Pfv.20641/2012/5 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1)Pfv.III.20.641/2012/5.szám A Kúria a dr.Lóczi Gabriella ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Kiss Klára Viktória ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 40.P.25.840/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.800/2011/
2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 189.000 (Egyszáznyolcvankilencezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes tulajdonában lévő gépkocsit ismeretlen tettes
4. december 10-én szám alatti ház elől ellopta, amelyre a felek között MULTI CASCO Plus biztosítási szerződés volt hatályban. A felperes módosított keresetében 6.385.000 forint és ennek
5. március
6. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését a
7. szeptember 27-én megkötött casco szerződés alapján. Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását kérte a casco szerződés 7.4.
8. pontjában írt mentesülési ok bekövetkezése miatt, mert a lopást követően a felperes a forgalmi engedéllyel nem tudott elszámolni, az a gépkocsiban maradt, másodlagosan pedig emiatt az alperesre terhesebb 70-30%-os kármegosztás alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6.300.000 forintot, ennek
9. március
10. napjától járó késedelmi kamatát és 693.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a Ptk.
11. §-a

(1)bekezdése taxatív módon sorolja fel a biztosító mentesülésének eseteit, és ennek alapján az alperesnek kellett bizonyítani, hogy a felperes szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartást tanúsított és magatartása okozati összefüggésben áll a lopással. A gépjárműben hagyott forgalmi engedély a bekövetkezett káreseménnyel, a gépjármű eltulajdonításával nincs okozati összefüggésben, az a gépjármű eltulajdonítását nem tette lehetővé, a biztosító kockázatát nem fokozta, a lopás valószínűségét sem növelte, de annak végrehajtását sem könnyítette meg. Az adott esetben azt sem bizonyította az alperes, hogy a gépjármű forgalmi engedélye az autóban maradt, csak azt lehetett megállapítani, hogy a felperes nem tudott elszámolni a forgalmi engedéllyel, ezért az alperes csak feltételezi, hogy az a gépkocsiban maradt. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a jogerős ítéletet helybenhagyta. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A biztosító szolgáltatása teljesítése iránt indított perben a biztosító mentesülését jelentő körülmények bizonyítása az alperes kötelezettsége volt, a tények bizonyítatlansága az alperes terhére volt értékelendő. Egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával abban, hogy a gépjármű okmányainak a járműben hagyása a biztosítási esemény bekövetkezése szempontjából közömbös, az eltulajdonítás valószínűségét nem növeli, ez a magatartás a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásának minősül; megkönnyíti a járműnek a lopás helyszínéről való eltávolítását, lehetővé teszi a forgalomban való részvételét és megnehezíti a bűncselekmény felderítését. Az adott esetben kétséget kizáró módon csupán annyi volt megállapítható, hogy a felperes a biztosítási eseményt követően a forgalmi engedéllyel nem tudott elszámolni. A felperes nem tett olyan nyilatkozatot, miszerint a forgalmi engedély a járműben maradt. Az alperes nem tudta bizonyítani a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztását, ezzel a kár bekövetkeztében való közrehatását, ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor az alperest kármegosztás alkalmazása nélkül marasztalta. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és abban kármegosztás alkalmazásával az alperes marasztalását 4.410.000 forintra kérte leszállítani. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a helyesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vont le, ezért az téves és jogszabálysértő, a Ptk. 227. §

(1), a Ptk. 318. §

(1)és a Ptk. 340. §

(1)bekezdésébe ütközik. A jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes a gépjármű forgalmi engedélyével nem tudott elszámolni, azonban emiatt kármegosztást nem alkalmazott, holott az a Ptk. 340. §

(1)bekezdése alapján, figyelemmel a Ptk. 556. §

(3)bekezdésére és a biztosítási szabályzat

1. pontjában foglaltakra kármegosztás alkalmazását teszi lehetővé. A kármegelőzés körében minden gépjármű tulajdonostól elvárható, hogy a gépjármű eltulajdonítását, újraértékesítését ne könnyítse meg, a forgalmi engedélynek a gépkocsiban hagyása pedig ezt eredményezi. Tévesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy annak bizonyítása, hogy a gépjármű forgalmi engedélye nem a gépjárművel együtt került eltulajdonításra, az alperest terheli, ezért a jogerős ítélet a Pp.
2. §-ba is ütközik. A felperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A Pp.
3. §-ának

(2)bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Tény, hogy a felek között a káresemény időpontjában érvényes és hatályos casco biztosítási szerződés volt, amely az ellopott gépkocsira vonatkozott. Nem volt vitás, hogy

1. december 10-én a gépkocsi ellopásával a biztosítási esemény bekövetkezett. Az alperes védekezésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban már csak az volt a vitás, hogy az a körülmény, hogy a gépkocsi ellopását követően a felperes a forgalmi engedélyt nem tudta bemutatni az alperesnek az alapot ad-e a kármegosztás alkalmazására. Arra helyesen hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében és ezt a jogerős ítélet is megállapította -, hogy a felülvizsgálati bíróság több eseti döntésében megállapította, hogy a forgalmi engedélynek a gépjárműben való hagyása a kárenyhítés, illetve kármegelőzési kötelezettség megszegésének minősül. Az adott esetben a felperes nem ismerte el, hogy a forgalmi engedélyt a gépkocsiban hagyta, az a biztosítási esemény bekövetkezésekor az autóban volt. Miután az alperes maga hivatkozott a saját érdekében a felperesnek a Ptk.
2. §

(1)bekezdését sértő felróható magatartására, a bizonyítási kötelezettség e tekintetben a Pp. 164. §-ának

(1)bekezdése szerinti eljárási szabályból következően őt terhelte, neki kellett bizonyítani, hogy a felperes felróható magatartásával megsértette az őt terhelő kárenyhítési kötelezettségét. A jogerős ítélet a Pp. 164. §

(1)bekezdésének szabályát jól alkalmazta, annak megsértésére a felülvizsgálat alap nélkül hivatkozik. A jogerős ítélet helyesen értékelte az e körbe eső bizonyítékokat, így a felperes előadását, aki a biztosítási esemény bekövetkezését követően nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a forgalmi engedély a gépkocsiban maradt volna, erre utaló más bizonyíték sem merült fel, így jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a felperes ezzel kapcsolatos felróható magatartását. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy kármegosztásra - a biztosítónak a fizetési kötelezettség alóli részbeni mentesülésére - az adott esetben nem kerülhet sor, mert csak azt lehetett megállapítani, hogy a felperes a gépkocsi ellopását követően a forgalmi engedéllyel nem tudott elszámolni, azt azonban kétséget kizáró módon nem lehetett megállapítani, hogy az a gépkocsiban maradt volna, az alperes az erre vonatkozó állítását nem tudta bizonyítani. Az alperes által felhívott eltérő tényálláson alapuló más ügyben hozott döntés az adott esetre nem alkalmazható. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperest a Pp. 270. §-ának

(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának

(2)bekezdésén alapul. Budapest,

1. június
2. Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Erményi Lajos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő HM