A határozat elvi tartalma: Nem lehet a közigazgatási határozatot csak részben hatályon kívül helyezni akkor, ha

egyik adóévre szükséges még további bizonyítási eljárás lefolytatása és eredménye kihathat a következő adóévre is. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.122/2012/7.szám A Kúria a dr. Lassányi Károly Krisztián ügyvéd (...) által képviselt felperes neve (....) felperesnek a dr. Kozik Paula jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Középmagyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. október 19. napján kelt 25.K.34.552/2009/22. számú ítélete ellen a felperes által 25. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Bíróság 25.K.34.552/2009/22. számú ítéletét hatályon kívül helyezi,

alperes ... számú határozatát -

elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és

elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 napon belül 400.000 (négyszázezer) forint elsőfokú részperköltséget és 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati részperköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra 724.700 (hétszázhuszonnégyezer-hétszáz) forint kereseti és 1.207.900 (egymillió-kettőszázhétezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási részilletéket,

ezt meghaladó kereseti és felülvizsgálati eljárási részilletéket

állam viseli. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s

adóhatóság a felperesnél - új eljárás keretében - bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett személyi jövedelemadó adónemben (a továbbiakban: szja) 2002-

1. évekre. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére - valamennyi adóévre - adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a
2. április
3. napján kelt ... számú határozatában

elsőfokú határozatot megváltoztatta, elévülés miatt törölte a 2002. évre előírt adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot,

elsőfokú határozatot egyebekben hatályában fenntartotta. Mindezek következtében kötelezte a felperest 18.005.118 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 9.002.559 Ft adóbírság és 7.343.434 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Érdemi döntését

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108-109.§-aira és a személyi jövedelemadóról szóló
2. évi CXVII. törvény 28.§

éves vagyonmérlegben

alperes a felperes jövedelmeként, bevételeként vette számba a bevallásokba beállított összegeket, tagi kölcsön visszafizetésből, biztosítás felmondásból, kölcsön visszafizetésből, ingatlan értékesítésből, előző évi áthozatból, hitelből, üzletrész értékből származó pénzösszegeket. Kiadásként rögzítette a KSH szerinti létminimum értéket, tagi kölcsönöket, ingatlan és ingó vásárlásokat, biztosítási díjra, hitel visszafizetésre és utazásra fordított pénzösszegeket. Mindezek egybevetéseként 2003. évre 4.129.116 Ft, 2004. évre 28.116.058 Ft, 2005. évre pedig 14.960.149 Ft forráshiányt állapított meg, amit egyéb jövedelemként

összevont adóalap részeként vett figyelembe és ennek alapján írta elő a felperes terhére

évenkénti szja adókülönbözeteket. A felperes által

1. évben értékesített üzletrészből és ingatlan eladásból származó 3.600.000 Ft-ot
2. évi pénzügyi mérleg összeállításánál elfogadta nyitó tételként, és

t rögzítette, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni a kölcsönügyletre, ajándékozásokra, a Bt. nevében eszközölt ingatlan vásárlásra vonatkozó előadásait, alaptalanul vitatta a terhére figyelembe vett utazási költségeket is. A felperes keresetében

adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt megállapítások törlését, másodlagosan

adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és

elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott. Sérelmezte, hogy

adóhatóság nem fogadta el előadását és

általa becsatolt bizonyítékokat arra nézve, hogy részére

1. évben kamattal növelten T. J. Gy. 81.000.000 Ft-ot fizetett vissza, és egyik nagynénjétől
2. évben, a másiktól pedig
3. évben 10-10.000.000 Ft-ot kapott ajándékba. Kifejtette, hogy

ingatlan beszerzésére nemcsak a bt. nevében, hanem ténylegesen is a Bt. által került sor, a vételárat nem ő fedezte. Vitatta

utazásokkal kapcsolatos adóhatósági megállapításokat is. Kifejtette, hogy jogsértő

adóhatósági gyakorlat, amely nem veszi figyelembe

otthon készpénzben tartott megtakarításokat.

