Pf.20843/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.843/2012/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szűcs Péter ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Danka János ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Danka Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 6.P.20.522/2012/
2. számú ítélete ellen az alperes részéről
3. sorszám alatt előterjesztett és
4. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 12 700 (tizenkétezerhétszáz) Ft másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban foglalt módon és határidőn belül - 48 000 (negyvennyolcezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes
5. február hó
6. napjától a "X" Park Igazgatóságánál áll alkalmazásban köztisztviselőként természetvédelmi felügyelői munkakörben.
7. február hó
8. napjától
9. január hó
10. napjáig az igazgatóság hatósági és felügyeleti, míg azt követően a természetmegőrzési osztályra került beosztásra. Ökológiai szakreferensként a természetvédelmi hatósági eljárásokban megkeresés esetén köteles volt közreműködni. Az alperes a "ny' 1 hrsz. alatti ingatlanát a termelésből ki akarta vonni víztározó létesítése céljából. A földhivatal a kérelme elbírálása során megkereste a környezetvédelmi felügyelőséget, ahol természetvédelmi hatósági eljárás indult, ebben a "X" Park Igazgatósága ügyfélként szerepelt, részéről a felperes járt el, aki szakreferensként ügyféli nyilatkozatot és szakmai észrevételt tett és helyszíni bejárásokban vett rész. Az alperes a megvalósítani kívánt víztározót a "Ny" Kft.-vel terveztette. A tervező személyére a felperes a közigazgatási eljárásban rákérdezett, azonban a személyének nem tulajdonított jelentőséget, a tervező céggel szemben semmilyen negatív elfogultságot nem érzett, mert az általuk tervezett létesítmények többségével nem támasztottak kifogást a korábbi eljárásokban, bár volt problémás eset is. Az alperes álláspontja szerint a felperes által tett nyilatkozatok miatt lett eredménytelen az eljárás, ugyanis a környezetvédelmi hatóság az egész "ny' 1 hrsz. alatti ingatlant láppá nyilvánította, ezért a víztározó létesítésére nem volt lehetőség. Az ingatlanához közel eső területeken más hatósági eljárásban horgásztó létesítéséhez adtak hatósági engedélyt, amiből olyan következtetésre jutott, hogy a felperes személye akadályozta az eljárás eredményességét az általa igénybe vett tervező céggel szembeni ellenszenve miatt, valamint azért, mert a kedvező nyilatkozatáért ellenszolgáltatást nem kapott. Ettől indíttatva
11. november hó
12. napján levelet írt dr. B. Gy. országgyűlési képviselő részére, amelyben a felperest név szerint megnevezve azt állította, hogy ő az általa alkalmazott tervező céggel szembeni elfogultsága miatt olyan szakvéleményt adott, ami befolyásolta a természetvédelmi hatóság előtti ügyének menetét. Ez gátolta a tulajdonában lévő ingatlan fejlesztését, és szerinte volt az az összeg, amiért hajlandó lett volna a felperes a megfelelő engedélyt kiadni. Dr. B. Gy. elszámoltatási és korrupcióellenes kormánybiztos az ügy kivizsgálása céljából a levelet megküldte dr. I. Z. környezetügyért felelős államtitkárnak, aki R. A. államtitkár helyettest, ő pedig a "X" Park Igazgatóságát kérte az ügy kivizsgálására, ahol a felperes munkájával összefüggésben vizsgálat indult. Ennek eredményeként rögzítésre került, hogy a felperes tevékenységével kapcsolatosan az alperesi levélben megfogalmazott gyanú soha nem merült fel, feddhetetlenségéről az igazgatóság vezetője meg van győződve. A vizsgálat lezárulása után a "X" Park igazgatója tájékoztatta a felperest az ellene benyújtott panaszról, a lefolytatott eljárásról és annak eredményéről. A felperest lelkileg megviselte az, hogy a szakmai meggyőződésén alapuló munkája és álláspontja miatt őt elfogultsággal és vesztegetéssel gyanúsította az alperes, ezért magába fordulóvá vált a családi életében és a munkahelyén, továbbá kérte, hogy az ilyen jellegű bonyolultabb ügyek elintézésére