Mfv.11142/2010/6 – Kúria

(1)bekezdése és 36/A. §

(1)bekezdés a) pontja alapján azért szüntette meg a felperes rokkantsági nyugdíját, mert a Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (a továbbiakban: ORSZI) elsőfokú szakértői bizottsága szerint az egészségkárosodás mértéke 46 %, tehát a felperes nem rokkant. A felperes fellebbezését a jogorvoslati igazgatóság a

1. február 22-én kelt másodfokú határozatával elutasította, mert a felperes egészségkárosodásának mértéke az ORSZI másodfokú szakhatósági állásfoglalása értelmében 42 %. Az első- és a másodfokú határozatok szerint a felperes rehabilitálható, de komplex (intézményes) rehabilitációja nem szükséges. A felperes a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében rokkantságára hivatkozva kérte az ellátások további folyósítását. A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság a 2.M.193/2010/
2. számú ítéletével a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte. A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes egészségkárosodásának mértéke az igénybejelentéstől kezdődően folyamatosan 51 %-os, a felperes rehabilitációja szükséges, de nem javasolt, a felperes III. csoportú rokkant, felülvizsgálata legkorábban 2010 júniusában szükséges. A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy a komplex rehabilitációról szóló 321/2007.(XII.5.) Korm. rendeletnek (továbbiakban: Kr.) a rehabilitáció vizsgálatára vonatkozó szabályozása nem alkalmazható a bírósági eljárás során, a peres eljárásban lefolytatandó bizonyításra a Pp.
3. §

(1)-

(2)bekezdései irányadók. A bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértőt az egészségkárosodás és a rehabilitálhatóság véleményezésére kompetens szakértőnek tekintette. Az ítéleti érvelés szerint amennyiben az orvosi rehabilitáció nem javasolt, az eleve kizárja a „teljes”, vagyis az orvosi, a foglalkoztatási és a szociális rehabilitálhatóság javasoltságát. A bíróság az igazságügyi orvosszakértői véleményt aggálytalannak találta, annak alapján megállapította, hogy az alperesi határozatok megalapozatlan orvosi véleményeken alapulnak, tehát jogszabálysértők. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára való kötelezését kérte a Pp. 177. §

(1)bekezdése és a Pp. 221. §

(1)bekezdése megsértésére hivatkozva. Kifejtette, hogy a rokkantság megállapításához a Tny. 36/A. §

(1)bekezdés ab) pont szerint az egészségkárosodás mértéke mellett szükséges a foglalkoztatási rehabilitációra vonatkozó szakvélemény beszerzése is. Ennek során a bíróságnak alkalmaznia kellett volna a társadalombiztosítási eljárásban releváns normákat, a bíróság azonban elutasította a Kr.

1. § szempontjai szerinti vizsgálatot, a szakmai munkaképesség és az intézményes rehabilitálhatóság kérdésében megfelelő szakértelemmel nem rendelkező szakértői vélemény beszerzése nélkül, mérlegeléssel döntött, megsértve a Pp.
2. §

(1)bekezdését. Az alperes szerint a Tny. 36/A. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)pont második fordulatában írt feltételek tisztázása foglalkoztatási és szociális rehabilitációs szükségletekre és rehabilitációs szolgáltatásokra vonatkozó szakmai ismeretek alapján történhet, a komplex rehabilitálhatóság vizsgálata foglalkoztatási és szociális szakértő bevonását igényli. Téves az az okfejtés is, amely szerint az orvosi szempontú rehabilitálhatóság hiánya kizárná a teljes rehabilitálhatóság vizsgálatát. A szakértői bizonyításra vonatkozó szabályok megsértése körében az alperes hivatkozott a BH 1980.138. számon közzétett eseti döntésre és az Mfv.III.10.973/2008/3. számú határozatra is. A Pp. 221. §

(1)bekezdése megsértését - az MfvK.IV.10.078/2007/

1. számú ítéletre utalva - az alperes azért kifogásolta, mert a munkaügyi bíróság nem adta részletes indokát annak, hogy az ellentétes tartalmú szakvélemények közül miért a perben beszerzett szakvéleményt fogadta el az ORSZI által a közigazgatási eljárásban adott véleménnyel szemben. Végül kifejtette, hogy a bíróságnak új eljárásra kellett volna köteleznie az alperest, egyrészt a rokkantsági nyugdíj továbbfolyósítása, a következő esedékes felülvizsgálatra vonatkozó intézkedés, másrészt a felperes szakmai munkavégző képességének megváltozása és a foglalkoztatási rehabilitáció vizsgálata érdekében, ez utóbbiakat ugyanis az ORSZI által véleményezett egészségkárosodással összefüggésben nem vizsgálták a közigazgatási eljárásban. Az alperesi beavatkozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmében - a felülvizsgálati kérelemben felhozottakkal azonos indokok alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte. Kifejtette, hogy a rehabilitálhatóság nem kizárólagosan orvosi szakkérdés, a rehabilitációs járadékról szóló
2. évi LXXXIV. törvény
3. § d), e) és f) pontjában foglalt kritériumokat a bíróságnak eljárása során tisztáznia kellett volna. A Kr.
4. §-a hármas vizsgálat elvégzését írja elő, a foglalkoztatási és szociális rehabilitációs szükségleteket foglalkoztatási és szociális szakértő bevonásával kellett volna tisztázni. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet - a Pp.
5. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem a következők szerint - részben alapos. Az alperes és a beavatkozó a felülvizsgálati kérelemben, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemben nem vitatta az egészségkárosodás orvosszakértő által megállapított mértékét, ezért a Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintette a jogerős ítélet erre vonatkozó megállapítását, amely szerint a felperes egészségkárosodása az első- és másodfokú társadalombiztosítási határozatok meghozatala időpontjában és a jogerős ítélet meghozatalakor is folyamatosan 51 %. A Pp. 177. §