alperes kérte. ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását

elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak,

alperes határozatát

elsőfokú határozatra is kiterjedően a „..., ...szám alatti ingatlan vásárlása kapcsán tett megállapításai tekintetében hatályon kívül helyezte" és

elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

alperes eljárása során a tényállást a ... szám alatti ingatlan (a továbbiakban: Ingatlan) vásárlás kivételével teljes körűen tisztázta. A jogvita eldöntése szempontjából releváns tényállásról, a rendelkezésre álló adatokból, iratokból, bizonyítékokból megállapítható hogy fennállt a becslés jogalapja.

alperes jogszerűen tárta fel a forráshiányt. A felperes jövedelme nem nyújthatott fedezetet a kiadásaira. Jogszerű

elsőfokú adóhatóság által alkalmazott becslési módszer is, amely során a felperes vizsgált időszakban bevallott és bevallási kötelezettség alá nem tartozó jövedelmeit, valamint vagyongyarapodásra, megélhetési és életviteli költségekre felhasznált kiadásait állította párhuzamba. A felperes a kölcsönnyújtáshoz T. J. Gy. esetében a visszafizetéshez szükséges pénzösszeg rendelkezésre állását a közigazgatási és a peres eljárásban sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, csupán állította

1. évi kölcsönadást. (A felperes 1992., és
2. között bruttó 1.302.761 Ft jövedelmet vallott, miközben állítása szerint 80.000.000 Ft kölcsönt adott.)A tanúk írásbeli nyilatkozatai, mivel a bennük foglalt adatok a valóságban nem ellenőrizhetők, egyéb körülményekkel nem egybevethetők, nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy T. J. Gy. a pénzösszeggel sajátjaként rendelkezett volna és

t a felperes részére ténylegesen átadta volna, a kölcsön visszafizetésének fedezete nem bizonyított, a kölcsönvevő ugyanis ellentmondásosan nyilatkozott a fedezet forrásaként megjelölt összegre.

alperes megalapozottan vette figyelembe a felperes által megadott utazási költségeket a kiadások között, és a hitelintézeti megkeresésre érkezett bankszámlakivonatok adatai is alátámasztják a külföldi utazások tényét. A felperes nem bizonyította

t

előadását sem, amely a nagynénjeitől származó 10-10.000.000 Ft-os ajándékra vonatkozott. A Bt.-nél végzett vizsgálat adatai nem támasztják alá

alperesi megállapításokat, mert a jegyzőkönyvben nincs rögzítve

a tény, hogy a Bt.-nek nem volt olyan anyagi forrása, amely

Ingatlan megvásárlására fedezetet nyújtott volna.

új eljárás során

elsőfokú adóhatóságnak a tényállást

Ingatlan vásárlás körülményei tekintetében teljes körűen tisztáznia kell és csak ezt követően dönthet megalapozottan arról, hogy

erre fordított összeg a felperes jövedelem felhasználásaként figyelembe vehető-e. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte megváltoztatását,

alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és

elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Fenntartotta

t a keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint

alperes nem tett eleget

Art. 1.§

alperes jogsértően fordította meg a bizonyítási terhet. Kifejtette, hogy a Bt. által vásárolt Ingatlan kapcsán, amely 6.000.000 Ft nála számba vett kiadást érint, a bíróság elfogadta a keresetét, ezért jogsértő

új eljárás elrendelése. A bíróságnak továbbá összegszerűen, javára szólóan meg kellett volna állapítania a