ne jelöljék ki. A közvetlen munkahelyi vezetője a vezetőtársaknak tartott értekezleten tájékoztatást adott arról, hogy milyen panasz, feljelentés alapján indult vizsgálat a felperessel szemben, s az milyen eredménnyel zárult. A vezetők a saját részlegeiken a munkájukhoz szükséges mértékben tájékoztatták az esetről a munkatársakat, akik így a feljelentésben szereplő alperesi kijelentésekről tudomást szereztek és a munkahely közösségi helyiségeiben folytatott beszélgetések során viccesen, ugrató jelleggel megjegyzéseket tettek, amelyek a felperest kellemetlenül érintették. A felperes a keresetében a személyhez fűződő jogának megsértése miatt annak megállapítását kérte, hogy az alperes a
13. november hó
14. napján dr. B. Gy. országgyűlési képviselőhöz írt levélben megsértette a jóhírnevét, becsületét, emberi méltóságát. Kérte az alperest elégtétel adására kötelezni oly módon, hogy a saját költségén a bíróság ítéletét bocsánatkérő levéllel együtt juttassa el azokhoz a szervekhez, amelyek értesültek a panaszról és a lefolytatott eljárásról, valamint nem vagyoni kártérítés címén 500 000 Ft és ennek
15. november hó
16. napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezni. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy csak a saját véleményét írta le. Az elsőfokú bíróság a
17. sorszám alatt meghozott ítéletében megállapította, hogy az alperes a
18. november
19. napján kelt dr. B. Gy. országgyűlési képviselőhöz a ..... Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, mint természetvédelmi hatóság előtt folyó eljárásával összefüggésben írott levelében megsértette a felperes jóhírnevét és emberi méltóságát azon valótlan kijelentésével, hogy „A háttérből viszont a "y" munkatársa, felperes irányíthatja a folyamatokat, mivel a víztározó terveit olyan vizes tervező céggel készíttettem, akivel korábban minisztériumi döntést igénylő ügyben veszített. Az ügyben nem jelentett be elfogultságot, a "y" részéről szakvéleményével (?) jelentősen befolyásolta, akadályozta az ügy menetét. A területemen tehát gátolta a fejlesztést, pedig korábban (2004.) egy védett növényekkel teli, nagy kiterjedésű területen a területemhez 1000 méterre, egy halastó létesítéséhez járult hozzá feltételek nélkül!!! Állítólag - ezt bizonyítani nem tudom - volt az az összeg, amiért hajlandó volt megfelelő engedélyt adni. Azt többszöri kérésemre sem vizsgálta ki a felügyelőség, hogy egy növényzetben sokkal értékesebb területen ez hogyan lehetséges, és hogy most is miért nem nyilvánítják védetté a területet. A halászati igazgatóság illetékeseitől tudom, hogy "L" úrnak nem ez volt az utolsó ilyen jellegű megnyilvánulása, legutóbb "Ny-O" belső területén egy Natura 2000 területen járult hozzá egy horgásztó létesítéséhez úgy, hogy a védettséget az ő javaslatára töröltették a területről!!!". Kötelezte az alperest, hogy az ítéletet annak jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül saját költségén postai úton küldje meg a Miniszterelnökség Elszámoltatási és Korrupció-ellenes kormánybiztosának (címe), a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkárának (címe) és a "X" Park igazgatójának (címe) címezve az alábbi magánlevél kíséretében: „Tisztelt Cím! Mellékelten megküldöm a Nyíregyházi Törvényszék P.20.522/2012/
20. számú jogerős ítéletét, amely megállapította, hogy a dr. B. Gy. országgyűlési képviselő elszámoltatási és korrupcióellenes kormánybiztoshoz
