← Magyarország

Bhar.253/2007/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.253/2007/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
  2. év március hó
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő VÉGZÉST: A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társa ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 16.B.IX.34.039/
  4. szám alatt indult büntetőügyben a II. r. vádlott által a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 21.Bf.IX.5166/2007/
  5. számú ítélete ellen benyújtott fellebbezést elutasítja. Megállapítja, hogy a Fővárosi Bíróság 21.Bf.IX.5166/2007/
  6. számú ítélete a II. r. vádlott tekintetében
  7. év március hó
  8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. A harmadfokú eljárás során felmerült 18.000,- (tizennyolcezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  9. év október hó
  10. napján kelt
  11. B. IX. 34.039/2006/
  12. számú ítéletével a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki rablás bűntettében mint társtettest és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének kísérletében mint társtettes. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosításért, az I. és a II. r. vádlott és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Főügyészség Bfel. 27163/2006/
  13. számú indítványában fenntartotta a súlyosítást célzó fellebbezést. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a
  14. év április hó
  15. napján tartott nyilvános ülésen a
  16. Bf. IX. 5166/2007/
  17. számú ítéletével a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki az elsőfokú bíróság által terhére bűncselekményeken túl kiskorú veszélyeztetésének bűntettében is. megállapított Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A nyilvános ülésen az ügyész nem volt jelen, a II. r. vádlott és védője megjelentek. A másodfokú bíróság az ítélet kihirdetését követően a II. r. vádlottat és védőjét a fellebbezési jogukra nem oktatta ki, kioktatás a jegyzőkönyvben nem szerepel. A másodfokú bíróság az ítéletet jogerősítette és végrehajthatóvá nyilvánította. A II. r. vádlott még az ítélet kihirdetésének napján,
  18. év április hó
  19. napján írásbeli beadványában hivatkozott arra, hogy a jogorvoslati jogosultságára nem oktatta ki a bíróság, ezért a másodfokú bíróság ítélete ellen a kiskorú veszélyeztetésnek bűntette miatti bűnösségének megállapítása miatt és enyhítésért fellebbezést jelent be. A Fővárosi Bíróság a
  20. év október hó
  21. napán tartott tanácsülésen a II. r. vádlott fellebbezését joghatályosnak fogadta el, ezért a jogerősítési és végrehajthatósági záradékot hatályon kívül helyzete, és a fellebbezés elbírálására az iratokat a harmadfokú bírósághoz felterjesztette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.690/
  22. számú átiratában és képviselője a nyilvános ülésen is alaposnak tartotta a bejelentett fellebbezést. Kifejtett álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete felderítetlenség okából megalapozatlan, mert a II. r. vádlott szülőanyja ugyan a gyk. tanúnak, de őt örökbe adta tanú 1-nek. Ezzel a II. r. vádlott szülői felügyeleti joga megszűnt, így kérdéses, hogy a II. r. vádlott milyen jogviszony alapján tekintendő a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személynek. Mivel ennek tisztázása a másodfokú eljárásban elmaradt, harmadfokon pedig nincs helye bizonyításnak a Fővárosi Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a gyk. tanú örökbefogadási határozatának beszerzésére, a II. r. vádlott, a tanú
  23. és a gyk. tanú meghallgatása végett a másodfokú bíróságnak új eljárásra utasítását indítványozta. A II. r. vádlott védője a vádlott által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Annak megállapítását kérte, hogy a II. r. vádlott a szülés után örökbeadta tanú 1-nek a gyermekét, azóta nem élnek egy lakásban, soha nem voltak közös háztartásban. A gyk. tanú a cselekmény elkövetésekor az I. r. vádlott élettársa volt. Ezért a vádlott felmentését indítványozta. A II. r. vádlott csatlakozott a védője által előadottakhoz és a felmentését kérte. A harmadfokú bíróság a nyilvános ülésen mindenek előtt azt vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 1/
  24. BK. véleményének az I/
  25. pontjában írtak alapján, hogy a harmadfokú eljárás törvényes feltételei fennállnak-e. A Be.
  26. §ának

(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy másodfellebbezésnek akkor van helye, ha a másodfokú bíróság az elsőfokon - felmentett vádlott bűnösségét megállapítja, vagy kényszergyógykezelését elrendeli; megszüntetett eljárás esetén a vádlott bűnösségét megállapítja; - elítélt vádlottat felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti és a másodfokú bíróság döntése a büntetőjog szabályait sérti. Nincs helye tehát másodfellebbezésnek, ha a másodfokú bíróság az elsőfokon - felmentett vádlott esetében az eljárást megszünteti; és akkor sem, ha - a megszüntetett eljárás esetén a vádlottat felmenti, ezekben az esetekben ugyanis nem állapította meg a bűnösségét. A Be. 386. §
(1)bekezdése értelmében harmadfokú eljárásnak akkor van tehát helye, ha a másodfokú bíróság az ügydöntő határozatával eltérő rendelkezést hozott és ezáltal az anyagi jog szabályait sérti. Az anyagi jogsértés vizsgálata azonban nem a másodfellebbezés joghatályosságának a kérdése, mert elsősorban azt a feltételt kell vizsgálni, hogy a harmadfokú eljárás törvényi feltételei alapján lehetőség nyílt-e a másodfellebbezésre, és csak az érdemi elbírálás során kerülhet sor az anyagi jogszabálysértés vizsgálatára. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott bűnösségét a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében nem állapította meg. Ezzel szemben a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság nem a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt felmentett vádlott bűnösségét állapította meg, nem eltérő rendelkezést hozott, hanem egy további bűncselekményben a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében állapította meg a II. r. vádlott bűnösségét. A Be. 386. §
(1)bekezdése pontosan meghatározza, hogy mely esetekben van helye harmadfokú eljárásnak. A törvény azonban nem teszi lehetővé e rendelkezés kiterjesztését. A Legfelsőbb Bíróság az 1/
  1. BK. véleménynek a II/2/c. pontjában határozottan állást foglalt abban, hogy nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozata nem tartalmaz - a Be.