1. évi záró egyenleget és a
2. évi nyitó egyenleg változását. Mivel a bíróság nem így járt el nem áll rendelkezésre olyan ítéleti döntés, amelyből megállapítható lenne, hogy milyen összegű adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék kötelezettség terheli. Kifejtette, hogy közjegyző által ellenjegyzett kölcsön visszafizetésre vonatkozó megállapodással, tanúvallomásával, a kereseti kérelméhez mellékelt okirattal bizonyította, hogy T. J. Gy.-nek rendelkezésére állt

a pénzösszeg, amellyel tartozását kiegyenlítette, és

alperes nem tudta bizonyítani a közigazgatási és a peres eljárás során, hogy a kölcsönügyre, illetve visszafizetésére nem került sor. Hivatkozott arra is, hogy a bizonyítási kötelezettség a nagynéniktől kapott ajándék tekintetében ugyancsak

alperest terhelte, és

illetékfizetés elmaradásából még nem következik

, hogy

ajándékozások nem valósultak meg. Hangsúlyozta, hogy családi körben került sor

ajándékozásra, amely tekintetében nincs törvényi előírás írásbeli bizonyítékok szolgáltatására. Kifejtette, hogy

alperes

általa megadott utazási költségeket jogsértően értékelte kiadásként a határozatában feltüntetett összegben. Előadása szerint

alperes csak akkor hagyhatta volna figyelmen kívül

általa megnevezett bevételeket, amennyiben ezek valótlanságát bizonyítja, de erre nem került sor, ezért jogsértően folytatta le a vagyonosodási eljárást, emiatt

elsőfokú bíróság ítélete, amely

Ingatlan megvásárlásának kivételével jóváhagyta és elfogadta

alperes határozatát, ugyancsak jogszabálysértő.

alperes ellenkérelmében fenntartását kérte. a jogerős ítélet hatályában A felülvizsgálati kérelem kis részben alapos. A felülvizsgálati eljárás során - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.(Pp.275.§, BH2002.29., BH2012.179.). Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha

hiányos, iratellenes avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség

on a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem

onos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.

Art. 97.§

alperes tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségére nézve általános szabályokat tartalmaznak. A becslési eljárásra nem ezek, hanem

Art. 108109

.§-a szerinti szabályozás

irányadó.

utóbbiak értelmében pedig

adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy fennállt a becslés jogalapja és annak módszere is jogszerű volt, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés pedig

adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. Hangsúlyozza e körben a Kúria

t is, hogy a becslési eljárás során -

általános szabályoktól eltérően - a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt, nem

adózó javára, hanem terhére kell értékelni

Art. 97.§

olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, önmagában és/vagy egyéb adatokkal is összevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására, kétséget kizáró bizonyítására.

Art. 109.§

adóhatóság

t állapítja meg, hogy a vagyongyarapodás forrása

elévülési időt megelőzően keletkezett, akkor

adózó terhére adómegállapításra nem kerülhet sor. Ha

onban

adózó erre vonatkozó állítását bizonyítási eljárás során nem igazolja, adóztatásra

Art.109.§

t adózatlannak kell tekinteni. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a bizonyítás

elévült időszakra vonatkozóan

alperest terhelte volna.

Art. 109.§

adózó lehetősége. Ebből következően

adózónak nem kötelezettsége, de érdekkörébe tartozik állításának hitelt érdemlő adatokkal történő igazolása. A felperes érvelésével ellentétben nincs olyan adójogi rendelkezés, mely szerint, ha a felperes által előadott nyilatkozatok valóságtartalmát

adóhatóság megcáfolni nem tudja akkor automatikusan - konkrét ellenőrizhető, hiteles adat hiányában is - ezeket a felperes javára kellene értékelni. A kifejtettekből következően, mind

alperes, mind

elsőfokú bíróság a becslési eljárásra irányadó speciális szabályokat, bizonyítási terhet jogszerűen, helyesen alkalmazta.

elsőfokú bíróság tehát ítéletében megalapozottan állapította meg, hogy fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű volt, és

t is, hogy a közigazgatási és a peres eljárás során a felperes érdekkörébe tartozott - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§

elévült időszakra és a vizsgálattal érintett időszakra. (KGD2006.104., BH2012.252.). Jogszerű

a ténybeli és jogkövetkeztetése

elsőfokú bíróságnak, hogy a felperes semmivel nem támasztotta alá előadását, mely szerint a nagynénjeitől 10-10.000.000 Ft-ot kapott volna ajándékként.