21. november 21.-ei keltezéssel írott levelemben - az ítélet rendelkező részében foglalt kijelentéseimmel - megsértettem felperes neve kormánytisztviselő jóhírnevét és emberi méltóságát. Ezúton kifejezem a történtek miatti sajnálatomat, és felperes úrtól elnézést kérek. Dátum, alperes neve". Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200 000 Ft nem vagyoni kártérítést és 45 400 Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja. Határozatának indokolása szerint a jó hírnév sérelmének megállapítására az olyan valótlan, a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés alkalmas, amely valamely tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz. A becsületet, emberi méltóságot az a közlés sérti, amely kifejezésmódjában indokolatlanul durva, lealázó, bántó (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.175/2007/5.). A jóhírnév sérelmét általában valótlan és a közfelfogás szerint sértő tény állítása, híresztelése, hamis színben való feltüntetése okozza. A vélemény, bírálat akkor adhat alapot a személyiségvédelemre, ha minden ténybeli alapot nélkülözve önkényesen fejez ki elmarasztaló értékítéletet vagy kifejezésmódjában indokolatlanul sértő, bántó, megalázó (Legfelsőbb Bíróság Pfv.20.712/ 2008/9.). Hivatkozott a BDT 1999/
22. és a BDT 2002/
23. számú eseti döntésekben írtakra. Az alperes által írott levél tényállításokat tartalmazott, és nem csupán a véleményét rögzítette. Az alperes valótlan tényként állította, hogy a felperes, mint a HNP munkatársa a háttérből irányította a természetvédelmi hatósági eljárást (folyamatokat), és szakmai nyilatkozatával (szakvéleményével) befolyásolta, akadályozta az ügy menetét. A vesztegethetőséggel kapcsolatban tett kijelentése sem vélemény-nyilvánítás volt, hanem más személyektől szerzett értesülésen alapuló tényállítás. Az elsőfokú bíróságnak hivatalos tudomása volt a közigazgatási eljárásról. A közigazgatási perben megállapította a bíróság, hogy a "X" Park Igazgatósága nem szakhatóságként, hanem ügyfélként járt el és az ügyfélként eljáró igazgatóságot a felperes képviselte, ezért elfogultságot ezen ügyféli pozíciójából eredően nem kellett bejelenteni. Emiatt a felperessel szemben kifogás tárgyává tett elfogultság nem volt értelmezhető sem az alperes, sem az alperes által igénybevett tervező cég viszonylatában. Az alperes a levelében valótlanul olyan benyomást keltett, hogy a felperes a hatóságként eljáró "y"-t képviselte, és mint ilyen hatóságra, illetőleg szakhatóságra kötelező eljárási szabályokat megsértve, azaz a kizárási okokat figyelmen kívül hagyva járt el. Ugyanakkor a közigazgatási eljárásból megállapítható volt az is, hogy a hatóság nem kizárólag a felperes, mint az ügyfélként fellépő "y" képviselője által adott szakmai nyilatkozataira alapította döntését, hanem az eljárásba bevont igazságügyi szakértő szakvéleményére, továbbá az alperes által felkért szakértő által készített okirati bizonyítékokra. Így az alperes hamisan keltett olyan benyomást, hogy a felperes szakmai nyilatkozata kizárólagos alapja lett volna a hatósági eljárásban hozott érdemi döntésnek. Az alperes elismerte, hogy nem tudja bizonyítani azt a tényt, miszerint a felperes a természetvédelmi hatósági eljárást bármilyen módon befolyásolta volna, valamint azt, hogy vele és az általa igénybe vett tervező céggel szemben is negatív irányban elfogult lett volna. Azt sem tudta bizonyítani, hogy bármikor, bármilyen eljárásában, bárkitől a kedvező véleményadás érdekében pénzt kért vagy fogadott volna el. Az alperes által írt levél alkalmas volt olyan benyomást kelteni az olvasóban, hogy a felperes szakmai tevékenységével összefüggésben elfogultan járt el, a hatósági eljárás kimenetelét befolyásolta, illetőleg pénz ellenében adott megfelelő szakmai nyilatkozatot. Ezek a valótlan tényállítások túllépték a szabad vélemény-nyilvánítás kereteit és alkalmasak voltak a felperes jóhírnevének és emberi méltóságának megsértésére. Az Alkotmánybíróság a 36/