(1)és

(2)bekezdése szerint, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A bíróság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértői intézményt, vagy a külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet rendelhet ki szakértőként; más szakértő csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható. A munkaügyi bíróság helytállóan utalt ítéletében arra, hogy a felperes rehabilitálhatóságának vizsgálata során a perben a Pp. szakértői bizonyításra irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni; a Kr. szerinti komplex minősítés a közigazgatási eljárásban lefolytatandó, külön jogszabályban meghatározott bizonyítási eljárás része. Tévedett azonban a bíróság, amikor a felperes rehabilitálhatóságának kérdését az orvosi szempontú rehabilitáció elsődlegessége alapján vizsgálta és bírálta el a perben, ezért megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a felperes rehabilitációja nem javasolt, nem rehabilitálható, emiatt a rehabilitálhatóság kritériumainak a közigazgatási eljárásban történő vizsgálata szükségtelen. A Legfelsőbb Bíróság - a Tny. 36/A. §

(1)bekezdése, a Pp. 177. §-a és a Kr. rendelkezései együttes értelmezése során - korábban már rámutatott: a rokkantság vizsgálata során az érintett személy szakmai munkaképességét mind a közigazgatási eljárásban, mind a közigazgatási (társadalombiztosítási) határozat felülvizsgálata iránti perben azonos kritériumok, orvosi, szociális és foglalkoztatási szempontok alapján kell megítélni. Arra vonatkozóan, hogy a rehabilitálhatóság valamely kritériuma a közigazgatási vagy a polgári peres eljárás során lefolytatott bizonyítás, a rehabilitálhatóságra vonatkozó döntés kialakítása során elsődlegességet élvezne, az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekből nem következik. A Legfelsőbb Bíróság határozataiban rögzítette azt is, hogy a perben az egészségkárosodás mértékének tisztázásához elegendő (és más szakértő bevonását nem is igényli) orvosszakértői vélemény beszerzése, a rehabilitálhatóság kérdésében, a közigazgatási eljárásban beszerzett komplex szakvélemény megalapozottságáról azonban a közigazgatási eljárásban szakvéleményt adókéval azonos szakértelemmel rendelkező szakértők bevonásával, azonos kérdések vizsgálatával, együttes, illetve egybehangzó szakvélemény(ek) beszerzése alapján lehet és kell dönteni (Mfv.III.10.929/2009/3., Mfv.III.10.434/2010/3., Mfv.III.10.468/2010/4., Mfv.III.10.967/2010/3.). A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (Mfv.III.10.874/2009/5., Mfv.III.10.875/2009/4.) rámutatott arra is, hogy a munkaügyi bíróság nem rendelhet el bizonyítást a rehabilitáció kérdésében, ha a társadalombiztosítási szerv kizárólag az egészségkárosodásra vonatkozó feltétel hiányában utasítja el az igénylő rokkantsági ellátásra való igényét, vagy szünteti meg a rokkantságon alapuló ellátás folyósítását. Nincs helye a rehabilitációra vonatkozóan bizonyítás felvételének és döntésnek akkor sem, ha az alperes a perben bizonyítotthoz képest eltérő egészségkárosodáshoz viszonyítottan vizsgálta a rehabilitálhatóságot. A fentiek alapján helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelemben az alperes, csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az alperesi beavatkozó arra, hogy a foglalkoztatási és szociális szempontú rehabilitáció kérdésében nem orvosszakértő, hanem az adott szakterületen arra képesítéssel rendelkező és a szakértői névjegyzékben szereplő szakértő jogosult véleményt adni; e körben azonban a perben szakértői bizonyítás elrendelése szükségtelen volt. Az alperesi szervek előtt folyamatban volt eljárásban a felperes rehabilitálhatósága az 50%-ot el nem érő egészségkárosodáshoz mérten került elbírálásra, ez utóbbi tény azonban a perben megdőlt, így a bíróságnak a rehabilitálhatóságra vonatkozóan nem állt rendelkezésére olyan vélemény, amelynek megalapozottságát szakértői bizonyítás elrendelése útján kellett volna vizsgálnia. Az alperesi határozatok hatályon kívül helyezéséről a munkaügyi bíróság érdemben helyesen döntött, a rokkantságnak a Tny. 36/A. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja első fordulatában írt feltétele ugyanis a felperes esetében teljesült (egészségkárosodása elérte az 50 %-os mértéket). Az e rendelkezésben foglalt további feltételek fennállásának vizsgálatára azonban - a korábban kifejtetteknek megfelelően - nem a munkaügyi bíróság, hanem az alperes köteles. A Pp. 221. §

(1)bekezdése megsértésével kapcsolatos felülvizsgálati kifogás alaptalan. A munkaügyi bíróság ítéletében számot adott arról, hogy az ORSZI bizottságai által adott szakvéleményekkel szemben miért a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményt fogadta el ítélete alapjául (3. oldal 3-5. bek.). Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján - a rendelkező rész kiegészítésével és az indokolás fenti módosításával, mellőzve a felperes rehabilitálhatóságára, valamint a III. csoportú rokkantságára vonatkozó megállapításokat - hatályában fenntartotta. A megismételt eljárás során az alperes a Tny. 36/A. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpont második fordulatában foglalt feltételek fennállását a felperes 51 %-os egészségkárosodását alapul véve köteles vizsgálni, a Ket. 111. §

(3)bekezdésére is figyelemmel. A felek nem igényeltek felülvizsgálati költséget, ezért e tárgyban a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt. A felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny.

1. §-a alapján a magyar állam viseli. Budapest,
2. augusztus
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő