Mfv.10044/2012/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes jogalap nélkül gazdagodott azzal az összeggel, amelyet a felperesek az alperes függőszámláján önálló döntésük alapján elhelyeztek, és amely után járó kamattól önhibájukon kívül elestek.

1. XXII. Tv.
2. § Mfv.II.10.044/2012/3.szám A Kúria a dr. Tamás - dr. Szabó Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Tamás György ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek - a dr. Toncs Mária ügyvéd által képviselt ellen prémium megfizetése és egyebek iránt a Gyulai Munkaügyi Bíróság előtt 1.M.654/
3. szám alatt megindított és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.697/2011/
4. számú részítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.697/2011/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperesek 2002-től álltak az alperes alkalmazásában, az I. rendű felperes az alperes ...i Fiókjában fiókvezető-helyettesként, míg a II. rendű felperes ugyanezen munkavégzési helyen csoportvezetőként tevékenykedett. Munkaviszonyukat
6. április 26-án az alperessel kötött közös megegyezéssel szüntették meg. 2007-ben büntetőeljárás indult - másokkal együtt - az I. és II. rendű felperessel szemben, mivel megalapozott gyanú merült fel arra, hogy
7. február
8. és
9. október
10. között 51, illetve 48 valótlan tartalmú lakáselőtakarékossági szerződést kötöttek olyan személyeket feltüntetve ügynökként, akik valójában az ügyletkötésnél nem voltak jelen és azokban más módon sem működtek közre. Az I. rendű felperes
11. április 10-én 55.435,Ft-ot,
12. április 21-én további 180.000,- Ft-ot, a II. rendű felperes
13. április 10-én 493.250,- Ft-ot fizetett be az alperes függőszámlájára az ellenük folyamatban volt büntetőeljárás alatt. A büntetőeljárás befejezését követően az alperes
14. január 20-án utalta vissza a felpereseknek az általuk befizetett összegeket. A felperesek peres eljárást kezdeményeztek az alperessel szemben túlóradíj és prémium megfizetése iránt. A
15. január 27-én tartott tárgyaláson a bíróság részítéletet hozott az I. rendű felperes vonatkozásában a
16. évi prémium és a
17. évi időarányos többletmunka ellenértéke tárgyában. Ugyanezen a tárgyaláson az I. rendű felperes felemelte keresetét a
18. évre járó időarányos prémium 557.563,- Ft összegben történő megfizetése iránt. Előadta, hogy a 2007-es esztendő prémiumkitűzései teljesültek és a jogviszonya megszűnéséig, azaz
19. április 26-ig az alperesnél érdemi munkát végzett. Ugyanezen a tárgyaláson mindkét felperes bejelentette kamatigényét az általuk az alperes függőszámlájára befizetett, majd az alperes által
20. január 27-én visszautalt összeg után 175.310,- Ft, illetve 117.870,- Ft összeget megjelölve. Indokként előadták, hogy nem önként, hanem az alperes felszólítására fizették be a meghatározott összeget, ily módon az alperes jogalap nélkül gazdagodott. A II. rendű felperes túlmunkadíj iránti igényt is előterjesztett 3.379.582,- Ft mértékben, melyből az alperes 1.648.598,- Ft erejéig elismerte a követelést. A Gyulai Munkaügyi Bíróság 1.M.654/2010/
21. számú részítéletével kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek
22. évi időarányos prémium címén 362.416,- Ft-ot és kamatait, továbbá kamattartozás címén 175.310,- Ft-ot és kamatait fizesse meg, ezt meghaladóan az I. rendű felperes keresetét elutasította. Kötelezte továbbá az alperest, hogy a II. rendű felperesnek rendkívüli munkavégzés ellenértékeként 1.648.598,- Ft-ot és kamatait, valamint 117.840,- Ft-ot fizessen meg kamattartozás címén a kamataival együtt. Részítélete indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű felperes prémiumigénye nem évült el, annak mértékét azonban a korábban az 1.M.654/2010/
23. sorszámú részítéletben már kifejtett okok alapján csökkentett mértékben, 35%-ban találta megalapozottnak. Alaposnak találta felperesek kamatigényét az általuk befizetett összeg után. Megállapította, hogy a felperesek különböző időpontokban meghatározott összeget utaltak az alperes úgynevezett függő főkönyvi számlájára, amelyek a velük szemben megindított büntetőeljárással voltak összefüggésben. A felperesek számára érdektelen, hogy a függőszámlára befizetett összegek kamatoztak-e vagy sem, mivel azzal szabadon nem rendelkezhettek, s a függőszámlán való elhelyezés indokolatlan volt. A munkáltató hibájából állt tehát elő olyan helyzet, amely következtében a felperesek bizonyos pénzeszközöket voltak kénytelenek a munkáltató rendelkezésére bocsátani, s ahhoz azt követően juthattak csak hozzá, miután kiderült az ellenük indított büntetőeljárás indokolatlansága. A bíróság nem minősítette a felperesek befizetését önkéntes elhatározáson alapuló teljesítésnek, mivel „a büntetőfeljelentés kapcsán olyan kényes munkavállalói helyzetbe sodródtak - már beosztásuknál fogva is - hogy kénytelenek voltak saját helyzetük mikénti megítélését pozitív irányba befolyásolni, melynek egyik kényszerű eszköze volt a befizetések eszközlése". Mindezek alapján a Munka Törvénykönyvéről szóló
24. évi XXII. törvény (Mt.)
