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 2 (kettő) évre enyhíti. büntetés végrehajtása A lefokozás katonai mellékbüntetést mellőzi. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a
- október
- napján kihirdetett KB.I.189/2009/
- számú ítéletével a vádlottat a Btk.195.§
(1)bekezdésébe ütköző 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette, és a Btk.176/A.§
(1)bekezdésébe ütköző zaklatás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentett be. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1124/2012/1. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, mivel az elsőfokú katonai tanács megalapozott tényállás alapján helyesen minősítette a vádlott cselekményeit, és vele szemben a büntetési célok elérésére alkalmas büntetést szabott ki. Indokoltnak tartotta a vádlottal szemben kiszabott katonai mellékbüntetés alkalmazását is, mivel álláspontja szerint cselekményeivel lejáratta a rendfokozat tekintélyét. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mérlegeléssel megállapított ítélete a zaklatás vétsége tekintetében megalapozatlan. Kifogásolta, hogy a vádlott vallomását alátámasztó tanúk vallomásait - akik arról tettek említést, hogy a telefonon történő hívások kölcsönösek voltak a vádlott és a sértett között - az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. A vádlott és felesége viszonya megromlott. Nem egyirányú magatartás volt részéről, hogy a sértettet különböző okok miatt megkereste. Rendelkezésre állnak tanúvallomások, amelyek a sértett zaklató magatartásáról számolnak be. Álláspontja szerint védence még formálisan sem valósította meg a zaklatás bűncselekményét, ezért e bűncselekmény vádja alóli felmentésre tett indítványt. Mindezekre figyelemmel a büntetés enyhítését kérte. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában előadta, hogy sem a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményét, sem pedig a zaklatás vétségét nem valósította meg. Felhívta a figyelmet a tanúk ellentmondó nyilatkozatára és kiemelte, hogy mindig csak a gyermekek érdekében kereste a feleségét, aki állítása szerint megfenyegette, hogy tönkre teszi. Vitatta a pszichológus szakértő véleményét is. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta. A Be.291.§
(1)bekezdése alapján törvényesen ismertette a vádlott nyomozás során tett vallomását, mivel a tárgyaláson nem tett vallomást és perrendszerűen járt el akkor is, amikor a releváns bizonyítékokat, köztük az orvosszakértői véleményt, valamint azon tanúk vallomásait, akik a tárgyaláson már nem voltak kihallgathatóak felolvasta. A tárgyaláson tanúkat hallgatott ki, és meghallgatta az igazságügyi pszichológus szakértőt. E bizonyítékokat egymással összevetve értékelte és mérlegelési jogkörében állapította meg ítéletének tényállását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított ítélet megalapozott, az mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól és felülbrálatra alkalmas. A vádlott védője által előterjesztett bizonyítási indítványt a másodfokú bíróság, mint szükségtelent elutasította, figyelemmel arra, hogy az indítványozott tanúk az elsőfokú eljárásban kihallgatásra kerültek, vagy vallomásuk felolvasásra került. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a további bizonyítás csak az eljárás további elhúzódását eredményezte volna. A másodfokú bíróság a vádlott felmentése érdekében előterjesztett fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok logikus értékelése útján állapította meg a tényállást a vád tárgyává tett zaklatás vétségében is. A sértett terhelő vallomását a tárgyaláson kihallgatott tanúk alátámasztották, a kiskorú veszélyeztetése bűntette tekintetében pedig a vádlott gyermekeinek és volt feleségének vallomását az ügyben eljárt igü. szakértő szintén alátámasztotta. A Be.351.§
(1)és 352.§
(3)bekezdésében megfogalmazott felülmérlegelés tilalma miatt a másodfokú bíróság nem értékelhette eltérően a bizonyítékokat az elsőfokú bíróságtól. A vádlott védőjének felmentésre irányuló indítványa lényegében a bizonyítékok eltérő mérlegelésére irányult, amely az előzőekre figyelemmel eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette cselekményeit is. Az irányadó tényállás szerint kiskorú gyermekei előtt rendszeresen bántalmazta a feleségét, amely magatartása alkalmas volt arra, hogy kiskorú gyermekeinek erkölcsi fejlődését veszélyeztesse. Maradéktalanul megvalósította a Btk.195.§
(1)bekezdésében írt 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettét. Az elsőfokú bíróság helyesen a veszélyeztetett kiskorúak számához igazította a halmazatban megállapított bűncselekmény számát.(BH.1981/174. számú döntés) Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor a vádlottnak azon magatartását, hogy telefonon rendszeresen hívogatta, illetve ittasan felkereste különélő feleségét azért, hogy vele akarata ellenére kapcsolatot teremtsen, a Btk.176/A§
(1)bekezdése szerinti zaklatás vétségeként értékelte. Helyesen az enyhébb elbírálást lehetővé tevő büntető törvényt alkalmazta, mivel a házastárs sérelmére elkövetett ilyen jellegű cselekmény annak elbírálása időpontjában súlyosabban minősült. A vádlott tényállásban írt magatartásával maradéktalanul megvalósította a Btk.176/A.§
(1)bekezdésében írt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. A másodfokú bíróság a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezést alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a vádlottal szemben felfüggesztett szabadságvesztést alkalmazott, helyesen határozta meg annak mértékét és végrehajtási fokozatát is, azonban eltúlzott mértékben jelölte meg a próbaidő tartamát. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetési célok elérése érdekében elegendő a szabadságvesztés 2 évi próbaidőre történő felfüggesztése. A vádlott nem katonai életviszonyok között, hanem családon belül valósította meg a terhére rótt cselekményeket, azok széles körben nem rombolhatták a rendfokozat tekintélyét, ezért a másodfokú bíróság egyetértett a katonai mellékbüntetés mellőzésére irányuló védői indítvánnyal. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az előzőekre figyelemmel az első fokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés felfüggesztésének próbaidejét 2 évre enyhítette és mellőzte a katonai mellékbüntetés alkalmazását. Az elsőfokú bíróság ítélete egyebekben törvényes, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.372.§
(1)bekezdésén alapszik. ,
- február
- . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes szavazó bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
- február
- . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Iván Erika bírósági ügyintéző