alperes és

elsőfokú bíróság is helytállóan utalt arra, hogy a felperes e körben

önmagában álló előadását bizonyítékokkal (pl. ajándékozási szerződéssel, végrendelettel, hagyatékátadó végzéssel, illetékre vonatkozó okiratokkal ...stb.) támaszthatta volna alá, ilyenek benyújtására

onban nem került sor. Ennél fogva a bizonytalanságot, a kétséget kizáróan nem bizonyított előadást,

Art. 109.§

előzőekben részletezett bizonyításra vonatkozó szabályok

irányadók a Takács János György féle kölcsönnel kapcsolatos felperesi kereseti, illetve felülvizsgálati kérelemre is, tehát a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy e tekintetben a bizonyítás

alperest terhelte volna.

elsőfokú bíróság e körben a felperes bizonyítási indítványának helyt adott, és a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte a becslési eljárásra irányadó szabályoknak, továbbá a Pp.164.§

e körben megállapított ítéleti tényállás is jogszerű, ennél fogva a felülvizsgálati eljárásra nézve is irányadó. Mindebből pedig

következik, hogy a felperes e körben sem szolgáltatott a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérésre hitelt érdemlő adatokat.

alperes és

elsőfokú bíróság - mivel a külföldi utazások tényleges megtörténtét a határozatban és ítéletben megjelölt bizonyítékok egyértelműen alátámasztják és számbavételükre a felperes által megjelölt összegben került sor - jogszerűen tekintette felperes részéről felmerült vizsgált időszaki kiadásnak

utazásra fordított összegeket. Téves

a felperesi felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspont, mely szerint

elsőfokú bíróság a 6.000.000 Ft-os ingatlanvásárlással kapcsolatos felperesi keresetet teljes körűen alaposnak találta volna.

elsőfokú bíróság ugyanis e körben bizonyítatlanságot állapított meg és a tényállás további tisztázását tartotta szükségesnek, annak megállapítása érdekében, hogy a kiadást ténylegesen ki eszközölte, a Bt. vagy a felperes. Ezért rendelte el

új eljárást, amelyre nézve e körben a felperes által előadottakkal szemben nyilvánvaló, egyértelmű iránymutatást adott. Tény

onban

is, hogy

e körben lefolytatandó új eljárás eredményeként dönthető el

, hogy módosul-e vagy sem a felperes tekintetében felállított

1. évi vagyonmérleg, illetőleg
2. évi nyitó tétel, illetve ezek következtében a felperes terhére előírható adókülönbözet és a jogkövetkezmények. Emiatt indokolt a keresettel támadott határozat teljes körű hatályon kívül helyezése, és

új eljárásra vonatkozó- adóhatóságra kötelező iránymutatás pontosítása a Pp. 339.§

új eljárás során

adóhatóságnak már csak

Ingatlan vásárlás kapcsán kell tisztáznia, hogy

erre fordított összeg a felperes jövedelemfelhasználásának minősül-e vagy sem, ennek ellenértékét a felperes vagy a Bt. egyenlítette-e ki tekintettel arra, hogy minden egyéb határozati megállapítás tekintetében a felperes keresete alaptalan volt.

Ingatlan vásárlás fedezetének, forrásának tisztázása után

adóhatóságnak a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogszabályoknak megfelelően olyan érdemi döntést kell hoznia, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy

új eljárásban módosul-e vagy sem a felperes

1. és
2. évi záró illetve nyitó tétele, vagyonmérlege, és amely a vizsgált időszakok tekintetében bevallási időszakonként elkülönítve is megállapítja

adókülönbözetet, adóhiányt, és a jogkövetkezményeket. A perköltségre és

illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó ítéleti rendelkezések a pervesztesség és pernyertesség arányán(felperes 1/3 részben pernyertes, 2/3 részben pervesztes) továbbá a Pp. 81.§