Bf.16/2013/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bek. a) pont I. ford.) állapította meg és ezért 2 évi börtönre, 200.000 Ft pénzbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 200.000 Ft összegre vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére a szabadságvesztésre történő átváltoztatásról, a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és védője eltérő minősítés és enyhítés érdekében jelentettek be jogorvoslatot. A védő jogorvoslatának irányát írásbeli indokolásában módosította, elsőként az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, mivel álláspontja szerint a törvényszék ítélete a Be. 351. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjában foglaltak szerint megalapozatlan. Másodlagosan, amennyiben a megalapozatlansági okok a bizonyítás továbbfejlesztésével kiküszöbölhetők, tárgyalás tartását indítványozta és a szükséges bizonyítás lefolytatását és tanúként ..., ..., ... és ... kihallgatását kérte. A bizonyítás felvételét követően az ítélet megváltoztatását akként, hogy a vádlott cselekményét befolyással üzérkedés (Btk. 256. §

(1)bek.) bűntettének minősítse és vele szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabását. Az ügyész a törvényszék ítéletét tudomásul vette. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.527/2012/1-I. számú átiratában a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó rendelkezés normaszöveg szerinti helyesbítését és a történeti tényálláshoz kapcsolódó indokolás és a bűnösségi körülmények kiegészítését indítványozta. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezések okán a törvényszék ítéletét a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 554/B. § ba) és 554/C. § rendelkezéseire is tekintettel - a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében a meghozatalát megelőző eljárással együtt felülbírálatának körébe vonta. A nyilvános ülésen a védő fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat ugyancsak fenntartotta. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította,hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül lefolytatott bizonyítási eljárásban ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Az általa megállapított tényállás mindenben megalapozott, csupán az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően bekövetkezett azon változással egészítendő ki, illetve pontosítandó a vádlott személyi körülményeit illetően, hogy jelenleg 3 kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik saját háztartásában és havi jövedelme bruttó 110.000 Ft. Az így pontosított tényállás mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, az ítélőtábla felülbírálata során irányadónak tekintette. A megalapozott tényállásra tekintettel nem foghatott helyt a védőnek a bizonyítás továbbfejlesztésére irányuló indítványa, arra törvényes ok nem volt, mint ahogyan az ítélet hatályon kívül helyezésére sem. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat körültekintően, okszerűen értékelte és mérlegelte. Részletesen foglalkozott a vádlott védekezésével, és megalapozott indokát adta elvetésének. Nem foghatott helyt a védelemnek az ügy Agent provocateuri jellegére történő hivatkozása sem. Az a körülmény, hogy ... magatartása milyen célból történt, esetlegesen kinek a megbízásából adta át a 200.000 Ft-ot, a vádlott bűnösségének megítélése szempontjából irreleváns. A vádlott a terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit megvalósította. Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészségnek a történeti tényálláshoz kapcsolódó indokolás kiegészítésére vonatkozó indítványát, miszerint a 200.000 Ft átadása a vádlott bizalmának elnyerése által valójában ... leendő pályázó előnyben részesítését, valamint a kivitelezés költségeiben történő osztozást célozta, így a bizalomerősítés a későbbi jogtalan előnyök reményében egymással eszköz-cél viszonyában állt. Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és helyes cselekményének jogi minősítése is. Az elsőfokú bíróságnak a jogi minősítés körében adott indoklása kifogástalan. Foglalkozott a törvényszék a védelemnek már az elsőfokú eljárásban is felvetett azon álláspontjával, mely szerint a vádlott cselekménye a Btk. 256. §-ába ütköző befolyással üzérkedés bűncselekményét valósította meg (ítélet 12. oldal utolsó előtti bekezdésétől). E körben az elsőfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el, amikor a vádlott cselekményét vesztegetés bűntettének minősítette és ennek helytálló érveit felsorakoztatta. A büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt feltárta. Osztva a fellebbviteli főügyészség észrevételét is, a vádlott terhére további súlyosító körülmények is feltárhatóak. A közélet tisztasága az állami és társadalmi szervek, a hivatalos és más közfeladatot ellátó személyek törvényes és elfogulatlan működését jelenti. A bűncselekmény jogi tárgya a közélet tisztasága, az említett szervezetek és személyek szabályszerű működése. A vádlott, mint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította - vezető beosztású hivatalos személynek minősül (A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. §

(1)bekezdése szerint). Nyomatékosan értékelendő súlyosító körülmény, hogy olyan bűncselekményt valósított meg, amelyet meg kellett volna akadályoznia (

1. sz. BKv.
2. pont), így cselekménye fokozottan veszélyes a társadalomra. Az elsőfokú bíróság a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő társadalomra való veszélyesség mértékével arányos büntetést szabott ki, amely törvényes, figyelemmel a generális prevenció következményére is, annak enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. A Btk.
3. §

(2)bekezdése szerint alkalmazott pénzbüntetés kiszabásának törvényi feltételei a vádlott megváltozott anyagi helyzetének figyelembe vételével is fennállnak. A törvényszék helyesen utalt a Btk. 52. §

(2)bekezdésére, amikor rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén követendő eljárásról, azonban rendelkezését a normaszöveg szerint pontosította a másodfokú bíróság azzal, hogy végrehajtás esetén a végrehajtási fokozata a Btk. 52. §

(3)bekezdésére figyelemmel börtön. Ugyancsak törvényesen rendelkezett a törvényszék a vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazásáról is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság

1. sz. Büntető Kollégiumi véleményében írtakra is. Végül pontosította az ítélőtábla a lefoglalt bűnjelekre vonatkozó rendelkezést akként, hogy a Be.
2. §

(1),

(6)bekezdésére figyelemmel az „állam tulajdonába kerülnek” megállapítást mellőzte, továbbá szükségtelen a törvényszék bűnjelkezelési szabályzatára történő hivatkozás is (Be. 154. §

(1),

(3)bek.). Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a jelzett körben a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyéb helyes rendelkezései és indokai alapján a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Debrecen,

1. február
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Miskolci Törvényszék 11.B.727/2012/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. február hó
5. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
6. február
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke