Pfv.III.21.790/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Ábrahám László ügyvéd által képviselt I.r., II.r., és III.r. felpereseknek a dr.Sándor Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tolna Megyei Bíróságnál 16.P.20.165/
- szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.033/2007/
- számú közbenső ítéletével elbírált perében a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. és II.r. felpereseknek személyenként 15.000 (Tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A jogerős közbenső ítélet által megállapított tényállás lényege szerint a felperesek hozzátartozóját
- május 29-én vette fel az alperes kórház sebészeti osztálya az epehólyag és epeút-kövesség műtéti megoldása céljából, amely műtétet másnap el is végezték. A műtétet követő harmadik napon hasnyálmirigy-gyulladást észleltek és antibiotikumos kezelést indítottak. Ennek hatására a beteg állapota javult, ezért június 17-én ezt a kezelést felfüggesztették. Az ekkor elvégzett CT vizsgálat eredménye hasnyálmirigy elhalást valószínűsített. A beteg állapota a következő napokban romlott, ezért június 21-én ismét megoperálták, majd antibiotikumot adtak, amely átmeneti javulást hozott. Újabb állapotrosszabbodás és láz alakult ki július 9-én, a másnap tartott konzílium pedig szepszist vélelmezett. A beteget július 12-én visszahelyezték az alperes kórház szubintenzív részlegére, majd a család kérésére a P.T.S. Klinikájára szállították, ahol
- július 15-én meghalt. A hozzátartozók kérésére a boncolástól eltekintettek. A halál oka a műtét szövődményeként kialakult hasnyálmirigygyulladás, az ennek következtében kialakult hasűri tályogképződés és szepszis volt. A felperesek keresetükben a hozzátartozójuk halálával bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését. Az alperes a kártérítés feltételeinek kereset elutasítását kérte. bizonyítása hiányában a Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság részben megváltoztatta, és közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét S.J-né halálával összefüggésben az I. és II.r. felpereseknek okozott nem vagyoni kárért. A III.r. felperes járadékigényével kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság a határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperesek a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerinti anyagi jogi, valamint a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése szerinti eljárási jogi szabályból következő bizonyítási kötelezettségüknek eleget tettek, mert a bizonyítás anyagából megállapíthatóan a hozzátartozójuk halálát az alperes által elvégzett műtéti beavatkozás szövődménye okozta. A továbbiakban az alperest terhelte a kártérítési felelősség alóli kimentés annak bizonyításával, hogy a beteg ellátása során az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának
(3)bekezdése szerint jártak el, a halála ennek ellenére bekövetkezett. Az alperes e bizonyítási kötelezettségének nem tudott sikerrel eleget tenni, mert az orvosszakértői vélemények egyezőek abban, hogy az alperes orvosai a második műtétet késedelmesen hajtották végre, illetőleg az ezt követő szeptikus állapot felismerése és kezelésének megkezdése is késedelmesen történt. Ezek a mulasztások a beteg életben maradásának esélyét csökkentették. Az I. és II.r. felperesek nem vagyoni kárának bekövetkezése bizonyított, a III.r. felperes járadékigénye azonban nem egyértelmű, így vele szemben a kártérítési felelősség fennállta tekintetében döntés még nem hozható. A jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesek keresetének elutasítása - helyesen: az I. és II.r. felperesek keresetét elutasító elsőfokú ítélet helyben hagyása érdekében - az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálat nem vonatkozhat a III.r. felperesről szóló - tartalma szerint végzésre tartozó - közbenső ítéleti rendelkezésre [Pp. 270. §
(2)bek.]. Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság „okszerűtlen tényállásra" alapozta a kártérítési felelősségének megállapítását, és ez az eljárási szabálysértés az érdemi döntésre kihatott. Kifejtette, hogy a beteg halála a
- május 30-án elvégzett epeműtét szövődményeként következett be, amely az ilyen típusú műtét ismert szövődménye, bekövetkezése a terhére nem róható, mert kifogástalan kezelés és ellátás mellett is bekövetkezhetett volna. Ebben az esetben a betegnek az életben maradásra nincs reális esélye. A második műtét egy nappal korábbi elvégzése, illetőleg az antibiotikumos kezelés korábbi megkezdése a szakértő szerint is csak valamivel nagyobb esélyt nyújtott volna a beteg életben maradására, de az esély százalékos mértéke természettudományos módszerekkel nem határozható meg. Ez a körülmény pedig az okokozati összefüggés megléte körében értékelendő, és bizonyítatlansága a felperesek terhére esik. Az ettől eltérő jogerős közbenső ítélet sérti a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésében, a Pp. 163-
- §-ában és a
- §-ának
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakat. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérték. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálattal támadható része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes kártérítési felelősségének elbírálásához szükséges bizonyítást az elsőfokú bíróság lefolytatta, de az irányadó anyagi jogi felelősségi szabályokat [Ptk. 339. §
(1)bek., Eütv. 77. §
(3)bek.], valamint a bizonyítási kötelezettség eljárási szabályát [Pp. 164. §
(1)bek.] a másodfokú bíróság értelmezte és alkalmazta helyesen. Nem kétséges, hogy a felperesek hozzátartozójának halálát az alperes orvosai által
- május 30-án elvégzett műtét ismert szövődményeként kialakult hashártyagyulladás, következményes hasűri tályogképződés, majd szepszis okozta. Ha az alperes orvosai e szövődmény felismerése és ellátása során az Eütv.
- §-ának
(3)bekezdésében foglaltakat mindenben betartva jártak volna el, és a beteg mégis meghalt, az alperes kimentése sikeres. A kártérítő felelősség szempontjából ugyanis a kimentés körében az a kérdés, hogy az alperes orvosaitól elvárható gondosság tanúsítása esetén, vagyis, ha az alperesnél minden a beteg tényleges állapotának megfelelően történik, akkor volt-e esélye az életben maradásra. Tévesen hivatkozott az alperes e körben a bizonyítási kötelezettség szabályára, mert a kártérítési felelősség alól neki kell kimentenie magát, ezért neki kell bizonyítania, hogy az elvárható gondosság, a szakmai és etikai szabályok, illetőleg irányelvek betartása ellenére nem volt esélye a betegnek a túlélésre. Az e körben rendelkezésre álló szakértői vélemények alapján helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes orvosai terhére olyan mulasztások állapíthatók meg, amelyek a beteg életben maradásának esélyét csökkentették. Ezek között említendő a beteg második, június 21-én elvégzett műtétjének késedelme továbbá az, hogy a szeptikus állapot felismerése, kezelésének megkezdése is késedelmesen történt. E kifogásolható magatartások a beteg halálához vezettek, tehát az I. és II.r. felperesek a kártérítés feltételeit bizonyították, az alperes pedig a kártérítési felelősség alól nem mentette ki magát. A jogerős közbenső ítélet támadott része nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperest a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az I. és II.r. felperesek felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §ának
(1)bekezdésére figyelemmel a
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- november
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró