Bfv.621/2011/5 – Kúria

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja,

(3)bekezdésének b) pontja), valamint társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk.274.§

(1)bekezdésének c) pontja). Ezért a bíróság az I. rendű terheltet - halmazati büntetésül - 10 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte. Kötelezte őt a felmerült bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére, és a bíróság rendelkezett a bűnjelekről. (Döntött a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett II. rendű és III. rendű terheltek büntetőjogi felelősségéről is.) Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű terheltre vonatkozó - a másodfokú bíróság által helyesbített és kiegészített - tényállása lényege szerint az I. rendű terhelt büntetett előéletű. A Baranya Megyei Bíróság, mint Cégbíróság bejegyezte a Korlátolt Felelősségű Társaságot, amelynek a Cégbíróság bejegyzése alapján

1. augusztus
2. napjától
3. július
4. napjáig a III. rendű terhelt,
5. július
6. napjától
7. április
8. napjáig az I. rendű terhelt, míg
9. április
10. napjától
11. december
12. napjáig a II. rendű terhelt volt a cég képviseletére jogosult ügyvezetője. A Kft.-vel szemben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Baranya Megyei Igazgatósága felszámolási eljárást kezdeményezett
13. május
14. napján, összesen 19.896.000 forint adótartozás miatt. A bíróság a
15. november
16. napján jogerős végzésével a Kft. fizetésképtelenségét megállapította, és felszámolását rendelte el. Felszámolóként a Gazdasági és Pénzügyi Zártkörűen Működő Részvénytársaságot jelölt ki. A felszámolás kezdő időpontja
17. december
18. napja volt. I. rendű terhelt a Kft.
19. december 31-re, mint mérlegforduló napjára vonatkozó beszámolót elkészíttette, azonban annak adatai nem felelnek meg a valóságnak, mert a
20. évi gazdasági események hatásait teljes körűen nem tartalmazták. I. rendű terhelt emellett nem minden gazdasági eseményről állított ki bizonylatot. A Kft. ügyvezetőjeként nem készített a társaságnak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait tételesen ellenőrizhető módon tartalmazó leltárt. Nem adott át a felszámoló felhívása ellenére cég használatában lévő számlatömböt sem, mert azt nem őrizte meg. I. rendű terhelt ezzel a Kft. vagyoni és pénzügyi helyzetének áttekintését a 2005-
21. üzleti években meghiúsította. A Kft.-vel szemben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal DélDunántúli Regionális Igazgatósága
22. június
23. napjától folyamatosan folytatott végrehajtási eljárást a meg nem fizetett adótartozás behajtása érdekében. A
24. június
25. és
26. február
27. közötti időben 5 alkalommal bocsátott ki azonnali beszedési megbízást a Kft. bankszámláira, illetve az APEH hitelező
28. április
29. napján ingóvégrehajtást is megkísérelt, ez utóbbi alkalommal az I. rendű terhelt az adós képviselőjeként személyesen is jelen volt. Az I. rendű terhelt egyben a V. Kft. ügyvezetője is volt, ezért úgy döntött, hogy a több, mint 19 millió forint adótartozást felhalmozó cég ügyvezetését színlelt szerződéssel a II. rendű terheltnek adja át. A II. rendű terhelt a cég vezetését kizárólag az I. rendű terhelt kérésére, szívességből vette a nevére, a céget ténylegesen működtetni nem akarta, és arra - enyhe fokban korlátozott elmeállapota, valamint jövedelmi körülményei miatt - reális lehetősége sem volt. A valótlan tartalmú iratokat az eljáró ügyvéd - akinek nem volt tudomása arról, hogy a cég vezetésében végbement változások nem valósak -
30. május
31. napján nyújtotta be a cégbíróságra. A cégbíróság a valótlan tartalmú okiratok alapján a II. rendű terheltet a Kft. vezető tisztségviselőjeként a cégnyilvántartásba bejegyezte. Az I. és a II. rendű terheltek ekként közreműködtek abban, hogy a cégbíróság a közhiteles nyilvántartásba valótlan adatokat jegyezzen be. A bíróság megállapította, hogy az I. rendű terhelt fenti cselekményeivel megszegte a számvitelről szóló törvény
32. évi C. (Sztv.) 15.§

(3)bekezdésében, 69.§

(1)bekezdésében, 165.§

(1)bekezdésében, valamint a 169.§-ában foglalt rendelkezéseket. Határozatában kifejtette, hogy a számviteli jogszabályok által előírt kötelezettségek teljesítése a cég tényleges vezető tisztségviselőjét terhelik, felelőssége e körben másra át nem hárítható, objektív felelősség. Az I. rendű terhelt által felmentésért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró Baranya Megyei Bíróság a

1. március
2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 3.Bf.419/2010/
3. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt meghatalmazott védője nyújtott be a Be.
4. §

