Pf.20466/2012/6 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.466/2012/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a Benedek és Tamás Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Szabó és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Pécsi Törvényszék
2. május
3. napján kelt 20.P.20.206/2011/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 1.240.000 (egymillió-kettőszáznegyvenezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és édesapja, id. J.A. ½-½ arányú közös tulajdonát képezte a ...... szám alatti, ..... hrsz.-ú lakóházas ingatlan, amelynek emeleti részét a felperes, földszintjét a felperes édesapja használta. A felperes és testvére, T.J.-né között létrejött megállapodás alapján édesapjuk tulajdoni hányadának kizárólagos örököse T.J.-né volt, javára a felperes a neki járó törvényes örökrészéről lemondott. Az id. J.A. tulajdonában álló ingatlan tulajdoni hányad terhére a ... Bank javára az id. J.A. által felvett 8.400.000 forint kölcsöntartozás biztosítására a földhivatal jelzálogjogot jegyzett be az ingatlan-nyilvántartásba. Id.J.A.a törlesztő részletek megfizetését elmulasztotta, ezért közvetlenül fenyegetett annak a veszélye, hogy a bank az ingatlanra vezetett végrehajtás útján elégíti ki a fennálló követelését. Id. J.A. további bankkölcsön felvételével kívánta rendezni a helyzetet, ez azonban nem vezetett sikerre, ezért - a ...Bank felé fennálló tartozásának kiegyenlítése érdekében -
6. augusztus
7. napján a dr. V.J. ügyvéd által szerkesztett kölcsönszerződés alapján 8.400.000 forint magánkölcsönt vett fel az alperestől. A kölcsönszerződést
8. augusztus
9. napján közjegyzői okiratba foglaltatták a szerződő felek. A kölcsön és járulékai erejéig az alperes javára jelzálogjogot is alapítottak. Id. J.A. már a kölcsönszerződés megkötésekor jelezte, hogy valószínűleg nem lesz képes az alperes felé a kölcsön visszafizetésére, ezért kérte, hogy az alperes vásárolja meg az ingatlan tulajdoni hányadát, és a vételárba az alperestől kapott kölcsön összegét számítsák be. Erre tekintettel a kölcsönszerződés aláírásával egyidejűleg a felek egy adásvételi szerződést is aláírtak, amelyben az ingatlan vételárát az id.J.A. által felmutatott,
10. évben készült értékbecslés alapján 15.500.000 forintban határozták meg. Megállapodtak abban, hogy az eladó az alperes által folyósított 8.400.000 forint kölcsönből köteles a .... Bank Zrt. felé fennálló tartozását kiegyenlíteni és a hitelintézet jelzálogjogának törléséről gondoskodni. Amennyiben
11. október
12. napjáig id.J. A. adós nem tudja visszafizetni az alperes által folyósított kölcsönt, úgy az adásvételi szerződés hatályba lép és az alperes köteles az eladónak a fennmaradó 6.900.000 forintos vételárat megfizetni. A felvett kölcsönből id. J.A. a ... Bank Zrt. felé fennálló kölcsöntartozását kiegyenlítette és intézkedett a ....Bank Zrt. javára bejegyzett jelzálogjog törléséről is.
13. október végéig azonban nem sikerült a kölcsönt az alperes felé kiegyenlítenie, így az adásvételi szerződés hatályba lépett és az alperes a fennmaradó vételárat id. J. A. felé kiegyenlítette, amelyről id. J. A.
14. október
15. napján átvételi elismervényt írt alá.
16. december
17. napján id. J. A. elhunyt.
18. január
19. napján kelt levelében dr. V. J. ügyvéden keresztül az alperes az adásvételi szerződés egy példányának megküldésével felhívta a felperest, hogy 15 napon belül nyilatkozzon, élni kíván-e elővásárlási jogával. A felperes a felhívásra jogi képviselőjén keresztül írásban válaszolt ugyan, de arról, hogy kívánja-e gyakorolni elővásárlási jogát, határidőben nem nyilatkozott. Később, a felek közötti perben
20. május
21. napján megtartott tárgyaláson egyértelműen kijelentette, hogy elővásárlási jogával nem kíván élni. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes és id. J. A. között az adásvételi szerződés nem jött létre, mivel azon nem az eladó aláírása szerepel. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az adásvételi szerződés színleltség miatt semmis, mert az nem a felek valós szerződési akaratát tartalmazza, az ugyanis nem irányult a tulajdonjog átruházására. Hivatkozott végül a szerződés feltűnő értékaránytalanságára is, állítva, hogy a szerződésben kikötött vételár jelentősen meghaladja a néhai id. J. A. tulajdonában állott ½ tulajdoni hányad tényleges forgalmi értékét. Kérte az alperes perköltségben való marasztalását is. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 775.000 forint elsőfokú perköltséget, valamint az államnak 900.000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket. A szerződés létre nem jöttének, illetve semmisségének megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelem tekintetében azt állapította meg, hogy a felperes jogi érdekkel rendelkezik, ezért érdemben vizsgálta a kereset megalapozottságát. A kihallgatott tanúk vallomása, valamint a perben beszerzett igazságügyi írásszakértői vélemény megállapításai alapján azt állapította meg, hogy a keresettel támadott adásvételi szerződést id. J. A. írta alá, ezért az adásvételi szerződés közte és az alperes között létrejött. A tanúvallomások alapján egyértelműen megállapította azt is, hogy a felek szerződési akarata az adásvételi szerződés megkötésére irányult. Kifejtette ugyanakkor, hogy a felperesnek, mint elővásárlásra jogosultnak a szerződés feltűnő értékaránytalanság címén való megtámadására nincs kereshetőségi joga. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és elsődlegesen a kereset teljesítése, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződés aláírásakor az adásvétel tárgyát képező ingatlant a vevő nem látta, a bemutatott ingatlanfogalmi értékbecslés nem a valós adatokat tartalmazta, így a vételár kialakításakor a szerződő feleket nem az ingatlan forgalmi értékéről szerzett tudomás vezette. Álláspontja szerint az alperesi oldalról csatolt értékbecslés megalapozatlansága elégséges a vételár színleltségének alátámasztásához. A felperes keresetéhez mellékelt magánszakértői vélemény és a perben beszerzett igazságügyi írásszakértői vélemény ellentétes megállapításaira tekintettel kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság elutasította az újabb írásszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát. Álláspontja szerint a két szakértői vélemény közötti elvi különbségek feloldása csak ismételt szakértői vélemény beszerzésével lenne lehetséges. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tette a perben kirendelt írásszakértő feladatává a vételár átvételét igazoló okiratokon szereplő id. J. A.-tól származó aláírásokkal kapcsolatos felperes által megfogalmazott kérdések megválaszolását. Álláspontja szerint e kérdések eldöntése nélkül a másodlagos kereseti kérelem elutasítása az elsőfokú bíróság részéről megalapozatlan volt. Nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával sem, hogy az elővásárlásra jogosultság ne eredményezne jogi érdekeltséget az adásvételi szerződés megtámadása vonatkozásában. E körben arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződés alapján közölt vételár feltehetően színlelt volt, így az elővásárlásra jogosult nyilatkozata is fikcióra vonatkozott volna, annak elfogadása esetén. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett és elutasított bizonyítási indítványai fenntartása mellett a másodfokú eljárásban kérte az állami adóhatóság megkeresését a keresettel támadott adásvételi szerződés alapján kiszabott illeték és az annak alapjául szolgáló vételár közlése érdekében. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. A Ptk.234.§