← Magyarország

Bf.545/2012/8 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.III.545/2012/

  1. A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. február
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST: Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék
  4. október
  5. napján kihirdetett 11.B.487/2011/
  6. számú ítéletét helybenhagyja. A vádlottat az első fokú eljárásban felmerült - helyesen - 2.706.079.- (kettőmillióhétszázhatezer-hetvenkilenc) forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezi. Az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Kötelezi a vádlottat 9.960.- (kilencezer-kilencszázhatvan) forint, a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntette [Btk.
  7. §

(1)bekezdés és
(2)bekezdés b),
  1. d)és
  2. f)pontja] miatt, életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját 40 évben határozta meg. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a 2009. december 2. napjától 2012. október 25. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Az eljárás során bűnjelként lefoglalt és a Kecskeméti Törvényszék bűnjelnyilvántartásába Bny.2/2012. szám alatt bevételezett és kezelt 1-28. sorszám alatti bűnjelek lefoglalását megszüntette és megsemmisítésüket rendelte el. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 2.706.128.- forint eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében. A fellebbezési eljárásban a vádlott írásban indokolta a fellebbezését, melyben megismételte a védekezését és eljárási szabálysértésre is hivatkozott. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.510/2012/2-II. számú átiratában a tényállás kiegészítésére és helyesbítésére, a jogi indokolás kiegészítésére és a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta, az ügyészi észrevételeket osztotta. A vádlott eljárási szabálysértésre vonatkozó észrevételét viszont nem osztotta az alábbiak miatt: Az elsőfokú bíróság a 11.B.478/2011/3. sorszámú végzésével a vádlott előzetes letartóztatását az ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta a Be. 131. §
(1)bekezdése alapján a nyomozási bíróra vonatkozó eljárási szabályok szerint, azonban nem nyomozási bíróként eljárva. Így - az irányadó bírói gyakorlat szerint - nem érvényesül a Be. 21. §
(3)bekezdés a) pontjában írt azon kizárási szabály, hogy a bíróság további eljárásából ki van zárva az a bíró, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el (ÍH.
  1. 12.). Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást, a Be.
  2. §
(1)bekezdése szerint felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az első fokú ítélet tényállását azonban az iratok egybehangzó adatai alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette: A vádlott testmagassága 179 cm, elkövetéskori testsúlya 82 kg (első fokú iratok
  1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  2. oldal
  3. bekezdés),
  4. sz. sértett 168 cm magas és átlagos testalkatú volt (nyomozati iratok
  5. oldal),
  6. sz. sértett 163 cm magas volt (nyomozati iratok
  7. oldal). Az elkövetés eszközéül szolgált ásó teljes hossza 1500 mm, a nyél oldalélei 30-40 mm nagyságúak, az ásófejen 100 mm hosszú a rögzítő rész, melynek hossza 240 mm, szélessége 192 mm, vastagsága 2 mm, oldalélei 190-195 mm hosszan egyenesek, élezett képet mutatnak, a fej felső végétől 195 mm-re az oldalélek a kopástól és az élezéstől anyaghiányosan beszűkültek, vastagságuk megvékonyodott, 30 mm hosszan és 40 mm szélességben hegyes csúcsban Bf.III.545/2012/
  8. végződnek. Az élek vonalai hullámosak, élességük egy átlagos kés élének felel meg (nyomozati iratok
  9. oldal).
  10. sz. sértett által elszenvedett további külső sérülés: A bal oldali állkapocstest felett 2,5 cm hosszúságú, 0,5 cm szélességben tátongó egyenetlen szélű bőr és bőr alatti kötőszövet folytonosság-megszakítás (nyomozati iratok
  11. oldal
  12. pont). Az első fokú ítélet
  13. oldalon
  14. sz. sértett -helyesen - külső sérüléseinek felsorolása
  15. része
  16. sorában helyesen: szúrt-csatorna volt észlelhető (nyomozati iratok
  17. oldal).