25. §-a alapján kötelezte az alperest késedelmi kamat fizetésére. Mivel az alperes 1.648.598,- Ft erejéig elismerte a II. rendű felperes túlóraigényét, ezért a bíróság ezen összeg megfizetésére is kötelezte a munkáltatót. Az I. rendű felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.697/2011/
26. számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében megváltoztatta és az I. és II. rendű felperesek kamat megfizetésére vonatkozó kereseti kérelmét elutasította, egyebekben a részítéletet helybenhagyta azzal, hogy az alperest terhelő perköltség és illeték összegét leszállította. Az I. rendű felperes prémiumigénye vonatkozásában kifejtette, hogy e vonatkozásban az alperesnek valóban határozatot kellett volna hoznia, mellyel szemben jogorvoslatot kezdeményezhetett volna az I. rendű felperes, ugyanakkor ez a mulasztása jogvesztéssel nem járhat. Helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a felperes
27. évi prémiumigénye nem évült el. Megalapozottnak találta a megyei bíróság az alperes fellebbezését a felperesek által kamat címén előterjesztett igény kapcsán. Megállapította, hogy a felperesek vezetői javaslatra, de saját döntésükként helyezték el a meghatározott összeget a munkáltató által kezelt függőszámlán. Nem vitásan a lakossági folyószámlájukról engedélyezték a munkáltató részére az összeg átvezetését az általuk is ismeretlen nem kamatozó függőszámláról, azonban amikor annak visszafizetését kérték a munkáltatótól, az annak haladéktalanul eleget tett. Az eljárás során a felpereseket terhelte volna annak bizonyítása, hogy az alperes jogalap nélkül gazdagodott azzal az összeggel, amelyet a függőszámlára a felperesek önkéntes döntésük alapján helyeztek el. E bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget, így nem állapítható meg az, hogy az alperes a felperesek rovására előnyre tett volna szert. Utalt arra is, hogy az a körülmény, hogy a felperesek egy bizonytalan eljárás közben a saját pozíciójuk javítása érdekében önkéntes döntés folytán egy olyan számlára helyezték el a pénzösszeget, amely nem kamatozik, nem értékelhető olyan cselekményként, amelyből eredő kamatveszteség áthárítható a munkáltatóra. A jogerős részítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben „az első- és másodfokú ítélet felülvizsgálati kérelemben kért mértékű megváltoztatását" kérték. I. rendű felperes arra hivatkozott, hogy az alperes
28. évi (helyesen
29. évi) Érdekeltségi Rendszer Szabályzatát a megyei bíróság helytelenül értelmezte és alkalmazta, azt nem rendeltetése szerint használta. Prémiumcsökkentő írásbeli nyilatkozat nem keletkezett, s az eljárt bíróságok hatáskörüket és mérlegelési jogkörüket túllépve erre irányuló kérelem hiányában, határozat és viszontkereset nélkül hoztak prémiumcsökkentő ítéletet. A kamatigény kapcsán előadták, hogy az összeget nem önkéntesen fizették be, azt az alperes kérte és ők hozzájárultak az adott összegek számlájukról történő leemeléséhez. A munkáltató a pénzre igényt tartott, különben visszautalta volna számukra. Mindez alátámasztja azt, hogy jogalap nélkül gazdagodott, így kamatot köteles fizetni. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
30. §