24. (VI. 24.) AB számú határozatában kimondta, hogy a szabad vélemény-nyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Ebből következően a védelem az olyan gondolatokat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek, tehát a vélemény-nyilvánítás szabadsága mindenféle közlés szabadságát magában foglalja függetlenül a közlés módjától és értékétől, valóságtartalmától. A vélemény-nyilvánítás szabadságának azonban korlátot szab az alkotmányos védelem alatt álló jóhírnév. Így nem lehet szó a vélemény-nyilvánítás szabadságáról abban az esetben, ha valaki valótlan tényt állít, vagy ha a bírálat, értékelés tartalmában vagy kifejezésmódjában túllépi a szabad vélemény-nyilvánítás megengedett alkotmányos határait. A jóhírnév sérelmének megállapításánál általában az érintett személyek által kifogásolt tényállításokat kell vizsgálni, azonban soha nem önmagukban, a szövegkörnyezetükből kiragadva. Mindig annak van jelentősége, hogy a közlés összessége nyíltan vagy burkoltan milyen valótlan tényt közöl az érintett személyre vonatkozóan. Az alperes levele a felperes személyének közösség általi értékelését negatív módon befolyásoló, a felperes személyét bántó, azzal szemben vádaskodó tartalmú tényállításokat tartalmaz, amelyeket az alperes pusztán a hatósági eljárás rá nézve nem kedvező eredményéből levont feltételezésre alapított, s amelyek alkalmasak a felperes jóhírnevének, emberi méltóságának megsértésére. Ugyanakkor a levél nem tartalmazott a felperesre nézve sértő, indokolatlanul bántó vagy lealacsonyító kijelentéseket, ezért az a felperes becsületét nem sértette, ezért ebben a körben a jogsértés megállapítását az elsőfokú bíróság mellőzte. A kihallgatott tanúk vallomása és a becsatolt levelek alapján határozta meg az elsőfokú bíróság azon szerveket, amelyek felé az alperesnek az elégtételadás keresetében el kell ismernie a jogsértést. A tanúvallomásokból megállapíthatóan a levél tartalmának megismerése és a lefolytatott eljárásról való tudomásszerzés a felperest lelkileg erősen megviselte, s az a magatartásában is változást okozott: visszahúzódóvá vált úgy a családjában, mint a munkahelyén. Ugyan a munkatársai körében és a feletteseinél a becsületességét, szakmaiságát külön bizonyítania nem kellett, mégis el kellett szenvednie az eljárásból adódó vicceket, ugratásokat, amelyek a munkakörével járó konfrontálódásból eredő stresszt tovább fokozta. A lelki megterhelésen túlmenő egészségi károsodást a felperes nem tudott bizonyítani. A nem vagyoni kártérítés alapja az immateriális hátrány, amely a korábbi élethelyzet hátrányos megváltozását jelenti, ami lehet testi, lelki vagy emocionális téren történő hátrányos változás. A hátrány köztudomású tények alapján is megállapítható a Legfelsőbb Bíróság BH 2002/178.,
25. és
26. szám alatt közzétett eseti döntései szerint, ám a lelki élet hátrányos megváltozását a felperes bizonyította is házastársának, valamint a közvetlen volt és jelenlegi feletteseinek tanúvallomásával. Ezek szerint az ítélet meghozatalakor fennálló értékviszonyok alapján 200 000 Ft szükséges, de egyben elegendő is az elszenvedett hátrányok kompenzálására. Az elsőfokú bíróság a Pp.
27. §-a alapján határozott a perköltség viseléséről, a pernyertesség-pervesztesség arányát 2/3-1/3 arányban határozva meg, figyelemmel a felperes által lerótt kereseti illetékre. Az ügyvédi munkadíjat 30 000 Ft áfá-val növelt összegében határozta meg figyelemmel a tárgyaláson való részvételre, az előkészítő iratok számára és az igényelt kártérítési összegre is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Változatlanul kitartott amellett, hogy a véleményét és a kijelentéseit - még ha szerencsétlen módon is - mások következtetései alapján fogalmazta meg, amellyel felügyeleti intézkedést kívánt elérni, ám az általa feltárt szakmai ellentmondások azóta sem kerültek feloldásra. Azért nem ő tehető felelőssé, hogy a felperes munkahelyi vezetőinek nem körültekintő eljárása miatt a kollégák felé kiszivárgott az ügy, miáltal a közvetlen okozati összefüggés sem adott. Hivatkozott a szomszédos ingatlanokra, amelyeken a felperes ügyintézése mellett a "y" szakhatósági hozzájárulást adott vízjogi engedélyekhez, s köztük van olyan ingatlan is, ami természetvédelmi szempontból értékesebb az övénél. Részletesen foglalkozott a vízjogi kérelmét elutasító hatósági határozat indokolásával a vonatkozó jogi szabályozás tükrében, kitérve a környező ingatlanok (nyírtéti 042/1., 042/2., apagyi 059/
28. hrsz.) helyzetére is. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a