  18. sz. sértett a további belső sérüléseket szenvedte el: Mindkét arccsont darabos törését, homlok bal oldalán, bal szem alatt terjedelmes zsírszövetközi vérzést, bal oldali halántékpikkely darabos törését, homlokcsont jobb oldalán és jobb fali csonton nagydarabos mozaikszerű törést, bal járomívtől felfelé a homlokcsont bal oldalára terjedő áthatoló vonalas folytonosság-megszakítását eredményező törését, felső ajak bevérzéseit (nyomozati iratok
  19. oldal). Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása hiánytalan, így azt a fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel az ítélőtábla az ítélkezésének alapjául elfogadta. A vádlott és a védő felmentést célzó fellebbezései az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelési tevékenységét támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott későbbi, módosított tartalmú és tagadó vallomásával szemben a vádlott korábbi, beismerő vallomását fogadta el. A vádlott tényállásban írt magatartását illetően az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítást vett fel. A rendelkezésére álló bizonyítékokat hiánytalanul vette számba és azokat a logika szabályainak megfelelően értékelte, mely alapján úgy döntött, hogy a vádlott a tényállásban írt cselekményt elkövette. A vádlottnak az átjutás helyére, módjára, a megjelölt elkövetési eszközökre, az elkövetés körülményeire, a véres kesztyűre, ruháinak kimosására tett részletes beismerő vallomása alapján úgy döntött, hogy a vádlott a tényállásban írt cselekményt elkövette. Indokát adta, hogy miért ezen beismerő vallomást fogadta el a bizonyítékok mérlegelésekor, mellyel kapcsolatosan helytállóan utalt a helyszíni szemlét követő pótszemlén rögzítettekre. A beismerő vallomás szerint ugyanis a vádlott a két ingatlant elválasztó falon keresztül mászott át a sértettekhez, majd a több napig elhúzódó helyszíni szemle során a nyomozók ezzel kapcsolatban érdemi adatot nem rögzítettek. Az ezt követően megtartott pótszemlén észlelték, hogy a két ingatlant elválasztó falnál a cserepek elmozdultak, illetve egy letört cserépdarab is fellelhető volt, tehát a behatolás a vádlott által elmondott módon megtörténhetett. A szemle jegyzőkönyv rögzíti azt is, hogy az ingatlanokat elválasztó téglakerítés melletti drótkerítésen a sértettek kertje felé letaposási nyom, a tartó oszlopon pedig vizes homokszennyeződés is látható volt. Ebből következően a nyomozó hatóság kizárólag a vádlott elmondásából értesült a behatolás helyéről. A helyszínen talált gömbvas volt az egyik eszköz, melyet a vádlott magával vitt és amelyről a beismerő vallomásában szintén említést tett. Ez ugyancsak a vádlotti vallomást követően került elő (nyomozati iratok
  20. oldal
  21. bekezdés,
  22. oldal utolsó,
  23. oldal
  24. és
  25. bekezdés, helyszíni szemle jegyzőkönyv). Ugyanezen okból nem foghat helyt az a vádlotti védekezés, hogy a beismerő vallomásban előadottakat a szomszédoktól és szállásadójától,
  26. sz. tanútól hallotta. Az elsőfokú bíróság annak is okszerű indokát adta, hogy miért tett tényállásbeli megállapítást arra, miszerint a vádlott a sértettek udvarára anyagi értékkel bíró dolog eltulajdonítása céljából hatolt be. Ennek során mérlegelési körébe vonta
  27. sz. tanú tanulmányaira, családjának vagyoni helyzetére, a hozzá fűződő kapcsolatára tett vádlotti vallomást, valamint
  28. sz. tanú vallomását. Annak is megfelelő indokát adta, hogy az elkövetés időpontjának meghatározásakor miként értékelte és mérlegelte
  29. sz.,
  30. sz.,
  31. sz.,
  32. sz.,
  33. sz.,
  34. sz.,
  35. sz. és
  36. sz. tanúk vallomásait, illetve a híváslista és a bírósági eljárás során beszerzett,
