Pfv.22381/2011/4 – Kúria

(4)Pfv.III.22.381/2011/4.szám A Kúria a dr.Duda Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a felülvizsgálati eljárásban a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt P/P.V.35/21.919/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.329/2011/
2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által
3. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartja. felülvizsgálattal támadott részét Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a
4. június 9-én bekövetkezett közlekedési baleset folytán súlyos sérüléseket szenvedett. A káresemény időpontjában a károkozó gépjármű nem rendelkezett érvényes és hatályos kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéssel. A felperes a kárigényét az alperesnél bejelentette. Az alperes a vagyoni károk jogalapját nem vitatta, összegszerűségét részben elismerve nyújtott kártérítést. Az alperes nem vagyoni kártérítés címén több részletben összesen 7.000.000 forintot fizetett ki a felperes részére. A felperes a keresetében a balesetből eredő további vagyoni, valamint 5.000.000 forint nem vagyoni kára megtérítésére kérte az alperes kötelezését. Nem vagyoni kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy sérülései alapvetően és tartósan megváltoztatták korábbi életvitelét, pszichés zavarai keletkeztek, sebei esztétikai és maradványtünetekkel gyógyultak. Hosszútávú memóriája sérült, kisebbrendűségi érzése állandósult. Az alperes az ellenkérelmében a nem vagyoni kárigényt eltúlzottnak és megalapozatlannak tartotta figyelembe véve a felperes nem vagyoni hátrányait és a már kifizetett 7.000.000 forint nem vagyoni kártérítést. Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adó ítéletében kötelezte az alperest, hogy
5. december
6. napjától kezdődően minden hónap első napján esedékesen havi 39.331 forint járadékot fizessen meg, továbbá 15 napon belül 817.862 forintot és ennek a
7. január 1-jétől járó törvényes mértékű kamatát, valamint 480.000 forint után a
8. július
9. napjától
10. július
11. napjáig járó az adott naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában a nem vagyoni hátrányok részletezése mellett arra a következtetésre jutott, hogy a már kifizetett 7.000.000 forintot meghaladóan a nem vagyoni kárigény nem alapos, ezért e tekintetben a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatva az alperest kötelezte arra, hogy az 500.000 forint után
12. július
13. napjától
14. augusztus
15. napjáig, 300.000 forint után
16. július
17. napjától
18. április
19. napjáig, 200.000 forint után
20. június
21. napjától
22. július
23. napjáig, míg 2.000.000 forint után
24. június
25. napjától
26. február
27. napjáig, és 4.000.000 forint után
28. június
29. napjától
30. június
31. napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot fizesse meg, ezt meghaladóan pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a nem vagyoni kárigény tekintetében ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy a már teljesített nem vagyoni kárpótlás alkalmas a nem vagyoni hátrányok kompenzálására, az ezt meghaladó igény eltúlzott, azonban a késedelmi kamatigény megalapozott volt és ennek megfelelően a kereseti kérelemmel egyezően kötelezte az alperest a már teljesített összegek után járó késedelmi kamatok megfizetésére. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a „nem vagyoni kár jogcímén" hozott rendelkezésének hatályon kívül helyezését és e körben a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a nem vagyoni kárigényt elutasító jogerős döntés megalapozatlan, mert a bíróság nem derítette fel a felperes súlyos dementálódásának valós és pontos okait. A felperes szerint ez okozati összefüggésben áll a fiatalon elszenvedett közlekedési balesettel. Az elsőfokú bíróság neurológus igazságügyi szakértő, illetőleg az ETTIB bevonása helyett a korábban eljárt szakértőt bízta meg e kérdés vizsgálatával, ezt a másodfokú bíróság is elfogadta, így végső soron a jogerős ítélet hiányos tényálláson alapul. Az alperes a felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A Pp.
32. §-ának

(2)bekezdése és a Pp. 275. §-ának

(2)bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletnek a nem vagyoni kárigényt elbíráló részét támadta, a felperes azonban tévesen hivatkozik arra, hogy a jogerős ítélet e körben megalapozatlan. A Ptk. 355. §-ának

(4)bekezdése alapján a felperes kártérítés címén igényelhette annak a nem vagyoni hátránynak a csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlást, amely a balesettel összefüggésben érte. A nem vagyoni hátrányok feltárása érdekében szükséges bizonyítást a bíróság lefolytatta, azokat az elsőfokú ítélet indokolása részletesen tartalmazza, e tekintetben a megállapított tényállás a bizonyítékok Pp. 206. §-ának

(1)bekezdése szerinti mérlegelésén alapul. A felperes dementálódásának okait a bíróság széles körűen vizsgálta. Az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézete (dr.B.Gy. igazságügyi elmeorvos szakértő, dr.P.T. igazságügyi orvosszakértő) a szakvéleményében azt állapította meg, hogy a felperes ér eredetű agybántalom talaján kialakult szellemi hanyatlásban és idegrendszeri megalapozottságú hangulatzavarban szenved. Ennek az állapotnak a kialakulása természetes kórokú, a baleseti sérüléssel nem áll összefüggésben. A felperes az általa felkért dr.Sz.G. igazságügyi szakértő véleményével ezt a megállapítást cáfolni kívánta. Az elsőfokú bíróság dr.P.T. és dr.Sz.G. szakértőket együttesen meghallgatta, akik egyezően adták elő, hogy a liquorcsorgás baleseti maradványtünet, amely hátrányosan befolyásolhatja a felperesi agyműködést és hosszabb távon okozhat elbutulási folyamatot. Ezt követően az elsőfokú bíróság elrendelte az igazságügyi orvosszakértői vizsgálatot a dementálódás okainak feltárása érdekében. Dr.B.Gy. igazságügyi elme orvosszakértő elvégeztette K.J. igazságügyi pszichológus szakértővel a demencia index százalékos meghatározását és ennek felhasználásával megállapította, hogy a felperesnél jelenleg is kimutatható a szellemi hanyatlás, a demencia index 20%-os, a felperes pszichés hanyatlása azonban nem áll okozati összefüggésben a közlekedési balesettel, hanem természetes kórokú megbetegedésnek tekinthető. „Igazságügyi pszichiáter szakértői szempontból kizárható", hogy a felperesnél megállapított demencia index a balesettel áll összefüggésben. A bíróság tehát a felperes észrevételeit, a becsatolt magánszakvéleményben foglaltakat a dementálódás körében figyelembe vette, a szakértőket meghallgatta és az igazságügyi orvosszakértői véleményt kiegészíttette a Pp. 182. §-ának

(3)bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, döntését olyan szakvéleményre alapította, amely nem hiányos és a nem vagyoni kárigény elbírálásához szükséges tények megállapítására aggálymentesen alkalmas volt. Mindezek alapján a bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértés nélkül döntött a tekintetben, hogy a balesettel összefüggésben álló nem vagyoni hátrányok és a felperes részére kifizetett nem vagyoni kárpótlás figyelembevételével a további 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igény alaptalan. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának

(1)bekezdésén és a

1. §-án alapul. Budapest,
2. február
3. Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, s.k. előadó bíró, Dr. Erményi Lajos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM Dr. Udvary Katalin