  2. §
(1)bekezdésben meghatározott - eltérő rendelkezést. A Fővárosi Ítélőtábla ezért megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság 21. Bf. IX. 5166/2007/12. számú ítélete ellen a Be. 386. §
(1)bekezdésben írt feltételek hiányában nem nyílt meg a harmadfokú elbírálás lehetősége, illetve a II. r. vádlottnak nem volt meg a másodfellebbezési lehetősége. Ezért a fellebbezését a Be. 396. §
(1)bekezdése alapján elutasította. Egyúttal megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Be. 588. §
(3)bekezdésének d) pontja alapján azon a napon emelkedik jogerőre, amikor a fellebbezést a harmadfokú bíróság elutasította, azaz
  1. év március hó
  2. napján. Észlelte a harmadfokú bíróság, hogy a Fővárosi Bíróság
  3. Bf. IX. 5166/2007/
  4. számú ítélete a II. r. vádlott esetében a bűnösségének kiskorú veszélyeztetése bűntettében történt megállapításakor a Be.
  5. §
(2)bekezdésében meghatározott törvényes vád hiányában járt el. Annak ellenére, hogy a nyomozás során a II. r vádlott azon nyilatkozatára tekintettel, miszerint az elkövetéskor a társaságában levő gyk. tanú a lánya, de nem ő neveli, a nyomozó hatóság a II. r. vádlottal közölte, hogy megalapozottan gyanúsítható a Btk. 195. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő kiskorú veszélyeztetésé bűntettének elkövetésével, a Budapesti IX. Kerületi Ügyészség a B. IX. 3755/2005/20-I. számú vádiratában a II. r. vádlott ellen azonban kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt nem emelt vádat. Az ügyész perbeszédében a vádirati tényállást és minősítést fenntartotta, végindítványában a II. r. vádlott bűnösségének megállapítását rablás bűntettében és készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének kísérletében mint társtettes indítványozta megállapítani. A II. r. vádlott terhére az ügyész súlyosítás végett jelentett be fellebbezést, a Fővárosi Főügyészség a Bfel. 27163/2006/
  1. számú átiratában a II. r. vádlott terhére a súlyosítás végett bejelentett fellebbezést fenntartotta, a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosításra tett indítványon túl más indítvánnyal nem élt. Ezen túlmenően az ítélőtábla a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az új eljárás lefolytatásakor további bizonyítás felvételét szorgalmazó indítványával kapcsolatban arra is utal, hogy a vádirat I. , - a II. r. vádlottat nem érintő - pontja tartalmazza azt, hogy a gyk. tanú tanú
  2. gyermeke a szám alatt laknak, tanú
  3. pedig a
  4. év június hó
  5. napán tett vallomásában a jegyzőkönyv
  6. és
  7. oldalán részletesen nyilatkozott arra, hogy kivel élt egy lakásban és kijelentette azt is, hogy azért haragudott az I. r. vádlottra, mert lányát, a gyk. tanút elvitte egy szórakozóhelyre és belevitte egy rablásba. A vádirati tényállás nem tartalmazza a Btk.
  8. §
(1)bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetése bűntette törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket. Ilyen tényeket nemcsak az elsőfokú ítélet, de a II. r. vádlott bűnösségét az e bűncselekményben is megállapító másodfokú ítélet sem tartalmaz. A vád törvényességének pedig elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. Ez egyben a vádirat Be. 217. §-a
(3)bekezdésének b) pontja szerinti kellékének meglétét is feltételezi. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a Fővárosi Bíróság törvényes vád hiányában járt el, ezért a Be. 416. §
(1)bekezdésnek a c) pontja alapján, a Be. 373. §
(1)bekezdés I/c. pontja szerinti eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati eljárásnak van helye. A felülvizsgálati indítvány benyújtására a Be.
  1. § II/a, b, c. pontja alapján az ügyész, a II. r. terhelt és a védője jogosult. Az ítélőtábla a Be.
  2. §-ának
(3)bekezdése alapján megállapította, hogy a II. r. vádlott védelmének ellátásával a harmadfokú eljárásban 18.000 Ft. bűnügyi költség merült fel és akként rendelkezett, hogy ezt a bűnügyi költséget az állam viseli. Budapest, a
  1. év március hó
  2. napján Miszlayné dr. Lányi Éva sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Udud Sándorné bírósági ügyintéző . Halász Irén sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.