  37. sz. sértett utolsó bolti vásárlására vonatkozó számla tartalmát. A fellebbezési szakban, megalapozott tényállás esetén, nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő mérlegelésére. Mivel az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása megalapozott, ezért a vádlott és a védő felmentést célzó fellebbezései eredményre nem vezethettek. Az elsőfokú bíróság helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az emberölés nyereségvágyból történő elkövetése mellett, a cselekmény aljas indokból elkövetettként nem értékelhető, ha a nyereség megszerzésének a leplezése, mint a cselekmény indítéka szorosan tapad a nyereségvágyhoz, ezért attól el sem különíthető. Az emberölés akkor minősül nyereségvágyból elkövetettnek, ha az ölési cselekmény valamilyen, közvetlen anyagi előny megszerzését célozza. Az irányadó bírói gyakorlat szerint, amennyiben a két minősítő körülménynek a motívuma azonos, a kétszeres értékelésre nem kerülhet sor (BH. 1988/260., BH. 2001/412.). Ugyanazon okból tehát a cselekmény nem minősíthető egyben aljas Bf.III.545/2012/
  38. indokból elkövetettnek is. A vádlott cselekményét helyesen minősítette az elsőfokú bíróság nyereségvágyból elkövetettnek, hiszen az irányadó tényállásból következően, azt anyagi haszonszerzés motiválta. Az előzőekben kifejtetteket azonban az ítélet jogi indokolása nem tartalmazza, ezért azt az ítélőtábla pótolta. Elmulasztott hivatkozni az elsőfokú bíróság a különös kegyetlenséggel történt elkövetésre vonatkozó jogi indokolásában a Legfelsőbb Bíróság
  39. számú irányelvének II/
  40. pontjában, illetve a nyereségvágyból és aljas indokból történt elkövetés elhatárolása kapcsán a II/
  41. és
  42. pontjában foglaltakra is, melyet az ítélőtábla ezennel ugyancsak pótolt. Utal arra az ítélőtábla, hogy (szakértő neve) igazságügyi pszichológus szakértő véleménye szerint, a vádlottnál feltárt ún. "acting out" személyiségjegy összhangban áll az elkövetés különösen kegyetlen módjával, vagyis, hogy a vádlott hajlamos váratlan, robbanásszerű kitörésre, amely nála inadekvát magatartást váltott ki (első fokú
  43. sorszámú jegyzőkönyv
  44. oldal). A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen vette számba. Kiegészítésre abban szorulnak, hogy további súlyosító körülmény az elkövetés eszközének különösen veszélyes volta, továbbá az, hogy a bűncselekmény alkalmas volt az állampolgárok biztonságérzetének megingatására, a helyi közvéleményt súlyosan felzaklatták a történtek (BKv.56/
  45. III/
  46. pont), illetve az élet elleni bűncselekmények elszaporodottsága. Az így kiegészített bűnösségi körülmények mellett indokolt a kivégzésszerű ölési cselekményt idős, beteg sértettek sérelmére elkövető vádlottal szemben a törvény értelmében kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztés. Az ítélőtábla ezért a büntetési célok eléréséhez az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetést arányosnak találta. A feltételes szabadság legkorábbi időpontjának a megállapítása is megfelel a Btk. 47/A. §
(2)bekezdésébe foglalt rendelkezésnek, amely szerint jelen esetben azt legalább harminc évben kell meghatározni. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a fegyház fokozat alkalmazásával összefüggésben elmulasztotta felhívni a Btk. 42. §
(2)bekezdés b/
  1. pontját, melyet az ítélőtábla ezennel pótolt. Az elsőfokú bíróság nem észlelte, hogy a költségjegyzék
  2. tétele alá tévesen került bevezetésre az összeg, mert az helyesen: 3.700.- forint (nyomozati iratok
  3. oldal), illetve a költségjegyzék
  4. tétele alatt a tanú útiköltségével felmerült költség helyesen: 1.211.- forint (első fokú
  5. számú jegyzőkönyv
  6. oldal). Mindezekből következően az első fokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 2.706.079.- forint. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
  7. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú határozat meghozataláig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámította. A vádlott kirendelt védőjének jelenléti díjával és útiköltségével kapcsolatos másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségről az ítélőtábla a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Be. 338. §
(1)bekezdésének megfelelően rendelkezett. Szeged,
  1. február
  2. Dr. Harangozó Attila s. k.. Halász Edina s. k. Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.545/2012/
  3. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 11.B.487/2011/
  4. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
  5. február
  6. Dr. Harangozó Attila s. k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.