(1)bekezdés a) pontját megjelölve felülvizsgálati indítványt. Indokai szerint az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a terhére rótt mindkét cselekményben a büntető anyagi jogszabályok téves alkalmazása miatt került sor. A számvitel rendje megsértésének bűncselekményét csak az követheti el, aki ténylegesen olyan helyzetben van, hogy rendelkezni tud a cég iratanyagával. A rendelkezési jog kétséget kizáróan nem bizonyított, ezért e bűncselekményben történt marasztalás törvénysértő. Az pedig, hogy a hiányos adatok birtokában is elkészíttette a beszámolót a könyvelővel, éppen azt bizonyítja, hogy törvényből fakadó kötelezettségének eleget tett. Az a körülmény, hogy a III. rendű terhelt birtokában volt a beszámoló készítéséhez szükséges iratanyag, az I. rendű terheltet mentesíti a büntetőjogi felelősség alól. A közokirat-hamisítás bűntette pedig azért nem valósult meg, mert a II. rendű terhelt ténylegesen vezető tisztségviselője lett a kft.nek, azt polgári és büntetőjogi felelőssége tudatában vállalta el. Tévedett az eljárt bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a cég ügyvezetését ténylegesen továbbra is az I. rendű terhelt látta el. Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok megváltoztatását és az I. rendű terhelt felmentését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF.1940/2011. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésen eljárva a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn. A felülvizsgálati eljárásban tartott nyilvános ülésen a meghatalmazott védő az írásbeli indítvánnyal egyezően szólalt fel. A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az írásbeli indítványt kiegészítette azzal, hogy a felülvizsgálati indítvány az anyagi jogi kérdések tekintetében a Be. 423. §

(1)bekezdésében írtak értelmében törvényben kizárt, mert az anyagi jogi kérdések kizárólag a jogerős ítéletben rögzített tényállás alapján lennének támadhatók. A felülvizsgálati indítvány azonban a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tények alapján hivatkozik a könyvelő felelősségére, a bizonylatok hiányára és kifogásolja a bűnösség megállapítását. A Legfelsőbb Bíróság - mivel a védői indítvány az I. rendű terhelt bűnösségét érintő ítéleti rendelkezést anyagi jogsértés okából is vitatta - a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát elvégezte. Elöljáróban utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás kötelezően irányadó. A felülvizsgálat során az anyagi jogi kérdésekben a jogerős határozatban rögzített tényadatokból kell kiindulni és a jogkövetkeztetéseket levonni. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem tekinthető elfogadható jogi hivatkozásnak az olyan anyagi jogi érvelés, amely valójában nem a jogerős ítélet tényein, hanem az indítványozó által helyesnek és megalapozottnak vélt, ám az ítélettől eltérő, feltételezett tényállás jogi értelmezéséből adódik. Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt

1. július
2. napjától
3. április
4. napjáig a Kft. képviseletére jogosult ügyvezetője volt. Az cég iratainak más által történt birtoklásával való érvelés ellentétes az irányadó tényállással, az ítéleti tényállásban rögzítettekkel. Mindez szorosan összefügg a felülvizsgálati indítvány anyagi jogi érvelésével, amely szerint a III. rendű terhelt, az előző ügyvezető tartotta birtokában a beszámoló elkészítéséhez szükséges iratanyagot, másrészt a II. rendű terhelt ténylegesen vezető tisztségviselője lett a Kft.-nek, arra senki nem kényszerítette. A jogerős határozat az elkövetéskor hatályos
5. évi IV. törvény (Btk.) 289.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő számvitel rendjének megsértése bűntettét és a Btk. 274.§

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettét rótta az I. rendű terhelt terhére. A Btk. 289. §-ában meghatározott számvitel rendje megsértését az követi el, aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt beszámoló készítési, könyvvezetési, könyvvizsgálati kötelezettségét megszegi (a. pont), a bizonylati rendet megsérti, és ezzel a vagyoni helyzetének áttekintését, illetőleg ellenőrzését megnehezíti (b. pont). A

(3)bekezdés b) pontja szerint minősül a cselekmény, ha az adott üzleti évet érintően a vagyoni helyzet áttekintését, illetőleg ellenőrzését meghiúsítja. A felülvizsgálati eljárásban irányadó alapítéleti tényállás szerint az I. rendű terhelt ugyan elkészíttette a 2005. évre vonatkozó beszámolót, azonban nem a valóságnak megfelelő tartalommal. Ügyvezetőként nem készített olyan leltárt, ami tételesen, ellenőrizhető módon a társaság meglévő eszközeit és forrásait tartalmazza. Ennek és a meg nem őrzött számlatömb hiányának betudhatóan a Kft. vagyoni és pénzügyi helyzetének áttekintése az adott üzleti évre meghiúsult. Az I. rendű terhelt a jogszabályban előírt kötelezettségének nem tett eleget. A számvitelről szóló törvény a bizonylati elv és bizonylati fegyelem körében előírja, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell (Sztv. 165.§

(1)bekezdés). A bizonylat kiállítása nem a könyvelő feladata, ő csupán a neki átadott, összegyűjtött számlákat könyveli le. A könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és e törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a mérlegforduló napján meglévő eszközöket és forrásokat mennyiségben és értékben (69.§). A leltár készletnyilvántartás összeállítható akkor is, ha az ügyvezető változás miatt az átadás-átvétel szabályszerűen (vagy egyáltalán) nem történt meg. Az I. rendű terhelt jogelődjét nem szólította fel a bizonylatok átadására, a könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (számlatömböt) visszakereshető módon nem őrizte meg. Ezzel az adott üzleti évet érintően a vagyoni helyzet áttekintését, ellenőrzését lehetetlenné tette. Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét a neki felrótt bűncselekményekben a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül - az elbíráláskor hatályos Btk. 289.§

(3)bekezdés b) pontja szerinti számvitel rendjének megsértése bűntettében és közokirat-hamisítás bűntettében (Btk.

1. §) állapították meg. A Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
2. §

(5)bekezdése szerint hivatalból köteles, ezért a Be.

1. § alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. A végzés ellen fellebbezésnek a Be.
2. §

(4)bekezdése, felülvizsgálatnak a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja alapján nincs helye. A felülvizsgálati indítvány újabb benyújtásával összefüggő figyelmeztetés a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Be. 421. §

(3)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest,

1. december
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Csere Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné